Frissen préselt almalé

Abba már belenyugodtam, hogy a házunk berendezése úgy néz ki, mint egy erősen leharcolt IKEA bemutatóterem. Amelyik épp szétszedésre és újjárendezésre vár. De a kertért még küzdünk. Annak ellenére, hogy nem vagyunk kertészek, nincs egyetlen zöld hüvelykujjunk sem, illetve nem gondoljuk, hogy a kertészkedés kikapcsol vagy megnyugtat.

A kert a kudarc és küzdés metaforája.

Kudarc, mert majd’ mindenünk kipusztul. Tavasszal ültetünk, nyáron elpusztul, ősszel a halott növényeket tessékeljük ki a kertből. Küzdelem, mert ha valami megmarad és termést hoz, akkor hetekig tart míg kiszabadítjuk magunkat a halmok alól.

Most éppen az almán van a sor. Mit lehet kezdeni kétfányi érett almával?

Almapüré, lefagyasztva, a tavalyi sláger, nem megy, mert a gyufásdoboz méretű mélyhűtőnk tele van bodzaszörp-sűrítménnyel. A második ötlet: frissen préselt almalé. Ez menni fog. Milyen nehéz lehet megcsinálni? Semmilyen. Gyerekjáték.

Első lépésként Pepe leszedi az almát. (Mondtam, hogy gyerekjáték.)


Az almát átbiztatjuk a gyümölcscentrifugánkon.

Ezen a ponton néhány dologról el kellett gondolkoznom:

1. Ha 20 db nagy almából kb. 2 deci almalé lesz, hol nő az a rengeteg almafa, aminek a terméséből a bolti almalé készül? És a maradvány anyagokkal mit csinálnak? Bioerőmű? Ha nem almából készül az almalé, akkor mit iszunk?

2. Hogy lehetne elérni, hogy szép világos maradjon a lé? Vagy az definíció szerint megbarnul a fémkés miatt? Megoldásként a citromlé jut eszembe, de erről a tegnapi alma lemaradt, mert Pepe épp repülőgépmodelljével játszott, ami folyton kirepült az utcára, így nemcsak almát préseltem, hanem repülőszárnyat is mentettem.

3. Amikor a gyümölcscentrifugát vettük, igény volt, hogy a betöltőnyílása széles legyen, hogy ne kelljen a gyümölcsöt minire aprítani. Nem kaptunk ilyet. Talán azért, hogy a gyerekeim ne tudjanak lenyúlni rajta és így esélyük legyen, hogy a 10 éves születésnapjukat 10 ujjal ünnepeljék?

A két kispohárnyi gusztustalan barna levet én ihatatlannak minősítettem. Bár a szülő szerepe a példamutatás, így ennek a véleményemnek nem adtam hangot, hanem fahéjjal és szerecsendióval ízesítve megittam.

(Itt dramaturgiailag egy képnek kellene jönnie. De nincs szívem beilleszteni, annyira durván nézett ki a lé.)

Ezek után váratlan fordulatnak kell minősítenem azt a tényt, hogy a gyerekek boldogan megitták. Nyilván ez egyszeri alkalom volt. Mondjuk a gyömölcs/lé arányt látva ez talán nem is olyan nagy baj. Nem lesz gond az almánkat néhány liternyi ivólévé varázsolni.

PS: Testközelből tapasztalva a frissen préselt almalevet, el sem tudom képzelni, hogy mit is tölthetnek a dobozos almalevekbe.