Dear Charlotte,

Ez egy nyílt levél-féleség Hozzád. Gyors leszek, mert fáradt vagyok.

A rossz hír, hogy ÉN a 21. század gyermeke vagyok. Hogy is magyarázzam meg? Felgyorsult idő, digitális technológia, stb. stb. stb. Manapság SMS van (1000 karakter.). És twitter (140 karakter). Hogy mik ezek? Hagyjuk, nem fontos.

Nem is tudom, hogy mondjam meg, de manapság az emberek többsége nem olvas 700 oldalas regények. Vagy legalábbis ritkán.

Van persze jó hír is.

Téged nem felejtettek el. Sőt, a legnagyobbak között tartanak számon. Számos nyelven kiadják a regényeidet, pl.: Villette-t is. És akkor el is érkeztünk a témánkhoz. 3 gyerekem van. Dolgozom. Háztartásom van. És férjem. Bár az utóbbinak köszönhetően nem panaszkodhatom, de gondolhatod, nincs sok szabadidőm. Az állandó rohanás. Hogy nem érted, miről beszélek? Nem gond. Hagyjuk. Szóval elolvastam Villette című regényedet.

Tényleg remekmű.

CSAK A VÉGE BORÍTOTT KI.

Nem az a gondom, hogy nem happy ending. Mert rendben. Meg kell valakinek halni, akkor haljon meg. A problémám, hogy 700 alig cselekmény oldal után (nem, nem panaszkodom, mert tényleg jó vagy!) nem szeretnek kis kvíz-féleséggel regényt befejezni.

Ami nem is kvíz valójában, mert nem arról van szó, hogy nem lehet kibogozni, hogy az egyik főhős meghalt-e vagy sem. Hanem arról, hogy néhány figyelmes olvasás után, egyértelmű, hogy 700 oldal után Te megölted Paul tanár urat.

Hogy tehettél ilyet, te kis kurva???

Bocsánat.

Üdvözlet stb…

PS: És nem vagyok egyedül! Mondjuk, ő csak lehülyézett.