Sátorozzunk!

Ez sem az a történet, amiről terveztem írni, de volt ma minden: gyógytornász, orvos, egyetemi megbeszélés, karácsonyi koncert, töki pompos, forralt bor, ezért arra a bejegyzésre most sincs lelkierőm.

Viszont azt röviden elmondhatom, hogy Bakka bulit szervez, amely keretében a barátait (értsd: az egész ovis csoportot) meg akarja hívni magunkhoz egy kis sátorozásra.

Ezt most nem kommentálom, de elképzelhetitek, milyen boldogsággal töltött el az ötlet. Így csak azt vettem fel a lányomnak, hogy sátraink száma meglehetősen korlátozott. Konkréten egyelten darab kétszemélyes sátrunk van.

Bakka: Semmi gond, akkor csak a két legjobb barátomat hívom meg: Át és Bét.
Én: Remek.
Bakka: És akkor úgy fogunk aludni a sátorban, hogy én alszom Pepével és ZK-val egy matracon és Á és Bé a másikon. Hadd romantikázzanak egy kicsit, úgyis szerelmesek egymásba.

Remek! Bé egy héten született Bakkával, Mamájával nagyon jóba vagyok. Nagyon szervezkedtünk, hogy a két gyerek egy ovis csoportba kerülhessen. Sikerült is. Csak kicsit sértődtem meg, amikor Bé elég gyorsan dobta a barna rövid hajú Bakkát a hosszú szőke hajú Áért. Azóta is izgultam, nem esett-e ez rosszul Bakkának, annak ellenére, hogy Ával ő is nagyon összebarátkozott. Gondolom jó alkalom, hogy megkérdezem.

Én: Nem is tudtam, hogy Á és Bé szerelmesek egymásba.
Bakka: Pedig így van, Mamika.
Én: És te nem vagy féltékeny?
Bakka [hatalmas kézlegyintéssel]: Dehogyis, Mamika, tudod, én valaki egész másba vagyok belezúgva.
Én: Még mindig BA-ba?
Bakka: Persze, Mamika.

Remek. Legalább ezt is tisztáztuk…

Mindenestre ALIG várom a sátorszezont…