Negyedéves bizonyítvány?, kérdezhetitek.
Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.
Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.
Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!
A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)
A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.
Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Hát nálunk a gyerek inkább kegyelem-ötöst kap tesiből, ne rontsa le a szép bizonyítványt... ez se jó érzés ám.
A lányomnak meg csapnivaló volt a negyedéves értesítője, az ellenőrző meg tele van ötösökkel. ???
Ja, Pepe is ki volt borulva, hogy négyest kapott valamiből, amiből csak ötöse volt addig...
Megjegyzés küldése