Bodrogi: La Vuelta

Rajongóknak képzeljük magunkat, ezért kötelességünknek tartjuk, hogy a három nagy körversenyt (olasz, francia, spanyol) minden évben kövessük. Persze, hogy mit értünk azon, hogy „követjük” változott az idők során. Ezeket a változásokat fogjuk most áttekinteni.

Az egyetemista éveinkben volt a legegyszerűbb a helyzet. Nem „követtük” az eseményeket, hanem egyszerűen végignéztük a TV-közvetítéseket. Én először 1994-ben Paloznakon zárkóztam be a szobába a Tour-ért. Még Indurain uralkodott. Richard Virenque először nyert pöttyös trikót. Következő évben emlékszem, amikor az egyik hegyen Indurain „elszállt” és jöttek az átmeneti évek…

Miután egy ismert közvélemény-kutató intézetben kezdtem dolgozni, a helyzet részben bonyolódott, részben egyszerűsödött. Bonyolódott, mert nem tudtam délutánonként TV-t nézni, de egyszerűsödött, mert a kérdőívek sorba rendezése között maradt időm, hogy az élő Internet-es közvetítést figyeljem. Ez volt az aranykor, mert a közvetítések szövegét (a Tour rádió percről percre adott információit) mindennap kinyomtattam, hazavittem, otthon A.-val megbeszéltük, mielőtt az esti összefoglalót megnéztük. Képbe voltam, de nagyon. (Az elfogyasztott papírért és tintáért ezúton kérek elnézést volt főnökeimtől!)

Jöttek a gyerekek. Az első években kissé elhanyagoltuk a biciklis események. Nem is tudom, hogy engedhettük, hogy így elfajuljon a dolog! Idén azonban elhatároztuk, hogy ez így nem mehet tovább. Szerencsére az Eurosport idei újítása, hogy mindennap közvetíti a rajtot, jól beilleszthető a napi programomba. Délben lefekszenek a gyerekek aludni, gyorsan megnézem az indulást, majd dolgozom. Egy kicsit. Háromkor, mielőtt ébrednek a kicsik, újra TV, hogy meg tudjam állapítani, hogy 1) hányra rendeljem haza a férjemet, hogy lássa a befutót; 2) van-e olyan izgalmas a szakasz, hogy a három gyereket a kanapéhoz kötözzem és nézzük a közvetítést.

Kinek drukkolunk? Mivel magyar versenyző/csapat nincs gyakran a körversenyeken, nehéz kérdés eldönteni, kinek is szurkoljunk. A következő algoritmust alkalmazzuk: 1) Ha Bodrogi Lászlót nevezi az aktuális csapata, akkor neki és csapatának. 2) A legszexisebb legszimpatikusabb versenyzőnek (én döntök ebben a kérdésben, nem a férjem). Az elmúlt években Richard Virenque-nek és Erik Zabel-nek állt a zászlónk, de most ők visszavonultak/visszavonulnak. (Zabel idén még nyert szakaszt a német körversenyen és Franciaországban is többször volt az élbolyban, de sajnos ott már nem nyert.) Másrészt, azért is volt praktikus Virenque-t és Zabelt követni, mert legtöbbször megkülönböztető trikót viseltek. (Bár szociálpszichológia ismereteim alapján korábban is rájöhettem volna, hogy lehet, hogy éppen a trikók miatt tűntek fel nekem? Lehet, hogy voltak náluk helyesebbek, csak nem vettem észre őket?) 3) Az amerikai és német vonal közül az utóbbit támogatjuk. Ez persze évekig tartó frusztrációt okozott, hiszen Ullrich egyszer sem tudta Armstrong-ot legyőzni. Bár amikor Riis edző és csapatkapitány lett, reménykedtünk, hogy Ullrich összeáll vele és a „Quäl Dich du Sau!”, amivel Riis egyszer már győzelemhez segítette Ullrich-ot újra hatni fog… (A. szerint ezt Udo Bölts mondta Ullrich-nak 1997-ben. A dán miért beszélne németül? Nem értem, miért mondta másként évekig…)

Idén megnéztük a Tour-on a csapatok bemutatását (is). Nemcsak azért hatott sok név az újdonság erejével, mert pár éve csak félszemmel követjük az eseményeket, hanem azért is, mert tavaly a csapatok első sorát elzavarták doppingolás miatt. Hosszú töprengés után, a fenti algoritmus szerint az Astana-t választottuk (Kazah állami vasúttársaság. Most mondja A., hogy nem is az. De a fenekükön azért rajta van, hogy Kazah Railway. Mikor fog a MÁV csapatot szponzorálni valamelyik körversenyen???). Vinokurov és Klöden miatt. (Bár Klöden bajusza nem valami vonzó…) Csúnyán befürödtünk. Először bukott a fél csapat, majd, hogy ledolgozzák hátrányukat (Vinokurov nyerni akart…) egyik este kicsit doppingoltak. Lebuktak. Rövid úton mentek haza. Pepe aznap este bőgött: „Mamika, miért esett ki az Astana?” Majd azt mondta, hogy „nem baj, akkor drukkolunk Klöden-nek”. Nem mertem megmondani neki, hogy aznap ő is csomagolt a többiekkel. Azt hiszem megint elrontottam valamit…

Hova is akarok kilyukadni? Ide:

Gratulálunk Bodroginak a Vuelta első időfutamának 2. helyezéséért!!!