2009. november 30., hétfő

Tejbegríz című bejegyzés, ami NEM a tejbegrízről szól

Nem is tudom, hol kezdjem.

Talán itt:

Ma már 8-kor bent ültem az irodámba, hogy tudjak egy kicsit dolgozni, mielőtt dolgozni kezdek. Ha értitek, mire gondolok.

Fél 9-kor csöngött a telefonom. Tudtam, Angi lesz.

Angi: Szia. Itt vagyok.
Én: OK. Szaladok le.

Angi az épület előtt várt.

Én: Elhoztad?
Angi: Igen.

Nos, tudnotok kell, hogy Angi az öcsém barátnője, aki előtt nem szívesen szidom a testvéremet (Szia Angi! Szia Zoli!), így nem is szóltam egy szót sem. De Angi arckifejezése sok mindent elárult.

Én: Szörnyű nem?
Angi: Ja, nagyon szörnyű!
Én: Ilyenek a férfiak!
Angi: Nem is értem…

Angi átadta a DVD-t. És szaladtunk a dolgunkra.

A DVD-t az öcsém küldte a fiamnak.

És itt vissza kell ugranunk néhány hónapot az időben, amikor is az öcsém megismertette azt a tévéműsort Pepével, ami hónapokig csak Tejbegríz néven futott a családban.

A Discovery csatornán megy és a rendes címe… várjatok ki kell keresnem… A túlélés törvényei, Bear Grylls főszereplésével, akinek a nevét Pepe képtelen volt megjegyezni, innen a Tejbegríz.

Itt egy kis kitérőt kell tennem, hogy szapulhassam a Discovery csatornát. Sokáig azt hittem, hogy az állatos csatornáknál nem lehet rosszabb. Aztán olvastam valahol, hogy a férfiak gerjednek a zebrákra, ezért a sok szafaris film a tévében. Rendben: Fair enough. Azt viszont, tényleg nem értem, hogy kit érdekelhet az, hogyan gyártanak biztosítékokat, mi történik, ha egy 23 emeletes házat akarnak építeni, illetve, ha valaki külföldön börtönbe kerül. Egy szó, mint száz a Discovery csatorna az utolsó adó, amit néznék. Mondjuk, ki vagyok én, hogy pálcát törjek emberek felett? Pláne, amikor az elmúlt hónapban kb. 60-szor olvastam el Charlotte Bronte: Villette című regényének utolsó három oldalát. Így talán visszavonok mindent a Discovery csatornáról: Kvittek vagyunk!

Szóval Pepe kedvenc műsora Bear Grylls kalandjai.

Miután hónapokig hallgattam, mit kell csinálnom, ha egyedül találom magamat egy őserdőben (Pepe: Hogyan kell szerinted, Mamika, pisiből ivóvizet csinálni? Tudod, Mamika, ha a medve kakijából kiszed a gyümölcsmagokat és azt megeszed, akkor az nagyon tápláló? Én: Pepe, ha inni akarok, kinyitom a csapot. Ha gyümölcsre vágyom, elmegyek a zöldségeshez.), tegnap volt szerencsém megnézni vele az egyórás programot.

Nem tudom, mennyire ismeritek Bear Grylls és kalandjait, de legyen elég, hogy Tejbegríz kiugrik valami lakatlan területen egy helikopterből. Teljesen egyedül. Ott bohóckodik néhány napot. Majd helikopterrel érte jönnek.

Tegnap Zambiában ugrott ki. Bele egy folyóba. Ahhoz képest, hogy teljesen egyedül éli túl a megpróbáltatásokat, három kameráról vették, ahogy úszik a folyóba. A film első öt perce ezzel telt.

Aztán kimászott a vízből. Itt is vették innen-onnan. (Nem lett volna ellenemre a dolog, ha nem fülig beöltözve lett volna a pasi. Aki egyébként a gázos orrlyukától eltekintve nem is néz ki olyan rosszul…) Ahogy kimászott a vízből, talált egy gumipapucsot. MERT TELJESEN LAKATLAN A TERÜLET.

Aztán felmászott a folyópart melletti sziklafalon. Ami nagyon csúszós volt. Tudom, tudom, én is alig bírtam visszatartani az izgalmamat.

Aztán kószált a szavannán. Pepe szerint az, hogy többször is mondta, hogy „erre gyertek fiúk”, az csak nyelvbotlás volt. Mert, „Mamika, maximum egy ember lehetett vele!”

Egész nap bóklászott a szavannán. Zebrákat sajnos nem láttunk. Ellenben Bear Grylls non-stop panaszkodott, mennyire melege van, azonban egy kortyot sem ivott. Nyilván nem gond.

Mi is volt azután?

Tűzet rakott. Megsütött valami halat. Megint nem ivott semmit. Másnap reggel frissen vasalt ingben folytatta az útját. Aztán örömömre, félmeztelenre vetkőzött, hogy az ingével gyűjtsön harmat vizet magának. Csak nem szomjazott meg, így a második nap Afrikában?

Találkoztunk egy csapat elefánttal. „Hú, de nagyok!”, mondta Tejbegríz. Persze irtó vadak voltak az elefántok, de legnagyobb szerencsénkre nem vették észre a televíziós stábot, így mindenki megmenekült.

Bear Grylls-re ekkor rájött a hasmenés. És a műsor második felét ezzel a témával töltöttük. Érdekes! És mennyit lehet róla beszélni!

Aztán jelzőtüzet rakott, hogy a helikopter megtalálja. Mert nem GSP-szel dolgoztak, hanem jelzőtűzzel.

Aztán hősünk, tűzet és a kollégákat hátrahagyva, felpattant a helikopterre és elhúzta a csíkot.

Szerintem ideális szórakoztató műsor!

És, hogy miért írtam le mindezt?

Mert a DVD-n, amit az öcsém küldött a fiamnak, 30 rész van ebből a műsorból.

ALIG TUDOK AZ IZGALMAMMAL MIT KEZDENI.

Azt hiszem, olvasok is egy kis Jane Austen-t. Hogy lecsillapodjak…

2009. november 27., péntek

Péntek délután

Nagyon elfáradtam ma délutánra. Ahogy hazaértünk délben le is feküdtem ZK-val. El is aludtunk. Aztán persze kapkodtunk, hogy a két nagy itthon hétvégézhessen, és ne zárják be őket az iskolába/óvodába.

Miután másodszor is hazaértünk, és lelkiismeretem megnyugtatására egy kicsit pakoltam, gondoltam újra ledőlök. Amit meg is tettem. Be is csuktam a szememet.

Bakka rögtön hívni kezdett.

Nem válaszoltam neki.

Bakka újra szólt.

Megint nem válaszoltam.

Ezt az ügyvédnő (a.k.a. ZK) már nem tűrhette.

Odajött hozzám.

Először halkan ébresztgetett.

Továbbra is úgy tettem, mintha aludnék.

ZK gyengéden lökdösni kezdett.

Nem akarok tudni a dologról, „alszom” tovább!

ZK újra szólítgatni kezd.

Mi történne, ha továbbra is tettetném az alvás?

Nos, mi történt?

ZK [suttogva]: Mamika, nem akarlak felébreszteni, de [majd a fülembe ordítva folytatja] DE MAMIKA KELJ FEL!

Mondjuk, hatásos volt: Rögtön kipattantam az ágyból.

De fülem még mindig csilingel…

Jó hétvégét!

2009. november 26., csütörtök

Néhány apróság

1. A diákok száma, akiknek leesett az álla, mert az előadásra WC-tisztítószerrel és hajlakkal érkeztem: 32. DE OKKAL!

2. A másodpercek száma, ami utána az autóba betuszkolt gyerekek veszekedni kezdtek: 3,5. NEM HISZEM EL. TUDUNK MI ENNÉL JOBBAT IS!

3. Az alkalmak száma, amikor a csomagtartóba tegnap berakott régi újsághalmok kiestek: 4. PEPÉVEL KIDOBTUK!

4. Az alkalmak száma, amikor az anyósom megengedte, hogy az apósom egyedül fektesse le a gyerekeket: 1. MA ESTE!

5. Annak a száma, ahányszor egy bizonyos kollégámat a pokolba kívántam a héten: 5. NO COMMENT!

6. Bírálatra váró szakdolgozatok száma: 2. MIKOR FOGOK KARÁCSONYRA KÉSZÜLNI?

2009. november 25., szerda

Rendőrök

Autózok a Hegedűs Gyula utcában, és megállít a rendőr: Jó napot kívánok! Közúti gépjármű-ellenőrzés ellenőrzés.

Első lépésként az zavart meg, hogy olyan furcsa szóval illették a jogosítványt és a forgalmit, hogy hirtelen a személyimet és a lakcímkártyámat adtam oda. Aztán előkap

Aztán feltette a rendőr a keresztkérdést: Gépjármű-biztosítása van?

Válaszoltam: Őszintén mondom, fogalmam sincs!

A rendőr kicsit bogarászott a forgalmimban, majd elengedett.

A férjem szerint megtalálta, amit keresett…

Mert az a kis zöld papír az.

Fogalmam sincs, miről van szó...

2009. november 24., kedd

Kincskeresés

Pepe születésnapjára az apja szervezett egy kincskeresést. Ne valami puccos dologra gondoljatok. Kivett A. egy nap szabadságot, rajzolt egy térképét, amit darabokra szabdalt, a részeket kivitte a közeli erdőbe, majd írt egy levelet Fekete Kéz nevében a fiúknak. Gondolhatjátok, őrült siker volt.

Azóta Pepe már többször csinált kincskeresést.

Legutóbb ZK születésnapjára.

Miután megegyeztünk, hogy a házban marad az útvonal, MERT PEPE NINCS KEDVÜNK HAJNALOK HAJNALÁN A KERTBEN BÓKLÁSZNI, a fiam elkészítette a kártyácskákat.

Íme betűhű átírással:

1. cetli: Kedves fekete kéz elrejtettem a kincsem meleg puha és esel kezdődik. (Megoldás: a sálak között volt a következő nyom.)

2. cetli: Kedves zk a leg kozelibi kincs a hűtő szekrény melet. (Megoldás egyértelmű.)

3. cetli: Kedves zk ea 3. nya ruhák vana ben. (Megoldás: nyári ruhák között a gardróbban.)

4. cetli: eza 4. nyom agy ne muk vanoben.

Mivel ZK nem tud olvasni, Pepe vállalta a feladatot, hogy a születésnap reggelén elolvassa az előző este elkészített és elrendezett kártyákat, amely nyomok segítségével egyre közelebb kerülhettek a kincshez. A játék gyors eredménye az lett, hogy kiderült, Pepe nem tudja a saját írását elolvasni.

Mondjuk, ezen nem csodálkozhatunk Pepe írását elnézve. (És igen, igaza van a tanító néninek, aki azt mondja, hogy olvasni már tud a gyerek, de írni még nem annyira.)

Szerencsére a kincset (értsd: ZK ajándékát) megtalálták. Mert Pepe rájött, hogy olvasás nélkül is megtalálja a meglepetést, MERT Ő TUDTA HOVÁ REJTETTE EL.

A kérdés csak az, hogy a negyedik nyom alapján Ti is rájöttök hol voltak az ajándékok? Ha igen, akkor visszavonom, hogy Pepe nem tud írni...

2009. november 23., hétfő

ZK, az okos

ZK 4. születésnapján korán reggel kelünk. Pepe vezetésével lebonyolódik a kincskeresés. A gyerekek szép ruhába öltöznek. Lefényképezem őket. Felköszöntjük ZK-t. Megpusziljuk, Megdögönyözzük. Biztosítjuk arról, hogy roppant örömöt okoz számunka, hogy a családunk része. Kibontják a gyerekek az ajándékokat. Játszanak vele. Majd ZK megkérdezi: „És Mamika, mikor lesz a születésnapom?”

MERT NÁLUNK MINDEN REGGEL ÍGY KEZDŐDIK!

2009. november 21., szombat

4

Kedves ZK!

Négy éves lettél!!!

Mit is mondhatnék?

Az ajándékok becsomagolva. Legalábbis remélem, hogy Apád becsomagolta. A torták a hűtőszekrényben. A testvéreid beavatva. ÉS REMÉLEM TARTANI FOGJÁK A SZÁJUKAT! A vendégek két napra elosztva glédába állítva.

Mit mondhatnék még?

Még mindig te vagy az alvótársam.

Őrült lelkes óvodás lettél.

Szorgalmasan szeded az orvosságaidat. (grrrrrrgrrrrrr)

Nagyokat veszekedsz a testvéreiddel.

Reggel-este cumisüvegből iszod a tejedet. És nem vagy hajlandó beszélni sem a dologról…

Lefekvés előtt bepelenkázod magad. És erről sem vagy hajlandó beszélni…

Mindent összevetve és röviden: TÖKÉLETES 4 ÉVES VAGY!

2009. november 20., péntek

Az év levele…

… egy számomra teljesen ismeretlen diáktól érkezett. Sosem járt az órámra. Sosem láttam. Sosem hallottam felőle.


Kedves Dani!
Kérlek, küldd el számomra a szakdolgozatomhoz szükséges szakirodalmakat. Motivációból írom.
Köszi,
Adri

Kedves Adrienn!
Nagyon szívesen küldök neked cikkeket, ha megírod, hogy pontosan mire van szükséged.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella

Kedves Dani!
Kétéves a gyerekem, otthon vagyok vele, nem tudok könyvtárba járni. Ehhez kellene anyag. [és itt beilleszt a hallgató egy hosszú részt egy cikkemből.] De ezt a cikket nem találtam sehol, mert nem tudom, hogy az évszám utáni 2-es szám, mire utal.
Üdv,
Adri

Kedves Adrienn,
még mindig nem értem, hogy mire van szüksége, de az a cikk, amiből idézett az interneten ingyenesen elérhető. A 2-es szám a lapszámot jelenti, azaz, hogy az adott évben hányadik számban jelent meg a cikk.
Üdvözlettel,
Teljesnév Daniella

Pár napja már elküldtem a levelemet, de válasz még nem érkezett. Talán az volt a baj, hogy a készre írt szakdolgozatot nem csatoltam a levelemhez???

2009. november 19., csütörtök

Mire a vágynak a gyerekeim?

Pepe: Országos bakugán versenyen szeretne indulni.
Bakka: Hannah Montana koncertre menni Londonba.
ZK: Hogy az én alvótársam maradhasson minden éjjel.

Nem is tudom, hogy A. melyiktől is van a legjobban kibukva..,.

2009. november 18., szerda

Egy újabb mérföldkő: az első beírás

Tegnapi napot úgy ünnepeltük, hogy Pepe bejelentette: nagy baj van. Az óvoda előtt álltunk a kukák mellett és azt gondoltam: hát persze, hol szakadhat ránk az ég, ha nem itt.

Én: Pepe nagyon fontos, hogy megmond, mi a baj. Nagyon fontos, hogy őszinte legyél velem.
Pepe: Jó, de nagyon dühös leszel. És Papika is.
Én: Nem leszek dühös, de meg kell mondanod, mi a nagy baj. Tudod, őszinteség!
Pepe: Megkaptam életem első beírását.

Itt egy pillanatra elakadtam, mert hirtelen nem is tudtam, mi az a beírás.

Én: Intőt kaptál?
Pepe: Nem, beírást.
Én: És a kettő között az a különbség, hogy?
Pepe: A beírás az kisebb.
Én: Értem. És miért kaptál beírást?
Pepe: Mert a sportkörünk után ott maradtam még a negyedikesek sportkörén is.

Most egy hosszú rész kihagyok, amiben Pepe arról áradozik, milyen jól tud kézilabdázni. Hogy ő volt a legjobb játékos. Hogy a negyedikesek azt sem tudták, hogy csatár legyen, vagy kapus, mert minden poszton olyan jól játszott.* Sőt azt a részt is kihagyom, amiben NEM ecsetelte, hogy míg ő az illegális sportkörön volt, addig a tanító néni és a gyerekek égre-földre keresték őt nagy ijedten. Talán elég mára a történet befejezése.

Pepe: De aztán megmondtam Kriszti néninek, olyan nagy élmény volt a sportkör a negyedikesekkel, hogy simán megérte a beírás.

Miután megdumáltuk a dolgot, elhatározta Pepe, ma bocsánatot kér a tanító nénitől. Ezt aztán nem tudta megtenni, mert éjjel belázasodott.**

* A fiam énképével nincs baj, ezt tudjuk. Mondjuk az én ízlésemnek kicsit sok, amikor elmeséli, hogy a különböző vezeték- és keresztnévből származtatott becenevei között, szerepel nemcsak a szultán (ezt még a Zoltánból, ami a második neve, elfogadom) de a GYŐZTES is. Én: Na, ne hülyéskedj. És ki hív győztesnek?, kérdeztem. A fiam nem jött zavarba, sorolta név szerint. MI VAN???
** Az é-jelű osztályok betegek, az ének tanító nénivel az élen, így valószínű a közös énekkaron ment valami körbe…

2009. november 17., kedd

38

Pepe kedvet kapott, hogy verses-dallal köszöntsön születésnapomon.

Kezdjük a szerzeménnyel, majd jön az elemzés.

Íme a mű:

A nagyító mellett
Egy elszáradt pipadohány hever.

A macska éjszaka elment sétálni,
Közben ezt durmolta:
Kerekecske, dombocska,
Tekereg a vadmacska.
Kettőt jobbra, hármat balra,
Uccú neki, nézz a falra.

Kutya, kutya hátán lovagol a sátán.
Szőrös pöcse van a légynek,
Ha nem hiszed, nézd meg:
Ott a nagyító.

Nyilvánvaló, hogy melyik rész nem az ő műve. Tegnap este grilleztük már a gyereket, hogy tényleg ő írta-e.

Természetesen, ő. Az iskolában. Milyen kérdés ez, Mamika!

Aztán rákerestem az interneten.

Természetesen nem ő írta.

Az egy dolog, hogy sosem hallottam erről az együttesről. Mondjuk, amennyi zenét hallgatok nem is csoda…

De a szöveg! (Még, jó, hogy a gyerek a kutya, kutya részt félrehallotta...)

Nem akarok hosszan moralizálni, DE MILYEN EGYÜTTESEKET HALLGATNAK A MAI FIATALOK?

2009. november 16., hétfő

Meg tudom magyarázni!

Várom a gyereket az iskola előtt. Jön is kisvártatva. És üvöltve meséli: Képzeld, Mamika, csak ketten éltük túl az oltást!

A várakozó szülők egy emberként hördültek fel. Vajon miért?

Múlt csütörtökön kapták az iskolában az oltást a gyerekek. Úgy tűnik, valamire ráoltattak, mert egy sereg gyerekek megbetegedett. Az oltottak közül majdnem mindenki, de a nem oltottak közül is rengetegen.

Holnap jön az ÁNTSZ…

Lehet, hogy hosszabb lesz a téli szünet, mint gondoltam???

2009. november 11., szerda

Van egy kis tervünk…

Vagy volt?

Tavaly ilyenkor jó ötletnek tűnt, hogy idén (is) a születésnapom környékén elutazzunk valahová A.-val. Mivel az elmúlt évben obszcénül sok repülési pontja gyűjt össze a férjemnek, az is jó ötletnek tűnt, hogy néhány napot Madridban töltsünk.

MERT A SPANYOL SONKA ROHADT JÓ!

Elnézést. Elragadtattam magamat. Mivel nem vagyok nagy hús-rajongó sosem értettem az olasz sonka hisztit. DE A SPANYOL!!! Elnézést…

Ma már kevésbé tűnik jó ötletnek, néhány frissen oltott gyereket itthon hagyni. Sőt! Az iskolában csak holnap oltanak…

A nagymamák szerencsére nem idegesítik magukat. De, hogy idén sem kapjuk meg a Kiváló Szülők Középkeresztjét az biztos…

2009. november 10., kedd

A férjem nem olyan szőrös, mint Pierce Brosnan

Szóval este lámpaoltás után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek milyen szőrös a lába. A lányok nagyon örültek, hogy hamarosan nekik is olyan szőrös lesz a lábuk, mint nekem.

MERT TUDJÁK, MI A JÓ… AZ OSTOBÁK…

Megy a beszélgetés a maga medrében, amikor ZK a következő információt bízza ránk egyik kiscsoportos társát illetően: „Mamika, képzeljétek, Gergely olyan szőrös, mint egy igazi férfi”.

Nos, persze elkövettem egy elég nagy hibát, mert hatalmasat nevettem a beszóláson. Ezen meg a lányom jól megsértődött. Egész éjjel vigasztalnom kellett.

Rendben van. Legközelebb nem nevetek.

És mondani mondhatok valamit? Mondjuk: jegyezd meg kislányom, a férfi szőrösen jó!

Bár lásd a címet…

2009. november 9., hétfő

A férjem fehér fürdőköpenye

A.-nak van egy fehér fürdőköpenye. A törülközők mellett lóg a fürdőszobában.

Egy idő óta figyelem ezt a fürdőköpenyt. Egész furcsa foltok vannak rajta. Nem is tudom, hogy írjam le őket. Mert el sem tudtam képzelni, mi kerülhetett rá.

Nem is csesztettem a férjem, a fehér mosás úgyis mindig szűkös, gondoltam, bedobom-kimosom-megszárítom.

Meg is tettem.

Pár napig hófehéren világított a ruhadarab a fürdőszobában.

Aztán megyek kezet mosni.

Bakka ül a WC-n.

Már ő sem szokott hívni, ha törlés kell.

ÉS MIT LÁTOK???

Bakka lehuppan az ülőkéről.

Lehúzza a WC-t.

Majd a fürdőköpenyhez lép. Elölről beletörli magát. Majd hátulról is. Alaposan.

Majd kér, hogy adjak helyet neki a mosdónál.

Mert kezet mosna.

Mert a higiénia nagyon fontos.

És persze, megint én vagyok a hülye, mert a kézmosást ezerszer átvettem a gyerekekkel, de azt, hogy WC-papírba törüljük a fenekünket és nem másba, AZT EGYSZER SEM EMLÍTETTEM NEKIK…

Végre döntöttünk...

Szombat este:

Én: Én hajlok rá. És te?
A.: Én is inkább az igenre gondoltam.

Ma reggel, a határidő lejárta előtt 1 órával:

A.: Alá kell írni a papírt, hogy kérjük-e!
Én: Én nem tudok dönteni.
A.: Mit írjak be?
Én: N-E-M T-U-D-O-M.
A.: Be kell írni valamit!
Én: Komolyan mondom, nem tudom.
A.: VALAMIT BE KELL ÍRNOM!
Én: Támogatlak!
A.: Akkor aláírom, hogy igen.
Én: NEM TUDOM! SIETNEM KELL!

Végülis aláírtuk, hogy igen.

Ha értitek, mire célzok.

A kommenteket lezárnám, ha tudnám, mert nem akarok már erről gondolkozni. Tudjátok, hogy egy gyenge kis virágszál a lelkem, gondoljátok meg, mit írtok!

Persze csak akkor lesz VALÓBAN aktuális, ha szerdáig egészségesek maradnak a gyerekek...

2009. november 6., péntek

Mi is van még a hétre? Hát persze! Az énekóra!

Mivel Pepe énekosztályba jár másodiktól kötelező az énekkar. (Az előzményeket, hogy miért került a fahangú gyerekem ének specializációra az iskola és Pepe címkék alatt megtalálhatjátok. Lehet, hogy az iskola mégsem boldog a választásunktól, mert idéntől az ének-osztályt megosztották ének-környezetvédelemre…)

Pepe már néhányszor megfutatott minket, amikor kissé túldramatizálva adta elő az iskolai történéseket. („Nem, Pepe, nem mondjuk, hogy hazudsz, de az sem igaz, hogy az egész iskola téged üldöz. Hiszen most mondtad, hogy a 4.b-sek üldöznek csak. És közülük is csak a fiúk. Ez meg nem lehet több, mint 8-10 gyerek. AMI NEM AZ EGÉSZ ISKOLA!”)

Jó párszor telefonáltunk már tanároknak, amikor Pepe mondott valamit. Így nem is nagyon foglalkoztam Pepe síralmával, hogy az ének tanító néni (hány szó?) azt mondta neki, hogy éneklés helyett csak tátogjon a kórusban.

Pepe viszont annyira hisztizett, hogy végül A. óvatosan kérdezgetni kezdte az osztályfőnököket, mi is történhetett. Az érdekelt tanító néni számát nem kaptuk meg, de útjára indítottuk a dolgot, amikor is beköszöntött az őszi szünet. És amikor az ének tanító néni beírta az üzenőbe a számát, hogy hívjuk fel. Erről persze nem tájékoztatott a fiam, így kissé késve kaptuk meg az üzenetet. Mert az őszi szünetben nem nézegettem a gyerek táskáját…

Mindenesetre felhívtuk. Pepe és a tanító néni verziója persze eltért. Mert nem, nem kell a gyereknek suttognia, hanem olyan hangosan kell(ene) énekelnie, hogy ne csak a saját hangját hallja, hanem a közvetlenül mellette állókét is.

Mit mondott erre Pepe? „Mamika, akkor most hazudok?”

Nem, Pepe, nem hazudsz. Csak rám hasonlítasz: Kicsit túldrámázod a dolgokat…

2009. november 5., csütörtök

Bakka a pálya ördöge?

Már most is méricskélik a gyerekeim, hogy mikor kinek jut kevesebb, és két nagy már utál, hogy a kicsit jobban szeretem, úgyhogy döntöttem: Amit kapott az egyik, azt felkínálom a másiknak is. Döntsenek ők!

Köztudott, hogy Bakka nem egy sportos személyiség. Az is tudott, hogy Pepe az. Amikor középsőcsoportos lett a fiam, minden óvodában kínált edzés kipróbált, így elment síelni is. Dokumentáltam már Pepe sí-tanulását, most nem is erről lesz szó. Hanem arról, hogy a Bakkáéknál kiírták a faliújságra, újra indul a síoktatás. Úgyhogy meginterjúvoltam a lányomat, mit is szeretne.

Tudtam, mert jól ismerem, hogy úgyis nemet fog mondani, de gondoltam, megkérdezem. (Lásd első bekezdés.) Bakka közölte, hogy mindenképpen akar síelni tanulni. Ezt hitetlenkedve fogadtam, de őszintén szólva nagyon örültem, mert pár hónapja megígértem a lányoknak, hogy ők is jöhetne télen síelni velünk. És valahogy kényelmetlenül éreztem magamat attól a gondolattól, hogy a társaságomban szembesül Bakka a következő tényekkel: 1) A síelés egy sport. 2) Egy olyan sport, ahol mozogni kell. 3) A síelést a szabadban kell végezni. 4) A szabadban, ahol hideg van. 5) A síelés lényege, hogy egy havas hegyről kell lecsúszni. 6) A hegy általában magas.

De ha akar menni, akkor menjen. (Lásd első bekezdés.) Majd legfeljebb hívnak, hogy hozzam el őt az edzésről, mert 10 perc alatt elege lett a dologból. Vagy nekem fog sírni, hogy fárasztó volt. És unalmas. És rossz. És hogy én vagyok a legrosszabb mamika, hogy ilyenekre kényszerítem. Pepe két edzést ért meg. Bakka egy felet SEM fog.

A legrosszabbra készültem.

Tegnap volt az első edzés.

Néhány meglepetés: 1) Bakkának tetszett. 2) Nem mertem sehol rákérdezni, de nem szóltak, hogy lett volna hiszti. 3) Edzés végén egyedül lecsúszott valami kisdombról. 4) Jövő héten is akar menni.

Még jó, hogy ilyen jól ismerem a gyerekeimet!!!

2009. november 4., szerda

H1N1 2.0

Ma délutánt megint a h1n1-üggyel töltöttem.

Csak egy gyors kérdésem van: Mindenki tartja magát a korábbi véleményéhez?

Vagy változtatunk??? És mégis???

Élményközpontú nevelés

Az iskola és az óvoda nevelési programja, ha van ilyen, az élményközpontú nevelés mellett tette le a voksot.

És őszintén mondhatom, hogy én ennek nagyon örülök. Mert rengeteg érdekes élményben van részük a gyerekeknek. És nemcsak az élmények vannak rendben, hanem az az értékrendszer, amit ezzel az intézmény közvetít. A természet szeretete. A könyvek fontossága. A tudományok és művészetek megismerése.

Stb.

És tényleg nem múlik el hét valami érdekes program nélkül. Nézzük csak mi volt eddig a héten:

Látogatás a Csillagászati Központban. Vagy valami hasonló nevű helyen. Mert hétfőn ott volt Pepe osztálya.

A nem-is-tudom-milyen együttes koncertje az óvodában.

A Márton-napi sütés az óvodában.

Az újabb író-olvasó találkozó az iskolában.

ÉS MÉG CSAK SZERDA VAN!

De Daniella, nyilván panaszkodni akarsz, és ez a pozitív felvezetés csak álca.

Miből gondoljátok ezt?

Mert, nem akarok panaszkodni, mert úgy választottuk az óvodát és iskolát, hogy ne legyen okunk panaszra. És valóban teljesen őszintén mondom, hogy teljesen egyetértek azokkal az élményekkel, amik a gyerekeket érik. És tudom, hogy mennyi munka van mögötte.

Csak a gyerekeimet sajnálom, amikor péntek délután megkérdezik a hulla fáradt szüleiket: Holnap hova megyünk? Mi lesz a program? És én tudatosítom bennük, hogy hétvége lesz. Nincs iskola és óvoda. És várakozóan néznek rám, mert tudják, ha hétvége van, akkor két napig velünk vannak. Hogy mit fogunk csinálni?

Én: Itthon leszünk!
Gyerekek [még reménykedve]: Nem megyünk sehová? És mit fogunk csinálni?
Én: Ööööö vakarjuk a seggünket.
Gyerekek: MOST VICCELSZ, MAMIKA, UGYE?

Igen, viccelek. Nem, nem viccelek.

Na jó, viccelek.

2009. november 3., kedd

Évfolyam előadás

Munkáról nem írok, elég annyi, hogy novemberben három évfolyam előadást kell tartanom mesterszakosoknak. Mondjuk a helyzet nem durva, mert csupán 30-an vannak negyed évesek, de akkor is. (Tudnék panaszkodni! Mondjuk ez nem sokat jelent. Mert mikor nem tudok panaszkodni?) Én a 9 fős szemináriumi csoportokra vagyok berendezkedve.

De azért lássuk az összesítést:

Miért utálok évfolyam előadást tartani?

1. Nagyon izgulok. De nem úgy, hogy előadás előtt egy kicsit. Hanem már hetekkel előtte kezdem az idegeskedést.
2. Power point. Nem az előadás megírásával van a gond. Hanem, hogy karácsonyfaként megyek az előadóba: Lóg rólam a projektor. A laptop. A biztonsági laptop. A jegyzeteim. A diákoknak a jegyzetei. Néhány hosszabbító. Aztán az egész rendszert össze kell dugni. Nos, a dugás részt általában el szoktam bénázni. Pláne, ha sok ember előtt kell.
3. Hirtelen elfelejtek angolul. Ami azért gond, mert angolul kellene előadnom.
4. Az izgalom meggátolja, hogy az agyam olyan részeihez legyen hozzáférésem, amelyek segítségemre lehetnek az értelmes gondolatok összetett mondatokban való kifejtésére.
5. Izgulok nagyon. Vagy ezt már mondtam?

És az érem másik oldala.

Miért szeretek évfolyam előadást tartani.

1. Ezt nem szabadna mondanom, de csak elég halvány elképzeléseim vannak a Bologna-rendszerről, de ezek a diákok olyan, nem is tudom, hogy mondjam, olyan érdeklődőnek tűnnek.
2. Okosak hallgatók. Legalábbis úgy csináltak, mintha azok lennének.
3. Adrenalin. Annyira fel voltam dobva az előadás után, hogy nemcsak a gyereket hoztam el az iskolából, hanem be is vásároltam és vacsorát is főztem a családnak.

2009. november 2., hétfő

Újabb probléma

Szóval napok óta Jézuska-problémát rágjuk. Mit szeretne Pepe, mit nem, miért nem válaszol Jézuska.

Pepe: Az lenne a legjobb, ha visszaírni Jézuska. Zöld pipát tenne az az ajándék mellé, amit fog hozni. És pirosat, amit nem fogok megkapni.

SZUPER ÖTLET, PEPE!

Szóval állandóan erről beszél Pepe. Illetve beszélt, mert a hétvégén témát váltottunk.

Dédi születésnapját ünnepeltük szombaton. Külön műsort csináltak a dédunokák, az unokák (ezek voltunk mi, nem énekeltem, nem táncoltam, prózában utaztak) és a gyerekei.

Na innen jött valószínű Pepe legújabb, meglehetősen égető problémája.

Pepe: Milyen kár, Mamika, hogy nem ismerhetem meg az ük- és szépunokáimat.
Én: Pepe, irigylem a problémáidat!

Aztán osztottunk-szoroztunk.

Íme a megoldás, Pepe szavaival:

„Mamika, akkor 20 évesen megszülöm a gyerekeimet, 40 évesen az unokáimat*. 60 évesen az unokáim megszülik a dédunokáimat, mert akkorra már ők is termékenyek lesznek. 80 évesen jönnek az ükunokáim. És 100 éves leszek, AKKOR MAMIKA, BE FOGNAK MONDANI TV-BE, mert a 100 éveseket bemondják a TV-be**, akkor meg fognak születni a szépunokáim. Akikkel még 7 évet fogok tudni játszani, mert 107 éves koromban fogok meghalni.”

Na, jó terv? Vagy jó terv?

* A gyerekeimet még nem világosítottam fel szexuálisan, így úgy gondolják, hogy a fiúk szülik a fiúkat, és a lányok a lányokat. Szerintem ez így logikusnak hangzik. Bár Bakka valahogy kiszagolta már, hogy ez nem így van. De a másik kettő nem hisz neki. EGYELŐRE.
** Honnan veszi ezt???