Tudom, tudom: Hajlamos vagyok túldramatizálni dolgokat, de nem tudom másképp fogalmazni, azt, hogy úgy látom, hogy „rohad a lányom nyelve”. Azon kívül, hogy nonstop aggódom, a következő lépéseket tettük a folyamat megállítása érdekében:
Hétfő: Elvittük ZK-t a gyerekorvoshoz. Ahogy ezt már írtam, ő nem látott még ehhez hasonlót, de arra gyanakszik, hogy vagy megégette vagy elharapta a nyelvét és a seb elfertőződött. Kaptunk egy fertőtlenítő/fájdalomcsillapító oldatot. ZK, ha meglátja az üveget, akkor kezét a szája elé rakja és elrohan és elbújik és üvölt, hogy nemnemnemnemnem.
Kedd reggel: Kihívom a fenti orvost házhoz. Ma sem tudja, hogy mi lehet a baj (mondjuk én sem tanulok gyorsan…), de biztos, ami biztos felírt egy „széles spektrumú antibiotikumot”. Ha azt elkezdem adni, akkor hét napig nincs megállás, és valószínű ZK bélflórájának is búcsút inthetünk egy időre.
Kedd este: A. jobbnak látja, de mikor azzal vádolom, hogy csak a kincstári optimizmus beszél belőle, akkor visszavonja észrevételét. Nem adjuk be az antibiotikumot.
Ma reggel: Elviszem ZK-t egy ismerős (felnőtt) fogorvoshoz. Ez semmi, mondja ő, valószínű, hogy valamilyen gyümölcssav marta ki. Fertőtlenítővel kenegessük. Hm. Hm. Hm. Nem adjuk be az antibiotikumot.
Ma este: Vajon mi lesz??? Azzal vigasztalom magam, hogy egy sebtől még nem biztos, hogy leesik egy nyelv. Vagy???
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése