Napok óta fontolgatom, hogy írok egy bejegyzést ZK-ról, amiben nyílt levélben fordulok hozzá, hogy hogyan tudná elkerülni a bentlakásos bölcsődét. Egy viccesnek tűnő felsorolás jött volna, hogy ne sírjon-ríjon órákat, éjszaka aludjon… Napok óta, ugyanis, elviselhetetlenül viselkedik, ami nem szokása. Tegnap aztán gyorsan rájöttem, hogy nem vele van a baj, hanem velem. Mert én nem vettem észre, hogy egy hatalmas és nyilvánvalóan fájó vöröslő seb van a nyelvén. Ezért nem tud enni, aludni, játszani… Hogy kihasználjuk a rendelői túrát, és ne egy gyerekkel kelljen orvoshoz menni, Bakka is gyorsan megbetegedett, de ő „csak” egy szimpla torokgyulladással.
A gyerekorvosunk nem látott még ZK sebéhez hasonlót. Ha fehér lenne, akkor tudná, hogy mi, de így pirosan fogalma sincs róla.
A két lány olyan rosszul van, hogy egész nap vinnyogtak, sírtak. Már sajnálni sem tudtam őket.
Délután egy fél órára jobban lettek. Úgy gondolták elérkezett az idő a biciklizésre. Nyilván ez a legjobb, amit a torokfájással csinálhattunk volna, de legalább Bakka nem a torka miatt nyavalygott, hanem amiatt, hogy nem tudja feltolni a kerékpárt a kapuig vezető hatalmas emelkedőn. És a Szembejövő Motoros miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése