Elnézést kérek! És: Bocsánat!

Mióta gyerekeim vannak számtalan alkalommal, számtalan embertől kértem elnézést és bocsánatot.

A GYEREKEIM NEVÉBEN.

Mert elállják mások útját. Mert lábakra taposnak. Mert ordibálnak. Mert belerohannak. Mert. Mert. Mert.

Tegnap aztán kénytelen voltam elnézést kérni Bakka ovis társának a mamájától is. Hallottam, hogy a kisfiú becézgeti Bakkát. (Bakkuska. Bakkuska.), de gondoltam: Mi baj lehet belőle?

Mi is?

Anyuka: Bakka ezt mutatta a kisfiamnak.

És mutatja: A hüvelykujját a torka előtt keresztbe húzza.

És nézek a lányomra. És látom, hogy így volt.

Én: Elnézését kérek.

Közben a kisfiú persze tovább Bakkuskázott. Az anyukája próbálta a csitítgatni. Hiába.

Én: Elnézését kérek. Azt hiszem, nem is tudja Bakka, mit jelent ez. Megbeszélem vele.
Bakka: Ne hívjon Bakkuskának.

Ez volt az a pillanat, amikor elhagytuk a terepet, hogy privát beszélhessük meg a dolgot.

Bakka: Engem csak Papika hívhat így!
Én: ÉS ÉN NEM???
Bakka: Na jó, Mamika, te is.
Én: Bakka, tudod, hogy ez mit jelent?
Bakka: Nem tudom.
Én: Nagyon csúnyát jelent. Azt jelenti, hogy elvágnád a torkát és megölnéd. Ezt akartad mondani?
Bakka: Nem.
Én: Rendben, de többet ilyet ne mutass az oviban, jó? Megígéred?
Bakka: Jó. Megígérem.

Jó úton járunk, gondoltam. Egészen estig. Amikor a húgának mutatja valamiért ugyanazt. ÉS MEG IS MAGYARÁZZA: ZK, ez azt jelenti, hogy elvágom a torkodat, mert meg akarlak ölni!

Jól gondoltam, hogy jó úton járunk…