2007. szeptember 6., csütörtök

Móricz Zsigmond: Erdély

Minden erőmet össze kellett szednem, de végre kiolvastam! Régen örültem könyv utolsó oldalának ennyire!


Ha azt mondom, hogy számoltam az oldalakat, akkor nem túlzok (sokat). Mindesetre a 1095 oldalt elég sok volt megszámolni.

Az első regény még elég könnyen lement a torkomon (itt), de a másik kettő kínszenvedés volt. Csak azért nem hagytam abba, mert életemben nem hagytam még könyvet „félbe”. A nagy fejedelem-ben még történt valami (ami egy történelmi regénynél nem hátrány): Lippát el kell foglalni, át kell adni a töröknek, de A nap árnyéká-ban már csak háborúra készülődés van. Meg az, hogy Bethlen szidja a feleségét, és Báthori Annáról álmodozik. „Zsuzsanna már nem is nő, csak egy élő lelkiismeret. A Zsuzsanna korabelijei nem nők, csak lábonjáró emlékek” (938.old). Károlyi Zsuzsanna ekkor 35 éves volt. Mondjuk mit érdekel ez engem, hiszen 1981-ben születtem, és mivel most 2007 van, 26 éves vagyok. Van még 10 jó évem! Vagy volt?

Nincsenek megjegyzések: