Szabó Magda

A múlt heti Móricz fiaskó után (itt) úgy döntöttem, hogy visszatérek szeretett írómhoz, Szabó Magdához. (Nem tudom azt írni, hogy írónő, mert annyira nem nőcisen ír, ennek ellenére nem ismerek olyan férfit, aki SzM regényeket olvas.)

Legtöbb könyvét már olvastam, és mivel a Für Elise 2. része még nem jelent meg (remélem, hogy most is írja!!!) kénytelen voltam a könyvespolcomon keresgélni, találok-e valami (számomra) újat. Találtam.

Először nekiláttam a Születésnapnak és az Álarcosbálnak. Mindkettő régi pöttyös-könyvek kiadásban van meg nekem, de nem emlékszem, hogy olvastam-e ezeket. A Születésnap kissé megdöbbentet, mert annyira szocialista regény, amit SZM-tól nem vártam volna, ismerve kínlódását az 50-es években. Tele van házmesterrel, őrssel, tanáccsal, mindenféle jól-dolgozunk-versennyel, bár a feszes szerkezet, a fordulatok és a szereplők jelleme nem hagy kivetnivalót. Persze minden sokkal didaktikusabb, mint a felnőtt regényekben. Minden SZM regény központi kérdése leírható egyetlen mondattal, így ez is: Mikor és mitől lesz valaki felnőtt. (Én mondjuk úgy lettem nagylány, hogy egy családi nyaraláson az egyik unokatestvérem zsarolására alá kellett írnom egy papírt: nagylánynak számítok már.) SZM tud írni, én meg kellően sírós vagyok, így persze bőgtem megkönnyeztem, amikor a regény végén Varjas Miklós elmegy Jutkához és megígéri, hogy nemcsak az általános iskolát végzi el, hanem feleségül is veszi. Hm. Hm.

Az Álarcosbált leginkább háborús regénynek mondanám, bár ez is a 1960-as évek elején játszódik egy általános iskolában. A regény cselekménye egy rajgyűlés és egy álarcosbál köré szerveződik, a vizsgált probléma pedig, hogy mikor is fejeződik be a Második Világháború. SZM szerint nem 1945-ben, hanem mindenkinek akkor, amikorra a sebei begyógyulnak és hajlandó lesz elfogadni a tényt, hogy ő, személy szerint, tovább él. Ez a regény is nagyon fordulatos akar lenni, de sokkal átlátszóbb. Kevesebb a szocialista máz, mégis az előző regény hozzám közelebb áll.

Ezek után az esszé-kötetek felé fordultam. Nem vagyok az a versolvasgatós típus, verselemzéseket meg szerintem azóta nem olvastam, mióta már nem vagyok iskolás, mégis A csekei monológ-ot és a Sziluett/A lepke logikája c. könyveket egy nap alatt befaltam. Az előbbiben versekről illetve költőkről vannak írások. Legérdekesebbek számomra azok a visszaemlékezések, amelyeket édesanyjáról, illetve Újholdas társairól (Nemes Nagy, Ottlik, Mándy) közölt SZM. A Sziluett/A lepke logikája pedig Vörösmartyról szól. Van benne egy színdarab a költő halálról (NAGYON tetszett), illetve verselemzések. Nem állom meg, hogy ne írjak ide egy példát, hogyan is elemez verset SZM.

Először is veszi a verset. Ezt Vörösmarty 1855-ben, halála előtt írta:

[Fogytán van a’ napod]

Fogytán van a’ napod
Fogytán van a szerencséd
Ha volna is, minek?
Nincs a’ hova tennéd.
Véred megsürüdött
Agyvelőd kiapadt
Fáradt vállaidról
Vén gúnyád leszakadt.
Fogytán van erszényed
Fogytán van a’ borod
Szegény magyar költő
Mire virradsz te még
Van-e még reménység
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál.

A műelemzés végén kifejti, hogyha Vörösmartynak lett volna ideje, akkor biztos változtat a sorok rendjén. Valahogy így:

Mire virradsz te még
Szegény magyar költő
Van-e még reménység
Lesz-e még hajnalod?
Férfi napjaidban
Hányszor álmodoztál
Büszke reményekkel
Kényedre játszottál.
Fogytán van a’ napod
Fogytán van a szerencséd
Ha volna is, minek?
Nincs ahova tennéd.
Véred megsürüdött
Agyvelőd kiapadt
Fáradt vállaidról
Vén gúnyád leszakadt.
Fogytán van erszényed
Fogytán van a’ borod.

Majd közli SZM, hogyha még több ideje lett volna Vörösmartynak, akkor be is fejezte volna a verset. Valahogy így (és ír egy befejezést!!!):

Ha kiürül végképp
A kupád, ne szánjad.
Soha meg ne kérdezd.
Mi marad utánad.
Hajtsd le a halálba
Megfáradt fejedet.
Szegény magyar költő
Be rád esteledett.

Imádom ezt a nőt! Csak akkor leszek rá nagyon mérges, ha meghal, mielőtt a Für Elise 2. részét megírná!