Kicsit zavarban vagyok, de szerintem nem ük, hanem dédnagyanyámnak írták az alábbi levelet. Bár az sem stimmel. Talán mégis ük? Zavarban vagyok egy kicsit a dátumokkal…
DE NEKEM MIÉRT NEM???
Nagyságos Asszonyom!
Szíveskedjék saját érdekében engem értesíteni, hogy már férjhez ment-e? Ha nem, van nekem egy nagyszerű partim Őnagysága részére. És pedig Méltóságos Báró Torockay János Szentmihályról.
Szép, ügyes, művelt nagy úr. Több milliárdja van vagyonában. Beszéltem is már vele Őnagyságáról, és ha nem ment még férjhez hajlandó a Báró úr velem Pestre menni. Ha megtetszenek egymásnak, és ha egymásnak vannak rendelve úgy még sok öröm, boldogság vár Őnagyságára.
Szíveskedjék postafordultával válaszolni és pontos címét közölni.
Alázatosan kezeit csókolja 1926. december 12-én …stb…
Kívánnák magamnak egy jó partit jövőre, de azt hiszem, annál jobban, mint amelyik most süti a mini-fasírozottat a konyhában, úgysem fogok találni…
BUÉK!
És mint mindig, köszönöm, hogy olvastok!!!
2009. december 31., csütörtök
2009. december 30., szerda
Megmondtam!
Még meg sem száradt az átvitt értelemben vett tinta az előző bejegyzésemen, amikor büszkén jelenti a fiam: „Mamika, megtaláltam az öngyújtókat!”
Majd vallatni kezd:
Pepe: Tudtad, hol voltak?
Én [tudtam, de gondoltam nem árulom el, hogy én dugdosom őket előle]: Fogalmam sincs.
A gyerek apja, akinek már vészesen kezdett nőni a feje, nem állta meg, hogy ne szóljon közbe: Hogy találtad meg őket, Pepe?
Pepe: Éppen az autókulcsot kerestem, amikor…
Pepe nem tudta befejezni a történetet, mert az apjával rögtön ordibálni kezdtünk vele, hogy miért kellett neki a slusszkulcs.
NEM ÁRULTA EL.
KOMOLYAN KEZDEK AGGÓDNI!!!
Majd vallatni kezd:
Pepe: Tudtad, hol voltak?
Én [tudtam, de gondoltam nem árulom el, hogy én dugdosom őket előle]: Fogalmam sincs.
A gyerek apja, akinek már vészesen kezdett nőni a feje, nem állta meg, hogy ne szóljon közbe: Hogy találtad meg őket, Pepe?
Pepe: Éppen az autókulcsot kerestem, amikor…
Pepe nem tudta befejezni a történetet, mert az apjával rögtön ordibálni kezdtünk vele, hogy miért kellett neki a slusszkulcs.
NEM ÁRULTA EL.
KOMOLYAN KEZDEK AGGÓDNI!!!
2009. december 29., kedd
Miért is kell nekünk Karácsony, amikor helyette rendet rakhatunk a gyerekszobában?
Ma muszáj volt a gyerekszobát megtámadni, mert a gyerekeket már kiszorította a szobájukból a kupleráj, és átköltöztek a mi hálónkba, ami viszont azt eredményezte, hogy nekünk kellett volna hamarosan új szállásterület után néznünk.
Nos, bizton állíthatom, hogy a gyerekszoba rendbe rakása, az összes résztvevő számára, sokkal nagyobb élvezetet nyújtott, mint maga a Karácsony.
Miért is?
1. Sokkal olcsóbb mulatság egy szoba rendbe rakása és végigszortírozása, mint a Karácsony.
2. A gyerekek sokkal jobban örülnek a halom aljáról elkerült régi kedvenceknek, mint az új játékoknak.
3. Mindenki tudja, hogyan kell játszani az éppen előkerülő játékkal. Nem kell a szülőknek idegesen olvasgatni a használati útmutatót, míg a gyerekek tönkreteszik a vadonatúj játékokat.
4. Tönkretételről jut eszembe: Nem csodálkozunk, ha a dobozban nem találjuk meg a játék összes elemét. Adott tény, hogy mindenből hiányzik valami.
5. Hasonlóan senki sem üvöltözik, ha valamiről letörik egy kulcsfontosságú alkatrész. Mert nagy valószínűséggel már letört róla. Talán éppen egy néhány évvel ezelőtti Karácsonykor ment át rajta az egyik gyerek csöppet figyelmetlenül.
6. Ha a gyerekeknek nem tetszik valamelyik játék, senki sem sértődik meg. Legfeljebb a kidobandó/elajándékozandó kupac tetejére kerül. És nem nyávog senki: NE DOBD KI, MAMIKA, MOST KAPTUK A JÉZUSKÁTÓL.
7. A rendrakás során szignifikánsan kevesebb papírszemetet generálunk, mint Karácsonykor.
8. Rendrakás közben nem kell izgulnunk, hogy a piromániás fiam felgyújt valamit. (Bár az kisebb csodával ért fel, hogy Pepe polcainak rendrakása közben egyetlen dugi öngyújtó sem került elő…)
9. De a legjobb az egészben, hogy a procedúra vége REND lesz és nem KÁOSZ.
Nos, bizton állíthatom, hogy a gyerekszoba rendbe rakása, az összes résztvevő számára, sokkal nagyobb élvezetet nyújtott, mint maga a Karácsony.
Miért is?
1. Sokkal olcsóbb mulatság egy szoba rendbe rakása és végigszortírozása, mint a Karácsony.
2. A gyerekek sokkal jobban örülnek a halom aljáról elkerült régi kedvenceknek, mint az új játékoknak.
3. Mindenki tudja, hogyan kell játszani az éppen előkerülő játékkal. Nem kell a szülőknek idegesen olvasgatni a használati útmutatót, míg a gyerekek tönkreteszik a vadonatúj játékokat.
4. Tönkretételről jut eszembe: Nem csodálkozunk, ha a dobozban nem találjuk meg a játék összes elemét. Adott tény, hogy mindenből hiányzik valami.
5. Hasonlóan senki sem üvöltözik, ha valamiről letörik egy kulcsfontosságú alkatrész. Mert nagy valószínűséggel már letört róla. Talán éppen egy néhány évvel ezelőtti Karácsonykor ment át rajta az egyik gyerek csöppet figyelmetlenül.
6. Ha a gyerekeknek nem tetszik valamelyik játék, senki sem sértődik meg. Legfeljebb a kidobandó/elajándékozandó kupac tetejére kerül. És nem nyávog senki: NE DOBD KI, MAMIKA, MOST KAPTUK A JÉZUSKÁTÓL.
7. A rendrakás során szignifikánsan kevesebb papírszemetet generálunk, mint Karácsonykor.
8. Rendrakás közben nem kell izgulnunk, hogy a piromániás fiam felgyújt valamit. (Bár az kisebb csodával ért fel, hogy Pepe polcainak rendrakása közben egyetlen dugi öngyújtó sem került elő…)
9. De a legjobb az egészben, hogy a procedúra vége REND lesz és nem KÁOSZ.
2009. december 28., hétfő
A mi Wii-élményünk
Karácsony előtt pár héttel kezdtünk arról beszélgetni A.-val, mi lenne, ha Wii-t kapnának a gyerekek a Jézuskától. Feltételezem, mindenki tudja, mi is az a Wii. Persze tudom, hogy most legalább fél tucat ember rázza a fejét, hogy fogalma sincs. Feltételezem, mindannyian közeli rokonaim vagytok, így nem húzom az időt a magyarázkodással. Majd személyen elmesélem nektek. Nem is kell tovább olvasnotok!
Voltak érveink a Wii mellett: Milyen jó lenne, ha valamit közösen játszanának a gyerekek! Milyen jó lenne, ha esős napokon nem a TV miatt nyúznának!
És persze voltak ellenérveink: Túl drága. Miért kell egy újabb készülék, ami a képernyő elé teszi a gyerekeket?
Az én hibám, hogy végül december közepén elzavartam a férjemet az ElectroWorld-be terepszemlét tartani.
Az meg A. számlájára kell írnunk, hogy mikor meglátta, már csak egy Wii-játékkonzol van, bepánikolt és gyorsan megvette. Nem gond, legalább nem kell tovább törnünk a fejünket, mi is hozzon a Jézuska. A dobozban egyébként a Wii-Sport volt. Amihez A. még vett két egyszerűbb játék CD-t, hogy a gyerekek megtanulják, hogy kell irányítani a szerkezetet. Amiért persze jól lecsesztem, miért szórja így a pénzünket. Azzal védekezett, hogy a két CD együtt nem került többe 5000 forintnál, ami csepp a tengerben a Wii árához képest.
Karácsonyeste úgy gondoltam rutinosan, a Wii-t hagyom az ajándékok végére. Hadd örüljenek a nagy ajándéknak a gyerekek. A számításom nem vált be, mert egyáltalán nem érdekelte őket, mi is van a fehér dobozban.
Hiszen addigra már kiderült: VAN HOMOKGYURMA! (Igazatok van, tényleg horror. A család szerencséjére én vettem meg, a póthomokkal együtt, így senkit sem tudtam ez ügyben cseszegetni.)
A pénzéhes Pepének pedig a Monopoly-társasjáték volt nagy élmény. Felváltva játszunk vele. Nem tud betelni a ténnyel, hogy pénzezhet. ÉS MAMIKA MEGVESZEM A DUNAKÖRZŐT!!!
Szóval éppen próbálom kivakarni magamat az adósságból, és hiába jelzálogosítom el az összes ingatlanomat, Pepe csak csődbe hajszolt, amikor hallom Papika üvöltését a földszintről: a lányokkal veszekszik. De nem olyan karácsonyi veszekedős hangon, hanem komolyan.
Rohantam is le. Papika tényleg fejben gyenge: Nem tudja pszichésen feldolgozni azt a tényt, hogy amikor bedugja a Wii Sport CD-t a játékkonzolba, a téve képernyője kiírja, hogy fatális hiba, forduljon a troubleshooterhez. A troubleshooter meg jelzi, ha fatális hiba van, akkor vigye vissza a CD oda, ahol vette.
És CD rossz, nem a konzol, mert a másik két játék CD-vel lehet játszani, de azok persze nem érnek a Wii Sport nyomában. Bár a gyerekek lelkesen játszottak vele kb. 2-szer 15 percet. MERT VAN HOMOKGYURMÁNK! ÉS MONOPOLYT AKAROK JÁTSZANI, MAMIKA!
Karácsony hátralevő részében azon vitatkoztunk, hogy elég lesz a CD-t visszavinni, vagy a konzolt is szét kell szedni és az egész nagy dobozt vinni visszafelé.
MERT NAIVAK VAGYUNK!
Vasárnap telefonált A. először az ElectroWorld-be. Nem voltak valami segítőkészek: Nincs cseredarab, nem tudják kicserélni. Három napon túl pedig blablabla. A lényeg: forduljunk a garancialevélben megadott Szervizhez. (Stadelbauer Kft., továbbiakban csak röviden Szervizként fog futni ez a cég).
Vasárnap a Szervizben csak üzenetrögzítővel tudtunk kapcsolatot teremteni.
Semmi gond: felhívjuk a Nintendo Magyarországot. Majd ők segítenek. Azt elfelejtettem említeni, hogy két napja nincs Internetünk, annak ellenére, hogy a T-Com három óráként telefonál, minden rendben van, de ez egy mellékszál, csak azért kellett ide befűznöm, hogy megértsétek, miért a különleges tudakozótól kellett megtudnunk, hogy Nintendo Magyarország néven nincs cég a telefonkönyvben. A. még tett egy erőtlen kísérletet: Talán Nintendo Hungary? Nem olyan sincs. Úgy tűnik, a Nintendo-nak nincs magyarországi képviselete.
Vasárnap délutánra már lehet, hogy vérszemet kapott a férjem, mert ragaszkodott, hogy elmenjünk a Szervizhez személyesen. Persze, hogy nem lesznek nyitva, de meg akarja nézni, hétfőn hánykor nyitnak, hogy nyitásra oda mehessen.
MILYEN NAIVAK VAGYUNK!
El is autóznunk a Petz Samu utca 2/b-hez, ahol a fent említett cégnek semmilyen nyomát nem találtuk.
Ezen a ponton felhagytunk egy pár órára az ügy bonyolításával, mert színházba mentünk. Csak az idegeink gyenge állapotával tudom magyarázni azt a tényt, hogy a színház kapujában szembesültünk a ténnyel, miután pirosan csipogott a jegyünk, hogy két nappal korábban jöttünk. A közönségszervezésen láthattak valamit rajtunk, mert a színház vendégeként beültettek minket a Kamra előadására (Lány a kertben. Nagyon jó volt! Külön történet. Majd megírom. Vagy nem.).
Szóval ma reggel, miután a Szerviz továbbra is csak üzenetrögzítős módban dolgozik, újra nekimegyünk az ElectroWorld-nek. A. az áruház igazgatóig jutott a telefonon, de nem hatódtak meg attól a ténytől, hogy kicsiny családunk ezentúl bojkottálni fogja az üzletláncot, ha nem adják vissza a pénzünket. Magyarán mondva: Úgy pattantunk le, hogy öröm volt nézni.
SEMMI GOND. NEM CSÜGGEDÜNK! NEM ADJUK FEL A HARCOT!
Nyilván van a Nintendo-nak európai képviselete. Felhívjuk őket. A németek rutinosak. Az automata csak annyit mond be, hogy „ezt a számot külföldről nem lehet hívni. Sajnáljuk.” KATT.
Az angolok még rutinosabbak, mert két ünnep között nem dolgoznak. És nincs üzenetrögzítőjük sem. Mondjuk a csengőhang szép volt.
Ma délig, eddig jutottunk. Bevallom, kicsit tanácstalanok vagyunk, mi legyen a következő lépés.
A. mindenesetre úgy döntött, több sikerrel kecsegtet, ha a zuhanyzónkat próbálja megjavítani. És tíz perce elmenekültment itthonról, hogy megvegye a szükséges alkatrészeket.
Én csak reménykedem, hogy tényleg a Baumaxba ment, és nem lesz este szó a híradóban egy elkeseredett férfiről, aki téglával beverte a japán nagykövetség ablakait…
Folyt. köv. Gondolom. Remélem.
Addig is: Szerencsére van homokgyurmánk. És Monopolynk. Meg színházjegyünk holnap estére.
Voltak érveink a Wii mellett: Milyen jó lenne, ha valamit közösen játszanának a gyerekek! Milyen jó lenne, ha esős napokon nem a TV miatt nyúznának!
És persze voltak ellenérveink: Túl drága. Miért kell egy újabb készülék, ami a képernyő elé teszi a gyerekeket?
Az én hibám, hogy végül december közepén elzavartam a férjemet az ElectroWorld-be terepszemlét tartani.
Az meg A. számlájára kell írnunk, hogy mikor meglátta, már csak egy Wii-játékkonzol van, bepánikolt és gyorsan megvette. Nem gond, legalább nem kell tovább törnünk a fejünket, mi is hozzon a Jézuska. A dobozban egyébként a Wii-Sport volt. Amihez A. még vett két egyszerűbb játék CD-t, hogy a gyerekek megtanulják, hogy kell irányítani a szerkezetet. Amiért persze jól lecsesztem, miért szórja így a pénzünket. Azzal védekezett, hogy a két CD együtt nem került többe 5000 forintnál, ami csepp a tengerben a Wii árához képest.
Karácsonyeste úgy gondoltam rutinosan, a Wii-t hagyom az ajándékok végére. Hadd örüljenek a nagy ajándéknak a gyerekek. A számításom nem vált be, mert egyáltalán nem érdekelte őket, mi is van a fehér dobozban.
Hiszen addigra már kiderült: VAN HOMOKGYURMA! (Igazatok van, tényleg horror. A család szerencséjére én vettem meg, a póthomokkal együtt, így senkit sem tudtam ez ügyben cseszegetni.)
A pénzéhes Pepének pedig a Monopoly-társasjáték volt nagy élmény. Felváltva játszunk vele. Nem tud betelni a ténnyel, hogy pénzezhet. ÉS MAMIKA MEGVESZEM A DUNAKÖRZŐT!!!
Szóval éppen próbálom kivakarni magamat az adósságból, és hiába jelzálogosítom el az összes ingatlanomat, Pepe csak csődbe hajszolt, amikor hallom Papika üvöltését a földszintről: a lányokkal veszekszik. De nem olyan karácsonyi veszekedős hangon, hanem komolyan.
Rohantam is le. Papika tényleg fejben gyenge: Nem tudja pszichésen feldolgozni azt a tényt, hogy amikor bedugja a Wii Sport CD-t a játékkonzolba, a téve képernyője kiírja, hogy fatális hiba, forduljon a troubleshooterhez. A troubleshooter meg jelzi, ha fatális hiba van, akkor vigye vissza a CD oda, ahol vette.
És CD rossz, nem a konzol, mert a másik két játék CD-vel lehet játszani, de azok persze nem érnek a Wii Sport nyomában. Bár a gyerekek lelkesen játszottak vele kb. 2-szer 15 percet. MERT VAN HOMOKGYURMÁNK! ÉS MONOPOLYT AKAROK JÁTSZANI, MAMIKA!
Karácsony hátralevő részében azon vitatkoztunk, hogy elég lesz a CD-t visszavinni, vagy a konzolt is szét kell szedni és az egész nagy dobozt vinni visszafelé.
MERT NAIVAK VAGYUNK!
Vasárnap telefonált A. először az ElectroWorld-be. Nem voltak valami segítőkészek: Nincs cseredarab, nem tudják kicserélni. Három napon túl pedig blablabla. A lényeg: forduljunk a garancialevélben megadott Szervizhez. (Stadelbauer Kft., továbbiakban csak röviden Szervizként fog futni ez a cég).
Vasárnap a Szervizben csak üzenetrögzítővel tudtunk kapcsolatot teremteni.
Semmi gond: felhívjuk a Nintendo Magyarországot. Majd ők segítenek. Azt elfelejtettem említeni, hogy két napja nincs Internetünk, annak ellenére, hogy a T-Com három óráként telefonál, minden rendben van, de ez egy mellékszál, csak azért kellett ide befűznöm, hogy megértsétek, miért a különleges tudakozótól kellett megtudnunk, hogy Nintendo Magyarország néven nincs cég a telefonkönyvben. A. még tett egy erőtlen kísérletet: Talán Nintendo Hungary? Nem olyan sincs. Úgy tűnik, a Nintendo-nak nincs magyarországi képviselete.
Vasárnap délutánra már lehet, hogy vérszemet kapott a férjem, mert ragaszkodott, hogy elmenjünk a Szervizhez személyesen. Persze, hogy nem lesznek nyitva, de meg akarja nézni, hétfőn hánykor nyitnak, hogy nyitásra oda mehessen.
MILYEN NAIVAK VAGYUNK!
El is autóznunk a Petz Samu utca 2/b-hez, ahol a fent említett cégnek semmilyen nyomát nem találtuk.
Ezen a ponton felhagytunk egy pár órára az ügy bonyolításával, mert színházba mentünk. Csak az idegeink gyenge állapotával tudom magyarázni azt a tényt, hogy a színház kapujában szembesültünk a ténnyel, miután pirosan csipogott a jegyünk, hogy két nappal korábban jöttünk. A közönségszervezésen láthattak valamit rajtunk, mert a színház vendégeként beültettek minket a Kamra előadására (Lány a kertben. Nagyon jó volt! Külön történet. Majd megírom. Vagy nem.).
Szóval ma reggel, miután a Szerviz továbbra is csak üzenetrögzítős módban dolgozik, újra nekimegyünk az ElectroWorld-nek. A. az áruház igazgatóig jutott a telefonon, de nem hatódtak meg attól a ténytől, hogy kicsiny családunk ezentúl bojkottálni fogja az üzletláncot, ha nem adják vissza a pénzünket. Magyarán mondva: Úgy pattantunk le, hogy öröm volt nézni.
SEMMI GOND. NEM CSÜGGEDÜNK! NEM ADJUK FEL A HARCOT!
Nyilván van a Nintendo-nak európai képviselete. Felhívjuk őket. A németek rutinosak. Az automata csak annyit mond be, hogy „ezt a számot külföldről nem lehet hívni. Sajnáljuk.” KATT.
Az angolok még rutinosabbak, mert két ünnep között nem dolgoznak. És nincs üzenetrögzítőjük sem. Mondjuk a csengőhang szép volt.
Ma délig, eddig jutottunk. Bevallom, kicsit tanácstalanok vagyunk, mi legyen a következő lépés.
A. mindenesetre úgy döntött, több sikerrel kecsegtet, ha a zuhanyzónkat próbálja megjavítani. És tíz perce el
Én csak reménykedem, hogy tényleg a Baumaxba ment, és nem lesz este szó a híradóban egy elkeseredett férfiről, aki téglával beverte a japán nagykövetség ablakait…
Folyt. köv. Gondolom. Remélem.
Addig is: Szerencsére van homokgyurmánk. És Monopolynk. Meg színházjegyünk holnap estére.
2009. december 24., csütörtök
Nyilván…
Azt hiszem, itt az ideje, hogy boldog Karácsonyt kívánjak Nektek!!!
Nem is cifrázom, mert nehéz nap előtt állunk.
Nyilván sokat kell majd veszekednem a családommal.
Mert nyilván a fa idén sem lesz egyenes.
Nyilván össze fogunk veszni, hogyan rendezzük a csomagokat a fa alá.
A gyerekek hazafelé az autóban nyilván megint üvöltözni fognak az izgalomtól, ahelyett, hogy halkan zsoltárokat énekelnének.
Az ünnepiebédet vacsorát idén is el fogom szúrni. (Mondjuk, emiatt nem izgulok, mert A. úgyis ki fogja tudni köszörülni a csorbát…)
Nyilván valaki meg fog betegedni a következő 24 órában. Ha nem, akkor én fogok hipochondriás rohamot kapni.
A gyerekek nyilván ölre fognak menni az ajándékokért.
Azt is előre tudom, hogy a homokgyurma nyilván nem volt jó ötlet, de legalább A. is kiabálhat egy kicsit a gyerekekkel.
Épp csak annyit, hogy lássák, törődünk Velük és egymással.
Hogy honnan tudom előre mindezt?
Mert minden évben így megy ez nálunk.
És éppen ezért várjuk egész évben ezt a napot…
***
És a ráadás történet Karácsonyra:
Kicsit aggódni kezdtem, miután tegnap reggel realizáltam, hogy Pepe semmit sem fog megkapni a listájából. Gondoltam, megdumálom vele.
Én: Bármit kapsz, örülni fogsz, igaz?
Pepe: Reménykedem, hogy cicát kapunk.
Én: Háááááát, alig hiszem.
Pepe: HURRÁ, AKKOR KUTYA LESZ!
Én: Pepe állatot nem szokott a Jézuska hozni.
Pepe: És tavaly, Mamika? A madarak?
Én: Ööööööööööö.
Nem is cifrázom, mert nehéz nap előtt állunk.
Nyilván sokat kell majd veszekednem a családommal.
Mert nyilván a fa idén sem lesz egyenes.
Nyilván össze fogunk veszni, hogyan rendezzük a csomagokat a fa alá.
A gyerekek hazafelé az autóban nyilván megint üvöltözni fognak az izgalomtól, ahelyett, hogy halkan zsoltárokat énekelnének.
Az ünnepi
Nyilván valaki meg fog betegedni a következő 24 órában. Ha nem, akkor én fogok hipochondriás rohamot kapni.
A gyerekek nyilván ölre fognak menni az ajándékokért.
Azt is előre tudom, hogy a homokgyurma nyilván nem volt jó ötlet, de legalább A. is kiabálhat egy kicsit a gyerekekkel.
Épp csak annyit, hogy lássák, törődünk Velük és egymással.
Hogy honnan tudom előre mindezt?
Mert minden évben így megy ez nálunk.
És éppen ezért várjuk egész évben ezt a napot…
***
És a ráadás történet Karácsonyra:
Kicsit aggódni kezdtem, miután tegnap reggel realizáltam, hogy Pepe semmit sem fog megkapni a listájából. Gondoltam, megdumálom vele.
Én: Bármit kapsz, örülni fogsz, igaz?
Pepe: Reménykedem, hogy cicát kapunk.
Én: Háááááát, alig hiszem.
Pepe: HURRÁ, AKKOR KUTYA LESZ!
Én: Pepe állatot nem szokott a Jézuska hozni.
Pepe: És tavaly, Mamika? A madarak?
Én: Ööööööööööö.
2009. december 23., szerda
Hol van itt az igazság?
Hol???
1. példa:
ZK: Biztos azért nem jött haza Papika, mert kirúgták.
Pepe: Huha, ne mondj ilyet ZK, az nagyon nagy baj lenne.
ZK: Miért?
Pepe: Mert recesszió van, és így is kevesebbet keresnek az emberek. Nem lenne a Papának új munkája.
2. példa:
Pepe: Azt mondom, nekünk jó dolgunk van. Mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Lányok: Igen, mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Hárman együtt: TETOVÁLÁST SZERETNÉNK, MAMIKA.
3. példa:
ZK: Ki az a fogyasztó, aki mindent megvesz?
Elmondjuk, ki az.
ZK: Sajnos, mi nem vehetünk meg mindent. Mert szegények vagyunk. Csak akkor van pénzünk, ha hozunk a bankból.
Papika erősen köhögni kezd.
HOL???
SEHOL!!!
1. példa:
ZK: Biztos azért nem jött haza Papika, mert kirúgták.
Pepe: Huha, ne mondj ilyet ZK, az nagyon nagy baj lenne.
ZK: Miért?
Pepe: Mert recesszió van, és így is kevesebbet keresnek az emberek. Nem lenne a Papának új munkája.
2. példa:
Pepe: Azt mondom, nekünk jó dolgunk van. Mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Lányok: Igen, mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Hárman együtt: TETOVÁLÁST SZERETNÉNK, MAMIKA.
3. példa:
ZK: Ki az a fogyasztó, aki mindent megvesz?
Elmondjuk, ki az.
ZK: Sajnos, mi nem vehetünk meg mindent. Mert szegények vagyunk. Csak akkor van pénzünk, ha hozunk a bankból.
Papika erősen köhögni kezd.
HOL???
SEHOL!!!
2009. december 22., kedd
A kisboltban
Már éppen készültem férjemet lecseszni, hogy miért hozott haza annyi csokoládét a kisboltból, amikor A. mondta, nem ő tehet róla: ajándékba kapták a lányok.
???
Szóval az történt, hogy kellett gríz, ezért beugrott A. a két lánnyal a kisboltba. Miután megbeszélték, hogy CSAK grízt vesznek. SEMMI MÁST. Most kaptatok lányok fornettit. NEM VESZEK SEMMIT MÁST NEKTEK.
A fenyegetőzés hatására ZK csak a vásárlás tizedik másodpercében kezdett hisztizni, hogy mit szeretne.
A tulajdonosnő nem a lányokat, hanem a papájukat szereti, mert A. jó sok pénzt hagyott már nála, de a lányoknak udvarolt ma délelőtt. És adott nekik egy darab csokit. AJÁNDÉKBA. Majd még kettőt. Hiszen hárman vannak testvérek. Majd ZK bemondta, hogy ő azt a másik csokit jobban szereti. Így abból is kapott. Meg a két testvére.
Így lett három-három csomag a két kedvenc csokimból.
Gondolhatjátok, ki fogja megenni…
???
Szóval az történt, hogy kellett gríz, ezért beugrott A. a két lánnyal a kisboltba. Miután megbeszélték, hogy CSAK grízt vesznek. SEMMI MÁST. Most kaptatok lányok fornettit. NEM VESZEK SEMMIT MÁST NEKTEK.
A fenyegetőzés hatására ZK csak a vásárlás tizedik másodpercében kezdett hisztizni, hogy mit szeretne.
A tulajdonosnő nem a lányokat, hanem a papájukat szereti, mert A. jó sok pénzt hagyott már nála, de a lányoknak udvarolt ma délelőtt. És adott nekik egy darab csokit. AJÁNDÉKBA. Majd még kettőt. Hiszen hárman vannak testvérek. Majd ZK bemondta, hogy ő azt a másik csokit jobban szereti. Így abból is kapott. Meg a két testvére.
Így lett három-három csomag a két kedvenc csokimból.
Gondolhatjátok, ki fogja megenni…
2009. december 21., hétfő
A tegnapi bejegyzést kicsit összecsaptam…
és nem fejtettem ki részletesen, mit értettem az alatt, hogy a lányok semmit sem szóltak ahhoz, hogy elvettem tőlük a bakkát és a morzsit. (Leszámítva persze a költözést…)
Szóval ez a semmi azt jelentette, hogy
kb. két órát bőgtek és kiabáltak;
elmondták több tucatszor, hogy én vagyok a világ legrosszabb Mamikája;
követelték, hozzam vissza a kukából;
meglepődtek, hogy nem dobtam ki;
kérdezgették, hová dugtam el;
bőgtek megint;
kérdezgettek, miért csak az esküvőjük napján kapják vissza;
azt hiszem, kérlelték az apjukat is, hogy adja vissza őket;
bőgtek még egy kicsit;
hajukat tépték;*
újra biztosítottak róla, én vagyok a világ legrosszabb Mamikája.
De ez mind tényleg semmi volt ahhoz képest, hogy eddig úgy volt előadva a bakka és morzsi téma, hogy NEM TUDNAK NÉLKÜLE ÉLNI.
És tényleg őszintén csodálkoztam első este, mert el sem tudtam képzelni, mi lesz bakka és morzsi nélkül.
Hogy fognak aludni a lányok?
Hogyan aludtak?
Fejük a párnán volt és testük a paplan alatt.
Folyt. köv.: A cumisüveg. MERT VÉRSZEMET KAPTAM…
* Ez nem vicc, mert a hajat is lehet bakkázni és morzsizni…
Szóval ez a semmi azt jelentette, hogy
kb. két órát bőgtek és kiabáltak;
elmondták több tucatszor, hogy én vagyok a világ legrosszabb Mamikája;
követelték, hozzam vissza a kukából;
meglepődtek, hogy nem dobtam ki;
kérdezgették, hová dugtam el;
bőgtek megint;
kérdezgettek, miért csak az esküvőjük napján kapják vissza;
azt hiszem, kérlelték az apjukat is, hogy adja vissza őket;
bőgtek még egy kicsit;
hajukat tépték;*
újra biztosítottak róla, én vagyok a világ legrosszabb Mamikája.
De ez mind tényleg semmi volt ahhoz képest, hogy eddig úgy volt előadva a bakka és morzsi téma, hogy NEM TUDNAK NÉLKÜLE ÉLNI.
És tényleg őszintén csodálkoztam első este, mert el sem tudtam képzelni, mi lesz bakka és morzsi nélkül.
Hogy fognak aludni a lányok?
Hogyan aludtak?
Fejük a párnán volt és testük a paplan alatt.
Folyt. köv.: A cumisüveg. MERT VÉRSZEMET KAPTAM…
* Ez nem vicc, mert a hajat is lehet bakkázni és morzsizni…
2009. december 20., vasárnap
Hol is tartottam?
Ja igen, ott, hogy Bakka összecsomagolt két bőröndöt, mert a terv az volt, hogy ő elköltözik itthonról.
Én munkába menekültem. Nem is mertem rá nézni, de elbúcsúztam tőle.
Papika csak annyit mondott: Bakka ha elmész, sírni fogok.
ZK figyelmeztette Bakkát, hogy kint sötét van. Aztán sírni kezdett: Ne menj el, Bakka!
Aztán Bakka elvigyorodott és annyit kérdezett: Bedőltetek az ősrégi trükkömnek?
Mit mondjak?
Bedőltünk…
Hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Elvettem Bakkától a bakkát és ZK-tól a morzsit. Mert módszeresen tépkedték. Az oviból már kitiltották a bakkát, mert nem bírták a takarítást.
Bakka mit szólt?
SEMMIT!
Egy hete itthon sem bakkázhatnak, morzsizhatnak?
Mit szóltak?
SEMMIT!
Csak többet játszanak a plüssállataikkal. Amiből van egy kisebb seregnyi. És amiket eddig le sem sz…tak…
Úgy érzem, mindenki jól járt…
Csak ennyit akartam mondani, így vasárnap este.
Én munkába menekültem. Nem is mertem rá nézni, de elbúcsúztam tőle.
Papika csak annyit mondott: Bakka ha elmész, sírni fogok.
ZK figyelmeztette Bakkát, hogy kint sötét van. Aztán sírni kezdett: Ne menj el, Bakka!
Aztán Bakka elvigyorodott és annyit kérdezett: Bedőltetek az ősrégi trükkömnek?
Mit mondjak?
Bedőltünk…
Hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Elvettem Bakkától a bakkát és ZK-tól a morzsit. Mert módszeresen tépkedték. Az oviból már kitiltották a bakkát, mert nem bírták a takarítást.
Bakka mit szólt?
SEMMIT!
Egy hete itthon sem bakkázhatnak, morzsizhatnak?
Mit szóltak?
SEMMIT!
Csak többet játszanak a plüssállataikkal. Amiből van egy kisebb seregnyi. És amiket eddig le sem sz…tak…
Úgy érzem, mindenki jól járt…
Csak ennyit akartam mondani, így vasárnap este.
2009. december 18., péntek
Csak egy gyors kérdés…
Mit mondjak Pepének, amikor a vendéggyerekek Mamájához fordul és közli vele, hogy a gyerekei játszás közben 5000 forintnyi kárt okoztak a játékaiban? És megkérdezi, ki fogja ezt megtéríteni neki?
2009. december 17., csütörtök
Karácsonyi ajándékok…
Barátnőm cikizett, hogy a gyereknek egy ingyenes e-mail címet ajándékoztam. Nagy fanfárral. Mert szeretem, ha rajonganak értem a gyerekek. Tegnap nagyobb ajándékot kaptak a lányok. Valamit, amit már hetek óta szeretnének. Amiért már hetek óta nyúztak.
Hogy mit? Kinéztem az interneten, hogy ki milyen csillagjegyben születt.
Gondolom, alig várják, Karácsonyra mivel lepem meg őket…
Hogy mit? Kinéztem az interneten, hogy ki milyen csillagjegyben születt.
Gondolom, alig várják, Karácsonyra mivel lepem meg őket…
Bakkának hívnak, és most jöttem a lelencházból
Bakkának van kesztyűje. TÉNYLEG VAN!
Párként hordja, annak ellenére, hogy különböző színűek.
És különböző méretűek.
Persze van a két különböző kesztyű között hasonlóság is:
Mindkettő balkezes…
Párként hordja, annak ellenére, hogy különböző színűek.
És különböző méretűek.
Persze van a két különböző kesztyű között hasonlóság is:
Mindkettő balkezes…
2009. december 16., szerda
Barbie Papika
Nyilván nem vagyunk elégedettek azokkal a nemi sztereotípiákkal, amelyeket a Barbie-babák közvetítenek a lányok felé.
Nyilván lehet vitatkozni a Barbie-jelenségről.
Engem csak untat a téma, úgyhogy hagyjuk. Pláne, hogy nem is vagyok egészen biztos abban, hogy a lányaim veszik az üzeneteket. Már amiket a Barbie-babának kellene közvetítenie.
Bakka mutatja, hogy felöltöztette az egyik Barbie-babáját. Kivételes alkalom.
Magas sarkú szandi van rajta. Lila.
A ruhája lila koktél.
Én: De Bakka miért firkáltad össze lilával az arcát is?
Bakka: Ez nem firka.
Én: Hanem micsoda?
Bakka: Bajusz, Mamika.
Én: ???
Bakka: Bajusz, mert ez a Barbie fiú.
Én [örömmel érzékelem, hogy nekem jól működnek a nemi sztereotípiáim]: A hosszú szőke hajával?
Bakka: Igen, persze, Mamika.
Mit mondjak?
Nem volt több kérdésem…
Sokszor mondják, hogy a lányoknak nagyon fontos az apai minta, az általános férfi-kép kialakításában.
Talán itt az idő, hogy villantsak egy fényképet Papikánkról…
A kilencedik házassági évfordulónk jó alkalom is lenne rá…
Talán majd este, ha sikerül leitatnom…
Nyilván lehet vitatkozni a Barbie-jelenségről.
Engem csak untat a téma, úgyhogy hagyjuk. Pláne, hogy nem is vagyok egészen biztos abban, hogy a lányaim veszik az üzeneteket. Már amiket a Barbie-babának kellene közvetítenie.
Bakka mutatja, hogy felöltöztette az egyik Barbie-babáját. Kivételes alkalom.
Magas sarkú szandi van rajta. Lila.
A ruhája lila koktél.
Én: De Bakka miért firkáltad össze lilával az arcát is?
Bakka: Ez nem firka.
Én: Hanem micsoda?
Bakka: Bajusz, Mamika.
Én: ???
Bakka: Bajusz, mert ez a Barbie fiú.
Én [örömmel érzékelem, hogy nekem jól működnek a nemi sztereotípiáim]: A hosszú szőke hajával?
Bakka: Igen, persze, Mamika.
Mit mondjak?
Nem volt több kérdésem…
Sokszor mondják, hogy a lányoknak nagyon fontos az apai minta, az általános férfi-kép kialakításában.
Talán itt az idő, hogy villantsak egy fényképet Papikánkról…
A kilencedik házassági évfordulónk jó alkalom is lenne rá…
Talán majd este, ha sikerül leitatnom…
2009. december 15., kedd
Ezt érdemlem?!?!?
Minden évben Karácsony előtt jön a villanyszámla összesítőnk. Amikor az egész éves átalányfizetés után a fennmaradt különbözetet ki kell fizetnünk.
Nagyon jól esik, amikor december közepén hirtelen még 60000 forintot is ki kell fizetnünk.
Bár ez tavaly volt.
Hogy idén mi történt?
Miután egész évben spóroltam: Mindig lekapcsolom villanyt. Nem használom a szárítógépet, ha a Nap is meg tudja szárítani a ruhákat. Nem fűtök, csak ha vendégek jönnek. Ja, bocs, ez már a gáz-spórolás.
Ezek után persze görcsberándult a gyomrom, amikor A. mondta, hogy megérkezett az idei összesítő számlánk.
ÉS? És mennyit kell fizetnünk?
SEMMENNYIT, MERT TÚLFIZETÉSBEN VAGYUNK!
Szerintetek kaptam dicséretet, hogy ilyen jól tudok takarékoskodni az árammal?
Persze, hogy nem. Mert a férjem szerint nem az én spórolásomnak köszönhetjük ezt, hanem annak, hogy az ELMÜ BIZTOS HIBÁZOTT A SZÁMLÁNK KIÁLLÍTÁSAKOR.
JA, BIZTOS HIBÁZTAK!
A.: Nem gondolod, hogy furcsa, hogy 17 000 forint havi átalánnyal évi 120 000 forintos túlfizetést halmoztunk fel?
Én: Nem, nem.
A.: Számold már ki!
Én: NEM SZÁMOLOM! JÓL SPÓROLTAM!
Nagyon jól esik, amikor december közepén hirtelen még 60000 forintot is ki kell fizetnünk.
Bár ez tavaly volt.
Hogy idén mi történt?
Miután egész évben spóroltam: Mindig lekapcsolom villanyt. Nem használom a szárítógépet, ha a Nap is meg tudja szárítani a ruhákat. Nem fűtök, csak ha vendégek jönnek. Ja, bocs, ez már a gáz-spórolás.
Ezek után persze görcsberándult a gyomrom, amikor A. mondta, hogy megérkezett az idei összesítő számlánk.
ÉS? És mennyit kell fizetnünk?
SEMMENNYIT, MERT TÚLFIZETÉSBEN VAGYUNK!
Szerintetek kaptam dicséretet, hogy ilyen jól tudok takarékoskodni az árammal?
Persze, hogy nem. Mert a férjem szerint nem az én spórolásomnak köszönhetjük ezt, hanem annak, hogy az ELMÜ BIZTOS HIBÁZOTT A SZÁMLÁNK KIÁLLÍTÁSAKOR.
JA, BIZTOS HIBÁZTAK!
A.: Nem gondolod, hogy furcsa, hogy 17 000 forint havi átalánnyal évi 120 000 forintos túlfizetést halmoztunk fel?
Én: Nem, nem.
A.: Számold már ki!
Én: NEM SZÁMOLOM! JÓL SPÓROLTAM!
2009. december 14., hétfő
A történelmi tudásom meglehetősen korlátozott...
Jó, tudom, hogy előbb volt a Honfoglalás, aztán kicsit később Mátyás király, voltak szabadságharcok és világháborúk, de tényleg nem szerénységből mondom, hogy csak nagyvonalakban ismerem az ország történetét. És nem, nem vagyok erre büszke. De végül is mindegy, nem kell senkinek tudnia. Történelemből ritkán kell rögtönöznöm, ha meg kapok egy kis felkészülési időt, mindennek utána tudok nézni az interneten.
Szóval a történet arról szól, hogy tavaly meghalt a nagymamám, és idén november-decemberben megkezdődött a lakása kipakolása. A munka oroszlánrésze nem rám hárult, de azért kellett egy-két dolgot tennem. Háromszor voltam fent segíteni a teljes kipakolás alatt. És hoztam el, amiket rám osztottunk. Én kaptam a naplók, levelek feldolgozásának feladatát. Emellett csomó mindent adott az apukám, amit ő nem akart már elvinni. Meg nem én voltam a képeslap-felelős, mégis rengeteg képeslap került hozzám. (Mert nem blogot írtak az emberek akkoriban, hanem képeslapokat. Nem is tudom megbecsülni, hány képeslap lehetett a nagymamám birtokában. Több ezer.)
A szombati délutáni rendrakás része volt, hogy elkezdtem a három papírszatyornyi írásos anyag rendezését.
Végigolvastam több száz dédnagyanyámnak / nagyanyámnak írt képeslapot. A hihetetlen magasságok illusztrálására két példa:
Az első Nagy-Váradon kelt 1912. augusztus 24-én. A szöveg: Szívélyes üdvözlettel emlékezünk meg Irénkéről. Aláírás olvashatatlan: Jolán? Zoltán? Utóirat: „Fehér répa, sárga répa.” Vajon, mit jelenthet ez?
Második képeslap, dátum nélkül: Részvéttel hallottam, hogy a gyűjtés alkalmával meghűlt, de remélem, hogy már a teljes javulás útján van. Kezeit csókolja: Mary.
???
Azt hiszem, értitek, mire céloztam az előbb.
A dédapám jogi pályán dolgozott, az ő levelezése nincs már meg, de maradt néhány hálálkodó levél. Meg gratuláló. Mindenféle kitüntetéshez.
Aztán találtam egy levelet, amelyben valamilyen kitüntetést adományoztak neki. Magyarország Főméltóságú Kormányzója. És nézem a levelet. Nézem a pecsétet rajta. És itt jön be, hogy a történelmi tudásom nulla, de a levélen a pecsétet el tudom olvasni: Magyar Királyi Miniszterelnök. És nézem az aláírást. Teljesen úgy néz ki, mintha Teleki lenne odaírva.
Persze ez nem mond nekem semmit. Hívom a bölcs uramat: Lehet, hogy 1941-ben Teleki volt a miniszterelnök? És írt volna egy levelet a dédapámnak? A kormányzó nevében?
Másnap röhögve mesélem az egészet a testvéreimnek. Marci kérdezi, milyen keltezésű a levél, mert Teleki április 3-án lett öngyilkos. MERT AZ ÉN TESTVÉREM ÍGY TUDJA A TÖRTÉNELMET! Persze nem emlékeztem a levélen a dátumra…
De most megnéztem: március 10. Nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök írt egy levelet a dédapámnak.
MOST MÁR CSAK AZT KELLENE MEGTUDNOM, HOGY EZ JÓ VAGY ROSSZ???
Szóval a történet arról szól, hogy tavaly meghalt a nagymamám, és idén november-decemberben megkezdődött a lakása kipakolása. A munka oroszlánrésze nem rám hárult, de azért kellett egy-két dolgot tennem. Háromszor voltam fent segíteni a teljes kipakolás alatt. És hoztam el, amiket rám osztottunk. Én kaptam a naplók, levelek feldolgozásának feladatát. Emellett csomó mindent adott az apukám, amit ő nem akart már elvinni. Meg nem én voltam a képeslap-felelős, mégis rengeteg képeslap került hozzám. (Mert nem blogot írtak az emberek akkoriban, hanem képeslapokat. Nem is tudom megbecsülni, hány képeslap lehetett a nagymamám birtokában. Több ezer.)
A szombati délutáni rendrakás része volt, hogy elkezdtem a három papírszatyornyi írásos anyag rendezését.
Végigolvastam több száz dédnagyanyámnak / nagyanyámnak írt képeslapot. A hihetetlen magasságok illusztrálására két példa:
Az első Nagy-Váradon kelt 1912. augusztus 24-én. A szöveg: Szívélyes üdvözlettel emlékezünk meg Irénkéről. Aláírás olvashatatlan: Jolán? Zoltán? Utóirat: „Fehér répa, sárga répa.” Vajon, mit jelenthet ez?
Második képeslap, dátum nélkül: Részvéttel hallottam, hogy a gyűjtés alkalmával meghűlt, de remélem, hogy már a teljes javulás útján van. Kezeit csókolja: Mary.
???
Azt hiszem, értitek, mire céloztam az előbb.
A dédapám jogi pályán dolgozott, az ő levelezése nincs már meg, de maradt néhány hálálkodó levél. Meg gratuláló. Mindenféle kitüntetéshez.
Aztán találtam egy levelet, amelyben valamilyen kitüntetést adományoztak neki. Magyarország Főméltóságú Kormányzója. És nézem a levelet. Nézem a pecsétet rajta. És itt jön be, hogy a történelmi tudásom nulla, de a levélen a pecsétet el tudom olvasni: Magyar Királyi Miniszterelnök. És nézem az aláírást. Teljesen úgy néz ki, mintha Teleki lenne odaírva.
Persze ez nem mond nekem semmit. Hívom a bölcs uramat: Lehet, hogy 1941-ben Teleki volt a miniszterelnök? És írt volna egy levelet a dédapámnak? A kormányzó nevében?
Másnap röhögve mesélem az egészet a testvéreimnek. Marci kérdezi, milyen keltezésű a levél, mert Teleki április 3-án lett öngyilkos. MERT AZ ÉN TESTVÉREM ÍGY TUDJA A TÖRTÉNELMET! Persze nem emlékeztem a levélen a dátumra…
De most megnéztem: március 10. Nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök írt egy levelet a dédapámnak.
MOST MÁR CSAK AZT KELLENE MEGTUDNOM, HOGY EZ JÓ VAGY ROSSZ???
2009. december 12., szombat
A fiam ágya
Az volt mára a terv, hogy A. mamájához megyünk ebédelni, majd ottfelejtjük a gyerekeket, hogy elmenjünk múzeumba.
Sajnos Ági megbetegedett.
Semmi gond, majd a Mamámnál felejtjük a gyerekeket délutánra.
SAJNOS A MAMÁM NEM ÉRT RÁ.
Így a délutánt itthon töltöttük.
A férjem alvásba menekült.
Én rendrakásba.
Pár perce jutottam el a fiam ágyáig.
Ahol a következő tárgyakat találtam.
1 db paplan
1 db mobiltelefon (az egyik pótkészülékünk. Nem tudom, hogy került a gyerekhez.)
2 db kisebb méretű plüssállat (majmok)
Legó
néhány érem
1 db kulcstartó, kulcs nélkül
néhány üres csoki papír
1 db cipős doboz üresen
1 discman + 2 db hangfal (az egyik unokatestvéremtől kunyerálta el a gyerek)
1 db üres discman doboz
1 nagyméretű kígyó (plüss; amikor nagyot mondok, gondoljatok hatalmasabb)
1 óriásméretű kutya (plüss; Pepénél kicsit nagyobb)
pepék
3 db dobókocka
1 furulya
kb. 1 tucat bakugán
kb. 2 tucat bakugán kártya
fél pár bakancs (koszosan…)
Mondjuk a jó hír, hogy nőt nem találtam. Mondjuk, nem néztem be a paplan alá.
Azt hiszem, le kell pihennem egy kicsit…
PS.: Mindent úgy hagytam, ahogy találtam. Mégsem nyúlhatok be durván a fiam személyes terébe...
Sajnos Ági megbetegedett.
Semmi gond, majd a Mamámnál felejtjük a gyerekeket délutánra.
SAJNOS A MAMÁM NEM ÉRT RÁ.
Így a délutánt itthon töltöttük.
A férjem alvásba menekült.
Én rendrakásba.
Pár perce jutottam el a fiam ágyáig.
Ahol a következő tárgyakat találtam.
1 db paplan
1 db mobiltelefon (az egyik pótkészülékünk. Nem tudom, hogy került a gyerekhez.)
2 db kisebb méretű plüssállat (majmok)
Legó
néhány érem
1 db kulcstartó, kulcs nélkül
néhány üres csoki papír
1 db cipős doboz üresen
1 discman + 2 db hangfal (az egyik unokatestvéremtől kunyerálta el a gyerek)
1 db üres discman doboz
1 nagyméretű kígyó (plüss; amikor nagyot mondok, gondoljatok hatalmasabb)
1 óriásméretű kutya (plüss; Pepénél kicsit nagyobb)
pepék
3 db dobókocka
1 furulya
kb. 1 tucat bakugán
kb. 2 tucat bakugán kártya
fél pár bakancs (koszosan…)
Mondjuk a jó hír, hogy nőt nem találtam. Mondjuk, nem néztem be a paplan alá.
Azt hiszem, le kell pihennem egy kicsit…
PS.: Mindent úgy hagytam, ahogy találtam. Mégsem nyúlhatok be durván a fiam személyes terébe...
2009. december 11., péntek
A fekete lyuk
Pár hónapja Pepe feltette a nagy kérdést: „Mamika, mi a fekete lyuk?” Mire én kapásból válaszoltam, ahogy egy bölcsész teheti: „Pepe, a fekete lyuk egy nem létező égitest.”
Nyilvánvaló, hogy a fiam ezzel nem elégedett meg. Az amatőr csillagász öcsémhez fordult. Aminek eredményeképpen hetekig fehér lyukról meg féregjáratról, vagy miről, magyarázott a gyerek.
Mintha érdekelne.
Aztán egy Csillagász Apuka elvitte őket a Csillagászati Központba, így mondta Pepe, ahol a gyerek feltette fekete lyukra vonatkozó kérdéseit, aminek következtében megtudta, a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk, mik is azok a fekete lyukak.
Jó pár hete történt a dolog. Szerencsére néhány óra intenzív terápia segítségével sikerült Pepét túllendíteni ezen a kognitív disszonancia állapotán: Miért mondott mást a csillagász bácsi, mint Zoli?
Nyilván azért, mert az öcsém sokkal okosabb.
Tegnap aztán végre összefutottam a csillagász apukával. Azt hiszem kicsit meglepődött, amikor keresetlen modoromban lecsesztem, hogy miért mondja a gyereknek, hogy nem tudja, mi a fekete lyuk. Mit tanult az egyetemen???
Szegény apuka először gondolta, hogy megpróbálja megmagyarázni, nekem mi az a tér-idő szingularitás.
MINTHA ÉRDEKELNE.
Aztán bocsánatot kért, hogy még nem tudott senki sem elmenni és megnézni, pontosan milyen is egy fekete lyuk.
AZTÁN LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSEMRE ELLENTÁMADÁSBA LENDÜLT.
Nagyon komisz ellentámadásba.
És elkezdte magyarázni, milyen jó kis távcsövet lehet kapni a Lidlben. CSAK 20 000 Ft.
Na ezen a ponton kezdtem menekülni, Pepét magam mögött rángatva. (Bár lehet, hogy a távcsővel járnék jobban, mert ahogy látom van éjjel látó készülékük is. 40000 forintért...)
Azért még hátraintettünk…
Az apuka visszaintett: Csak ritkán lehet kapni, de most igen. Nagyon megéri az árát!
PONT EZ HIÁNYZIK MÉG!
Egy távcső.
És három hisztis gyerek, hogy miért felhős az ég decemberben…
Nyilvánvaló, hogy a fiam ezzel nem elégedett meg. Az amatőr csillagász öcsémhez fordult. Aminek eredményeképpen hetekig fehér lyukról meg féregjáratról, vagy miről, magyarázott a gyerek.
Mintha érdekelne.
Aztán egy Csillagász Apuka elvitte őket a Csillagászati Központba, így mondta Pepe, ahol a gyerek feltette fekete lyukra vonatkozó kérdéseit, aminek következtében megtudta, a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk, mik is azok a fekete lyukak.
Jó pár hete történt a dolog. Szerencsére néhány óra intenzív terápia segítségével sikerült Pepét túllendíteni ezen a kognitív disszonancia állapotán: Miért mondott mást a csillagász bácsi, mint Zoli?
Nyilván azért, mert az öcsém sokkal okosabb.
Tegnap aztán végre összefutottam a csillagász apukával. Azt hiszem kicsit meglepődött, amikor keresetlen modoromban lecsesztem, hogy miért mondja a gyereknek, hogy nem tudja, mi a fekete lyuk. Mit tanult az egyetemen???
Szegény apuka először gondolta, hogy megpróbálja megmagyarázni, nekem mi az a tér-idő szingularitás.
MINTHA ÉRDEKELNE.
Aztán bocsánatot kért, hogy még nem tudott senki sem elmenni és megnézni, pontosan milyen is egy fekete lyuk.
AZTÁN LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSEMRE ELLENTÁMADÁSBA LENDÜLT.
Nagyon komisz ellentámadásba.
És elkezdte magyarázni, milyen jó kis távcsövet lehet kapni a Lidlben. CSAK 20 000 Ft.
Na ezen a ponton kezdtem menekülni, Pepét magam mögött rángatva. (Bár lehet, hogy a távcsővel járnék jobban, mert ahogy látom van éjjel látó készülékük is. 40000 forintért...)
Azért még hátraintettünk…
Az apuka visszaintett: Csak ritkán lehet kapni, de most igen. Nagyon megéri az árát!
PONT EZ HIÁNYZIK MÉG!
Egy távcső.
És három hisztis gyerek, hogy miért felhős az ég decemberben…
2009. december 10., csütörtök
Házi feladat
Pepe mindig az iskolában írja meg a házi feladatát.
Mert így jobb mindenkinek.
Ma valami miatt hazahozta a fiam a leckéjét. (Állítása szerint annyira rosszul volt, hogy nem tudta megcsinálni. Hm…)
Nyelvtan volt a házi.
Amiből a férjem, még harmadik gimnazista korában is csak kettes volt.
Így hiába próbált segíteni a gyereknek. Sem a faggyút, sem a madzagot nem tudták elválasztani.
Hívták a bölcsészt a családban.
A faggyú még ment, de csak a példa alapján.
A madzagot viszont így választottuk el a gyereknek: mad-zag.
Majd, amikor Pepe ellenkezett és nem akarta beírni a megoldást, mégjól le is basztuk kicsit le is szidtuk, hogy segítünk neki, és ő nem akarja megfogadni a tanácsunkat.
Aztán, hogy eldöntsem a vitát, elővettem a helyesírási szótárt.
Upsz. Upsz. Upsz.
Aztán azzal védekeztem, hogy már megint változtattak a helyesírási szabályon.
De azt hiszem, Pepe nem vette be…
Mert így jobb mindenkinek.
Ma valami miatt hazahozta a fiam a leckéjét. (Állítása szerint annyira rosszul volt, hogy nem tudta megcsinálni. Hm…)
Nyelvtan volt a házi.
Amiből a férjem, még harmadik gimnazista korában is csak kettes volt.
Így hiába próbált segíteni a gyereknek. Sem a faggyút, sem a madzagot nem tudták elválasztani.
Hívták a bölcsészt a családban.
A faggyú még ment, de csak a példa alapján.
A madzagot viszont így választottuk el a gyereknek: mad-zag.
Majd, amikor Pepe ellenkezett és nem akarta beírni a megoldást, még
Aztán, hogy eldöntsem a vitát, elővettem a helyesírási szótárt.
Upsz. Upsz. Upsz.
Aztán azzal védekeztem, hogy már megint változtattak a helyesírási szabályon.
De azt hiszem, Pepe nem vette be…
2009. december 9., szerda
A templomban megtekintett karácsonyi koncert számokban
A pulóverek száma, amit a fiam magára húzott, hogy védje testét a hideg templomban: 0
Hányszor jelentette ki Bakka, hogy utál templomba járni? 1-szer. Szerencsére még az épületen kívül voltunk és nem volt idegen hallótávolságban.
Azoknak a perceknek a száma, amit a lányok nyugodtan végigültek: 4 (konzervatív becslés alapján).
A teljes koncert hossza: 65 perc.
A perceknek a száma, amit a fiam szerepléssel töltött: 7.
Hányadik percben kezdtek a lányok nyávogni, hogy éhesek: 8.
Hány sós stanglit ettek meg a lányaim? 20 dekányit. (Nem szoktam sós stanglival templomba járni. A koncert utáni bulira kellett volna vinnem.)
Hányszor kértek inni? Ezt nem tudom megmondani. Körülbelül minden kétdekányi sós süti elfogyasztása utána.
Hányszor kezdtem üres fenyegetőzésbe a lányok viselkedése miatt? 3-ra emlékszem.
A perceknek a száma, amit élveztem: 7+6.
A produkciók száma, amit semmiképpen sem kellett volna erőltetni: 2 (a 6-ból).
Hányszor jártuk körbe a templomot a lányokkal? 3-szor a koncert előtt. 5-ször a koncert alatt.
Hányszor állítottuk fel a padsor végén ülő férjemet, hogy ki tudjunk menni: Nem számoltam, de A. arckifejezéséből ítélve többször, mint kellett volna.
Hányszor jelentette ki Bakka, hogy utál templomba járni? 1-szer. Szerencsére még az épületen kívül voltunk és nem volt idegen hallótávolságban.
Azoknak a perceknek a száma, amit a lányok nyugodtan végigültek: 4 (konzervatív becslés alapján).
A teljes koncert hossza: 65 perc.
A perceknek a száma, amit a fiam szerepléssel töltött: 7.
Hányadik percben kezdtek a lányok nyávogni, hogy éhesek: 8.
Hány sós stanglit ettek meg a lányaim? 20 dekányit. (Nem szoktam sós stanglival templomba járni. A koncert utáni bulira kellett volna vinnem.)
Hányszor kértek inni? Ezt nem tudom megmondani. Körülbelül minden kétdekányi sós süti elfogyasztása utána.
Hányszor kezdtem üres fenyegetőzésbe a lányok viselkedése miatt? 3-ra emlékszem.
A perceknek a száma, amit élveztem: 7+6.
A produkciók száma, amit semmiképpen sem kellett volna erőltetni: 2 (a 6-ból).
Hányszor jártuk körbe a templomot a lányokkal? 3-szor a koncert előtt. 5-ször a koncert alatt.
Hányszor állítottuk fel a padsor végén ülő férjemet, hogy ki tudjunk menni: Nem számoltam, de A. arckifejezéséből ítélve többször, mint kellett volna.
2009. december 8., kedd
Sátorozzunk!
Ez sem az a történet, amiről terveztem írni, de volt ma minden: gyógytornász, orvos, egyetemi megbeszélés, karácsonyi koncert, töki pompos, forralt bor, ezért arra a bejegyzésre most sincs lelkierőm.
Viszont azt röviden elmondhatom, hogy Bakka bulit szervez, amely keretében a barátait (értsd: az egész ovis csoportot) meg akarja hívni magunkhoz egy kis sátorozásra.
Ezt most nem kommentálom, de elképzelhetitek, milyen boldogsággal töltött el az ötlet. Így csak azt vettem fel a lányomnak, hogy sátraink száma meglehetősen korlátozott. Konkréten egyelten darab kétszemélyes sátrunk van.
Bakka: Semmi gond, akkor csak a két legjobb barátomat hívom meg: Át és Bét.
Én: Remek.
Bakka: És akkor úgy fogunk aludni a sátorban, hogy én alszom Pepével és ZK-val egy matracon és Á és Bé a másikon. Hadd romantikázzanak egy kicsit, úgyis szerelmesek egymásba.
Remek! Bé egy héten született Bakkával, Mamájával nagyon jóba vagyok. Nagyon szervezkedtünk, hogy a két gyerek egy ovis csoportba kerülhessen. Sikerült is. Csak kicsit sértődtem meg, amikor Bé elég gyorsan dobta a barna rövid hajú Bakkát a hosszú szőke hajú Áért. Azóta is izgultam, nem esett-e ez rosszul Bakkának, annak ellenére, hogy Ával ő is nagyon összebarátkozott. Gondolom jó alkalom, hogy megkérdezem.
Én: Nem is tudtam, hogy Á és Bé szerelmesek egymásba.
Bakka: Pedig így van, Mamika.
Én: És te nem vagy féltékeny?
Bakka [hatalmas kézlegyintéssel]: Dehogyis, Mamika, tudod, én valaki egész másba vagyok belezúgva.
Én: Még mindig BA-ba?
Bakka: Persze, Mamika.
Remek. Legalább ezt is tisztáztuk…
Mindenestre ALIG várom a sátorszezont…
Viszont azt röviden elmondhatom, hogy Bakka bulit szervez, amely keretében a barátait (értsd: az egész ovis csoportot) meg akarja hívni magunkhoz egy kis sátorozásra.
Ezt most nem kommentálom, de elképzelhetitek, milyen boldogsággal töltött el az ötlet. Így csak azt vettem fel a lányomnak, hogy sátraink száma meglehetősen korlátozott. Konkréten egyelten darab kétszemélyes sátrunk van.
Bakka: Semmi gond, akkor csak a két legjobb barátomat hívom meg: Át és Bét.
Én: Remek.
Bakka: És akkor úgy fogunk aludni a sátorban, hogy én alszom Pepével és ZK-val egy matracon és Á és Bé a másikon. Hadd romantikázzanak egy kicsit, úgyis szerelmesek egymásba.
Remek! Bé egy héten született Bakkával, Mamájával nagyon jóba vagyok. Nagyon szervezkedtünk, hogy a két gyerek egy ovis csoportba kerülhessen. Sikerült is. Csak kicsit sértődtem meg, amikor Bé elég gyorsan dobta a barna rövid hajú Bakkát a hosszú szőke hajú Áért. Azóta is izgultam, nem esett-e ez rosszul Bakkának, annak ellenére, hogy Ával ő is nagyon összebarátkozott. Gondolom jó alkalom, hogy megkérdezem.
Én: Nem is tudtam, hogy Á és Bé szerelmesek egymásba.
Bakka: Pedig így van, Mamika.
Én: És te nem vagy féltékeny?
Bakka [hatalmas kézlegyintéssel]: Dehogyis, Mamika, tudod, én valaki egész másba vagyok belezúgva.
Én: Még mindig BA-ba?
Bakka: Persze, Mamika.
Remek. Legalább ezt is tisztáztuk…
Mindenestre ALIG várom a sátorszezont…
2009. december 7., hétfő
Egy rövid kis történet
Egyáltalán nem erről akartam ma írni, de kevés az időm, így be kell érnetek ezzel. Amikor átolvastam a bejegyzést, akkor vettem észre, hogy kétszer is szerepel a szar szó benne… Elnézést. Ez van.
Volt már szó róla, Pepe bakugán-versenyre szeretne menni (CSAK NÉZŐKÉNT! SZERENCSÉRE!), ezért egyik este kicsit interneztünk, hogy lássuk, melyek a lehetőségeink.
A fiam nem tud olvasni, én meg türelmetlen vagyok, továbbá az oldal, amire keveredtünk szar volt, így csak tengtünk-lengtünk erre-arra. Elég gyakran ugrott fel egy-egy ablak mindenféle szöveggel és a yes-no opció. Nos, ezeket nem olvastuk el, csak kedvünk szerint kattintottunk.
Ennek eredményeképpen sikerült, tudtunkon kívül, egy bakugán-képernyővédőt telepíteni a laptopomra.
Tudtunkon kívül, ahogy mondtam.
A laptopomat gyakran szoktam az óráimon használni, és ezt tettem múlt csütörtökön is.
Éppen a t-teszt és ANOVA közti különbséget magyaráztam a diákoknak, amikor a bakugán-képernyővédő előugrott.
Először mindenki megijedt.
Aztán mindenki röhögött.
Aztán magyarázkodtam egy sort.
Aztán az egyik diákom elmesélte, hogy volt egy konferencián, ahol az előadónak szintén hasonló módon ugrott elő egy képernyővédője. Azon egy felirat volt, amely így szólt: „NE VACSORÁZZ!!!”
És akkor megint mindenki röhögött.
Én meg arra gondoltam, mennyire igaz az a mondás, hogy mindig van valaki, aki még nálunk is szarabb helyzetben van…
Volt már szó róla, Pepe bakugán-versenyre szeretne menni (CSAK NÉZŐKÉNT! SZERENCSÉRE!), ezért egyik este kicsit interneztünk, hogy lássuk, melyek a lehetőségeink.
A fiam nem tud olvasni, én meg türelmetlen vagyok, továbbá az oldal, amire keveredtünk szar volt, így csak tengtünk-lengtünk erre-arra. Elég gyakran ugrott fel egy-egy ablak mindenféle szöveggel és a yes-no opció. Nos, ezeket nem olvastuk el, csak kedvünk szerint kattintottunk.
Ennek eredményeképpen sikerült, tudtunkon kívül, egy bakugán-képernyővédőt telepíteni a laptopomra.
Tudtunkon kívül, ahogy mondtam.
A laptopomat gyakran szoktam az óráimon használni, és ezt tettem múlt csütörtökön is.
Éppen a t-teszt és ANOVA közti különbséget magyaráztam a diákoknak, amikor a bakugán-képernyővédő előugrott.
Először mindenki megijedt.
Aztán mindenki röhögött.
Aztán magyarázkodtam egy sort.
Aztán az egyik diákom elmesélte, hogy volt egy konferencián, ahol az előadónak szintén hasonló módon ugrott elő egy képernyővédője. Azon egy felirat volt, amely így szólt: „NE VACSORÁZZ!!!”
És akkor megint mindenki röhögött.
Én meg arra gondoltam, mennyire igaz az a mondás, hogy mindig van valaki, aki még nálunk is szarabb helyzetben van…
2009. december 5., szombat
Egy gyors kérdés, azt hiszem földrajzból...
Először is sajnálom, hogy ellógtam a pénteket!
Másodszor is, Pepe napok óta azzal bosszant, hogy miért van az, hogy azok az emberek, akik a Déli-félteként élnek, nem érzik, hogy fejjel lefelé vannak.
Eddig egyetlen magyarázatunkat sem fogadta el. Úgyhogy, Internet, kisegítenél?
Köszönöm!
PS: Tegnap kapott a fiam egy email-címet. Elnézést kérek, azoktól a rokonainktól és barátainktól, akiket hasonló témájú emailekkel bombáz! Nem nagyon szoktam úgy kezdeni a történeteimet, hogy annyira édes volt a gyerek, amikor… De most tényleg az volt Pepe, amikor megmutattam neki a CtrlC/CtrlV billentyűk trükkjét. „Milyen jó ez a luxus, Mamika. Már azt hittem, újra le kell írnom a levelet!” Mindig mondom, fontos alacsonyra tenni a lécet!
Másodszor is, Pepe napok óta azzal bosszant, hogy miért van az, hogy azok az emberek, akik a Déli-félteként élnek, nem érzik, hogy fejjel lefelé vannak.
Eddig egyetlen magyarázatunkat sem fogadta el. Úgyhogy, Internet, kisegítenél?
Köszönöm!
PS: Tegnap kapott a fiam egy email-címet. Elnézést kérek, azoktól a rokonainktól és barátainktól, akiket hasonló témájú emailekkel bombáz! Nem nagyon szoktam úgy kezdeni a történeteimet, hogy annyira édes volt a gyerek, amikor… De most tényleg az volt Pepe, amikor megmutattam neki a CtrlC/CtrlV billentyűk trükkjét. „Milyen jó ez a luxus, Mamika. Már azt hittem, újra le kell írnom a levelet!” Mindig mondom, fontos alacsonyra tenni a lécet!
2009. december 3., csütörtök
Dear Charlotte,
Ez egy nyílt levél-féleség Hozzád. Gyors leszek, mert fáradt vagyok.
A rossz hír, hogy ÉN a 21. század gyermeke vagyok. Hogy is magyarázzam meg? Felgyorsult idő, digitális technológia, stb. stb. stb. Manapság SMS van (1000 karakter.). És twitter (140 karakter). Hogy mik ezek? Hagyjuk, nem fontos.
Nem is tudom, hogy mondjam meg, de manapság az emberek többsége nem olvas 700 oldalas regények. Vagy legalábbis ritkán.
Van persze jó hír is.
Téged nem felejtettek el. Sőt, a legnagyobbak között tartanak számon. Számos nyelven kiadják a regényeidet, pl.: Villette-t is. És akkor el is érkeztünk a témánkhoz. 3 gyerekem van. Dolgozom. Háztartásom van. És férjem. Bár az utóbbinak köszönhetően nem panaszkodhatom, de gondolhatod, nincs sok szabadidőm. Az állandó rohanás. Hogy nem érted, miről beszélek? Nem gond. Hagyjuk. Szóval elolvastam Villette című regényedet.
Tényleg remekmű.
CSAK A VÉGE BORÍTOTT KI.
Nem az a gondom, hogy nem happy ending. Mert rendben. Meg kell valakinek halni, akkor haljon meg. A problémám, hogy 700 alig cselekmény oldal után (nem, nem panaszkodom, mert tényleg jó vagy!) nem szeretnek kis kvíz-féleséggel regényt befejezni.
Ami nem is kvíz valójában, mert nem arról van szó, hogy nem lehet kibogozni, hogy az egyik főhős meghalt-e vagy sem. Hanem arról, hogy néhány figyelmes olvasás után, egyértelmű, hogy 700 oldal után Te megölted Paul tanár urat.
Hogy tehettél ilyet, te kis kurva???
Bocsánat.
Üdvözlet stb…
PS: És nem vagyok egyedül! Mondjuk, ő csak lehülyézett.
A rossz hír, hogy ÉN a 21. század gyermeke vagyok. Hogy is magyarázzam meg? Felgyorsult idő, digitális technológia, stb. stb. stb. Manapság SMS van (1000 karakter.). És twitter (140 karakter). Hogy mik ezek? Hagyjuk, nem fontos.
Nem is tudom, hogy mondjam meg, de manapság az emberek többsége nem olvas 700 oldalas regények. Vagy legalábbis ritkán.
Van persze jó hír is.
Téged nem felejtettek el. Sőt, a legnagyobbak között tartanak számon. Számos nyelven kiadják a regényeidet, pl.: Villette-t is. És akkor el is érkeztünk a témánkhoz. 3 gyerekem van. Dolgozom. Háztartásom van. És férjem. Bár az utóbbinak köszönhetően nem panaszkodhatom, de gondolhatod, nincs sok szabadidőm. Az állandó rohanás. Hogy nem érted, miről beszélek? Nem gond. Hagyjuk. Szóval elolvastam Villette című regényedet.
Tényleg remekmű.
CSAK A VÉGE BORÍTOTT KI.
Nem az a gondom, hogy nem happy ending. Mert rendben. Meg kell valakinek halni, akkor haljon meg. A problémám, hogy 700 alig cselekmény oldal után (nem, nem panaszkodom, mert tényleg jó vagy!) nem szeretnek kis kvíz-féleséggel regényt befejezni.
Ami nem is kvíz valójában, mert nem arról van szó, hogy nem lehet kibogozni, hogy az egyik főhős meghalt-e vagy sem. Hanem arról, hogy néhány figyelmes olvasás után, egyértelmű, hogy 700 oldal után Te megölted Paul tanár urat.
Hogy tehettél ilyet, te kis kurva???
Bocsánat.
Üdvözlet stb…
PS: És nem vagyok egyedül! Mondjuk, ő csak lehülyézett.
2009. december 2., szerda
Rövid leszek, mint a negyedéves bizonyítvány…
Negyedéves bizonyítvány?, kérdezhetitek.
Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.
Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.
Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!
A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)
A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.
Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…
Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.
Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.
Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!
A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)
A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.
Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…
2009. december 1., kedd
Elnézést kérek! És: Bocsánat!
Mióta gyerekeim vannak számtalan alkalommal, számtalan embertől kértem elnézést és bocsánatot.
A GYEREKEIM NEVÉBEN.
Mert elállják mások útját. Mert lábakra taposnak. Mert ordibálnak. Mert belerohannak. Mert. Mert. Mert.
Tegnap aztán kénytelen voltam elnézést kérni Bakka ovis társának a mamájától is. Hallottam, hogy a kisfiú becézgeti Bakkát. (Bakkuska. Bakkuska.), de gondoltam: Mi baj lehet belőle?
Mi is?
Anyuka: Bakka ezt mutatta a kisfiamnak.
És mutatja: A hüvelykujját a torka előtt keresztbe húzza.
És nézek a lányomra. És látom, hogy így volt.
Én: Elnézését kérek.
Közben a kisfiú persze tovább Bakkuskázott. Az anyukája próbálta a csitítgatni. Hiába.
Én: Elnézését kérek. Azt hiszem, nem is tudja Bakka, mit jelent ez. Megbeszélem vele.
Bakka: Ne hívjon Bakkuskának.
Ez volt az a pillanat, amikor elhagytuk a terepet, hogy privát beszélhessük meg a dolgot.
Bakka: Engem csak Papika hívhat így!
Én: ÉS ÉN NEM???
Bakka: Na jó, Mamika, te is.
Én: Bakka, tudod, hogy ez mit jelent?
Bakka: Nem tudom.
Én: Nagyon csúnyát jelent. Azt jelenti, hogy elvágnád a torkát és megölnéd. Ezt akartad mondani?
Bakka: Nem.
Én: Rendben, de többet ilyet ne mutass az oviban, jó? Megígéred?
Bakka: Jó. Megígérem.
Jó úton járunk, gondoltam. Egészen estig. Amikor a húgának mutatja valamiért ugyanazt. ÉS MEG IS MAGYARÁZZA: ZK, ez azt jelenti, hogy elvágom a torkodat, mert meg akarlak ölni!
Jól gondoltam, hogy jó úton járunk…
A GYEREKEIM NEVÉBEN.
Mert elállják mások útját. Mert lábakra taposnak. Mert ordibálnak. Mert belerohannak. Mert. Mert. Mert.
Tegnap aztán kénytelen voltam elnézést kérni Bakka ovis társának a mamájától is. Hallottam, hogy a kisfiú becézgeti Bakkát. (Bakkuska. Bakkuska.), de gondoltam: Mi baj lehet belőle?
Mi is?
Anyuka: Bakka ezt mutatta a kisfiamnak.
És mutatja: A hüvelykujját a torka előtt keresztbe húzza.
És nézek a lányomra. És látom, hogy így volt.
Én: Elnézését kérek.
Közben a kisfiú persze tovább Bakkuskázott. Az anyukája próbálta a csitítgatni. Hiába.
Én: Elnézését kérek. Azt hiszem, nem is tudja Bakka, mit jelent ez. Megbeszélem vele.
Bakka: Ne hívjon Bakkuskának.
Ez volt az a pillanat, amikor elhagytuk a terepet, hogy privát beszélhessük meg a dolgot.
Bakka: Engem csak Papika hívhat így!
Én: ÉS ÉN NEM???
Bakka: Na jó, Mamika, te is.
Én: Bakka, tudod, hogy ez mit jelent?
Bakka: Nem tudom.
Én: Nagyon csúnyát jelent. Azt jelenti, hogy elvágnád a torkát és megölnéd. Ezt akartad mondani?
Bakka: Nem.
Én: Rendben, de többet ilyet ne mutass az oviban, jó? Megígéred?
Bakka: Jó. Megígérem.
Jó úton járunk, gondoltam. Egészen estig. Amikor a húgának mutatja valamiért ugyanazt. ÉS MEG IS MAGYARÁZZA: ZK, ez azt jelenti, hogy elvágom a torkodat, mert meg akarlak ölni!
Jól gondoltam, hogy jó úton járunk…
2009. november 30., hétfő
Tejbegríz című bejegyzés, ami NEM a tejbegrízről szól
Nem is tudom, hol kezdjem.
Talán itt:
Ma már 8-kor bent ültem az irodámba, hogy tudjak egy kicsit dolgozni, mielőtt dolgozni kezdek. Ha értitek, mire gondolok.
Fél 9-kor csöngött a telefonom. Tudtam, Angi lesz.
Angi: Szia. Itt vagyok.
Én: OK. Szaladok le.
Angi az épület előtt várt.
Én: Elhoztad?
Angi: Igen.
Nos, tudnotok kell, hogy Angi az öcsém barátnője, aki előtt nem szívesen szidom a testvéremet (Szia Angi! Szia Zoli!), így nem is szóltam egy szót sem. De Angi arckifejezése sok mindent elárult.
Én: Szörnyű nem?
Angi: Ja, nagyon szörnyű!
Én: Ilyenek a férfiak!
Angi: Nem is értem…
Angi átadta a DVD-t. És szaladtunk a dolgunkra.
A DVD-t az öcsém küldte a fiamnak.
És itt vissza kell ugranunk néhány hónapot az időben, amikor is az öcsém megismertette azt a tévéműsort Pepével, ami hónapokig csak Tejbegríz néven futott a családban.
A Discovery csatornán megy és a rendes címe… várjatok ki kell keresnem… A túlélés törvényei, Bear Grylls főszereplésével, akinek a nevét Pepe képtelen volt megjegyezni, innen a Tejbegríz.
Itt egy kis kitérőt kell tennem, hogy szapulhassam a Discovery csatornát. Sokáig azt hittem, hogy az állatos csatornáknál nem lehet rosszabb. Aztán olvastam valahol, hogy a férfiak gerjednek a zebrákra, ezért a sok szafaris film a tévében. Rendben: Fair enough. Azt viszont, tényleg nem értem, hogy kit érdekelhet az, hogyan gyártanak biztosítékokat, mi történik, ha egy 23 emeletes házat akarnak építeni, illetve, ha valaki külföldön börtönbe kerül. Egy szó, mint száz a Discovery csatorna az utolsó adó, amit néznék. Mondjuk, ki vagyok én, hogy pálcát törjek emberek felett? Pláne, amikor az elmúlt hónapban kb. 60-szor olvastam el Charlotte Bronte: Villette című regényének utolsó három oldalát. Így talán visszavonok mindent a Discovery csatornáról: Kvittek vagyunk!
Szóval Pepe kedvenc műsora Bear Grylls kalandjai.
Miután hónapokig hallgattam, mit kell csinálnom, ha egyedül találom magamat egy őserdőben (Pepe: Hogyan kell szerinted, Mamika, pisiből ivóvizet csinálni? Tudod, Mamika, ha a medve kakijából kiszed a gyümölcsmagokat és azt megeszed, akkor az nagyon tápláló? Én: Pepe, ha inni akarok, kinyitom a csapot. Ha gyümölcsre vágyom, elmegyek a zöldségeshez.), tegnap volt szerencsém megnézni vele az egyórás programot.
Nem tudom, mennyire ismeritek Bear Grylls és kalandjait, de legyen elég, hogy Tejbegríz kiugrik valami lakatlan területen egy helikopterből. Teljesen egyedül. Ott bohóckodik néhány napot. Majd helikopterrel érte jönnek.
Tegnap Zambiában ugrott ki. Bele egy folyóba. Ahhoz képest, hogy teljesen egyedül éli túl a megpróbáltatásokat, három kameráról vették, ahogy úszik a folyóba. A film első öt perce ezzel telt.
Aztán kimászott a vízből. Itt is vették innen-onnan. (Nem lett volna ellenemre a dolog, ha nem fülig beöltözve lett volna a pasi. Aki egyébként a gázos orrlyukától eltekintve nem is néz ki olyan rosszul…) Ahogy kimászott a vízből, talált egy gumipapucsot. MERT TELJESEN LAKATLAN A TERÜLET.
Aztán felmászott a folyópart melletti sziklafalon. Ami nagyon csúszós volt. Tudom, tudom, én is alig bírtam visszatartani az izgalmamat.
Aztán kószált a szavannán. Pepe szerint az, hogy többször is mondta, hogy „erre gyertek fiúk”, az csak nyelvbotlás volt. Mert, „Mamika, maximum egy ember lehetett vele!”
Egész nap bóklászott a szavannán. Zebrákat sajnos nem láttunk. Ellenben Bear Grylls non-stop panaszkodott, mennyire melege van, azonban egy kortyot sem ivott. Nyilván nem gond.
Mi is volt azután?
Tűzet rakott. Megsütött valami halat. Megint nem ivott semmit. Másnap reggel frissen vasalt ingben folytatta az útját. Aztán örömömre, félmeztelenre vetkőzött, hogy az ingével gyűjtsön harmat vizet magának. Csak nem szomjazott meg, így a második nap Afrikában?
Találkoztunk egy csapat elefánttal. „Hú, de nagyok!”, mondta Tejbegríz. Persze irtó vadak voltak az elefántok, de legnagyobb szerencsénkre nem vették észre a televíziós stábot, így mindenki megmenekült.
Bear Grylls-re ekkor rájött a hasmenés. És a műsor második felét ezzel a témával töltöttük. Érdekes! És mennyit lehet róla beszélni!
Aztán jelzőtüzet rakott, hogy a helikopter megtalálja. Mert nem GSP-szel dolgoztak, hanem jelzőtűzzel.
Aztán hősünk, tűzet és a kollégákat hátrahagyva, felpattant a helikopterre és elhúzta a csíkot.
Szerintem ideális szórakoztató műsor!
És, hogy miért írtam le mindezt?
Mert a DVD-n, amit az öcsém küldött a fiamnak, 30 rész van ebből a műsorból.
ALIG TUDOK AZ IZGALMAMMAL MIT KEZDENI.
Azt hiszem, olvasok is egy kis Jane Austen-t. Hogy lecsillapodjak…
Talán itt:
Ma már 8-kor bent ültem az irodámba, hogy tudjak egy kicsit dolgozni, mielőtt dolgozni kezdek. Ha értitek, mire gondolok.
Fél 9-kor csöngött a telefonom. Tudtam, Angi lesz.
Angi: Szia. Itt vagyok.
Én: OK. Szaladok le.
Angi az épület előtt várt.
Én: Elhoztad?
Angi: Igen.
Nos, tudnotok kell, hogy Angi az öcsém barátnője, aki előtt nem szívesen szidom a testvéremet (Szia Angi! Szia Zoli!), így nem is szóltam egy szót sem. De Angi arckifejezése sok mindent elárult.
Én: Szörnyű nem?
Angi: Ja, nagyon szörnyű!
Én: Ilyenek a férfiak!
Angi: Nem is értem…
Angi átadta a DVD-t. És szaladtunk a dolgunkra.
A DVD-t az öcsém küldte a fiamnak.
És itt vissza kell ugranunk néhány hónapot az időben, amikor is az öcsém megismertette azt a tévéműsort Pepével, ami hónapokig csak Tejbegríz néven futott a családban.
A Discovery csatornán megy és a rendes címe… várjatok ki kell keresnem… A túlélés törvényei, Bear Grylls főszereplésével, akinek a nevét Pepe képtelen volt megjegyezni, innen a Tejbegríz.
Itt egy kis kitérőt kell tennem, hogy szapulhassam a Discovery csatornát. Sokáig azt hittem, hogy az állatos csatornáknál nem lehet rosszabb. Aztán olvastam valahol, hogy a férfiak gerjednek a zebrákra, ezért a sok szafaris film a tévében. Rendben: Fair enough. Azt viszont, tényleg nem értem, hogy kit érdekelhet az, hogyan gyártanak biztosítékokat, mi történik, ha egy 23 emeletes házat akarnak építeni, illetve, ha valaki külföldön börtönbe kerül. Egy szó, mint száz a Discovery csatorna az utolsó adó, amit néznék. Mondjuk, ki vagyok én, hogy pálcát törjek emberek felett? Pláne, amikor az elmúlt hónapban kb. 60-szor olvastam el Charlotte Bronte: Villette című regényének utolsó három oldalát. Így talán visszavonok mindent a Discovery csatornáról: Kvittek vagyunk!
Szóval Pepe kedvenc műsora Bear Grylls kalandjai.
Miután hónapokig hallgattam, mit kell csinálnom, ha egyedül találom magamat egy őserdőben (Pepe: Hogyan kell szerinted, Mamika, pisiből ivóvizet csinálni? Tudod, Mamika, ha a medve kakijából kiszed a gyümölcsmagokat és azt megeszed, akkor az nagyon tápláló? Én: Pepe, ha inni akarok, kinyitom a csapot. Ha gyümölcsre vágyom, elmegyek a zöldségeshez.), tegnap volt szerencsém megnézni vele az egyórás programot.
Nem tudom, mennyire ismeritek Bear Grylls és kalandjait, de legyen elég, hogy Tejbegríz kiugrik valami lakatlan területen egy helikopterből. Teljesen egyedül. Ott bohóckodik néhány napot. Majd helikopterrel érte jönnek.
Tegnap Zambiában ugrott ki. Bele egy folyóba. Ahhoz képest, hogy teljesen egyedül éli túl a megpróbáltatásokat, három kameráról vették, ahogy úszik a folyóba. A film első öt perce ezzel telt.
Aztán kimászott a vízből. Itt is vették innen-onnan. (Nem lett volna ellenemre a dolog, ha nem fülig beöltözve lett volna a pasi. Aki egyébként a gázos orrlyukától eltekintve nem is néz ki olyan rosszul…) Ahogy kimászott a vízből, talált egy gumipapucsot. MERT TELJESEN LAKATLAN A TERÜLET.
Aztán felmászott a folyópart melletti sziklafalon. Ami nagyon csúszós volt. Tudom, tudom, én is alig bírtam visszatartani az izgalmamat.
Aztán kószált a szavannán. Pepe szerint az, hogy többször is mondta, hogy „erre gyertek fiúk”, az csak nyelvbotlás volt. Mert, „Mamika, maximum egy ember lehetett vele!”
Egész nap bóklászott a szavannán. Zebrákat sajnos nem láttunk. Ellenben Bear Grylls non-stop panaszkodott, mennyire melege van, azonban egy kortyot sem ivott. Nyilván nem gond.
Mi is volt azután?
Tűzet rakott. Megsütött valami halat. Megint nem ivott semmit. Másnap reggel frissen vasalt ingben folytatta az útját. Aztán örömömre, félmeztelenre vetkőzött, hogy az ingével gyűjtsön harmat vizet magának. Csak nem szomjazott meg, így a második nap Afrikában?
Találkoztunk egy csapat elefánttal. „Hú, de nagyok!”, mondta Tejbegríz. Persze irtó vadak voltak az elefántok, de legnagyobb szerencsénkre nem vették észre a televíziós stábot, így mindenki megmenekült.
Bear Grylls-re ekkor rájött a hasmenés. És a műsor második felét ezzel a témával töltöttük. Érdekes! És mennyit lehet róla beszélni!
Aztán jelzőtüzet rakott, hogy a helikopter megtalálja. Mert nem GSP-szel dolgoztak, hanem jelzőtűzzel.
Aztán hősünk, tűzet és a kollégákat hátrahagyva, felpattant a helikopterre és elhúzta a csíkot.
Szerintem ideális szórakoztató műsor!
És, hogy miért írtam le mindezt?
Mert a DVD-n, amit az öcsém küldött a fiamnak, 30 rész van ebből a műsorból.
ALIG TUDOK AZ IZGALMAMMAL MIT KEZDENI.
Azt hiszem, olvasok is egy kis Jane Austen-t. Hogy lecsillapodjak…
2009. november 27., péntek
Péntek délután
Nagyon elfáradtam ma délutánra. Ahogy hazaértünk délben le is feküdtem ZK-val. El is aludtunk. Aztán persze kapkodtunk, hogy a két nagy itthon hétvégézhessen, és ne zárják be őket az iskolába/óvodába.
Miután másodszor is hazaértünk, és lelkiismeretem megnyugtatására egy kicsit pakoltam, gondoltam újra ledőlök. Amit meg is tettem. Be is csuktam a szememet.
Bakka rögtön hívni kezdett.
Nem válaszoltam neki.
Bakka újra szólt.
Megint nem válaszoltam.
Ezt az ügyvédnő (a.k.a. ZK) már nem tűrhette.
Odajött hozzám.
Először halkan ébresztgetett.
Továbbra is úgy tettem, mintha aludnék.
ZK gyengéden lökdösni kezdett.
Nem akarok tudni a dologról, „alszom” tovább!
ZK újra szólítgatni kezd.
Mi történne, ha továbbra is tettetném az alvás?
Nos, mi történt?
ZK [suttogva]: Mamika, nem akarlak felébreszteni, de [majd a fülembe ordítva folytatja] DE MAMIKA KELJ FEL!
Mondjuk, hatásos volt: Rögtön kipattantam az ágyból.
De fülem még mindig csilingel…
Jó hétvégét!
Miután másodszor is hazaértünk, és lelkiismeretem megnyugtatására egy kicsit pakoltam, gondoltam újra ledőlök. Amit meg is tettem. Be is csuktam a szememet.
Bakka rögtön hívni kezdett.
Nem válaszoltam neki.
Bakka újra szólt.
Megint nem válaszoltam.
Ezt az ügyvédnő (a.k.a. ZK) már nem tűrhette.
Odajött hozzám.
Először halkan ébresztgetett.
Továbbra is úgy tettem, mintha aludnék.
ZK gyengéden lökdösni kezdett.
Nem akarok tudni a dologról, „alszom” tovább!
ZK újra szólítgatni kezd.
Mi történne, ha továbbra is tettetném az alvás?
Nos, mi történt?
ZK [suttogva]: Mamika, nem akarlak felébreszteni, de [majd a fülembe ordítva folytatja] DE MAMIKA KELJ FEL!
Mondjuk, hatásos volt: Rögtön kipattantam az ágyból.
De fülem még mindig csilingel…
Jó hétvégét!
2009. november 26., csütörtök
Néhány apróság
1. A diákok száma, akiknek leesett az álla, mert az előadásra WC-tisztítószerrel és hajlakkal érkeztem: 32. DE OKKAL!
2. A másodpercek száma, ami utána az autóba betuszkolt gyerekek veszekedni kezdtek: 3,5. NEM HISZEM EL. TUDUNK MI ENNÉL JOBBAT IS!
3. Az alkalmak száma, amikor a csomagtartóba tegnap berakott régi újsághalmok kiestek: 4. PEPÉVEL KIDOBTUK!
4. Az alkalmak száma, amikor az anyósom megengedte, hogy az apósom egyedül fektesse le a gyerekeket: 1. MA ESTE!
5. Annak a száma, ahányszor egy bizonyos kollégámat a pokolba kívántam a héten: 5. NO COMMENT!
6. Bírálatra váró szakdolgozatok száma: 2. MIKOR FOGOK KARÁCSONYRA KÉSZÜLNI?
2. A másodpercek száma, ami utána az autóba betuszkolt gyerekek veszekedni kezdtek: 3,5. NEM HISZEM EL. TUDUNK MI ENNÉL JOBBAT IS!
3. Az alkalmak száma, amikor a csomagtartóba tegnap berakott régi újsághalmok kiestek: 4. PEPÉVEL KIDOBTUK!
4. Az alkalmak száma, amikor az anyósom megengedte, hogy az apósom egyedül fektesse le a gyerekeket: 1. MA ESTE!
5. Annak a száma, ahányszor egy bizonyos kollégámat a pokolba kívántam a héten: 5. NO COMMENT!
6. Bírálatra váró szakdolgozatok száma: 2. MIKOR FOGOK KARÁCSONYRA KÉSZÜLNI?
2009. november 25., szerda
Rendőrök
Autózok a Hegedűs Gyula utcában, és megállít a rendőr: Jó napot kívánok! Közúti gépjármű-ellenőrzés ellenőrzés.
Első lépésként az zavart meg, hogy olyan furcsa szóval illették a jogosítványt és a forgalmit, hogy hirtelen a személyimet és a lakcímkártyámat adtam oda. Aztán előkap
Aztán feltette a rendőr a keresztkérdést: Gépjármű-biztosítása van?
Válaszoltam: Őszintén mondom, fogalmam sincs!
A rendőr kicsit bogarászott a forgalmimban, majd elengedett.
A férjem szerint megtalálta, amit keresett…
Mert az a kis zöld papír az.
Fogalmam sincs, miről van szó...
Első lépésként az zavart meg, hogy olyan furcsa szóval illették a jogosítványt és a forgalmit, hogy hirtelen a személyimet és a lakcímkártyámat adtam oda. Aztán előkap
Aztán feltette a rendőr a keresztkérdést: Gépjármű-biztosítása van?
Válaszoltam: Őszintén mondom, fogalmam sincs!
A rendőr kicsit bogarászott a forgalmimban, majd elengedett.
A férjem szerint megtalálta, amit keresett…
Mert az a kis zöld papír az.
Fogalmam sincs, miről van szó...
2009. november 24., kedd
Kincskeresés
Pepe születésnapjára az apja szervezett egy kincskeresést. Ne valami puccos dologra gondoljatok. Kivett A. egy nap szabadságot, rajzolt egy térképét, amit darabokra szabdalt, a részeket kivitte a közeli erdőbe, majd írt egy levelet Fekete Kéz nevében a fiúknak. Gondolhatjátok, őrült siker volt.
Azóta Pepe már többször csinált kincskeresést.
Legutóbb ZK születésnapjára.
Miután megegyeztünk, hogy a házban marad az útvonal, MERT PEPE NINCS KEDVÜNK HAJNALOK HAJNALÁN A KERTBEN BÓKLÁSZNI, a fiam elkészítette a kártyácskákat.
Íme betűhű átírással:
1. cetli: Kedves fekete kéz elrejtettem a kincsem meleg puha és esel kezdődik. (Megoldás: a sálak között volt a következő nyom.)
2. cetli: Kedves zk a leg kozelibi kincs a hűtő szekrény melet. (Megoldás egyértelmű.)
3. cetli: Kedves zk ea 3. nya ruhák vana ben. (Megoldás: nyári ruhák között a gardróbban.)
4. cetli: eza 4. nyom agy ne muk vanoben.
Mivel ZK nem tud olvasni, Pepe vállalta a feladatot, hogy a születésnap reggelén elolvassa az előző este elkészített és elrendezett kártyákat, amely nyomok segítségével egyre közelebb kerülhettek a kincshez. A játék gyors eredménye az lett, hogy kiderült, Pepe nem tudja a saját írását elolvasni.
Mondjuk, ezen nem csodálkozhatunk Pepe írását elnézve. (És igen, igaza van a tanító néninek, aki azt mondja, hogy olvasni már tud a gyerek, de írni még nem annyira.)
Szerencsére a kincset (értsd: ZK ajándékát) megtalálták. Mert Pepe rájött, hogy olvasás nélkül is megtalálja a meglepetést, MERT Ő TUDTA HOVÁ REJTETTE EL.
A kérdés csak az, hogy a negyedik nyom alapján Ti is rájöttök hol voltak az ajándékok? Ha igen, akkor visszavonom, hogy Pepe nem tud írni...
Azóta Pepe már többször csinált kincskeresést.
Legutóbb ZK születésnapjára.
Miután megegyeztünk, hogy a házban marad az útvonal, MERT PEPE NINCS KEDVÜNK HAJNALOK HAJNALÁN A KERTBEN BÓKLÁSZNI, a fiam elkészítette a kártyácskákat.
Íme betűhű átírással:
1. cetli: Kedves fekete kéz elrejtettem a kincsem meleg puha és esel kezdődik. (Megoldás: a sálak között volt a következő nyom.)
2. cetli: Kedves zk a leg kozelibi kincs a hűtő szekrény melet. (Megoldás egyértelmű.)
3. cetli: Kedves zk ea 3. nya ruhák vana ben. (Megoldás: nyári ruhák között a gardróbban.)
4. cetli: eza 4. nyom agy ne muk vanoben.
Mivel ZK nem tud olvasni, Pepe vállalta a feladatot, hogy a születésnap reggelén elolvassa az előző este elkészített és elrendezett kártyákat, amely nyomok segítségével egyre közelebb kerülhettek a kincshez. A játék gyors eredménye az lett, hogy kiderült, Pepe nem tudja a saját írását elolvasni.
Mondjuk, ezen nem csodálkozhatunk Pepe írását elnézve. (És igen, igaza van a tanító néninek, aki azt mondja, hogy olvasni már tud a gyerek, de írni még nem annyira.)
Szerencsére a kincset (értsd: ZK ajándékát) megtalálták. Mert Pepe rájött, hogy olvasás nélkül is megtalálja a meglepetést, MERT Ő TUDTA HOVÁ REJTETTE EL.
A kérdés csak az, hogy a negyedik nyom alapján Ti is rájöttök hol voltak az ajándékok? Ha igen, akkor visszavonom, hogy Pepe nem tud írni...
2009. november 23., hétfő
ZK, az okos
ZK 4. születésnapján korán reggel kelünk. Pepe vezetésével lebonyolódik a kincskeresés. A gyerekek szép ruhába öltöznek. Lefényképezem őket. Felköszöntjük ZK-t. Megpusziljuk, Megdögönyözzük. Biztosítjuk arról, hogy roppant örömöt okoz számunka, hogy a családunk része. Kibontják a gyerekek az ajándékokat. Játszanak vele. Majd ZK megkérdezi: „És Mamika, mikor lesz a születésnapom?”
MERT NÁLUNK MINDEN REGGEL ÍGY KEZDŐDIK!
MERT NÁLUNK MINDEN REGGEL ÍGY KEZDŐDIK!
2009. november 21., szombat
4
Kedves ZK!
Négy éves lettél!!!
Mit is mondhatnék?
Az ajándékok becsomagolva. Legalábbis remélem, hogy Apád becsomagolta. A torták a hűtőszekrényben. A testvéreid beavatva. ÉS REMÉLEM TARTANI FOGJÁK A SZÁJUKAT! A vendégek két napra elosztva glédába állítva.
Mit mondhatnék még?
Még mindig te vagy az alvótársam.
Őrült lelkes óvodás lettél.
Szorgalmasan szeded az orvosságaidat. (grrrrrrgrrrrrr)
Nagyokat veszekedsz a testvéreiddel.
Reggel-este cumisüvegből iszod a tejedet. És nem vagy hajlandó beszélni sem a dologról…
Lefekvés előtt bepelenkázod magad. És erről sem vagy hajlandó beszélni…
Mindent összevetve és röviden: TÖKÉLETES 4 ÉVES VAGY!
Négy éves lettél!!!
Mit is mondhatnék?
Az ajándékok becsomagolva. Legalábbis remélem, hogy Apád becsomagolta. A torták a hűtőszekrényben. A testvéreid beavatva. ÉS REMÉLEM TARTANI FOGJÁK A SZÁJUKAT! A vendégek két napra elosztva glédába állítva.
Mit mondhatnék még?
Még mindig te vagy az alvótársam.
Őrült lelkes óvodás lettél.
Szorgalmasan szeded az orvosságaidat. (grrrrrrgrrrrrr)
Nagyokat veszekedsz a testvéreiddel.
Reggel-este cumisüvegből iszod a tejedet. És nem vagy hajlandó beszélni sem a dologról…
Lefekvés előtt bepelenkázod magad. És erről sem vagy hajlandó beszélni…
Mindent összevetve és röviden: TÖKÉLETES 4 ÉVES VAGY!
2009. november 20., péntek
Az év levele…
… egy számomra teljesen ismeretlen diáktól érkezett. Sosem járt az órámra. Sosem láttam. Sosem hallottam felőle.
Kedves Dani!
Kérlek, küldd el számomra a szakdolgozatomhoz szükséges szakirodalmakat. Motivációból írom.
Köszi,
Adri
Kedves Adrienn!
Nagyon szívesen küldök neked cikkeket, ha megírod, hogy pontosan mire van szükséged.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella
Kedves Dani!
Kétéves a gyerekem, otthon vagyok vele, nem tudok könyvtárba járni. Ehhez kellene anyag. [és itt beilleszt a hallgató egy hosszú részt egy cikkemből.] De ezt a cikket nem találtam sehol, mert nem tudom, hogy az évszám utáni 2-es szám, mire utal.
Üdv,
Adri
Kedves Adrienn,
még mindig nem értem, hogy mire van szüksége, de az a cikk, amiből idézett az interneten ingyenesen elérhető. A 2-es szám a lapszámot jelenti, azaz, hogy az adott évben hányadik számban jelent meg a cikk.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella
Pár napja már elküldtem a levelemet, de válasz még nem érkezett. Talán az volt a baj, hogy a készre írt szakdolgozatot nem csatoltam a levelemhez???
Kedves Dani!
Kérlek, küldd el számomra a szakdolgozatomhoz szükséges szakirodalmakat. Motivációból írom.
Köszi,
Adri
Kedves Adrienn!
Nagyon szívesen küldök neked cikkeket, ha megírod, hogy pontosan mire van szükséged.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella
Kedves Dani!
Kétéves a gyerekem, otthon vagyok vele, nem tudok könyvtárba járni. Ehhez kellene anyag. [és itt beilleszt a hallgató egy hosszú részt egy cikkemből.] De ezt a cikket nem találtam sehol, mert nem tudom, hogy az évszám utáni 2-es szám, mire utal.
Üdv,
Adri
Kedves Adrienn,
még mindig nem értem, hogy mire van szüksége, de az a cikk, amiből idézett az interneten ingyenesen elérhető. A 2-es szám a lapszámot jelenti, azaz, hogy az adott évben hányadik számban jelent meg a cikk.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella
Pár napja már elküldtem a levelemet, de válasz még nem érkezett. Talán az volt a baj, hogy a készre írt szakdolgozatot nem csatoltam a levelemhez???
2009. november 19., csütörtök
Mire a vágynak a gyerekeim?
Pepe: Országos bakugán versenyen szeretne indulni.
Bakka: Hannah Montana koncertre menni Londonba.
ZK: Hogy az én alvótársam maradhasson minden éjjel.
Nem is tudom, hogy A. melyiktől is van a legjobban kibukva..,.
Bakka: Hannah Montana koncertre menni Londonba.
ZK: Hogy az én alvótársam maradhasson minden éjjel.
Nem is tudom, hogy A. melyiktől is van a legjobban kibukva..,.
2009. november 18., szerda
Egy újabb mérföldkő: az első beírás
Tegnapi napot úgy ünnepeltük, hogy Pepe bejelentette: nagy baj van. Az óvoda előtt álltunk a kukák mellett és azt gondoltam: hát persze, hol szakadhat ránk az ég, ha nem itt.
Én: Pepe nagyon fontos, hogy megmond, mi a baj. Nagyon fontos, hogy őszinte legyél velem.
Pepe: Jó, de nagyon dühös leszel. És Papika is.
Én: Nem leszek dühös, de meg kell mondanod, mi a nagy baj. Tudod, őszinteség!
Pepe: Megkaptam életem első beírását.
Itt egy pillanatra elakadtam, mert hirtelen nem is tudtam, mi az a beírás.
Én: Intőt kaptál?
Pepe: Nem, beírást.
Én: És a kettő között az a különbség, hogy?
Pepe: A beírás az kisebb.
Én: Értem. És miért kaptál beírást?
Pepe: Mert a sportkörünk után ott maradtam még a negyedikesek sportkörén is.
Most egy hosszú rész kihagyok, amiben Pepe arról áradozik, milyen jól tud kézilabdázni. Hogy ő volt a legjobb játékos. Hogy a negyedikesek azt sem tudták, hogy csatár legyen, vagy kapus, mert minden poszton olyan jól játszott.* Sőt azt a részt is kihagyom, amiben NEM ecsetelte, hogy míg ő az illegális sportkörön volt, addig a tanító néni és a gyerekek égre-földre keresték őt nagy ijedten. Talán elég mára a történet befejezése.
Pepe: De aztán megmondtam Kriszti néninek, olyan nagy élmény volt a sportkör a negyedikesekkel, hogy simán megérte a beírás.
Miután megdumáltuk a dolgot, elhatározta Pepe, ma bocsánatot kér a tanító nénitől. Ezt aztán nem tudta megtenni, mert éjjel belázasodott.**
* A fiam énképével nincs baj, ezt tudjuk. Mondjuk az én ízlésemnek kicsit sok, amikor elmeséli, hogy a különböző vezeték- és keresztnévből származtatott becenevei között, szerepel nemcsak a szultán (ezt még a Zoltánból, ami a második neve, elfogadom) de a GYŐZTES is. Én: Na, ne hülyéskedj. És ki hív győztesnek?, kérdeztem. A fiam nem jött zavarba, sorolta név szerint. MI VAN???
** Az é-jelű osztályok betegek, az ének tanító nénivel az élen, így valószínű a közös énekkaron ment valami körbe…
Én: Pepe nagyon fontos, hogy megmond, mi a baj. Nagyon fontos, hogy őszinte legyél velem.
Pepe: Jó, de nagyon dühös leszel. És Papika is.
Én: Nem leszek dühös, de meg kell mondanod, mi a nagy baj. Tudod, őszinteség!
Pepe: Megkaptam életem első beírását.
Itt egy pillanatra elakadtam, mert hirtelen nem is tudtam, mi az a beírás.
Én: Intőt kaptál?
Pepe: Nem, beírást.
Én: És a kettő között az a különbség, hogy?
Pepe: A beírás az kisebb.
Én: Értem. És miért kaptál beírást?
Pepe: Mert a sportkörünk után ott maradtam még a negyedikesek sportkörén is.
Most egy hosszú rész kihagyok, amiben Pepe arról áradozik, milyen jól tud kézilabdázni. Hogy ő volt a legjobb játékos. Hogy a negyedikesek azt sem tudták, hogy csatár legyen, vagy kapus, mert minden poszton olyan jól játszott.* Sőt azt a részt is kihagyom, amiben NEM ecsetelte, hogy míg ő az illegális sportkörön volt, addig a tanító néni és a gyerekek égre-földre keresték őt nagy ijedten. Talán elég mára a történet befejezése.
Pepe: De aztán megmondtam Kriszti néninek, olyan nagy élmény volt a sportkör a negyedikesekkel, hogy simán megérte a beírás.
Miután megdumáltuk a dolgot, elhatározta Pepe, ma bocsánatot kér a tanító nénitől. Ezt aztán nem tudta megtenni, mert éjjel belázasodott.**
* A fiam énképével nincs baj, ezt tudjuk. Mondjuk az én ízlésemnek kicsit sok, amikor elmeséli, hogy a különböző vezeték- és keresztnévből származtatott becenevei között, szerepel nemcsak a szultán (ezt még a Zoltánból, ami a második neve, elfogadom) de a GYŐZTES is. Én: Na, ne hülyéskedj. És ki hív győztesnek?, kérdeztem. A fiam nem jött zavarba, sorolta név szerint. MI VAN???
** Az é-jelű osztályok betegek, az ének tanító nénivel az élen, így valószínű a közös énekkaron ment valami körbe…
2009. november 17., kedd
38
Pepe kedvet kapott, hogy verses-dallal köszöntsön születésnapomon.
Kezdjük a szerzeménnyel, majd jön az elemzés.
Íme a mű:
A nagyító mellett
Egy elszáradt pipadohány hever.
A macska éjszaka elment sétálni,
Közben ezt durmolta:
Kerekecske, dombocska,
Tekereg a vadmacska.
Kettőt jobbra, hármat balra,
Uccú neki, nézz a falra.
Kutya, kutya hátán lovagol a sátán.
Szőrös pöcse van a légynek,
Ha nem hiszed, nézd meg:
Ott a nagyító.
Nyilvánvaló, hogy melyik rész nem az ő műve. Tegnap este grilleztük már a gyereket, hogy tényleg ő írta-e.
Természetesen, ő. Az iskolában. Milyen kérdés ez, Mamika!
Aztán rákerestem az interneten.
Természetesen nem ő írta.
Az egy dolog, hogy sosem hallottam erről az együttesről. Mondjuk, amennyi zenét hallgatok nem is csoda…
De a szöveg! (Még, jó, hogy a gyerek a kutya, kutya részt félrehallotta...)
Nem akarok hosszan moralizálni, DE MILYEN EGYÜTTESEKET HALLGATNAK A MAI FIATALOK?
Kezdjük a szerzeménnyel, majd jön az elemzés.
Íme a mű:
A nagyító mellett
Egy elszáradt pipadohány hever.
A macska éjszaka elment sétálni,
Közben ezt durmolta:
Kerekecske, dombocska,
Tekereg a vadmacska.
Kettőt jobbra, hármat balra,
Uccú neki, nézz a falra.
Kutya, kutya hátán lovagol a sátán.
Szőrös pöcse van a légynek,
Ha nem hiszed, nézd meg:
Ott a nagyító.
Nyilvánvaló, hogy melyik rész nem az ő műve. Tegnap este grilleztük már a gyereket, hogy tényleg ő írta-e.
Természetesen, ő. Az iskolában. Milyen kérdés ez, Mamika!
Aztán rákerestem az interneten.
Természetesen nem ő írta.
Az egy dolog, hogy sosem hallottam erről az együttesről. Mondjuk, amennyi zenét hallgatok nem is csoda…
De a szöveg! (Még, jó, hogy a gyerek a kutya, kutya részt félrehallotta...)
Nem akarok hosszan moralizálni, DE MILYEN EGYÜTTESEKET HALLGATNAK A MAI FIATALOK?
2009. november 16., hétfő
Meg tudom magyarázni!
Várom a gyereket az iskola előtt. Jön is kisvártatva. És üvöltve meséli: Képzeld, Mamika, csak ketten éltük túl az oltást!
A várakozó szülők egy emberként hördültek fel. Vajon miért?
Múlt csütörtökön kapták az iskolában az oltást a gyerekek. Úgy tűnik, valamire ráoltattak, mert egy sereg gyerekek megbetegedett. Az oltottak közül majdnem mindenki, de a nem oltottak közül is rengetegen.
Holnap jön az ÁNTSZ…
Lehet, hogy hosszabb lesz a téli szünet, mint gondoltam???
A várakozó szülők egy emberként hördültek fel. Vajon miért?
Múlt csütörtökön kapták az iskolában az oltást a gyerekek. Úgy tűnik, valamire ráoltattak, mert egy sereg gyerekek megbetegedett. Az oltottak közül majdnem mindenki, de a nem oltottak közül is rengetegen.
Holnap jön az ÁNTSZ…
Lehet, hogy hosszabb lesz a téli szünet, mint gondoltam???
2009. november 11., szerda
Van egy kis tervünk…
Vagy volt?
Tavaly ilyenkor jó ötletnek tűnt, hogy idén (is) a születésnapom környékén elutazzunk valahová A.-val. Mivel az elmúlt évben obszcénül sok repülési pontja gyűjt össze a férjemnek, az is jó ötletnek tűnt, hogy néhány napot Madridban töltsünk.
MERT A SPANYOL SONKA ROHADT JÓ!
Elnézést. Elragadtattam magamat. Mivel nem vagyok nagy hús-rajongó sosem értettem az olasz sonka hisztit. DE A SPANYOL!!! Elnézést…
Ma már kevésbé tűnik jó ötletnek, néhány frissen oltott gyereket itthon hagyni. Sőt! Az iskolában csak holnap oltanak…
A nagymamák szerencsére nem idegesítik magukat. De, hogy idén sem kapjuk meg a Kiváló Szülők Középkeresztjét az biztos…
Tavaly ilyenkor jó ötletnek tűnt, hogy idén (is) a születésnapom környékén elutazzunk valahová A.-val. Mivel az elmúlt évben obszcénül sok repülési pontja gyűjt össze a férjemnek, az is jó ötletnek tűnt, hogy néhány napot Madridban töltsünk.
MERT A SPANYOL SONKA ROHADT JÓ!
Elnézést. Elragadtattam magamat. Mivel nem vagyok nagy hús-rajongó sosem értettem az olasz sonka hisztit. DE A SPANYOL!!! Elnézést…
Ma már kevésbé tűnik jó ötletnek, néhány frissen oltott gyereket itthon hagyni. Sőt! Az iskolában csak holnap oltanak…
A nagymamák szerencsére nem idegesítik magukat. De, hogy idén sem kapjuk meg a Kiváló Szülők Középkeresztjét az biztos…
2009. november 10., kedd
A férjem nem olyan szőrös, mint Pierce Brosnan
Szóval este lámpaoltás után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek milyen szőrös a lába. A lányok nagyon örültek, hogy hamarosan nekik is olyan szőrös lesz a lábuk, mint nekem.
MERT TUDJÁK, MI A JÓ… AZ OSTOBÁK…
Megy a beszélgetés a maga medrében, amikor ZK a következő információt bízza ránk egyik kiscsoportos társát illetően: „Mamika, képzeljétek, Gergely olyan szőrös, mint egy igazi férfi”.
Nos, persze elkövettem egy elég nagy hibát, mert hatalmasat nevettem a beszóláson. Ezen meg a lányom jól megsértődött. Egész éjjel vigasztalnom kellett.
Rendben van. Legközelebb nem nevetek.
És mondani mondhatok valamit? Mondjuk: jegyezd meg kislányom, a férfi szőrösen jó!
Bár lásd a címet…
MERT TUDJÁK, MI A JÓ… AZ OSTOBÁK…
Megy a beszélgetés a maga medrében, amikor ZK a következő információt bízza ránk egyik kiscsoportos társát illetően: „Mamika, képzeljétek, Gergely olyan szőrös, mint egy igazi férfi”.
Nos, persze elkövettem egy elég nagy hibát, mert hatalmasat nevettem a beszóláson. Ezen meg a lányom jól megsértődött. Egész éjjel vigasztalnom kellett.
Rendben van. Legközelebb nem nevetek.
És mondani mondhatok valamit? Mondjuk: jegyezd meg kislányom, a férfi szőrösen jó!
Bár lásd a címet…
2009. november 9., hétfő
A férjem fehér fürdőköpenye
A.-nak van egy fehér fürdőköpenye. A törülközők mellett lóg a fürdőszobában.
Egy idő óta figyelem ezt a fürdőköpenyt. Egész furcsa foltok vannak rajta. Nem is tudom, hogy írjam le őket. Mert el sem tudtam képzelni, mi kerülhetett rá.
Nem is csesztettem a férjem, a fehér mosás úgyis mindig szűkös, gondoltam, bedobom-kimosom-megszárítom.
Meg is tettem.
Pár napig hófehéren világított a ruhadarab a fürdőszobában.
Aztán megyek kezet mosni.
Bakka ül a WC-n.
Már ő sem szokott hívni, ha törlés kell.
ÉS MIT LÁTOK???
Bakka lehuppan az ülőkéről.
Lehúzza a WC-t.
Majd a fürdőköpenyhez lép. Elölről beletörli magát. Majd hátulról is. Alaposan.
Majd kér, hogy adjak helyet neki a mosdónál.
Mert kezet mosna.
Mert a higiénia nagyon fontos.
És persze, megint én vagyok a hülye, mert a kézmosást ezerszer átvettem a gyerekekkel, de azt, hogy WC-papírba törüljük a fenekünket és nem másba, AZT EGYSZER SEM EMLÍTETTEM NEKIK…
Egy idő óta figyelem ezt a fürdőköpenyt. Egész furcsa foltok vannak rajta. Nem is tudom, hogy írjam le őket. Mert el sem tudtam képzelni, mi kerülhetett rá.
Nem is csesztettem a férjem, a fehér mosás úgyis mindig szűkös, gondoltam, bedobom-kimosom-megszárítom.
Meg is tettem.
Pár napig hófehéren világított a ruhadarab a fürdőszobában.
Aztán megyek kezet mosni.
Bakka ül a WC-n.
Már ő sem szokott hívni, ha törlés kell.
ÉS MIT LÁTOK???
Bakka lehuppan az ülőkéről.
Lehúzza a WC-t.
Majd a fürdőköpenyhez lép. Elölről beletörli magát. Majd hátulról is. Alaposan.
Majd kér, hogy adjak helyet neki a mosdónál.
Mert kezet mosna.
Mert a higiénia nagyon fontos.
És persze, megint én vagyok a hülye, mert a kézmosást ezerszer átvettem a gyerekekkel, de azt, hogy WC-papírba törüljük a fenekünket és nem másba, AZT EGYSZER SEM EMLÍTETTEM NEKIK…
Végre döntöttünk...
Szombat este:
Én: Én hajlok rá. És te?
A.: Én is inkább az igenre gondoltam.
Ma reggel, a határidő lejárta előtt 1 órával:
A.: Alá kell írni a papírt, hogy kérjük-e!
Én: Én nem tudok dönteni.
A.: Mit írjak be?
Én: N-E-M T-U-D-O-M.
A.: Be kell írni valamit!
Én: Komolyan mondom, nem tudom.
A.: VALAMIT BE KELL ÍRNOM!
Én: Támogatlak!
A.: Akkor aláírom, hogy igen.
Én: NEM TUDOM! SIETNEM KELL!
Végülis aláírtuk, hogy igen.
Ha értitek, mire célzok.
A kommenteket lezárnám, ha tudnám, mert nem akarok már erről gondolkozni. Tudjátok, hogy egy gyenge kis virágszál a lelkem, gondoljátok meg, mit írtok!
Persze csak akkor lesz VALÓBAN aktuális, ha szerdáig egészségesek maradnak a gyerekek...
Én: Én hajlok rá. És te?
A.: Én is inkább az igenre gondoltam.
Ma reggel, a határidő lejárta előtt 1 órával:
A.: Alá kell írni a papírt, hogy kérjük-e!
Én: Én nem tudok dönteni.
A.: Mit írjak be?
Én: N-E-M T-U-D-O-M.
A.: Be kell írni valamit!
Én: Komolyan mondom, nem tudom.
A.: VALAMIT BE KELL ÍRNOM!
Én: Támogatlak!
A.: Akkor aláírom, hogy igen.
Én: NEM TUDOM! SIETNEM KELL!
Végülis aláírtuk, hogy igen.
Ha értitek, mire célzok.
A kommenteket lezárnám, ha tudnám, mert nem akarok már erről gondolkozni. Tudjátok, hogy egy gyenge kis virágszál a lelkem, gondoljátok meg, mit írtok!
Persze csak akkor lesz VALÓBAN aktuális, ha szerdáig egészségesek maradnak a gyerekek...
2009. november 6., péntek
Mi is van még a hétre? Hát persze! Az énekóra!
Mivel Pepe énekosztályba jár másodiktól kötelező az énekkar. (Az előzményeket, hogy miért került a fahangú gyerekem ének specializációra az iskola és Pepe címkék alatt megtalálhatjátok. Lehet, hogy az iskola mégsem boldog a választásunktól, mert idéntől az ének-osztályt megosztották ének-környezetvédelemre…)
Pepe már néhányszor megfutatott minket, amikor kissé túldramatizálva adta elő az iskolai történéseket. („Nem, Pepe, nem mondjuk, hogy hazudsz, de az sem igaz, hogy az egész iskola téged üldöz. Hiszen most mondtad, hogy a 4.b-sek üldöznek csak. És közülük is csak a fiúk. Ez meg nem lehet több, mint 8-10 gyerek. AMI NEM AZ EGÉSZ ISKOLA!”)
Jó párszor telefonáltunk már tanároknak, amikor Pepe mondott valamit. Így nem is nagyon foglalkoztam Pepe síralmával, hogy az ének tanító néni (hány szó?) azt mondta neki, hogy éneklés helyett csak tátogjon a kórusban.
Pepe viszont annyira hisztizett, hogy végül A. óvatosan kérdezgetni kezdte az osztályfőnököket, mi is történhetett. Az érdekelt tanító néni számát nem kaptuk meg, de útjára indítottuk a dolgot, amikor is beköszöntött az őszi szünet. És amikor az ének tanító néni beírta az üzenőbe a számát, hogy hívjuk fel. Erről persze nem tájékoztatott a fiam, így kissé késve kaptuk meg az üzenetet. Mert az őszi szünetben nem nézegettem a gyerek táskáját…
Mindenesetre felhívtuk. Pepe és a tanító néni verziója persze eltért. Mert nem, nem kell a gyereknek suttognia, hanem olyan hangosan kell(ene) énekelnie, hogy ne csak a saját hangját hallja, hanem a közvetlenül mellette állókét is.
Mit mondott erre Pepe? „Mamika, akkor most hazudok?”
Nem, Pepe, nem hazudsz. Csak rám hasonlítasz: Kicsit túldrámázod a dolgokat…
Pepe már néhányszor megfutatott minket, amikor kissé túldramatizálva adta elő az iskolai történéseket. („Nem, Pepe, nem mondjuk, hogy hazudsz, de az sem igaz, hogy az egész iskola téged üldöz. Hiszen most mondtad, hogy a 4.b-sek üldöznek csak. És közülük is csak a fiúk. Ez meg nem lehet több, mint 8-10 gyerek. AMI NEM AZ EGÉSZ ISKOLA!”)
Jó párszor telefonáltunk már tanároknak, amikor Pepe mondott valamit. Így nem is nagyon foglalkoztam Pepe síralmával, hogy az ének tanító néni (hány szó?) azt mondta neki, hogy éneklés helyett csak tátogjon a kórusban.
Pepe viszont annyira hisztizett, hogy végül A. óvatosan kérdezgetni kezdte az osztályfőnököket, mi is történhetett. Az érdekelt tanító néni számát nem kaptuk meg, de útjára indítottuk a dolgot, amikor is beköszöntött az őszi szünet. És amikor az ének tanító néni beírta az üzenőbe a számát, hogy hívjuk fel. Erről persze nem tájékoztatott a fiam, így kissé késve kaptuk meg az üzenetet. Mert az őszi szünetben nem nézegettem a gyerek táskáját…
Mindenesetre felhívtuk. Pepe és a tanító néni verziója persze eltért. Mert nem, nem kell a gyereknek suttognia, hanem olyan hangosan kell(ene) énekelnie, hogy ne csak a saját hangját hallja, hanem a közvetlenül mellette állókét is.
Mit mondott erre Pepe? „Mamika, akkor most hazudok?”
Nem, Pepe, nem hazudsz. Csak rám hasonlítasz: Kicsit túldrámázod a dolgokat…
2009. november 5., csütörtök
Bakka a pálya ördöge?
Már most is méricskélik a gyerekeim, hogy mikor kinek jut kevesebb, és két nagy már utál, hogy a kicsit jobban szeretem, úgyhogy döntöttem: Amit kapott az egyik, azt felkínálom a másiknak is. Döntsenek ők!
Köztudott, hogy Bakka nem egy sportos személyiség. Az is tudott, hogy Pepe az. Amikor középsőcsoportos lett a fiam, minden óvodában kínált edzés kipróbált, így elment síelni is. Dokumentáltam már Pepe sí-tanulását, most nem is erről lesz szó. Hanem arról, hogy a Bakkáéknál kiírták a faliújságra, újra indul a síoktatás. Úgyhogy meginterjúvoltam a lányomat, mit is szeretne.
Tudtam, mert jól ismerem, hogy úgyis nemet fog mondani, de gondoltam, megkérdezem. (Lásd első bekezdés.) Bakka közölte, hogy mindenképpen akar síelni tanulni. Ezt hitetlenkedve fogadtam, de őszintén szólva nagyon örültem, mert pár hónapja megígértem a lányoknak, hogy ők is jöhetne télen síelni velünk. És valahogy kényelmetlenül éreztem magamat attól a gondolattól, hogy a társaságomban szembesül Bakka a következő tényekkel: 1) A síelés egy sport. 2) Egy olyan sport, ahol mozogni kell. 3) A síelést a szabadban kell végezni. 4) A szabadban, ahol hideg van. 5) A síelés lényege, hogy egy havas hegyről kell lecsúszni. 6) A hegy általában magas.
De ha akar menni, akkor menjen. (Lásd első bekezdés.) Majd legfeljebb hívnak, hogy hozzam el őt az edzésről, mert 10 perc alatt elege lett a dologból. Vagy nekem fog sírni, hogy fárasztó volt. És unalmas. És rossz. És hogy én vagyok a legrosszabb mamika, hogy ilyenekre kényszerítem. Pepe két edzést ért meg. Bakka egy felet SEM fog.
A legrosszabbra készültem.
Tegnap volt az első edzés.
Néhány meglepetés: 1) Bakkának tetszett. 2) Nem mertem sehol rákérdezni, de nem szóltak, hogy lett volna hiszti. 3) Edzés végén egyedül lecsúszott valami kisdombról. 4) Jövő héten is akar menni.
Még jó, hogy ilyen jól ismerem a gyerekeimet!!!
Köztudott, hogy Bakka nem egy sportos személyiség. Az is tudott, hogy Pepe az. Amikor középsőcsoportos lett a fiam, minden óvodában kínált edzés kipróbált, így elment síelni is. Dokumentáltam már Pepe sí-tanulását, most nem is erről lesz szó. Hanem arról, hogy a Bakkáéknál kiírták a faliújságra, újra indul a síoktatás. Úgyhogy meginterjúvoltam a lányomat, mit is szeretne.
Tudtam, mert jól ismerem, hogy úgyis nemet fog mondani, de gondoltam, megkérdezem. (Lásd első bekezdés.) Bakka közölte, hogy mindenképpen akar síelni tanulni. Ezt hitetlenkedve fogadtam, de őszintén szólva nagyon örültem, mert pár hónapja megígértem a lányoknak, hogy ők is jöhetne télen síelni velünk. És valahogy kényelmetlenül éreztem magamat attól a gondolattól, hogy a társaságomban szembesül Bakka a következő tényekkel: 1) A síelés egy sport. 2) Egy olyan sport, ahol mozogni kell. 3) A síelést a szabadban kell végezni. 4) A szabadban, ahol hideg van. 5) A síelés lényege, hogy egy havas hegyről kell lecsúszni. 6) A hegy általában magas.
De ha akar menni, akkor menjen. (Lásd első bekezdés.) Majd legfeljebb hívnak, hogy hozzam el őt az edzésről, mert 10 perc alatt elege lett a dologból. Vagy nekem fog sírni, hogy fárasztó volt. És unalmas. És rossz. És hogy én vagyok a legrosszabb mamika, hogy ilyenekre kényszerítem. Pepe két edzést ért meg. Bakka egy felet SEM fog.
A legrosszabbra készültem.
Tegnap volt az első edzés.
Néhány meglepetés: 1) Bakkának tetszett. 2) Nem mertem sehol rákérdezni, de nem szóltak, hogy lett volna hiszti. 3) Edzés végén egyedül lecsúszott valami kisdombról. 4) Jövő héten is akar menni.
Még jó, hogy ilyen jól ismerem a gyerekeimet!!!
2009. november 4., szerda
H1N1 2.0
Ma délutánt megint a h1n1-üggyel töltöttem.
Csak egy gyors kérdésem van: Mindenki tartja magát a korábbi véleményéhez?
Vagy változtatunk??? És mégis???
Csak egy gyors kérdésem van: Mindenki tartja magát a korábbi véleményéhez?
Vagy változtatunk??? És mégis???
Élményközpontú nevelés
Az iskola és az óvoda nevelési programja, ha van ilyen, az élményközpontú nevelés mellett tette le a voksot.
És őszintén mondhatom, hogy én ennek nagyon örülök. Mert rengeteg érdekes élményben van részük a gyerekeknek. És nemcsak az élmények vannak rendben, hanem az az értékrendszer, amit ezzel az intézmény közvetít. A természet szeretete. A könyvek fontossága. A tudományok és művészetek megismerése.
Stb.
És tényleg nem múlik el hét valami érdekes program nélkül. Nézzük csak mi volt eddig a héten:
Látogatás a Csillagászati Központban. Vagy valami hasonló nevű helyen. Mert hétfőn ott volt Pepe osztálya.
A nem-is-tudom-milyen együttes koncertje az óvodában.
A Márton-napi sütés az óvodában.
Az újabb író-olvasó találkozó az iskolában.
ÉS MÉG CSAK SZERDA VAN!
De Daniella, nyilván panaszkodni akarsz, és ez a pozitív felvezetés csak álca.
Miből gondoljátok ezt?
Mert, nem akarok panaszkodni, mert úgy választottuk az óvodát és iskolát, hogy ne legyen okunk panaszra. És valóban teljesen őszintén mondom, hogy teljesen egyetértek azokkal az élményekkel, amik a gyerekeket érik. És tudom, hogy mennyi munka van mögötte.
Csak a gyerekeimet sajnálom, amikor péntek délután megkérdezik a hulla fáradt szüleiket: Holnap hova megyünk? Mi lesz a program? És én tudatosítom bennük, hogy hétvége lesz. Nincs iskola és óvoda. És várakozóan néznek rám, mert tudják, ha hétvége van, akkor két napig velünk vannak. Hogy mit fogunk csinálni?
Én: Itthon leszünk!
Gyerekek [még reménykedve]: Nem megyünk sehová? És mit fogunk csinálni?
Én: Ööööö vakarjuk a seggünket.
Gyerekek: MOST VICCELSZ, MAMIKA, UGYE?
Igen, viccelek. Nem, nem viccelek.
Na jó, viccelek.
És őszintén mondhatom, hogy én ennek nagyon örülök. Mert rengeteg érdekes élményben van részük a gyerekeknek. És nemcsak az élmények vannak rendben, hanem az az értékrendszer, amit ezzel az intézmény közvetít. A természet szeretete. A könyvek fontossága. A tudományok és művészetek megismerése.
Stb.
És tényleg nem múlik el hét valami érdekes program nélkül. Nézzük csak mi volt eddig a héten:
Látogatás a Csillagászati Központban. Vagy valami hasonló nevű helyen. Mert hétfőn ott volt Pepe osztálya.
A nem-is-tudom-milyen együttes koncertje az óvodában.
A Márton-napi sütés az óvodában.
Az újabb író-olvasó találkozó az iskolában.
ÉS MÉG CSAK SZERDA VAN!
De Daniella, nyilván panaszkodni akarsz, és ez a pozitív felvezetés csak álca.
Miből gondoljátok ezt?
Mert, nem akarok panaszkodni, mert úgy választottuk az óvodát és iskolát, hogy ne legyen okunk panaszra. És valóban teljesen őszintén mondom, hogy teljesen egyetértek azokkal az élményekkel, amik a gyerekeket érik. És tudom, hogy mennyi munka van mögötte.
Csak a gyerekeimet sajnálom, amikor péntek délután megkérdezik a hulla fáradt szüleiket: Holnap hova megyünk? Mi lesz a program? És én tudatosítom bennük, hogy hétvége lesz. Nincs iskola és óvoda. És várakozóan néznek rám, mert tudják, ha hétvége van, akkor két napig velünk vannak. Hogy mit fogunk csinálni?
Én: Itthon leszünk!
Gyerekek [még reménykedve]: Nem megyünk sehová? És mit fogunk csinálni?
Én: Ööööö vakarjuk a seggünket.
Gyerekek: MOST VICCELSZ, MAMIKA, UGYE?
Igen, viccelek. Nem, nem viccelek.
Na jó, viccelek.
2009. november 3., kedd
Évfolyam előadás
Munkáról nem írok, elég annyi, hogy novemberben három évfolyam előadást kell tartanom mesterszakosoknak. Mondjuk a helyzet nem durva, mert csupán 30-an vannak negyed évesek, de akkor is. (Tudnék panaszkodni! Mondjuk ez nem sokat jelent. Mert mikor nem tudok panaszkodni?) Én a 9 fős szemináriumi csoportokra vagyok berendezkedve.
De azért lássuk az összesítést:
Miért utálok évfolyam előadást tartani?
1. Nagyon izgulok. De nem úgy, hogy előadás előtt egy kicsit. Hanem már hetekkel előtte kezdem az idegeskedést.
2. Power point. Nem az előadás megírásával van a gond. Hanem, hogy karácsonyfaként megyek az előadóba: Lóg rólam a projektor. A laptop. A biztonsági laptop. A jegyzeteim. A diákoknak a jegyzetei. Néhány hosszabbító. Aztán az egész rendszert össze kell dugni. Nos, a dugás részt általában el szoktam bénázni. Pláne, ha sok ember előtt kell.
3. Hirtelen elfelejtek angolul. Ami azért gond, mert angolul kellene előadnom.
4. Az izgalom meggátolja, hogy az agyam olyan részeihez legyen hozzáférésem, amelyek segítségemre lehetnek az értelmes gondolatok összetett mondatokban való kifejtésére.
5. Izgulok nagyon. Vagy ezt már mondtam?
És az érem másik oldala.
Miért szeretek évfolyam előadást tartani.
1. Ezt nem szabadna mondanom, de csak elég halvány elképzeléseim vannak a Bologna-rendszerről, de ezek a diákok olyan, nem is tudom, hogy mondjam, olyan érdeklődőnek tűnnek.
2. Okosak hallgatók. Legalábbis úgy csináltak, mintha azok lennének.
3. Adrenalin. Annyira fel voltam dobva az előadás után, hogy nemcsak a gyereket hoztam el az iskolából, hanem be is vásároltam és vacsorát is főztem a családnak.
De azért lássuk az összesítést:
Miért utálok évfolyam előadást tartani?
1. Nagyon izgulok. De nem úgy, hogy előadás előtt egy kicsit. Hanem már hetekkel előtte kezdem az idegeskedést.
2. Power point. Nem az előadás megírásával van a gond. Hanem, hogy karácsonyfaként megyek az előadóba: Lóg rólam a projektor. A laptop. A biztonsági laptop. A jegyzeteim. A diákoknak a jegyzetei. Néhány hosszabbító. Aztán az egész rendszert össze kell dugni. Nos, a dugás részt általában el szoktam bénázni. Pláne, ha sok ember előtt kell.
3. Hirtelen elfelejtek angolul. Ami azért gond, mert angolul kellene előadnom.
4. Az izgalom meggátolja, hogy az agyam olyan részeihez legyen hozzáférésem, amelyek segítségemre lehetnek az értelmes gondolatok összetett mondatokban való kifejtésére.
5. Izgulok nagyon. Vagy ezt már mondtam?
És az érem másik oldala.
Miért szeretek évfolyam előadást tartani.
1. Ezt nem szabadna mondanom, de csak elég halvány elképzeléseim vannak a Bologna-rendszerről, de ezek a diákok olyan, nem is tudom, hogy mondjam, olyan érdeklődőnek tűnnek.
2. Okosak hallgatók. Legalábbis úgy csináltak, mintha azok lennének.
3. Adrenalin. Annyira fel voltam dobva az előadás után, hogy nemcsak a gyereket hoztam el az iskolából, hanem be is vásároltam és vacsorát is főztem a családnak.
2009. november 2., hétfő
Újabb probléma
Szóval napok óta Jézuska-problémát rágjuk. Mit szeretne Pepe, mit nem, miért nem válaszol Jézuska.
Pepe: Az lenne a legjobb, ha visszaírni Jézuska. Zöld pipát tenne az az ajándék mellé, amit fog hozni. És pirosat, amit nem fogok megkapni.
SZUPER ÖTLET, PEPE!
Szóval állandóan erről beszél Pepe. Illetve beszélt, mert a hétvégén témát váltottunk.
Dédi születésnapját ünnepeltük szombaton. Külön műsort csináltak a dédunokák, az unokák (ezek voltunk mi, nem énekeltem, nem táncoltam, prózában utaztak) és a gyerekei.
Na innen jött valószínű Pepe legújabb, meglehetősen égető problémája.
Pepe: Milyen kár, Mamika, hogy nem ismerhetem meg az ük- és szépunokáimat.
Én: Pepe, irigylem a problémáidat!
Aztán osztottunk-szoroztunk.
Íme a megoldás, Pepe szavaival:
„Mamika, akkor 20 évesen megszülöm a gyerekeimet, 40 évesen az unokáimat*. 60 évesen az unokáim megszülik a dédunokáimat, mert akkorra már ők is termékenyek lesznek. 80 évesen jönnek az ükunokáim. És 100 éves leszek, AKKOR MAMIKA, BE FOGNAK MONDANI TV-BE, mert a 100 éveseket bemondják a TV-be**, akkor meg fognak születni a szépunokáim. Akikkel még 7 évet fogok tudni játszani, mert 107 éves koromban fogok meghalni.”
Na, jó terv? Vagy jó terv?
* A gyerekeimet még nem világosítottam fel szexuálisan, így úgy gondolják, hogy a fiúk szülik a fiúkat, és a lányok a lányokat. Szerintem ez így logikusnak hangzik. Bár Bakka valahogy kiszagolta már, hogy ez nem így van. De a másik kettő nem hisz neki. EGYELŐRE.
** Honnan veszi ezt???
Pepe: Az lenne a legjobb, ha visszaírni Jézuska. Zöld pipát tenne az az ajándék mellé, amit fog hozni. És pirosat, amit nem fogok megkapni.
SZUPER ÖTLET, PEPE!
Szóval állandóan erről beszél Pepe. Illetve beszélt, mert a hétvégén témát váltottunk.
Dédi születésnapját ünnepeltük szombaton. Külön műsort csináltak a dédunokák, az unokák (ezek voltunk mi, nem énekeltem, nem táncoltam, prózában utaztak) és a gyerekei.
Na innen jött valószínű Pepe legújabb, meglehetősen égető problémája.
Pepe: Milyen kár, Mamika, hogy nem ismerhetem meg az ük- és szépunokáimat.
Én: Pepe, irigylem a problémáidat!
Aztán osztottunk-szoroztunk.
Íme a megoldás, Pepe szavaival:
„Mamika, akkor 20 évesen megszülöm a gyerekeimet, 40 évesen az unokáimat*. 60 évesen az unokáim megszülik a dédunokáimat, mert akkorra már ők is termékenyek lesznek. 80 évesen jönnek az ükunokáim. És 100 éves leszek, AKKOR MAMIKA, BE FOGNAK MONDANI TV-BE, mert a 100 éveseket bemondják a TV-be**, akkor meg fognak születni a szépunokáim. Akikkel még 7 évet fogok tudni játszani, mert 107 éves koromban fogok meghalni.”
Na, jó terv? Vagy jó terv?
* A gyerekeimet még nem világosítottam fel szexuálisan, így úgy gondolják, hogy a fiúk szülik a fiúkat, és a lányok a lányokat. Szerintem ez így logikusnak hangzik. Bár Bakka valahogy kiszagolta már, hogy ez nem így van. De a másik kettő nem hisz neki. EGYELŐRE.
** Honnan veszi ezt???
2009. október 30., péntek
Pepe megírta a levelét
A JÉZUSKÁNAK.
MEGINT!
A levél hat tételt tartalmaz, amelyeket színkóddal látott el a gyerek. Talán, hogy kihasználja a frissen vásárolt színestoll-készletemet? VAGY???
Egy kis cicát! (arany)
Egy pakli párbajkártyát! (zöld)
Tíz bakugánt! (bronz)
Egy péspét! (arany)
Nyolc darab történelmi könyvet! (ezüst)
Egy kifordítható kosármezt! (arany)
Ahogy elkezdte írni a levelet, már rögtön tudtam mi a terv.
„Amit arannyal írtam, Mamika, azt mindenképpen nagyon szeretném. Amit ezüsttel azt is nagyon szeretném. Amit bronzzal azt már nem szeretném annyira. Amit zölddel írtam, annak örülnék, ha Jézuska elhozná, de hát nem annyira…”
Lesz itt még dráma!
MEGINT!
A levél hat tételt tartalmaz, amelyeket színkóddal látott el a gyerek. Talán, hogy kihasználja a frissen vásárolt színestoll-készletemet? VAGY???
Egy kis cicát! (arany)
Egy pakli párbajkártyát! (zöld)
Tíz bakugánt! (bronz)
Egy péspét! (arany)
Nyolc darab történelmi könyvet! (ezüst)
Egy kifordítható kosármezt! (arany)
Ahogy elkezdte írni a levelet, már rögtön tudtam mi a terv.
„Amit arannyal írtam, Mamika, azt mindenképpen nagyon szeretném. Amit ezüsttel azt is nagyon szeretném. Amit bronzzal azt már nem szeretném annyira. Amit zölddel írtam, annak örülnék, ha Jézuska elhozná, de hát nem annyira…”
Lesz itt még dráma!
2009. október 29., csütörtök
Mókus kórus
Mátyásföldre kéne menni
Szülinapi tortát enni
Az alkalom víg és fényes,
Dédi most 90 éves!
Ünnepelni jöttünk Téged
Csak Tenéked szól az ének
Hangunk töltse be a házat,
Dédi érje meg a 100-at!
Szülinapi tortát enni
Az alkalom víg és fényes,
Dédi most 90 éves!
Ünnepelni jöttünk Téged
Csak Tenéked szól az ének
Hangunk töltse be a házat,
Dédi érje meg a 100-at!
2009. október 28., szerda
Szóval az iwiw-ről leíratkoztam, mert mert mert mert leíratkoztam.
És úgy gondoltam, hogy ezzel hátat is fordítok a közösségi oldalaknak.
Aztán A. unokatestvére bejelentette, hogy elutazik Amerikába három hónapra. „Írsz majd köremail-eket? Vagy vezetsz blog-ot?” — kérdeztem Gábort. Nem, nem fog írni. És nem vezet semmit, mert ő már a 21. század gyermeke. De ha akarom, akkor megnézhetem a fotóit, mert azokat mindennap feltölti a facebook-ra.
A kíváncsiságom persze nem ismer határokat. Így rögvest feliratkoztam a facebook-ra. De, hogy az inkognitómat megőrizzem az uram nevében. Végül is az ő unokatestvére képeit akarom nézegetni.
Nem mondom, hogy értem a facebook-ot, de azt már észrevettem, hogy az ismerőseimet, illetve A. ismerőseit, követhetem, mert beírogatják, ki mit csinál.
És az előbb szólt rám arabeszk, hogy igazoljam vissza a kérelmét, és olvassam el, hol van és mit csinál.
Először azt hittem megkérték a kezét, de nem. Arabeszk Bukarestben ragadt, mert ahova ment volna ott H1N1 karantén van.
És, ha már bent vagyok a virtuális világban körül is néztem. És találok ám a saját házasságommal kapcsolatos hírt!
Nyilván ti mind jártasabbak vagytok nálam, és tudjátok, hogy a kis szívecske a szerelmet jelenti. Kis szív és utána két név, hogy kapcsolatban. Az én ízlésemnek elég gejl, de nyilván én nem vagyok egy átlagos facebook használó.
És az uramnál is kis szív, majd a következő beírás: A. nem házas többé. És utána egy kis gomb, ahová lehet kattintani, hogy tetszik-e a bejegyzés.
MIT MONDJAK FACEBOOK?
NEM TETSZIK!
Jó, hogy percileg nincs itthon. Sőt a gyerekek sem.
Lehet, hogy elvált? És a gyerekeket is elrabolta?
Gyorsan felhívom!!!
És basszus, lehet, hogy bajban vagyok, mert nem veszi fel a telefont!
És úgy gondoltam, hogy ezzel hátat is fordítok a közösségi oldalaknak.
Aztán A. unokatestvére bejelentette, hogy elutazik Amerikába három hónapra. „Írsz majd köremail-eket? Vagy vezetsz blog-ot?” — kérdeztem Gábort. Nem, nem fog írni. És nem vezet semmit, mert ő már a 21. század gyermeke. De ha akarom, akkor megnézhetem a fotóit, mert azokat mindennap feltölti a facebook-ra.
A kíváncsiságom persze nem ismer határokat. Így rögvest feliratkoztam a facebook-ra. De, hogy az inkognitómat megőrizzem az uram nevében. Végül is az ő unokatestvére képeit akarom nézegetni.
Nem mondom, hogy értem a facebook-ot, de azt már észrevettem, hogy az ismerőseimet, illetve A. ismerőseit, követhetem, mert beírogatják, ki mit csinál.
És az előbb szólt rám arabeszk, hogy igazoljam vissza a kérelmét, és olvassam el, hol van és mit csinál.
Először azt hittem megkérték a kezét, de nem. Arabeszk Bukarestben ragadt, mert ahova ment volna ott H1N1 karantén van.
És, ha már bent vagyok a virtuális világban körül is néztem. És találok ám a saját házasságommal kapcsolatos hírt!
Nyilván ti mind jártasabbak vagytok nálam, és tudjátok, hogy a kis szívecske a szerelmet jelenti. Kis szív és utána két név, hogy kapcsolatban. Az én ízlésemnek elég gejl, de nyilván én nem vagyok egy átlagos facebook használó.
És az uramnál is kis szív, majd a következő beírás: A. nem házas többé. És utána egy kis gomb, ahová lehet kattintani, hogy tetszik-e a bejegyzés.
MIT MONDJAK FACEBOOK?
NEM TETSZIK!
Jó, hogy percileg nincs itthon. Sőt a gyerekek sem.
Lehet, hogy elvált? És a gyerekeket is elrabolta?
Gyorsan felhívom!!!
És basszus, lehet, hogy bajban vagyok, mert nem veszi fel a telefont!
Porszem
Nem bánom, hogy egy kicsi porszem vagyok egy nagy gépezetben.
És ezt nemcsak azért mondom, hogy jobban érezzem magam, mert TÉNYLEG nem vagyok más, mint porszem, na jó, fogaskerék, egy nagy gépezetben, hanem mert ÁLTALÁBAN valóban nem bánom.
Szeretem a kis porszem életemet. A kis porszem férjemet. A porszem gyerekeimet.
És szeretem, ha a kis porszem világomat békén hagyják.
Vigyék a pénzt, vigyék az összekötetéseket, vigyék a befolyást, törtessen, álljon sorban más. Mi jól elvagyunk a kis porszem életünkkel itt a sarokban. Túrjuk az orrunkat, és egyéb klassz módon szórakoztatjuk magunkat.
De nagy néha vannak napok, amikor eljátszom a gondolattal, mi is lenne, ha fent lennék egy létra tetején, és hatalmam lenne.
Mit kezdenénk a hatalmammal?
Hát, Béla repülne felfelé a ranglétrán. Az ajtó mögött viháncoló gazdasági osztályos nőcik, akik csak délután 1 és 3 között hajlandóak emberekkel szóba állni, pedig hurcolkodnának lefelé. Persze nem kell izgulniuk, mert hatalmam nincs, és ha hasonló hisztérikusan folytatom nem is lesz.
De az is biztos, hogy az őszi szünetbe többet nem megyek be az egyetemre ügyeket intézni! Sőt, az egyetem környékére sem megyek többet őszi szünetben! És az irodámban a falon a kis lyuk: Oda szoktam verni a fejemet…
És ezt nemcsak azért mondom, hogy jobban érezzem magam, mert TÉNYLEG nem vagyok más, mint porszem, na jó, fogaskerék, egy nagy gépezetben, hanem mert ÁLTALÁBAN valóban nem bánom.
Szeretem a kis porszem életemet. A kis porszem férjemet. A porszem gyerekeimet.
És szeretem, ha a kis porszem világomat békén hagyják.
Vigyék a pénzt, vigyék az összekötetéseket, vigyék a befolyást, törtessen, álljon sorban más. Mi jól elvagyunk a kis porszem életünkkel itt a sarokban. Túrjuk az orrunkat, és egyéb klassz módon szórakoztatjuk magunkat.
De nagy néha vannak napok, amikor eljátszom a gondolattal, mi is lenne, ha fent lennék egy létra tetején, és hatalmam lenne.
Mit kezdenénk a hatalmammal?
Hát, Béla repülne felfelé a ranglétrán. Az ajtó mögött viháncoló gazdasági osztályos nőcik, akik csak délután 1 és 3 között hajlandóak emberekkel szóba állni, pedig hurcolkodnának lefelé. Persze nem kell izgulniuk, mert hatalmam nincs, és ha hasonló hisztérikusan folytatom nem is lesz.
De az is biztos, hogy az őszi szünetbe többet nem megyek be az egyetemre ügyeket intézni! Sőt, az egyetem környékére sem megyek többet őszi szünetben! És az irodámban a falon a kis lyuk: Oda szoktam verni a fejemet…
2009. október 27., kedd
Levelek Jézuskának
Szóval kicsit korán, de Pepe megírta levelét.
Íme:
Íme:
A szokásos átírás:Szeretnek egy cicát! meg egy kis gördeszkát! meg tiz bakugánt! meg egy péspét! meg tudományos könyveket!
Néhány dolgot megállapíthatunk: 1) A levélformátumot még gyakorolnunk kell. 2) A tavalyi és tavalyelőtti levelet nézve határozott fejlődést tapasztalhatunk. 3) Lehet, hogy a gyerek a gallyat egy ly-nal írja, és lehet, hogy diktálás után nem ír nagyon ügyesen, de ha valamit AKAR, akkor tollat ragad, ha kell. 4) Az, hogy nem olvas Pepe, nem jelenti azt, hogy nem szereti a könyveket. Legalábbis könyvekkel körülvenni magát…
Idén azonban én is írtam Jézuskának!
Íme:
Kedves Jézuska!
Remélem, Pepe levele jó egészségben talál. Kivételesen nem azért írok, hogy kérjek valamit, csak tisztázni szeretnék néhány dolgot. Elsőként, ha hozol cicát A. elköltözik. Én nem akarom, hogy csonka családba nőjenek a gyerekek. Kérlek, ne akard Te sem! A kisgördeszkát és a bakugánokat Rád bízom, ha kapsz, hozhatod. Hogy mi a péspé, arról nincs fogalmam, de úgy érzem, nincs rá szükségünk. Kérlek, vidd más kisfiúnak! Hogy a tudományos könyvekkel mi legyen? Bátran! Bármennyit! Pepe apukájával szívesen olvasgatunk…
Köszönettel,
Daniella
Ma van harmadik felvonás is:
Én: Fogalmam sincs, mi az a péspé, de szerintem nekünk nem kell.
A.: Dehogynem tudod!
Én: Nem tudom. Te tudod? Mi az?
A.: Sony PSP.
Én: ??? És az mi?
A.: Játék, mint a Wii. Csak Sony. Egy vagyon.
Én: Ja az!!! Jól éreztem, hogy nem kell…
2009. október 26., hétfő
Pepével kirándulok
Pepe nagyon szeret kirándulni. Én is nagyon szeretek kirándulni. Ezért múlt héten rábeszéltem, hogy a judo-edzés helyett nézzük meg a Norma-fát.
Pepével nem rossz kirándulni. Szignifikánsan jobb, mint a lányaimmal, akik általában séta közben nyavalyogni szoktak, hogy nem szeretnek sétálni. Kivéve, ha elfelejtkeznek, hogy nem szeretnek, mert akkor velük is nagyon jó kirándulni.
Pepe esetében a sétával nincs gond.
A gond az, hogy Pepével kirándulás közben beszélgetni kell.
Én jobban szeretek séta közben elmélkedni, de mondjuk Pepével beszélgetni sem rossz.
A múlt szerdai kiránduláson, miután meguntuk a találóskérdés-játékot, a következő témákat említettük.
1. téma: Újraéljük, 6547-szer is ugyanolyan izgalommal, az osztályfutóversenyt, amin Pepe második lett. Amikor elmesélte MEGINT milyen remekül taktikázott, a következő módon fejezte be a beszámolót: „Mert tudod, Mamika, van az a szólás… bár nem… te ezt a szólást biztos nem ismered… szóval az a szólás, hogy nem a legerősebb kő számít a piramisban… nem… … nem így van a szólás, hanem, hogy olyan erős a piramis, amilyen erő a legerősebb köve.”
MI VAN???
2. téma: „Mamika, biológiát akarok tanulni. Papika megígérte, hogy tanít majd biológiára.” Itt egy pillanatra elállt a lélegzetem, mert hirtelen nem is tudtam elképzelni, hogy mit is akar A. biológiából tanítani Pepének. Aztán néhány keresztkérdés után kiderült, hogy nem biológiát, hanem kémiát akar tanulni a fiam. Kémiát meg nyugodtan taníthat neki az apja. HA ÉRTITEK, MIRE CÉLZOK…
3. téma: Az automata budi kérdése. Nem én fogalmaztam így, hanem Pepe. Tudnotok kell, hogy néhány hónap múlva új épületbe költözik az iskola. Gondolom, hogy őrült nagy esemény lesz a hipermodern épület átadása. Az épületgépészet (nem biztos, hogy erre gondolok) sok része automatizálva lesz, pl.: érzékelő fogja irányítani az ablakokat: amikor csökken a levegő oxigéntartalma, nyílni fognak az ablakok. (Banyuc kérdésére elfelejtettem múltkor válaszolni: önkormányzati iskolába/óvodába járnak a gyerekek.) Nos, Pepe felettébb hosszú kiselőadásából megtudtam, hogy őt cseppet sem érdekli az automata ablak, mert ő inkább automata budit szeretne. Ami lehúzza saját magát. MERT MAMIKA NEM TUDOD ELKÉPZELNI, HOGY MI FOLYIK A FIÚ WC-BEN. Pepe, nem is akarom!!! A részletektől megkíméllek titeket. Szívesen!
4. téma: Jézuska.
Pepe: Azt hiszem, Mamika, írok a Jézuskának.
Én: Pepe, nem lesz túl korai?
Pepe: Á nem, Mamika! Pont ilyenkor kell írni. Egyrészt, mert ilyenkor még nincs sok munkája és tud külön foglalkozni az én levelemmel, másrészt mert így lesz elég ideje beszerezni az ajándékokat.
Mit mondjak?
A TAKTIKA NEM ROSSZ!
Pepével nem rossz kirándulni. Szignifikánsan jobb, mint a lányaimmal, akik általában séta közben nyavalyogni szoktak, hogy nem szeretnek sétálni. Kivéve, ha elfelejtkeznek, hogy nem szeretnek, mert akkor velük is nagyon jó kirándulni.
Pepe esetében a sétával nincs gond.
A gond az, hogy Pepével kirándulás közben beszélgetni kell.
Én jobban szeretek séta közben elmélkedni, de mondjuk Pepével beszélgetni sem rossz.
A múlt szerdai kiránduláson, miután meguntuk a találóskérdés-játékot, a következő témákat említettük.
1. téma: Újraéljük, 6547-szer is ugyanolyan izgalommal, az osztályfutóversenyt, amin Pepe második lett. Amikor elmesélte MEGINT milyen remekül taktikázott, a következő módon fejezte be a beszámolót: „Mert tudod, Mamika, van az a szólás… bár nem… te ezt a szólást biztos nem ismered… szóval az a szólás, hogy nem a legerősebb kő számít a piramisban… nem… … nem így van a szólás, hanem, hogy olyan erős a piramis, amilyen erő a legerősebb köve.”
MI VAN???
2. téma: „Mamika, biológiát akarok tanulni. Papika megígérte, hogy tanít majd biológiára.” Itt egy pillanatra elállt a lélegzetem, mert hirtelen nem is tudtam elképzelni, hogy mit is akar A. biológiából tanítani Pepének. Aztán néhány keresztkérdés után kiderült, hogy nem biológiát, hanem kémiát akar tanulni a fiam. Kémiát meg nyugodtan taníthat neki az apja. HA ÉRTITEK, MIRE CÉLZOK…
3. téma: Az automata budi kérdése. Nem én fogalmaztam így, hanem Pepe. Tudnotok kell, hogy néhány hónap múlva új épületbe költözik az iskola. Gondolom, hogy őrült nagy esemény lesz a hipermodern épület átadása. Az épületgépészet (nem biztos, hogy erre gondolok) sok része automatizálva lesz, pl.: érzékelő fogja irányítani az ablakokat: amikor csökken a levegő oxigéntartalma, nyílni fognak az ablakok. (Banyuc kérdésére elfelejtettem múltkor válaszolni: önkormányzati iskolába/óvodába járnak a gyerekek.) Nos, Pepe felettébb hosszú kiselőadásából megtudtam, hogy őt cseppet sem érdekli az automata ablak, mert ő inkább automata budit szeretne. Ami lehúzza saját magát. MERT MAMIKA NEM TUDOD ELKÉPZELNI, HOGY MI FOLYIK A FIÚ WC-BEN. Pepe, nem is akarom!!! A részletektől megkíméllek titeket. Szívesen!
4. téma: Jézuska.
Pepe: Azt hiszem, Mamika, írok a Jézuskának.
Én: Pepe, nem lesz túl korai?
Pepe: Á nem, Mamika! Pont ilyenkor kell írni. Egyrészt, mert ilyenkor még nincs sok munkája és tud külön foglalkozni az én levelemmel, másrészt mert így lesz elég ideje beszerezni az ajándékokat.
Mit mondjak?
A TAKTIKA NEM ROSSZ!
2009. október 23., péntek
Önkritika
Megyek tegnap Pepéért az iskolába. Jön is ki meglehetős gyorsasággal. Biztosít róla, hogy hozza a pulóverét. Ami boldogsággal tölt el, mert idén már hármat elveszített. És szaladunk is az autóhoz, hogy a lányokat is összeszedjük.
Már elég távol vagyunk a sulitól, amikor egy kisebb csapat gyerek mellett haladunk el. És akkor az egyik kis pöcs (elnézést, de direkt írom) megszólal: Ott megy az Okos Tóni!
Én úgy teszek, mintha nem hallanám meg. Teszünk is pár lépést, amikor Pepe mondja: Ezt nekem mondták, Mamika.
Nem hagyhattam cserben a fiamat, akinél egyébként már egy másik jó pontot is begyűjtöttem a héten.* Így kénytelen voltam szembe fordulni a gyerekekkel. Persze a legkisebb pofázott.
Én: Egyáltalán nem bánom, hogy okos a gyerekem. Inkább legyen okos, mint … [és nézem a kisfiút] mint bamba.
Megfordultunk. És eljöttünk. Hallottam még, hogy a kisfiú kérdezni a mellette álló nagyobbat: MI VAN?
Aztán megbeszéltük Pepével a dolgot. Hogy vannak olyan kisgyerekek, akik élete lehetne jobb is blablablablabla. És a szüleik nem foglalkoznak eleget velük és blablablabla.
Aztán persze fényeztem magunkat egy kicsit Pepének. Milyen szerencsés hogy, olyan szülei vannak, mint amilyenek. Blablablablabla…
Pepét egyébként nem rázta meg az ügy. De azért feltette a legfontosabb kérdést: Mamika, miért az okosságom miatt csúfolnak, amikor az én rossz tulajdonságom az, hogy kapzsi vagyok?
Miért is, Internet? És Internet még egy kérdés: Neked mi a rossz tulajdonságod?
* Már aludt este Pepe, legalábbis mi azt hittük, hogy alszik, amikor a fürdőben a ledobált ruhái alatt találtam egy Krisztián feliratú tollat. Mutatom az apjának. És vitatjuk a helyzetet. Később derült ki, hogy nem aludt Pepe. És az is, hogy a párbeszédből csak az én részemet hallotta, mert kijött a szobából és kérdezte az apját: Mit mondtál Mamikának, amire ő azt mondta, hogy én sosem lopok?
Már elég távol vagyunk a sulitól, amikor egy kisebb csapat gyerek mellett haladunk el. És akkor az egyik kis pöcs (elnézést, de direkt írom) megszólal: Ott megy az Okos Tóni!
Én úgy teszek, mintha nem hallanám meg. Teszünk is pár lépést, amikor Pepe mondja: Ezt nekem mondták, Mamika.
Nem hagyhattam cserben a fiamat, akinél egyébként már egy másik jó pontot is begyűjtöttem a héten.* Így kénytelen voltam szembe fordulni a gyerekekkel. Persze a legkisebb pofázott.
Én: Egyáltalán nem bánom, hogy okos a gyerekem. Inkább legyen okos, mint … [és nézem a kisfiút] mint bamba.
Megfordultunk. És eljöttünk. Hallottam még, hogy a kisfiú kérdezni a mellette álló nagyobbat: MI VAN?
Aztán megbeszéltük Pepével a dolgot. Hogy vannak olyan kisgyerekek, akik élete lehetne jobb is blablablablabla. És a szüleik nem foglalkoznak eleget velük és blablablabla.
Aztán persze fényeztem magunkat egy kicsit Pepének. Milyen szerencsés hogy, olyan szülei vannak, mint amilyenek. Blablablablabla…
Pepét egyébként nem rázta meg az ügy. De azért feltette a legfontosabb kérdést: Mamika, miért az okosságom miatt csúfolnak, amikor az én rossz tulajdonságom az, hogy kapzsi vagyok?
Miért is, Internet? És Internet még egy kérdés: Neked mi a rossz tulajdonságod?
* Már aludt este Pepe, legalábbis mi azt hittük, hogy alszik, amikor a fürdőben a ledobált ruhái alatt találtam egy Krisztián feliratú tollat. Mutatom az apjának. És vitatjuk a helyzetet. Később derült ki, hogy nem aludt Pepe. És az is, hogy a párbeszédből csak az én részemet hallotta, mert kijött a szobából és kérdezte az apját: Mit mondtál Mamikának, amire ő azt mondta, hogy én sosem lopok?
2009. október 22., csütörtök
Nem könnyű a velünk egy háztartásban élő Barbie-k élete…
Kislánykoromban nem voltam egy babázós típus, annak ellenére, hogy volt egy-két nagyon jó babám. Nem igazán tudtam velük mit kezdeni…
Így nem is nagyon jutott eszembe, hogy a lányaimnak babát ajándékozzak. Kaptak azért innen-onnan. Babáznak is. De csak nagyon néha.
Barbie-babát nem vettem nekik. És nem is kaptak. Nem elvből, hanem mert így alakult.
Kb. 1 éve aztán váratlan fordulatot vett az ügy. Az unokatestvéremnél a lányok elkezdtek babázni. Akárhányszor mentünk hozzájuk, vonultak a gyerekszobába és öltöztették a Barbie-babákat.
Nekem sem kellett több.
Kaptak Barbie-t születésnapra. Hozott Barbie-t a Jézuska.
Nem mondom, hogy nem játszanak vele, mert játszanak velük.
De hát nem tudom.
Van régész Barbie-nk, aki hetek óta a homokozóban hever.
Van fodrász-modell Barbie-nk, akinek minden este megmossák a haját, de a kád szélén hever egyébként naphosszat.
Van vízi balettozó Barbie-nk, aki mindenféle kitekert pózban úszkál a kádban.
Aztán az egy fokkal rosszabb eset: A vízi hulla Barbie-nk, aki arccal lefelé hever a fürdővízben.
Aztán mi van még?
Van lépcső alá utalt Barbie. Valamilyen szerelő lehet?
A szétrágott végtagú Barbie. Ebbe már bele sem merek gondolni.
Szóval van választék. Egy azonban közös bennük: Mindegyik anyaszült meztelen. Hiába van egy rakás Barbie ruhánk. Hiába van a babáknak több cipőjük, mint az egész családnak. Csak nem akarnak felöltözni.
Vagy nem az öltöztetés a lényeg?
És amikor már azt hiszem, hogy kifogytam a témából, akkor belépek a fürdőszobába. Bakka éppen Barbie-t dobja ZK-nak. Nem tudtam szó nélkül hagyni.
Én: Bakka, ne dobáld már azt a szerencsétlen Barbie-babát.
Bakka, gondolkodás nélkül válaszol: Nem dobáljuk, hanem repülni tanítjuk.
Pilóta Barbie???
Így nem is nagyon jutott eszembe, hogy a lányaimnak babát ajándékozzak. Kaptak azért innen-onnan. Babáznak is. De csak nagyon néha.
Barbie-babát nem vettem nekik. És nem is kaptak. Nem elvből, hanem mert így alakult.
Kb. 1 éve aztán váratlan fordulatot vett az ügy. Az unokatestvéremnél a lányok elkezdtek babázni. Akárhányszor mentünk hozzájuk, vonultak a gyerekszobába és öltöztették a Barbie-babákat.
Nekem sem kellett több.
Kaptak Barbie-t születésnapra. Hozott Barbie-t a Jézuska.
Nem mondom, hogy nem játszanak vele, mert játszanak velük.
De hát nem tudom.
Van régész Barbie-nk, aki hetek óta a homokozóban hever.
Van fodrász-modell Barbie-nk, akinek minden este megmossák a haját, de a kád szélén hever egyébként naphosszat.
Van vízi balettozó Barbie-nk, aki mindenféle kitekert pózban úszkál a kádban.
Aztán az egy fokkal rosszabb eset: A vízi hulla Barbie-nk, aki arccal lefelé hever a fürdővízben.
Aztán mi van még?
Van lépcső alá utalt Barbie. Valamilyen szerelő lehet?
A szétrágott végtagú Barbie. Ebbe már bele sem merek gondolni.
Szóval van választék. Egy azonban közös bennük: Mindegyik anyaszült meztelen. Hiába van egy rakás Barbie ruhánk. Hiába van a babáknak több cipőjük, mint az egész családnak. Csak nem akarnak felöltözni.
Vagy nem az öltöztetés a lényeg?
És amikor már azt hiszem, hogy kifogytam a témából, akkor belépek a fürdőszobába. Bakka éppen Barbie-t dobja ZK-nak. Nem tudtam szó nélkül hagyni.
Én: Bakka, ne dobáld már azt a szerencsétlen Barbie-babát.
Bakka, gondolkodás nélkül válaszol: Nem dobáljuk, hanem repülni tanítjuk.
Pilóta Barbie???
2009. október 21., szerda
Jó étvágyat, gyerekek!
Autózunk hazafelé boldogan mosolyogva, hogy véget ért a nap és szokás szerint megy a veszekedés.
De erről majd máskor. Mármint a veszekedésről. Mert éppen beállt egy kis csend. Amit Pepe rögtön ki is használ.
Mamika, tudod, hogy mi volt ma az ebéd?, kérdezi a fiam.
És ennek már gyanúsnak kellett volna lennie, mert öt éve, mióta intézményes nevelésben részesül az elsőszülöttem, még egyszer sem történt meg, hogy önszántából felhozta volna az ebéd kérdését. Vagy tudta volna, hogy mi evett aznap.
Mindenestre én sosem tanulok.
Én: El sem tudom képzelni!
Pepe: Macskakaki.
Én: Macskaki? Na ezt nem hiszem.
Pepe: Jó, nem macskakaki, hanem macskakaki-szerű tészta. Szerencsére porcukor is volt rá szórva.
Bakka: Igen, Mamika. Nálunk is macskakaki-szerű tészta volt. És szerencsére nálunk is volt porcukor rajta.
Nos, el sem tudom képzelni, mit ehettek tegnap a gyerekek.
És nagy boldogságomra teljesen új értelmet nyert az a gyakran elhangzó vád, hogy nem tudok olyan finomat főzni, mint ami az iskolában/óvodában volt!
Ja, és még valami. De ezt már csak nagyon halkan teszem hozzá: Én tegnap moussakát ettem a menzán. És nagyon finom volt!
De erről majd máskor. Mármint a veszekedésről. Mert éppen beállt egy kis csend. Amit Pepe rögtön ki is használ.
Mamika, tudod, hogy mi volt ma az ebéd?, kérdezi a fiam.
És ennek már gyanúsnak kellett volna lennie, mert öt éve, mióta intézményes nevelésben részesül az elsőszülöttem, még egyszer sem történt meg, hogy önszántából felhozta volna az ebéd kérdését. Vagy tudta volna, hogy mi evett aznap.
Mindenestre én sosem tanulok.
Én: El sem tudom képzelni!
Pepe: Macskakaki.
Én: Macskaki? Na ezt nem hiszem.
Pepe: Jó, nem macskakaki, hanem macskakaki-szerű tészta. Szerencsére porcukor is volt rá szórva.
Bakka: Igen, Mamika. Nálunk is macskakaki-szerű tészta volt. És szerencsére nálunk is volt porcukor rajta.
Nos, el sem tudom képzelni, mit ehettek tegnap a gyerekek.
És nagy boldogságomra teljesen új értelmet nyert az a gyakran elhangzó vád, hogy nem tudok olyan finomat főzni, mint ami az iskolában/óvodában volt!
Ja, és még valami. De ezt már csak nagyon halkan teszem hozzá: Én tegnap moussakát ettem a menzán. És nagyon finom volt!
2009. október 20., kedd
Pepe olvas?!
Végül nem írtam meg annak történetét, hogyan is tanult meg Pepe olvasni.
Talán, mert még nem tanult meg…
Szóval tapasztalatokat szereztem a „hogyan rontsuk el a gyerekünk nyarát könnyen és gyorsan” témában idén: Mert a nyári szünetben majdnem minden nap leültettem Pepét magam mellé, hogy olvasson hangosan.
Imádta.
Én is. Mert a nagy áttörést nem sikerült elérünk.
Szeptember elején aztán úgy gondoltam megkönyörülök a fiamon, és hagyjuk az olvasásgyakorlást egy kicsit az iskolára.
Pepe erősen kíváncsi volt meddig nem kell otthon gyakorolnia.
Nem tudtam, mit mondjak, így megállapodtunk először abban, hogy az első ötös olvasásdolgozatig. Nem teljesen értettem egyet saját magammal, mert szemétségnek gondoltam dolgozathoz kapcsolni a gyakorlást. Meg azt sem akartam, hogy Pepe izguljon a dolgozat előtt: ha rosszul sikerül, akkor még otthoni büntetés éri a gyakorlás formájában.
Mindenesetre Pepe meg volt győződve róla, hogy csillagos ötösre fogja megírni az évelején a felmérőt, és magunk mögött hagyjuk az otthoni olvasást.
Már, ami az ő olvasását illeti. Mert mi azért még felolvashatunk neki.
Legnagyobb meglepetésre a nem túl könnyű dolgozatot TÉNYLEG ötösre teljesítette a fiam. (Csillagosra. Mert teljesen hibátlan volt.)
A szó szoros értelmében dalra fakadt és táncra perdült örömében, amikor ezt megmondta nekem. „Hurrá, nem kell gyakorolnom.”, énekelgette az iskola udvarán.
Nem is gyakorlunk. Csak néha kérem meg a fiamat egy-egy szó elolvasására. AMI ÁLTALÁBAN NEM SZOKOTT SIKERÜLNI.
Múlt héten aztán bekúsztam fogadóórára. És előadtam az elméletemet a tanító néniknek, hogy a gyerekem nem tud olvasni. Ők nem értették, miről beszélek: Pepe nem tud olvasni? Hát hibátlan lett a felmérője! Én: „Nem lehet, hogy a szomszédjáról másolta?” Tanító nénik: „NEM! MERT BARIKÁDOKAT ÉPÍTÜNK DOLGOZATÍRÁS ELŐTT.”
Szóval megnyugtattak, hogy nem diszlexiás a gyerek. Volt szűrés is az iskolában. Azon sem akadt fent.*
Meg is nyugodnék, ha hétvégén nem mentük volna el a KIKÁ-ba vásárolni.
Bakka öt éves múlt. Tanítja magát írni. És számtalanszor kérdezget betűkről. Illetve, hogy bizonyos feliratok, mit mondanak. (Pepének ilyen kérdései sosem voltak. Mert őt nem az érdekelte, hogy az M betű, az mama vagy papa betű, hanem az, hogy ha mindennek van jó és rossz oldala, jó és rossz tulajdonsága, „akkor, Mamika, a betűknek mi a rossz tulajdonságuk? Mi a rossz oldaluk?” „Talán, Pepe, hogy könnyű őket összetéveszteni, mert nagyon hasonlók?”
Szóval megyünk a KIKA parkolójában az épület felé.
Bakka: Mi van odaírva?
Én: KIKA. KÁ-I-KÁ-A. KIKA, Bakka.
Bakka: KI-KA.
Én: Igen.
Majd Pepe, a tudományos főmunkatársunk, az akadémikusunk, is bekapcsolódik a beszélgetésbe: „Igen, Bakka, de ne tévesszenek meg a betűk. Mert IKEÁ-nak kell mondani!”
MI VAN??? IKEÁ-nak? A K-I-K-Á-t? DE MIÉRT, PEPE???
Szóval csak ezért gondolom, hogy Pepe nem tud olvasni.
Vagy legalábbis nem akar…
* Mondjuk, a rossz hír, hogy írni viszont TÉNYLEG nem tud. Mondjuk, ezt tudtam. Mondjuk, néhány másodpercig elgondolkoztam, hogy a tollbamondásában, miért vont le a tanító néni a „galy” szóért. MERT GALLY AZ!
Talán, mert még nem tanult meg…
Szóval tapasztalatokat szereztem a „hogyan rontsuk el a gyerekünk nyarát könnyen és gyorsan” témában idén: Mert a nyári szünetben majdnem minden nap leültettem Pepét magam mellé, hogy olvasson hangosan.
Imádta.
Én is. Mert a nagy áttörést nem sikerült elérünk.
Szeptember elején aztán úgy gondoltam megkönyörülök a fiamon, és hagyjuk az olvasásgyakorlást egy kicsit az iskolára.
Pepe erősen kíváncsi volt meddig nem kell otthon gyakorolnia.
Nem tudtam, mit mondjak, így megállapodtunk először abban, hogy az első ötös olvasásdolgozatig. Nem teljesen értettem egyet saját magammal, mert szemétségnek gondoltam dolgozathoz kapcsolni a gyakorlást. Meg azt sem akartam, hogy Pepe izguljon a dolgozat előtt: ha rosszul sikerül, akkor még otthoni büntetés éri a gyakorlás formájában.
Mindenesetre Pepe meg volt győződve róla, hogy csillagos ötösre fogja megírni az évelején a felmérőt, és magunk mögött hagyjuk az otthoni olvasást.
Már, ami az ő olvasását illeti. Mert mi azért még felolvashatunk neki.
Legnagyobb meglepetésre a nem túl könnyű dolgozatot TÉNYLEG ötösre teljesítette a fiam. (Csillagosra. Mert teljesen hibátlan volt.)
A szó szoros értelmében dalra fakadt és táncra perdült örömében, amikor ezt megmondta nekem. „Hurrá, nem kell gyakorolnom.”, énekelgette az iskola udvarán.
Nem is gyakorlunk. Csak néha kérem meg a fiamat egy-egy szó elolvasására. AMI ÁLTALÁBAN NEM SZOKOTT SIKERÜLNI.
Múlt héten aztán bekúsztam fogadóórára. És előadtam az elméletemet a tanító néniknek, hogy a gyerekem nem tud olvasni. Ők nem értették, miről beszélek: Pepe nem tud olvasni? Hát hibátlan lett a felmérője! Én: „Nem lehet, hogy a szomszédjáról másolta?” Tanító nénik: „NEM! MERT BARIKÁDOKAT ÉPÍTÜNK DOLGOZATÍRÁS ELŐTT.”
Szóval megnyugtattak, hogy nem diszlexiás a gyerek. Volt szűrés is az iskolában. Azon sem akadt fent.*
Meg is nyugodnék, ha hétvégén nem mentük volna el a KIKÁ-ba vásárolni.
Bakka öt éves múlt. Tanítja magát írni. És számtalanszor kérdezget betűkről. Illetve, hogy bizonyos feliratok, mit mondanak. (Pepének ilyen kérdései sosem voltak. Mert őt nem az érdekelte, hogy az M betű, az mama vagy papa betű, hanem az, hogy ha mindennek van jó és rossz oldala, jó és rossz tulajdonsága, „akkor, Mamika, a betűknek mi a rossz tulajdonságuk? Mi a rossz oldaluk?” „Talán, Pepe, hogy könnyű őket összetéveszteni, mert nagyon hasonlók?”
Szóval megyünk a KIKA parkolójában az épület felé.
Bakka: Mi van odaírva?
Én: KIKA. KÁ-I-KÁ-A. KIKA, Bakka.
Bakka: KI-KA.
Én: Igen.
Majd Pepe, a tudományos főmunkatársunk, az akadémikusunk, is bekapcsolódik a beszélgetésbe: „Igen, Bakka, de ne tévesszenek meg a betűk. Mert IKEÁ-nak kell mondani!”
MI VAN??? IKEÁ-nak? A K-I-K-Á-t? DE MIÉRT, PEPE???
Szóval csak ezért gondolom, hogy Pepe nem tud olvasni.
Vagy legalábbis nem akar…
* Mondjuk, a rossz hír, hogy írni viszont TÉNYLEG nem tud. Mondjuk, ezt tudtam. Mondjuk, néhány másodpercig elgondolkoztam, hogy a tollbamondásában, miért vont le a tanító néni a „galy” szóért. MERT GALLY AZ!
2009. október 19., hétfő
Vasárnap reggel egy kicsit…
Vasárnap reggel egy kicsit továbbaludtunk, mint a gyerekek.
De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy a 800 négyzetméteres villánkban elzárkóztunk a szülői szintre vasárnap délelőttre. Mert nincs 800 négyzetméteres villánk. Még külön szobánk is alig van.
(Ma egy munkatársam megkérdezte, hogy vagyunk. Mondtam jó, leszámítva, hogy 4 napja összehányta a fiam a nászi ágyunkat, és a lepedőt nem megfelelően mostam ki, így ki kellett dobnunk, mert a foltot nem lehetett kitisztítani. És mivel csak egy darab lepedőnk volt, így napokig a gyerekszobában aludtunk mind az öten. És mennyire klassz, mikor a férjem Bakka ágyában alszik… „Nincs több kérdésem”, válaszolta a kollegám.)
Szóval a „kicsit továbbaludtunk vasárnap reggel” azt jelenti, hogy kb. fél órával a gyerekek után botorkáltam le a gyerekszobából a földszintre.
A gyerekek azonban nem vesztegették az idejüket. A nyomokból és hangokból ítélve a következő dolgokat művelték:
1. Pucéran kivonultak a kertbe dért (vagy deret?) nézni.
2. Kosármezt öltöttek. Pepe az apjáét. A lányok Pepéét.
3. Az ágyneműket lehordták az étkező asztal alá.
4. Az étkező asztal alatt megterítettek reggelihez. Az ágyneműn. A hűtő teljes tartalmát kihordták. (Bár ez nem volt nagy szó, mert alig volt valami a „jégen”.)
5. Pezsgős poharakból tornyot építettek a mosogatóban.
6. Az összes filctollat kupaktalanították.
7. Néhányszor összeverekedtek.
8. ZK hajának egy részét rózsaszínre színezték.
9. A bőröndjeiket összecsomagolták.
Összecsomagolt bőröndök?
ELKÖLTÖZTÖK GYEREKEK??? ALIG TUDOM AZ ÖRÖMÖMET PALÁSTOLNI!!!
De aztán kiderült, nem költöznek. Csak a nagymamának akartak néhány nadrágot megmutatni (???).
Csak azokat csomagolták össze…
De ezt ne úgy képzeljétek el, hogy a 800 négyzetméteres villánkban elzárkóztunk a szülői szintre vasárnap délelőttre. Mert nincs 800 négyzetméteres villánk. Még külön szobánk is alig van.
(Ma egy munkatársam megkérdezte, hogy vagyunk. Mondtam jó, leszámítva, hogy 4 napja összehányta a fiam a nászi ágyunkat, és a lepedőt nem megfelelően mostam ki, így ki kellett dobnunk, mert a foltot nem lehetett kitisztítani. És mivel csak egy darab lepedőnk volt, így napokig a gyerekszobában aludtunk mind az öten. És mennyire klassz, mikor a férjem Bakka ágyában alszik… „Nincs több kérdésem”, válaszolta a kollegám.)
Szóval a „kicsit továbbaludtunk vasárnap reggel” azt jelenti, hogy kb. fél órával a gyerekek után botorkáltam le a gyerekszobából a földszintre.
A gyerekek azonban nem vesztegették az idejüket. A nyomokból és hangokból ítélve a következő dolgokat művelték:
1. Pucéran kivonultak a kertbe dért (vagy deret?) nézni.
2. Kosármezt öltöttek. Pepe az apjáét. A lányok Pepéét.
3. Az ágyneműket lehordták az étkező asztal alá.
4. Az étkező asztal alatt megterítettek reggelihez. Az ágyneműn. A hűtő teljes tartalmát kihordták. (Bár ez nem volt nagy szó, mert alig volt valami a „jégen”.)
5. Pezsgős poharakból tornyot építettek a mosogatóban.
6. Az összes filctollat kupaktalanították.
7. Néhányszor összeverekedtek.
8. ZK hajának egy részét rózsaszínre színezték.
9. A bőröndjeiket összecsomagolták.
Összecsomagolt bőröndök?
ELKÖLTÖZTÖK GYEREKEK??? ALIG TUDOM AZ ÖRÖMÖMET PALÁSTOLNI!!!
De aztán kiderült, nem költöznek. Csak a nagymamának akartak néhány nadrágot megmutatni (???).
Csak azokat csomagolták össze…
2009. október 18., vasárnap
Lenne így vasárnap estére egy függönytechnikai kérdésem
Volt szó már a függöny-ügyről.
Az én szent életű férjem viharos gyorsasággal fel is szerelte a karnist. Ettől kezdve már (sajnos) rajtam áll vagy bukik a függöny sorsa.
A kérdésem az, hogy a függönynek milyen hosszúnak kell lennie?
Éppen leérjen a földre.
Néhány centire a föld felett legyen.
Vagy kicsit seperje a padlót.
Őszintén kérdezem. Eddig egy embernél érdeklődtem (Szia Nóri!), de ő azt hiszem, nem vette elég komolyan a problémámat. Mert először azt mondta, hogy ne érjen a földig, hanem csak feles hosszúságú legyen a függöny. Ami szerintem nem túl praktikus, ha az ablak a földig ér. Aztán meg azt mondta, hogy hagyjak másfél métert rá az anyagra, és művészien rendezzem redőkbe a földön. Na, ezen azóta is mosolygok. Mert nem vagyok az a művészien elrendezem a függönyt típus…
Szóval?
A, b vagy c?
Előre is hálás köszönet!!!
Az én szent életű férjem viharos gyorsasággal fel is szerelte a karnist. Ettől kezdve már (sajnos) rajtam áll vagy bukik a függöny sorsa.
A kérdésem az, hogy a függönynek milyen hosszúnak kell lennie?
Éppen leérjen a földre.
Néhány centire a föld felett legyen.
Vagy kicsit seperje a padlót.
Őszintén kérdezem. Eddig egy embernél érdeklődtem (Szia Nóri!), de ő azt hiszem, nem vette elég komolyan a problémámat. Mert először azt mondta, hogy ne érjen a földig, hanem csak feles hosszúságú legyen a függöny. Ami szerintem nem túl praktikus, ha az ablak a földig ér. Aztán meg azt mondta, hogy hagyjak másfél métert rá az anyagra, és művészien rendezzem redőkbe a földön. Na, ezen azóta is mosolygok. Mert nem vagyok az a művészien elrendezem a függönyt típus…
Szóval?
A, b vagy c?
Előre is hálás köszönet!!!
2009. október 16., péntek
Bakka diétázik
Aki ismeri Bakkát személyesen, az tudja, hogy Bakka és a diéta nem fér meg egy mondatban.
Ma is nagy lelkesen jön el az óvodából, és magyarázza, hogy muffint sütöttek. És van benne dió, Mamika. És meggy, Mamika. És kakaó, Mamika.
Persze ZK-val rögtön hajba is kapnak, ki is fogja a muffint megenni otthon. Szerencsére Zsuzsa néni megkönyörül rajtam és ellát annyi darab muffinnal, ahány gyerekem van.
Boldogan megyünk az autóhoz.
Az autóban aztán Bakka kisvártatva közli, hogy fáj a hasa. Rögtön Pepe gyomorvírusa jut eszembe.
Én: Bakka kérlek, ha hánynod kell, dőlj előre, és úgy hányjál.
Bakka: Rendben, Mamika.
Én: Nagyon fáj?
Bakka: Igen, Mamika.
Én: Jaj-jaj. Biztos elkaptad Pepe vírusát. Diétáznod kellene.
Bakka [jogosan rosszat sejtve]: Mi az a diéta, Mamika?
Vázolom a lányomnak, mit is értünk diéta alatt. Hitetlenkedve néz rám. Nem inkább rémülten. Vagyis a horror kifejezése terül szét jól táplált lányom arcán.
Először még örülök is, hogy az ötéves lányomnak fogalma sincs arról, mi is a diéta. Aztán persze rögtön azt gondolom, hogy talán, ha az apjának és nekem nem lenne kombinálva 40 kiló súlyfeleslegünk, akkor a gyerek is tudná mi a diéta.
Miközben ez jár a fejemben, Bakka is gondolkozhat.
Bakka: Akkor azt fogom csinálni, Mamika, hogy először megeszem a sütit, aztán meg diétázom.
Mit mondjak erre, Bakka?
ÉN IS ÍGY SZOKTAM CSINÁLNI!
Ma is nagy lelkesen jön el az óvodából, és magyarázza, hogy muffint sütöttek. És van benne dió, Mamika. És meggy, Mamika. És kakaó, Mamika.
Persze ZK-val rögtön hajba is kapnak, ki is fogja a muffint megenni otthon. Szerencsére Zsuzsa néni megkönyörül rajtam és ellát annyi darab muffinnal, ahány gyerekem van.
Boldogan megyünk az autóhoz.
Az autóban aztán Bakka kisvártatva közli, hogy fáj a hasa. Rögtön Pepe gyomorvírusa jut eszembe.
Én: Bakka kérlek, ha hánynod kell, dőlj előre, és úgy hányjál.
Bakka: Rendben, Mamika.
Én: Nagyon fáj?
Bakka: Igen, Mamika.
Én: Jaj-jaj. Biztos elkaptad Pepe vírusát. Diétáznod kellene.
Bakka [jogosan rosszat sejtve]: Mi az a diéta, Mamika?
Vázolom a lányomnak, mit is értünk diéta alatt. Hitetlenkedve néz rám. Nem inkább rémülten. Vagyis a horror kifejezése terül szét jól táplált lányom arcán.
Először még örülök is, hogy az ötéves lányomnak fogalma sincs arról, mi is a diéta. Aztán persze rögtön azt gondolom, hogy talán, ha az apjának és nekem nem lenne kombinálva 40 kiló súlyfeleslegünk, akkor a gyerek is tudná mi a diéta.
Miközben ez jár a fejemben, Bakka is gondolkozhat.
Bakka: Akkor azt fogom csinálni, Mamika, hogy először megeszem a sütit, aztán meg diétázom.
Mit mondjak erre, Bakka?
ÉN IS ÍGY SZOKTAM CSINÁLNI!
2009. október 15., csütörtök
Esterházy Péter: Semmi művészet
Lehet csűrni és csavarni. És mondani ezt meg azt. És nézni innen meg onnan. És érvelni így meg úgy. És okoskodni, hogy az irodalom és az élet és a posztmodern. És a szöveg és történet. És stb. stb. stb.
De Esterházy Péter mondatait nehéz megkerülni.
Legalábbis nekem nehezen szokott sikerülni.
Mert olyan jó mondatokat ír.
Csomót alá is húztam. De most megkíméllek ettől Titeket.*
Kiválasztottam a két legkedvencebbemet.
Első, amely olyan jól összefoglalja azt, amit az egyetemen három félév társadalomtörténet szemináriumon tudtam csak megtanulni:
„És a kalap. Kalap le, mindig elfelejtem, hogy proletárdiktatúrában élünk. Kalap föl, de hát végül mégiscsak egy férfihoz megyek. Kalap le, viszont a Magyar Népköztársaság tisztjéhez. Kalap föl, nincs ennek jelentősége, egy kalap ide vagy oda, akkor inkább legyek szép (97. old.).”
Második, amit nem kell talán magyarázni:
„Aki Pepe, arra szüntelenül ránevet a világ, nemdebár (57. old.).”
Mondjuk kis szépséghibája a dolognak: Pepe nem Péter. Sőt továbbmegyek: A látszat ellenére sosem becézzük Pepének. Inkább Zsének vagy Zsigulinak.
De azért számít, nem???
* És nemcsak ettől, hanem a hányós vírusunk történetétől is… MERT RENDES VAGYOK!
De Esterházy Péter mondatait nehéz megkerülni.
Legalábbis nekem nehezen szokott sikerülni.
Mert olyan jó mondatokat ír.
Csomót alá is húztam. De most megkíméllek ettől Titeket.*
Kiválasztottam a két legkedvencebbemet.
Első, amely olyan jól összefoglalja azt, amit az egyetemen három félév társadalomtörténet szemináriumon tudtam csak megtanulni:
„És a kalap. Kalap le, mindig elfelejtem, hogy proletárdiktatúrában élünk. Kalap föl, de hát végül mégiscsak egy férfihoz megyek. Kalap le, viszont a Magyar Népköztársaság tisztjéhez. Kalap föl, nincs ennek jelentősége, egy kalap ide vagy oda, akkor inkább legyek szép (97. old.).”
Második, amit nem kell talán magyarázni:
„Aki Pepe, arra szüntelenül ránevet a világ, nemdebár (57. old.).”
Mondjuk kis szépséghibája a dolognak: Pepe nem Péter. Sőt továbbmegyek: A látszat ellenére sosem becézzük Pepének. Inkább Zsének vagy Zsigulinak.
De azért számít, nem???
* És nemcsak ettől, hanem a hányós vírusunk történetétől is… MERT RENDES VAGYOK!
2009. október 14., szerda
Mert minden este van balhé…
Vacsora közben Pepe előad egy nehezen követhető történetet arról, hogy az iskolában szavazást fognak tartani arról, melyik a legszebb magyar szó. Ahogy a fiamtól értjük, a gyerekek gyűjthetik össze a szavakat a szavazásra. Pepe osztálya ma arra szánt egy órát, hogy minden gyerek javaslatot tegyen, majd az összegyűjtött szép szavakat felterjesszék az iskola elé.
Legalábbis mi így értettük Pepét. De az is lehet, hogy kosárlabda-válogató volt igazából tegnap az iskolában.
Mert a fiamnál sosem lehet tudni.
Szóval mondja Pepe, drámai hangon, hogy a számára legszebb magyar szót nem fogadták el az osztálytársai. Vagy a tanító néni. Már nem értjük, mert teljesen zavaros a dolog.
Mindenesetre a lányok is figyelni kezdenek. És kezdenek javaslatokat tenni. Mikor kicsit lecsendesítem őket, újra Pepét veszem elő.
Én: És milyen szót javasoltál?
Pepe: Pöttyös óriásnyak.
Én: Pedig szerintem ez tök jól hangzik.
Na erre Pepe megint egy hosszú és bonyolult magyarázatba kezd, miért is nem volt jó ez a jelölt. Nagy nehezen kibogozzuk, valószínűleg az a gond, hogy a „pöttyös óriásnyak” nem egy szó.
Pepe: Szerencsére aztán eszembe jutott egy másik lehetőség.
Én: Mi volt az, Pepe?
Pepe: Szép vagy.
Én már megszoktam, hogy második kérdést csak vészhelyzet esetében tegyek fel a gyereknek, mert különben nem szabadulok sosem.
Én: Ühüm. Nagyon jó.
Pepe: És képzeld, Mamika, egészen sokan szavaztak rá az osztályban.
Én: Nagyon örülök.
Na ekkor lép közbe a középsős lányom, aki az utóbbi időben elkezdett magától írni tanulni.
Bakka: Szép vagy?
Pepe: Igen.
Bakka [néz rám nagy szemeivel]: SZÉp VAgy?
Pepe: Igen, szép vagy.
Bakka: SZÉÉÉÉÉP VAAAAAAAAAAAAGY?
Pepe: IGEN!
Bakka: De hát ez két szó, Mamika. Nem?
Én: De igen, Bakka. Okos vagy, mint a Nap!
És el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol tegnap este kitört a balhé…
Legalábbis mi így értettük Pepét. De az is lehet, hogy kosárlabda-válogató volt igazából tegnap az iskolában.
Mert a fiamnál sosem lehet tudni.
Szóval mondja Pepe, drámai hangon, hogy a számára legszebb magyar szót nem fogadták el az osztálytársai. Vagy a tanító néni. Már nem értjük, mert teljesen zavaros a dolog.
Mindenesetre a lányok is figyelni kezdenek. És kezdenek javaslatokat tenni. Mikor kicsit lecsendesítem őket, újra Pepét veszem elő.
Én: És milyen szót javasoltál?
Pepe: Pöttyös óriásnyak.
Én: Pedig szerintem ez tök jól hangzik.
Na erre Pepe megint egy hosszú és bonyolult magyarázatba kezd, miért is nem volt jó ez a jelölt. Nagy nehezen kibogozzuk, valószínűleg az a gond, hogy a „pöttyös óriásnyak” nem egy szó.
Pepe: Szerencsére aztán eszembe jutott egy másik lehetőség.
Én: Mi volt az, Pepe?
Pepe: Szép vagy.
Én már megszoktam, hogy második kérdést csak vészhelyzet esetében tegyek fel a gyereknek, mert különben nem szabadulok sosem.
Én: Ühüm. Nagyon jó.
Pepe: És képzeld, Mamika, egészen sokan szavaztak rá az osztályban.
Én: Nagyon örülök.
Na ekkor lép közbe a középsős lányom, aki az utóbbi időben elkezdett magától írni tanulni.
Bakka: Szép vagy?
Pepe: Igen.
Bakka [néz rám nagy szemeivel]: SZÉp VAgy?
Pepe: Igen, szép vagy.
Bakka: SZÉÉÉÉÉP VAAAAAAAAAAAAGY?
Pepe: IGEN!
Bakka: De hát ez két szó, Mamika. Nem?
Én: De igen, Bakka. Okos vagy, mint a Nap!
És el is jutottunk ahhoz a ponthoz, ahol tegnap este kitört a balhé…
2009. október 13., kedd
Úgy tűnik az utóbbi időben túl sokat voltunk múzeumban…
ZK-val telefonálok. Játékból. Ő hív. A szemkontaktust az egész beszélgetés alatt fenntartjuk.
Én: Helló! Ki az?
ZK: ZK!
Én: Szia, édesem! Hogy vagy?
ZK: Jól.
Én: És a férjed?
ZK: Ő is jól van!
Én: És mit csináltok?
ZK: Múzeumban vagyunk, Mamika.
Én: Érdekes?
ZK: Képzeld, csontvázakat nézegetünk. Idejössz? Képzeld, ezek ember-csontvázak!
Én: Tényleg?
ZK: Szia-szia. Puszi-puszi. Le kell tennem. Hív a férjem!
Azt hiszem, a lányom egyszerűen lerázott, mert az elején azt mondta, hogy ott van vele a férje. Akkor meg miért hívja telefonon? Így nem is tudtam megkérdezni, milyen csontvázakról volt szó…
Én: Helló! Ki az?
ZK: ZK!
Én: Szia, édesem! Hogy vagy?
ZK: Jól.
Én: És a férjed?
ZK: Ő is jól van!
Én: És mit csináltok?
ZK: Múzeumban vagyunk, Mamika.
Én: Érdekes?
ZK: Képzeld, csontvázakat nézegetünk. Idejössz? Képzeld, ezek ember-csontvázak!
Én: Tényleg?
ZK: Szia-szia. Puszi-puszi. Le kell tennem. Hív a férjem!
Azt hiszem, a lányom egyszerűen lerázott, mert az elején azt mondta, hogy ott van vele a férje. Akkor meg miért hívja telefonon? Így nem is tudtam megkérdezni, milyen csontvázakról volt szó…
2009. október 12., hétfő
Most már legalább azt is tudjuk, melyik gyerekem fog drogot árulni az iskola WC-jében
Hétfőn egyik órámról rohanok a másikra. Nincs időm semmire az órák közti szünetben. Tanítok, vissza az irodába, lerakom az előző óra anyagát, felveszem a következő óra anyagát, és megyek tovább.
Ennek megfelelően az asztalomon szétdobálva a holmik. A paksaméta tetején a telefonom. Nos a déli órám előtt elkövettem azt a hibát, hogy rápillantottam, keresett-e valaki.
És keresett.
AZ ÓVODÁBÓL KERESETT ZK ÓVÓNŐJE!
És az óvó nénik nem azok a keresős típusok!
A gyomrom persze rögtön a térdemig süllyedt. Az óvónő hívása mellett egy sms is volt. A férjemtől. A gyomrom folytatta az útját a bokám felé.
Nem, nem kellett kórházba rohannom.
Csupán azt történt, hogy ZK kiszedte a szekrényéből a homeopátiás bogyócskáit, amit az apja azért hagyott ott reggel, hogy délután rögtön tudjam adni neki a következő adagot, szóval kiszedte a bogyókat és szétosztogatta a barátai között.
Az kapta a legtöbbet, akit a legjobban szeret a lányom…
Az óvó néni csak azért keresett, hogy ugye nem lesz baja a gyerekeknek.
Nem lett…
Viszont délután a küszöb alatt kúsztam be az óvodába.
ÉS LEHET, HOGY AZ ESTE MÉG LETÖRÖM A KEZÉT ENNEK A TÜNDÉRI KIS ZK-NAK…
Ennek megfelelően az asztalomon szétdobálva a holmik. A paksaméta tetején a telefonom. Nos a déli órám előtt elkövettem azt a hibát, hogy rápillantottam, keresett-e valaki.
És keresett.
AZ ÓVODÁBÓL KERESETT ZK ÓVÓNŐJE!
És az óvó nénik nem azok a keresős típusok!
A gyomrom persze rögtön a térdemig süllyedt. Az óvónő hívása mellett egy sms is volt. A férjemtől. A gyomrom folytatta az útját a bokám felé.
Nem, nem kellett kórházba rohannom.
Csupán azt történt, hogy ZK kiszedte a szekrényéből a homeopátiás bogyócskáit, amit az apja azért hagyott ott reggel, hogy délután rögtön tudjam adni neki a következő adagot, szóval kiszedte a bogyókat és szétosztogatta a barátai között.
Az kapta a legtöbbet, akit a legjobban szeret a lányom…
Az óvó néni csak azért keresett, hogy ugye nem lesz baja a gyerekeknek.
Nem lett…
Viszont délután a küszöb alatt kúsztam be az óvodába.
ÉS LEHET, HOGY AZ ESTE MÉG LETÖRÖM A KEZÉT ENNEK A TÜNDÉRI KIS ZK-NAK…
2009. október 10., szombat
Szombat este…
… miután megjártuk a Csiribirit és a Derült égből fasírtot. (Szerencsére nem mindkettőt, mert szétosztottuk a gyerekeket.)
Én: Mi ez?
A.: Flapjack.
Én: Micsoda???
A.: Tudod, olyan izét kevernek bele, amit te is szoktál enni. Angliában fogalom. Nagyon sok rost van benne.
Én [miután megkóstolom]: Ja tudom, csak nem jut eszembe a neve.
A.: Finom?
Én: Nem rossz, de én inkább azt a másik flapjack-et kérem.
A.: Ezt?
Én: Igen. Kérsz te is?
A.: Miért is ne. De ne olyan kis poharakba töltsd!
Én: Mibe töltsem akkor?
A.: Likőrösbe.
Én: Néha már lelkiismeret-furdalásom van, hogy mennyire idegesítenek a gyerekek.
A.: Ne legyen. Mert néha tényleg nagyon idegesítők.
Én: Te is így érzed?
A.: Igen.
Én: Ja de jó, már azt hittem, rossz anya vagyok.
A.: Nem-nem. Huha, ettől nagyon be lehet seggelni.
Én [megnyugodva]: Te mondtad, hogy nagy pohárba töltsem.
Én: Mi ez?
A.: Flapjack.
Én: Micsoda???
A.: Tudod, olyan izét kevernek bele, amit te is szoktál enni. Angliában fogalom. Nagyon sok rost van benne.
Én [miután megkóstolom]: Ja tudom, csak nem jut eszembe a neve.
A.: Finom?
Én: Nem rossz, de én inkább azt a másik flapjack-et kérem.
A.: Ezt?
Én: Igen. Kérsz te is?
A.: Miért is ne. De ne olyan kis poharakba töltsd!
Én: Mibe töltsem akkor?
A.: Likőrösbe.
Én: Néha már lelkiismeret-furdalásom van, hogy mennyire idegesítenek a gyerekek.
A.: Ne legyen. Mert néha tényleg nagyon idegesítők.
Én: Te is így érzed?
A.: Igen.
Én: Ja de jó, már azt hittem, rossz anya vagyok.
A.: Nem-nem. Huha, ettől nagyon be lehet seggelni.
Én [megnyugodva]: Te mondtad, hogy nagy pohárba töltsem.
2009. október 9., péntek
Sorminta, avagy a H1N1 oltás
Köztudott tény, hogy házasságunkban én vagyok a hipochonder. A férjem meg félig-meddig robot lehet. Legalábbis erre következtetek abból a tényből, hogy mióta ismerem (15 éve), nem volt beteg. Illetve túlzok. Mert egy kezemen meg tudom számolni, hányszor volt beteg. Illetve túlzok, mert egy ujjamon meg tudom számolni, hányszor volt beteg.
Éppen ezért lepett meg tavaly ősszel egy este, amikor is boldogan újságolta, beadatta magának a szezonális influenza-oltást a munkahelyén. Boldog volt, mint egy jóllakott óvodás. Én meg vádoltam, hogy direkt titkolta el előlünk. Mert szeretné látni, hogyan szenvedünk a betegségtől. MIKÖZBEN Ő TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES. Szegényt rendesen cikiztem, pedig volt ráció abban, amit tett: Fél életét zsúfolt reptereken és még zsúfoltabb repülőgépen tölti, és MINKET FÉLT, nehogy valamit hazahozzon. NEKÜNK.
Mindegy azért basztattam. Érezze, hogy törődöm vele…
Idén már jó előre jelezte, hogy a menedzser-szerződése értelmében én is megkaphatom a szezonális oltást az ő munkahelyén. ÉS VISZ IS MAGÁVAL, MERT NEM KÉR A TAVALYI HISZTIBŐL MÉGEGYSZER.
Aztán persze ravasz módon visszatáncolt, és valami országos oltási ütemtervre hivatkozott, amely szerint én előbb kaphatom meg az oltást, mint ő. Persze én átlátok a szitán, és tudom megint egy kis cselről van szó, hogy ő megkapja az oltást és én ne.
Mert valahogy nem tudom elképzelni a dékánunkat, ahogy lobogó hajjal siet át a parkon, hogy elintézze Daniella oltatását…
A téma lezárva, mert az egész H1N1 fertőzés körüli polémia elterelte a figyelmünket a szezonális influenzáról.
Nem is beszéltünk az ügyről, de azért nekem átfutott az agyam, ZK-nak, a betegsége miatt, talán hasznos lenne beadatni az oltást. Annyira nem aktivizáltam magamat, hogy utánajárjak a dolognak, de múlt héten a fül-orr-gégész, miközben vonzó torkomat vizsgálta, csevegőre vette a hangot és megkérdezte, hogy beadatom-e a gyerekeimnek a H1N1 oltást. Elmondtam neki a futó gondolatomat, mire ő elmondta a véleményét.
Hogy tisztán lássunk, megkérdeztünk még három kompetensnek tűnő orvost. Íme az eredmény:
1. Fül-orr-gégész, aki évek óta kezel minket alternatív és hagyományos gyógymódokkal, mindenképpen beadatná ZK-nak az oltást.
2. A reumatológus, aki kb. 3 hónapja kezeli ZK-t, nem javasolja az oltást.
3. A háziorvos szerint nagyon nehezet kérdeztem, de ő inkább arra hajlik, hogy oltassuk be ZK-t.
4. Apukám, a nyugdíjas, de még mindig nagyon okos oltóanyag-kutató, nem adatná be a H1N1 oltást ZK-nak, mert nem bízik a gyártó cégbe. Inkább adassuk be a szezonális oltást, ha annyira be akarunk adatni valamit.
NOS? Folytatjátok a sormintát?
Felajánlom a hétvégét a probléma megvitatásra!
Éppen ezért lepett meg tavaly ősszel egy este, amikor is boldogan újságolta, beadatta magának a szezonális influenza-oltást a munkahelyén. Boldog volt, mint egy jóllakott óvodás. Én meg vádoltam, hogy direkt titkolta el előlünk. Mert szeretné látni, hogyan szenvedünk a betegségtől. MIKÖZBEN Ő TÖKÉLETESEN EGÉSZSÉGES. Szegényt rendesen cikiztem, pedig volt ráció abban, amit tett: Fél életét zsúfolt reptereken és még zsúfoltabb repülőgépen tölti, és MINKET FÉLT, nehogy valamit hazahozzon. NEKÜNK.
Mindegy azért basztattam. Érezze, hogy törődöm vele…
Idén már jó előre jelezte, hogy a menedzser-szerződése értelmében én is megkaphatom a szezonális oltást az ő munkahelyén. ÉS VISZ IS MAGÁVAL, MERT NEM KÉR A TAVALYI HISZTIBŐL MÉGEGYSZER.
Aztán persze ravasz módon visszatáncolt, és valami országos oltási ütemtervre hivatkozott, amely szerint én előbb kaphatom meg az oltást, mint ő. Persze én átlátok a szitán, és tudom megint egy kis cselről van szó, hogy ő megkapja az oltást és én ne.
Mert valahogy nem tudom elképzelni a dékánunkat, ahogy lobogó hajjal siet át a parkon, hogy elintézze Daniella oltatását…
A téma lezárva, mert az egész H1N1 fertőzés körüli polémia elterelte a figyelmünket a szezonális influenzáról.
Nem is beszéltünk az ügyről, de azért nekem átfutott az agyam, ZK-nak, a betegsége miatt, talán hasznos lenne beadatni az oltást. Annyira nem aktivizáltam magamat, hogy utánajárjak a dolognak, de múlt héten a fül-orr-gégész, miközben vonzó torkomat vizsgálta, csevegőre vette a hangot és megkérdezte, hogy beadatom-e a gyerekeimnek a H1N1 oltást. Elmondtam neki a futó gondolatomat, mire ő elmondta a véleményét.
Hogy tisztán lássunk, megkérdeztünk még három kompetensnek tűnő orvost. Íme az eredmény:
1. Fül-orr-gégész, aki évek óta kezel minket alternatív és hagyományos gyógymódokkal, mindenképpen beadatná ZK-nak az oltást.
2. A reumatológus, aki kb. 3 hónapja kezeli ZK-t, nem javasolja az oltást.
3. A háziorvos szerint nagyon nehezet kérdeztem, de ő inkább arra hajlik, hogy oltassuk be ZK-t.
4. Apukám, a nyugdíjas, de még mindig nagyon okos oltóanyag-kutató, nem adatná be a H1N1 oltást ZK-nak, mert nem bízik a gyártó cégbe. Inkább adassuk be a szezonális oltást, ha annyira be akarunk adatni valamit.
NOS? Folytatjátok a sormintát?
Felajánlom a hétvégét a probléma megvitatásra!
2009. október 7., szerda
A három kismalac
Az a gond, hogy az esti mese idejére már annyira fáradtak szoktunk lenni, hogy szinte mindig félremegy valami. És veszekedés lesz a békés meséből.
Ezért nagyon örültem, amikor péntek este ZK a három kismalacot kérte.
Mert azt a mesét álmomban is lenyomom, gyorsan és könnyen. Három malac. Szalma, fa, tégla. Farkas. Elfújja elsőt. Elfújja másodikat. Harmadikkal nem bír. Bemászik. Forró víz. Elszalad.
De a helyzet még ennél is jobb volt, mert ZK könyvet is hozott hozzá.
VAGY?
Pont péntek estére sikerült a lányomnak egy olyan három kismalac verzióval előállnia, ami az esti meséink egyik legnagyobb – de előre szaladok…
ZK hozza a könyvet. Én elkezdem olvasni. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a három kismalacnak neve is van.
Turcsi. Kunkori. Kurta.
Na erre már a nagyok is körém gyűltek.
MERT EZT MEG KELL BESZÉLNI.
Annak ellenére, hogy én utálom, amikor a pénteki esti mese során megbeszélnivaló akad.
Nem lehetne gyerekek, hogy gyorsan ledarálom és megyünk aludni?
Nem, nem lehet.
Megbeszéljük mit jelent a turcsi, a kunkori és a kurta. Majd újra átvesszük. Majd teszteljük ki, mit nem tudott megjegyezni. Memorizáljuk a neveket.
Aztán folytathatom. Remélve, hogy mihamarabb elérkezünk a házépítéshez.
De nem. Mert ezeknek a malacoknak nemcsak nevük van, hanem ambíciójuk is. „Annyira tetszett nekik a gazdáik mestersége, hogy arról ábrándoztak, egyszer majd belőlük is híres muzsikus lesz.”
MAMIKA A KISMALACOK MUZSIKOSOK VOLTAK???
És akkor megint egy hosszú vita a malacok lehetséges zenei karrierjéről. Ami alatt megint értékes perceket vesztünk.
Miután a gyerekek feldolgozták a fenti információt, érdeklődve hallgatták, hogyan buliznak több erdőt végig a zenélő malacok. Bakka kihasználta az alkalmat és rögtön táncra perdült.
Buliznak, buliznak, míg a bölcs bagoly nem figyelmezteti az erdei állatokat, hogy jön a farkas.
ÉS AKKOR VÉGRE A KISMALACOK NEKIÁLLNAK HÁZAKAT ÉPÍTENI. HURRÁ!
Sajnos megint egy kis vitába keveredünk, mert a mérnök Pepe a házépítés folyamatábráját akarja nézegetni, az adrenalin-junkie ZK viszont a következő oldalon felbukkanó farkast akarja. Bakka békésen táncolgat.
Miután hatalmi szóval eldöntöttem a vitát, elkezdődött a várva-várt házépítés. És, ahogy az építkezéseknél ez már megszokott dolog, kisvártatva be is ütött a katasztrófa.
A legkisebbik malac szalmából. A középső malac fából. A legidősebb pedig téglából. Épített házat.
MI VAN, MAMIKA???
Ezen a ponton vége is szakadt a mesének, mert szóváltás kezdődött. Hogy NEM ÍGY VAN, MAMIKA! Mert a legkisebb építi téglából. Jó érzékkel közbe vágtam: Igen, én is így tudtam, mert a legkisebb a legokosabb!
ZK: IGEN!
Pepe: MI VAN, MAMIKA???
Bakka gyorsan megkérdezte, hogy a középső elég okos és azért építette fából a házát. Helyeslő válaszomra a középső gyerekem le is zárta a problémát és tovább táncolt.
A kicsi és a nagy viszont ölre mentek…
Úgy tűnik, kicsit jobban azonosultak a malackákkal, mint ahogy szerettem volna, és mindkettő magának követelte a legokosabb címkét. MERT A LEGNAGYOBB ÉPÍTI TÉGLÁBÓL. NEM A LEGKISEBB. LEGNAGYOBB! LEGKISEBB!
És, Internet, ezért lett megint kiabálás a mese vége.
Mert én is beszálltam…
Ezért nagyon örültem, amikor péntek este ZK a három kismalacot kérte.
Mert azt a mesét álmomban is lenyomom, gyorsan és könnyen. Három malac. Szalma, fa, tégla. Farkas. Elfújja elsőt. Elfújja másodikat. Harmadikkal nem bír. Bemászik. Forró víz. Elszalad.
De a helyzet még ennél is jobb volt, mert ZK könyvet is hozott hozzá.
VAGY?
Pont péntek estére sikerült a lányomnak egy olyan három kismalac verzióval előállnia, ami az esti meséink egyik legnagyobb – de előre szaladok…
ZK hozza a könyvet. Én elkezdem olvasni. Az első meglepetés akkor ért, amikor kiderült, hogy a három kismalacnak neve is van.
Turcsi. Kunkori. Kurta.
Na erre már a nagyok is körém gyűltek.
MERT EZT MEG KELL BESZÉLNI.
Annak ellenére, hogy én utálom, amikor a pénteki esti mese során megbeszélnivaló akad.
Nem lehetne gyerekek, hogy gyorsan ledarálom és megyünk aludni?
Nem, nem lehet.
Megbeszéljük mit jelent a turcsi, a kunkori és a kurta. Majd újra átvesszük. Majd teszteljük ki, mit nem tudott megjegyezni. Memorizáljuk a neveket.
Aztán folytathatom. Remélve, hogy mihamarabb elérkezünk a házépítéshez.
De nem. Mert ezeknek a malacoknak nemcsak nevük van, hanem ambíciójuk is. „Annyira tetszett nekik a gazdáik mestersége, hogy arról ábrándoztak, egyszer majd belőlük is híres muzsikus lesz.”
MAMIKA A KISMALACOK MUZSIKOSOK VOLTAK???
És akkor megint egy hosszú vita a malacok lehetséges zenei karrierjéről. Ami alatt megint értékes perceket vesztünk.
Miután a gyerekek feldolgozták a fenti információt, érdeklődve hallgatták, hogyan buliznak több erdőt végig a zenélő malacok. Bakka kihasználta az alkalmat és rögtön táncra perdült.
Buliznak, buliznak, míg a bölcs bagoly nem figyelmezteti az erdei állatokat, hogy jön a farkas.
ÉS AKKOR VÉGRE A KISMALACOK NEKIÁLLNAK HÁZAKAT ÉPÍTENI. HURRÁ!
Sajnos megint egy kis vitába keveredünk, mert a mérnök Pepe a házépítés folyamatábráját akarja nézegetni, az adrenalin-junkie ZK viszont a következő oldalon felbukkanó farkast akarja. Bakka békésen táncolgat.
Miután hatalmi szóval eldöntöttem a vitát, elkezdődött a várva-várt házépítés. És, ahogy az építkezéseknél ez már megszokott dolog, kisvártatva be is ütött a katasztrófa.
A legkisebbik malac szalmából. A középső malac fából. A legidősebb pedig téglából. Épített házat.
MI VAN, MAMIKA???
Ezen a ponton vége is szakadt a mesének, mert szóváltás kezdődött. Hogy NEM ÍGY VAN, MAMIKA! Mert a legkisebb építi téglából. Jó érzékkel közbe vágtam: Igen, én is így tudtam, mert a legkisebb a legokosabb!
ZK: IGEN!
Pepe: MI VAN, MAMIKA???
Bakka gyorsan megkérdezte, hogy a középső elég okos és azért építette fából a házát. Helyeslő válaszomra a középső gyerekem le is zárta a problémát és tovább táncolt.
A kicsi és a nagy viszont ölre mentek…
Úgy tűnik, kicsit jobban azonosultak a malackákkal, mint ahogy szerettem volna, és mindkettő magának követelte a legokosabb címkét. MERT A LEGNAGYOBB ÉPÍTI TÉGLÁBÓL. NEM A LEGKISEBB. LEGNAGYOBB! LEGKISEBB!
És, Internet, ezért lett megint kiabálás a mese vége.
Mert én is beszálltam…
2009. október 6., kedd
Cserna-Szabó András: Puszibolt
Tegnap este az anyukámnál talált. A KÖNYVEM NÉLKÜL.
A tragédia azért történhetett meg, mert ezerfelé ment tegnap az eszem. Pakoltunk, szaladtunk, szortíroztunk, csomagoltunk. És voltak dolgok, amiket otthon felejtettem.
Nem gond, az anyukámnak vannak könyvei, leveszek valamit a polcáról. Annak ellenére, hogy irodalmi ízlésünk meglehetősen különböző, mindig találok olvasnivalót azok között a könyvek között, amiket (valószínűleg) sosem fogok elolvasni.
Tegnap este Cserna-Szabó András: Puszibolt című kötete került a kezembe. Tavaly Karácsonykor kerülhetett a polcra, szerintem valamelyik széles látókörű unokatestvéremnek köszönhetően.
Én: Olvastad? Jó?
Anyukám: Olvastam. Nem rossz, de ez nem irodalom.
Ekkor már éreztem, hogy jó úton járok. Bele is kezdtem.
Néhány apró részlet az első pár oldalról, hogy megvilágítsam mai témánkat:
5. oldal: „Na, ez rendesen odabasz, mi?”
5. oldal: „Akinek hét anyja van, az fejtse meg.”
6. oldal: „…mi a szarra is gondoltak valójában.”
9. oldal: „Lónak a faszát a te füledbe, Lukács!”
18. oldal: „Szétbaszna a hideg, gondolta a biciklin ülve, ha nem kaptam volna be egy kis pálinkát.”
És ekkor már tudtam, nemcsak jó úton járok, hanem aranybányára is leltem. Mert mi az irodalom feladat? Hogy választ kapjunk az élet nagy kérdéseire!
És nekem van egy nagy kérdésem, Internet.
Íme:
Vasárnapi ebédet választotta a fiam, hogy (újra) előadja az egyik magánszámát.
Pepe: Tudjátok mit szoktak mondani a negyedikesek, amikor el akarnak zavarni a bakugán-meccsükről?
Valaki az asztaltársaságból: Mit, Pepe?
Pepe: Hát, hogy menj innen te hülye pöcs geci.
Engem nem ért váratlanul a téma, mert Pepe nekem már többször is elmondta ezt. Mint jó anya, már sokat gondolkozom azon, mivel is szereljem fel a fiamat, hogy a hasonló verbális támadásokat ki tudja védeni.
Kell valamilyen politikailag korrekt visszavágás.
Őszintén szólva először a „Mit dumálsz hülye kis faszfej?”-re gondoltam. De ezt a fordulatot aztán több okból mégsem tanítottam meg Pepének. Először is, ha árulkodásra kerül a sor, akkor a két hülye nyilván kiüti egymást, de a „pöcs, geci” mellett lássuk be a „faszfej” sem mutat különösebben jól. Másodsorban, azért a fenti kérdés kicsit furcsán hangzik egy olyan másodikos szájából, aki nem magasabb, mint egy kicsit fejlettebb középsős. (Ez most nem túlzás: Az ovis ünnepségen Béla bácsi, a kertész, úgy zavarta Pepét be a többi óvodás közé műsort adni, hogy öröm volt nézni. Pepe: „Csak azt vettem észre, Mamika, hogy énekelek és táncolok!”)
Valami váratlan kell. Valami nem túl ordenáré. És, amit Pepe könnyen meg tud jegyezni. (Mert régen nevettem olyan jót, mint amikor a napokban kiderült, hogy Pepe keveri a pöcs és csöcs szavakat. Én: „Honnan tudod, hogy Bakka lány?” „Mert nincs csöcse!” – vágta rá a kérdésre kicsit hatásvadász módon a fiam. Kellett pár másodperce, hogy megértsem: „Nincs pöcse, Pepe! Pöcse!” Ezen a ponton a hűség kedvéért hozzáteszem, hogy a férjem egyáltalán nem helyeselte a röhögésemet!)
Cserna-Szabó András Pusziboltjának második novellájában (bár lehet, hogy nem novella, hanem regényfejezet – még nem értem a könyv végére, nem tudom, hogy a kisváros lakói összejönnek-e egy buli keretében a novellafüzér/regény végére, vagy sem) egy öregedő íróval találkozunk. Azzal a típussal, aki évek óta nem ír már, csak iszik. Szóval ezt az írót Karácsony napján meglátogatja Jézus Krisztus. Először az író nem hisz a szemének, aztán pedig… de most nem írom le az egész történetet, mert nem fontos, elég annyi, hogy a végén Jézus Krisztus hagy egy pax tollat az írónak.
Először arra gondoltam, ha eljönne Jézus Krisztus hozzám Karácsonykor, akkor nehogy már egy pax tollal szúrja ki a szemem! Minimum egy Mont Blanc-ot szeretnék.
Aztán persze borsó agyammal némi töprengés után rájöttem, hogy nem véletlen a pax toll. Mert, hogy Jézus Krisztus és PAX. Értitek, ugye?
Az író egyébként nem bánta a tollat, ahogy elvitték a rendőrök Jézus Krisztust, rögtön leírta új regényének első mondatát. Az író, aki évek óta nem írt semmit. A mondat persze zseniálisra sikeredett. Az isteni szikra!
Mondjuk a befejezés kicsit nyálas az én ízlésemnek, de simán megbocsátom, mert a novella egyik jelenetében a felbukkanó rendőrök igazoltatják az írót is, és ezt mondják:
„Most megúsztad, péniszsapka. De jövünk mi még ide – szólt kaján mosollyal a köpcös, és visszaadta az igazolványt.”
Na?
Bingó?
Bingó!
Péniszsapka.
Szembeállítva a „pöcs, gecivel” egészen jól mutat.
Tökéletes.
Tegnap sem keltem fel hiába!
A tragédia azért történhetett meg, mert ezerfelé ment tegnap az eszem. Pakoltunk, szaladtunk, szortíroztunk, csomagoltunk. És voltak dolgok, amiket otthon felejtettem.
Nem gond, az anyukámnak vannak könyvei, leveszek valamit a polcáról. Annak ellenére, hogy irodalmi ízlésünk meglehetősen különböző, mindig találok olvasnivalót azok között a könyvek között, amiket (valószínűleg) sosem fogok elolvasni.
Tegnap este Cserna-Szabó András: Puszibolt című kötete került a kezembe. Tavaly Karácsonykor kerülhetett a polcra, szerintem valamelyik széles látókörű unokatestvéremnek köszönhetően.
Én: Olvastad? Jó?
Anyukám: Olvastam. Nem rossz, de ez nem irodalom.
Ekkor már éreztem, hogy jó úton járok. Bele is kezdtem.
Néhány apró részlet az első pár oldalról, hogy megvilágítsam mai témánkat:
5. oldal: „Na, ez rendesen odabasz, mi?”
5. oldal: „Akinek hét anyja van, az fejtse meg.”
6. oldal: „…mi a szarra is gondoltak valójában.”
9. oldal: „Lónak a faszát a te füledbe, Lukács!”
18. oldal: „Szétbaszna a hideg, gondolta a biciklin ülve, ha nem kaptam volna be egy kis pálinkát.”
És ekkor már tudtam, nemcsak jó úton járok, hanem aranybányára is leltem. Mert mi az irodalom feladat? Hogy választ kapjunk az élet nagy kérdéseire!
És nekem van egy nagy kérdésem, Internet.
Íme:
Vasárnapi ebédet választotta a fiam, hogy (újra) előadja az egyik magánszámát.
Pepe: Tudjátok mit szoktak mondani a negyedikesek, amikor el akarnak zavarni a bakugán-meccsükről?
Valaki az asztaltársaságból: Mit, Pepe?
Pepe: Hát, hogy menj innen te hülye pöcs geci.
Engem nem ért váratlanul a téma, mert Pepe nekem már többször is elmondta ezt. Mint jó anya, már sokat gondolkozom azon, mivel is szereljem fel a fiamat, hogy a hasonló verbális támadásokat ki tudja védeni.
Kell valamilyen politikailag korrekt visszavágás.
Őszintén szólva először a „Mit dumálsz hülye kis faszfej?”-re gondoltam. De ezt a fordulatot aztán több okból mégsem tanítottam meg Pepének. Először is, ha árulkodásra kerül a sor, akkor a két hülye nyilván kiüti egymást, de a „pöcs, geci” mellett lássuk be a „faszfej” sem mutat különösebben jól. Másodsorban, azért a fenti kérdés kicsit furcsán hangzik egy olyan másodikos szájából, aki nem magasabb, mint egy kicsit fejlettebb középsős. (Ez most nem túlzás: Az ovis ünnepségen Béla bácsi, a kertész, úgy zavarta Pepét be a többi óvodás közé műsort adni, hogy öröm volt nézni. Pepe: „Csak azt vettem észre, Mamika, hogy énekelek és táncolok!”)
Valami váratlan kell. Valami nem túl ordenáré. És, amit Pepe könnyen meg tud jegyezni. (Mert régen nevettem olyan jót, mint amikor a napokban kiderült, hogy Pepe keveri a pöcs és csöcs szavakat. Én: „Honnan tudod, hogy Bakka lány?” „Mert nincs csöcse!” – vágta rá a kérdésre kicsit hatásvadász módon a fiam. Kellett pár másodperce, hogy megértsem: „Nincs pöcse, Pepe! Pöcse!” Ezen a ponton a hűség kedvéért hozzáteszem, hogy a férjem egyáltalán nem helyeselte a röhögésemet!)
Cserna-Szabó András Pusziboltjának második novellájában (bár lehet, hogy nem novella, hanem regényfejezet – még nem értem a könyv végére, nem tudom, hogy a kisváros lakói összejönnek-e egy buli keretében a novellafüzér/regény végére, vagy sem) egy öregedő íróval találkozunk. Azzal a típussal, aki évek óta nem ír már, csak iszik. Szóval ezt az írót Karácsony napján meglátogatja Jézus Krisztus. Először az író nem hisz a szemének, aztán pedig… de most nem írom le az egész történetet, mert nem fontos, elég annyi, hogy a végén Jézus Krisztus hagy egy pax tollat az írónak.
Először arra gondoltam, ha eljönne Jézus Krisztus hozzám Karácsonykor, akkor nehogy már egy pax tollal szúrja ki a szemem! Minimum egy Mont Blanc-ot szeretnék.
Aztán persze borsó agyammal némi töprengés után rájöttem, hogy nem véletlen a pax toll. Mert, hogy Jézus Krisztus és PAX. Értitek, ugye?
Az író egyébként nem bánta a tollat, ahogy elvitték a rendőrök Jézus Krisztust, rögtön leírta új regényének első mondatát. Az író, aki évek óta nem írt semmit. A mondat persze zseniálisra sikeredett. Az isteni szikra!
Mondjuk a befejezés kicsit nyálas az én ízlésemnek, de simán megbocsátom, mert a novella egyik jelenetében a felbukkanó rendőrök igazoltatják az írót is, és ezt mondják:
„Most megúsztad, péniszsapka. De jövünk mi még ide – szólt kaján mosollyal a köpcös, és visszaadta az igazolványt.”
Na?
Bingó?
Bingó!
Péniszsapka.
Szembeállítva a „pöcs, gecivel” egészen jól mutat.
Tökéletes.
Tegnap sem keltem fel hiába!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)