Szülinapi zsúr, avagy a marhafelsál dicsérete

Zsúrba vagyunk hivatalosak. Pepe nem készülődik, mert a változatosság kedvéért most ő beteg, nem jöhet. Érzékeny búcsút vesz húgaitól. Ritkán gondolom, hogy annyira édesek a gyerekeim, hogy azonnal le kellene fényképezni őket. Az indulás pillanataiban, amikor ölelgetik egymást, nem tudok betelni velük. Ennek a véleményemnek hangot is adtam. A. figyelmeztet, hogy a gép az oldalamon lóg. Íme a kép (persze tudom, hogy béna olyan képet feltenni, amiről előre bejelentem, hogy milyen édes, de gondolom legalább két ember lesz, aki egyetért velem. Két közeli rokon):


Az ünnepelt három éves volt. Mi más is lehet a menü, mint chilis bab. Marhahússal. 12 éve nem látott a konyhám marhahúst, így A. nagyon boldog volt. Jobban alakult a babazsúr, mint képzelte!

Persze most sem állom meg A. bosszantása nélkül. Ezért a lista, hogy milyen ételekről maradt le az évek során. További előny, hogy hátha tegnapi házigazdáink megértik a (nem túl finom [pun intended!]) célzást!

marhagulyás
marhafelsál vörösborban
marhahúsleves
marhapörkölt
marhanyelv
marhasült (gombás)
vörösboros marharagu
marhapacal
marhaszelet fasírozva

Valami kimaradt? Igen:

Köszönjük a vendéglátást! Gondolom máskor is szívesen láttok!