2009. december 2., szerda

Rövid leszek, mint a negyedéves bizonyítvány…

Negyedéves bizonyítvány?, kérdezhetitek.

Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.

Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.

Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!

A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)

A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.

Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…

2 megjegyzés:

Erika írta...

Hát nálunk a gyerek inkább kegyelem-ötöst kap tesiből, ne rontsa le a szép bizonyítványt... ez se jó érzés ám.
A lányomnak meg csapnivaló volt a negyedéves értesítője, az ellenőrző meg tele van ötösökkel. ???

Daniella írta...

Ja, Pepe is ki volt borulva, hogy négyest kapott valamiből, amiből csak ötöse volt addig...