Vagy volt?
Tavaly ilyenkor jó ötletnek tűnt, hogy idén (is) a születésnapom környékén elutazzunk valahová A.-val. Mivel az elmúlt évben obszcénül sok repülési pontja gyűjt össze a férjemnek, az is jó ötletnek tűnt, hogy néhány napot Madridban töltsünk.
MERT A SPANYOL SONKA ROHADT JÓ!
Elnézést. Elragadtattam magamat. Mivel nem vagyok nagy hús-rajongó sosem értettem az olasz sonka hisztit. DE A SPANYOL!!! Elnézést…
Ma már kevésbé tűnik jó ötletnek, néhány frissen oltott gyereket itthon hagyni. Sőt! Az iskolában csak holnap oltanak…
A nagymamák szerencsére nem idegesítik magukat. De, hogy idén sem kapjuk meg a Kiváló Szülők Középkeresztjét az biztos…
2009. november 11., szerda
2009. november 10., kedd
A férjem nem olyan szőrös, mint Pierce Brosnan
Szóval este lámpaoltás után arról beszélgettünk a gyerekekkel, hogy kinek milyen szőrös a lába. A lányok nagyon örültek, hogy hamarosan nekik is olyan szőrös lesz a lábuk, mint nekem.
MERT TUDJÁK, MI A JÓ… AZ OSTOBÁK…
Megy a beszélgetés a maga medrében, amikor ZK a következő információt bízza ránk egyik kiscsoportos társát illetően: „Mamika, képzeljétek, Gergely olyan szőrös, mint egy igazi férfi”.
Nos, persze elkövettem egy elég nagy hibát, mert hatalmasat nevettem a beszóláson. Ezen meg a lányom jól megsértődött. Egész éjjel vigasztalnom kellett.
Rendben van. Legközelebb nem nevetek.
És mondani mondhatok valamit? Mondjuk: jegyezd meg kislányom, a férfi szőrösen jó!
Bár lásd a címet…
MERT TUDJÁK, MI A JÓ… AZ OSTOBÁK…
Megy a beszélgetés a maga medrében, amikor ZK a következő információt bízza ránk egyik kiscsoportos társát illetően: „Mamika, képzeljétek, Gergely olyan szőrös, mint egy igazi férfi”.
Nos, persze elkövettem egy elég nagy hibát, mert hatalmasat nevettem a beszóláson. Ezen meg a lányom jól megsértődött. Egész éjjel vigasztalnom kellett.
Rendben van. Legközelebb nem nevetek.
És mondani mondhatok valamit? Mondjuk: jegyezd meg kislányom, a férfi szőrösen jó!
Bár lásd a címet…
2009. november 9., hétfő
A férjem fehér fürdőköpenye
A.-nak van egy fehér fürdőköpenye. A törülközők mellett lóg a fürdőszobában.
Egy idő óta figyelem ezt a fürdőköpenyt. Egész furcsa foltok vannak rajta. Nem is tudom, hogy írjam le őket. Mert el sem tudtam képzelni, mi kerülhetett rá.
Nem is csesztettem a férjem, a fehér mosás úgyis mindig szűkös, gondoltam, bedobom-kimosom-megszárítom.
Meg is tettem.
Pár napig hófehéren világított a ruhadarab a fürdőszobában.
Aztán megyek kezet mosni.
Bakka ül a WC-n.
Már ő sem szokott hívni, ha törlés kell.
ÉS MIT LÁTOK???
Bakka lehuppan az ülőkéről.
Lehúzza a WC-t.
Majd a fürdőköpenyhez lép. Elölről beletörli magát. Majd hátulról is. Alaposan.
Majd kér, hogy adjak helyet neki a mosdónál.
Mert kezet mosna.
Mert a higiénia nagyon fontos.
És persze, megint én vagyok a hülye, mert a kézmosást ezerszer átvettem a gyerekekkel, de azt, hogy WC-papírba törüljük a fenekünket és nem másba, AZT EGYSZER SEM EMLÍTETTEM NEKIK…
Egy idő óta figyelem ezt a fürdőköpenyt. Egész furcsa foltok vannak rajta. Nem is tudom, hogy írjam le őket. Mert el sem tudtam képzelni, mi kerülhetett rá.
Nem is csesztettem a férjem, a fehér mosás úgyis mindig szűkös, gondoltam, bedobom-kimosom-megszárítom.
Meg is tettem.
Pár napig hófehéren világított a ruhadarab a fürdőszobában.
Aztán megyek kezet mosni.
Bakka ül a WC-n.
Már ő sem szokott hívni, ha törlés kell.
ÉS MIT LÁTOK???
Bakka lehuppan az ülőkéről.
Lehúzza a WC-t.
Majd a fürdőköpenyhez lép. Elölről beletörli magát. Majd hátulról is. Alaposan.
Majd kér, hogy adjak helyet neki a mosdónál.
Mert kezet mosna.
Mert a higiénia nagyon fontos.
És persze, megint én vagyok a hülye, mert a kézmosást ezerszer átvettem a gyerekekkel, de azt, hogy WC-papírba törüljük a fenekünket és nem másba, AZT EGYSZER SEM EMLÍTETTEM NEKIK…
Végre döntöttünk...
Szombat este:
Én: Én hajlok rá. És te?
A.: Én is inkább az igenre gondoltam.
Ma reggel, a határidő lejárta előtt 1 órával:
A.: Alá kell írni a papírt, hogy kérjük-e!
Én: Én nem tudok dönteni.
A.: Mit írjak be?
Én: N-E-M T-U-D-O-M.
A.: Be kell írni valamit!
Én: Komolyan mondom, nem tudom.
A.: VALAMIT BE KELL ÍRNOM!
Én: Támogatlak!
A.: Akkor aláírom, hogy igen.
Én: NEM TUDOM! SIETNEM KELL!
Végülis aláírtuk, hogy igen.
Ha értitek, mire célzok.
A kommenteket lezárnám, ha tudnám, mert nem akarok már erről gondolkozni. Tudjátok, hogy egy gyenge kis virágszál a lelkem, gondoljátok meg, mit írtok!
Persze csak akkor lesz VALÓBAN aktuális, ha szerdáig egészségesek maradnak a gyerekek...
Én: Én hajlok rá. És te?
A.: Én is inkább az igenre gondoltam.
Ma reggel, a határidő lejárta előtt 1 órával:
A.: Alá kell írni a papírt, hogy kérjük-e!
Én: Én nem tudok dönteni.
A.: Mit írjak be?
Én: N-E-M T-U-D-O-M.
A.: Be kell írni valamit!
Én: Komolyan mondom, nem tudom.
A.: VALAMIT BE KELL ÍRNOM!
Én: Támogatlak!
A.: Akkor aláírom, hogy igen.
Én: NEM TUDOM! SIETNEM KELL!
Végülis aláírtuk, hogy igen.
Ha értitek, mire célzok.
A kommenteket lezárnám, ha tudnám, mert nem akarok már erről gondolkozni. Tudjátok, hogy egy gyenge kis virágszál a lelkem, gondoljátok meg, mit írtok!
Persze csak akkor lesz VALÓBAN aktuális, ha szerdáig egészségesek maradnak a gyerekek...
2009. november 6., péntek
Mi is van még a hétre? Hát persze! Az énekóra!
Mivel Pepe énekosztályba jár másodiktól kötelező az énekkar. (Az előzményeket, hogy miért került a fahangú gyerekem ének specializációra az iskola és Pepe címkék alatt megtalálhatjátok. Lehet, hogy az iskola mégsem boldog a választásunktól, mert idéntől az ének-osztályt megosztották ének-környezetvédelemre…)
Pepe már néhányszor megfutatott minket, amikor kissé túldramatizálva adta elő az iskolai történéseket. („Nem, Pepe, nem mondjuk, hogy hazudsz, de az sem igaz, hogy az egész iskola téged üldöz. Hiszen most mondtad, hogy a 4.b-sek üldöznek csak. És közülük is csak a fiúk. Ez meg nem lehet több, mint 8-10 gyerek. AMI NEM AZ EGÉSZ ISKOLA!”)
Jó párszor telefonáltunk már tanároknak, amikor Pepe mondott valamit. Így nem is nagyon foglalkoztam Pepe síralmával, hogy az ének tanító néni (hány szó?) azt mondta neki, hogy éneklés helyett csak tátogjon a kórusban.
Pepe viszont annyira hisztizett, hogy végül A. óvatosan kérdezgetni kezdte az osztályfőnököket, mi is történhetett. Az érdekelt tanító néni számát nem kaptuk meg, de útjára indítottuk a dolgot, amikor is beköszöntött az őszi szünet. És amikor az ének tanító néni beírta az üzenőbe a számát, hogy hívjuk fel. Erről persze nem tájékoztatott a fiam, így kissé késve kaptuk meg az üzenetet. Mert az őszi szünetben nem nézegettem a gyerek táskáját…
Mindenesetre felhívtuk. Pepe és a tanító néni verziója persze eltért. Mert nem, nem kell a gyereknek suttognia, hanem olyan hangosan kell(ene) énekelnie, hogy ne csak a saját hangját hallja, hanem a közvetlenül mellette állókét is.
Mit mondott erre Pepe? „Mamika, akkor most hazudok?”
Nem, Pepe, nem hazudsz. Csak rám hasonlítasz: Kicsit túldrámázod a dolgokat…
Pepe már néhányszor megfutatott minket, amikor kissé túldramatizálva adta elő az iskolai történéseket. („Nem, Pepe, nem mondjuk, hogy hazudsz, de az sem igaz, hogy az egész iskola téged üldöz. Hiszen most mondtad, hogy a 4.b-sek üldöznek csak. És közülük is csak a fiúk. Ez meg nem lehet több, mint 8-10 gyerek. AMI NEM AZ EGÉSZ ISKOLA!”)
Jó párszor telefonáltunk már tanároknak, amikor Pepe mondott valamit. Így nem is nagyon foglalkoztam Pepe síralmával, hogy az ének tanító néni (hány szó?) azt mondta neki, hogy éneklés helyett csak tátogjon a kórusban.
Pepe viszont annyira hisztizett, hogy végül A. óvatosan kérdezgetni kezdte az osztályfőnököket, mi is történhetett. Az érdekelt tanító néni számát nem kaptuk meg, de útjára indítottuk a dolgot, amikor is beköszöntött az őszi szünet. És amikor az ének tanító néni beírta az üzenőbe a számát, hogy hívjuk fel. Erről persze nem tájékoztatott a fiam, így kissé késve kaptuk meg az üzenetet. Mert az őszi szünetben nem nézegettem a gyerek táskáját…
Mindenesetre felhívtuk. Pepe és a tanító néni verziója persze eltért. Mert nem, nem kell a gyereknek suttognia, hanem olyan hangosan kell(ene) énekelnie, hogy ne csak a saját hangját hallja, hanem a közvetlenül mellette állókét is.
Mit mondott erre Pepe? „Mamika, akkor most hazudok?”
Nem, Pepe, nem hazudsz. Csak rám hasonlítasz: Kicsit túldrámázod a dolgokat…
2009. november 5., csütörtök
Bakka a pálya ördöge?
Már most is méricskélik a gyerekeim, hogy mikor kinek jut kevesebb, és két nagy már utál, hogy a kicsit jobban szeretem, úgyhogy döntöttem: Amit kapott az egyik, azt felkínálom a másiknak is. Döntsenek ők!
Köztudott, hogy Bakka nem egy sportos személyiség. Az is tudott, hogy Pepe az. Amikor középsőcsoportos lett a fiam, minden óvodában kínált edzés kipróbált, így elment síelni is. Dokumentáltam már Pepe sí-tanulását, most nem is erről lesz szó. Hanem arról, hogy a Bakkáéknál kiírták a faliújságra, újra indul a síoktatás. Úgyhogy meginterjúvoltam a lányomat, mit is szeretne.
Tudtam, mert jól ismerem, hogy úgyis nemet fog mondani, de gondoltam, megkérdezem. (Lásd első bekezdés.) Bakka közölte, hogy mindenképpen akar síelni tanulni. Ezt hitetlenkedve fogadtam, de őszintén szólva nagyon örültem, mert pár hónapja megígértem a lányoknak, hogy ők is jöhetne télen síelni velünk. És valahogy kényelmetlenül éreztem magamat attól a gondolattól, hogy a társaságomban szembesül Bakka a következő tényekkel: 1) A síelés egy sport. 2) Egy olyan sport, ahol mozogni kell. 3) A síelést a szabadban kell végezni. 4) A szabadban, ahol hideg van. 5) A síelés lényege, hogy egy havas hegyről kell lecsúszni. 6) A hegy általában magas.
De ha akar menni, akkor menjen. (Lásd első bekezdés.) Majd legfeljebb hívnak, hogy hozzam el őt az edzésről, mert 10 perc alatt elege lett a dologból. Vagy nekem fog sírni, hogy fárasztó volt. És unalmas. És rossz. És hogy én vagyok a legrosszabb mamika, hogy ilyenekre kényszerítem. Pepe két edzést ért meg. Bakka egy felet SEM fog.
A legrosszabbra készültem.
Tegnap volt az első edzés.
Néhány meglepetés: 1) Bakkának tetszett. 2) Nem mertem sehol rákérdezni, de nem szóltak, hogy lett volna hiszti. 3) Edzés végén egyedül lecsúszott valami kisdombról. 4) Jövő héten is akar menni.
Még jó, hogy ilyen jól ismerem a gyerekeimet!!!
Köztudott, hogy Bakka nem egy sportos személyiség. Az is tudott, hogy Pepe az. Amikor középsőcsoportos lett a fiam, minden óvodában kínált edzés kipróbált, így elment síelni is. Dokumentáltam már Pepe sí-tanulását, most nem is erről lesz szó. Hanem arról, hogy a Bakkáéknál kiírták a faliújságra, újra indul a síoktatás. Úgyhogy meginterjúvoltam a lányomat, mit is szeretne.
Tudtam, mert jól ismerem, hogy úgyis nemet fog mondani, de gondoltam, megkérdezem. (Lásd első bekezdés.) Bakka közölte, hogy mindenképpen akar síelni tanulni. Ezt hitetlenkedve fogadtam, de őszintén szólva nagyon örültem, mert pár hónapja megígértem a lányoknak, hogy ők is jöhetne télen síelni velünk. És valahogy kényelmetlenül éreztem magamat attól a gondolattól, hogy a társaságomban szembesül Bakka a következő tényekkel: 1) A síelés egy sport. 2) Egy olyan sport, ahol mozogni kell. 3) A síelést a szabadban kell végezni. 4) A szabadban, ahol hideg van. 5) A síelés lényege, hogy egy havas hegyről kell lecsúszni. 6) A hegy általában magas.
De ha akar menni, akkor menjen. (Lásd első bekezdés.) Majd legfeljebb hívnak, hogy hozzam el őt az edzésről, mert 10 perc alatt elege lett a dologból. Vagy nekem fog sírni, hogy fárasztó volt. És unalmas. És rossz. És hogy én vagyok a legrosszabb mamika, hogy ilyenekre kényszerítem. Pepe két edzést ért meg. Bakka egy felet SEM fog.
A legrosszabbra készültem.
Tegnap volt az első edzés.
Néhány meglepetés: 1) Bakkának tetszett. 2) Nem mertem sehol rákérdezni, de nem szóltak, hogy lett volna hiszti. 3) Edzés végén egyedül lecsúszott valami kisdombról. 4) Jövő héten is akar menni.
Még jó, hogy ilyen jól ismerem a gyerekeimet!!!
2009. november 4., szerda
H1N1 2.0
Ma délutánt megint a h1n1-üggyel töltöttem.
Csak egy gyors kérdésem van: Mindenki tartja magát a korábbi véleményéhez?
Vagy változtatunk??? És mégis???
Csak egy gyors kérdésem van: Mindenki tartja magát a korábbi véleményéhez?
Vagy változtatunk??? És mégis???
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
