Talán itt: a férjem egy abszolút konfliktuskerülő ember. Élni és élni hagyni az elve. Semmiről nem nyilatkozik feketén-fehéren. Tipikus válaszai: Attól függ. Nem tudom. Lehet. Így is lehet mondani. Egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány olyan dolog van az életben, amiről határozottan kimondja, hogy utálja. A foci az egyik. Mióta ismerem egyetlen egyszer sem ült le a TV elé meccset nézni. (Mondjuk nem is reklamáltam, hogy tegye ezt.) Szerintem Pepe születése előtt egyetlen dolog volt, amit a leendő apuka megfogadott: Az ő fia nem fog focizni. Soha.
Ma volt Pepe első fociedzése.
Lényegében egy reményünk maradt: szar lesz az edző, aki az első alkalommal leüvölti a gyerekünket, és ezzel le is zárjuk a focit egy életre.
Nem így történt. Edzés után Pepe: –Ez a világ legjobb dolga. Kár, hogy nem jöhetek minden nap.
De ez még nem minden! Mit kapnak ajándékba? Egy posztert. Egy posztert. Pepe persze ragaszkodott, hogy azonnal rakjuk ki. Az apja rosszul lett, de tényleg. Elsötétített szobában le kellett feküdnie.
PS1: Vali telefonált az edzés alatt. Tudta mit kell kérdeznie! – A fociedző is olyan csinos, mint a judoedző? – Nem, a nyomába sem ér!
PS2: Este Pepe meséli, hogy két gyerek nem volt szimpatikus neki. Miért? – Mamika, az egyik azt mondta nekem, hogy b*zd meg, a másik meg, hogy a p**ba. Pedig csak el akartam venni tőlük a labdát.
Hosszú lesz a szezon, azt hiszem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése