Miért utálom az anyósomat? (Szia Ági!)

Először is, sosem szólítom, beszélek róla, mint az anyósom. A nevén hívom.

Másodszorra nem gondolom, hogy legjobb barátnők vagyunk (az anyukámmal sem), de sosem uszítok ellene, sem nyíltan, sem titokban. Úgy gondolom, hogy korrekt a kapcsolat. Nem zavarjuk egymás köreit. Persze az is sokat segít, hogy az unokái születése óta több ezer óra ingyenes baby-sitter szolgáltatást nyújtott. (KÖSZÖNÖM! KÖSZÖNÖM!)

Szombaton látogatóba jöttek. Miután elmentek, elkezdtük a gyerekeket fürdetni és a gyógyszereiket adagolni. Pepe antibiotikumot kap. Előveszem az üveget, amiben már csak egy kicsinek kellett volna lenni. Az üveg tele van. Valaki felhígította vízzel!

Jó tulajdonságaim közül a türelmetlenségem és a lustaságom szokott leggyakrabban panaszra okot adni. Hirtelen haragom a szoros harmadik. Ahogy észre veszem, hogy mi történt a gyógyszeres üveggel, a fejem lerepül a helyéről. Ordítottam. Kiabáltam . Hangosan megkérdezem A.-t, hogy ki hígította fel a gyerek gyógyszerét. Fogalma sincs, mondja. Újra megkérdezem. Biztos a mamám, nyögi ki végül. Követelem, hogy hívja fel. Felhívja. A beszélgetést gondolom, hogy nem segíti, hogy a háttérben kiabálok. Antibiotikum!!! Hogy mert hozzányúlni??? A beszélgetés végén A. leteszi a telefont. Teljesen kiborulok. Elmondom a mamáját mindennek.

Mi történik ez után?

Hogy mi történik? Tudni akarjátok, ugye?

A. bevallja, hogy nem is beszélt a mamájával telefonon. Csak úgy tett, mintha beszélne vele. Mert valójában ő hígította fel az orvosságot, mert unta már, hogy egész délelőtt azon problémázom, hogy miért fogyott el olyan gyorsan az antibiotikum. Csak nem merte megmondani.

Tanulság: Miért fogyott el olyan gyorsan a gyógyszer? Mert az orvos rossz mennyiséget írt fel.

Kérdés: Hányszor fordult elő, hogy A. valamit az anyukájára kent, amit valójában ő csinált?

Bocsánatkérés: Bocsánat Ági, ha valamiről azt gondolom, hogy rosszul csináltad! A fiad volt!