2009. november 3., kedd

Évfolyam előadás

Munkáról nem írok, elég annyi, hogy novemberben három évfolyam előadást kell tartanom mesterszakosoknak. Mondjuk a helyzet nem durva, mert csupán 30-an vannak negyed évesek, de akkor is. (Tudnék panaszkodni! Mondjuk ez nem sokat jelent. Mert mikor nem tudok panaszkodni?) Én a 9 fős szemináriumi csoportokra vagyok berendezkedve.

De azért lássuk az összesítést:

Miért utálok évfolyam előadást tartani?

1. Nagyon izgulok. De nem úgy, hogy előadás előtt egy kicsit. Hanem már hetekkel előtte kezdem az idegeskedést.
2. Power point. Nem az előadás megírásával van a gond. Hanem, hogy karácsonyfaként megyek az előadóba: Lóg rólam a projektor. A laptop. A biztonsági laptop. A jegyzeteim. A diákoknak a jegyzetei. Néhány hosszabbító. Aztán az egész rendszert össze kell dugni. Nos, a dugás részt általában el szoktam bénázni. Pláne, ha sok ember előtt kell.
3. Hirtelen elfelejtek angolul. Ami azért gond, mert angolul kellene előadnom.
4. Az izgalom meggátolja, hogy az agyam olyan részeihez legyen hozzáférésem, amelyek segítségemre lehetnek az értelmes gondolatok összetett mondatokban való kifejtésére.
5. Izgulok nagyon. Vagy ezt már mondtam?

És az érem másik oldala.

Miért szeretek évfolyam előadást tartani.

1. Ezt nem szabadna mondanom, de csak elég halvány elképzeléseim vannak a Bologna-rendszerről, de ezek a diákok olyan, nem is tudom, hogy mondjam, olyan érdeklődőnek tűnnek.
2. Okosak hallgatók. Legalábbis úgy csináltak, mintha azok lennének.
3. Adrenalin. Annyira fel voltam dobva az előadás után, hogy nemcsak a gyereket hoztam el az iskolából, hanem be is vásároltam és vacsorát is főztem a családnak.

6 megjegyzés:

aliz2 írta...

transzfer jelenség! :)

Pelikán írta...

Az angolul elfelejtést ne is mondd. Én is angol szakon végeztem és 12 éve amerikai cégnél dolgozom, meg ötödik éve angol nyelvterületen, de a múltkor (persze a legfontosabb) prezentációmkor annyira izgultam, hogy csak egy jelző maradt a fejemben, íresen: grand... Na ezt használtam dögivel, majdnem elsüllyedtem szégynemben...

Daniella írta...

aliz2: igen!
Pelikán: És hogyan vigasztaltad magad utána?

Pelikán írta...

Ezt mondogattam magamnak: It went grand, it was feckin' grand... :-)

Daniella írta...

most hangosan nevetek és lehet, hogy a könnyem is csorog...

Füles írta...

az nagyon jó, hogy érdeklődőek a népek. asszem engem semmi nem borít ki annyira, mint egy rakás érdektelen felnőtt. akkor üvölteni tudnék. sőt, egyszer ki is sétáltam egy óráról és otthagytam az egész csoportot a francba :-)