Úszás bemutató

Nem vagyok egy bemutató junkie, úgy gondolom, hogy figyelem a gyerekemet eleget, nem kell nekem külön műsor is, de az úszás bemutatót nagyon szeretem.

Pénteken volt Pepe bemutatója. Mondjuk, hogy úszott. Egy medencében föl-le. Korántsem volt olyan érdekes, mint amikor kezdőként mindenféle gyakorlatot mutattak be. Így viszont volt időm a többi szülő viselkedését megfigyelnem. Íme az eredmény:

1. Dokumentarista: Ez a szülői típus a gyerek minden mozdulatát megörökíti. Általában videokamerával ÉS fényképezőgéppel érkezik a helyszínre. A videót állványra rögzíti a medence partján. És izgul, nehogy vizes legyen. A fényképezőgéppel kattogtat.

2. Segédedző: Ez az altípus is követi a gyerek minden mozdulatát, azért, hogy tanácsokkal lássa el. „Nyújtsd ki a lábad.” „Szépen vedd a levegőt.” Néhányan egészen lelkesen tudnak ordibálni a gyerekkel: „ORRODON ÁT VEDD A LEVEGŐT, PISTIKE” Meglátásom szerint teljesen mindegy hogyan vesz Pistike levegőt, mert a fejét úgysem teszi vízbe.

3. Rutinos: Az uszodába besüt a nap. Hatalmas üvegablakok mögött mindenki izzad. Kivéve a rutinos, aki tudja, hogy melyik az az egyetlen ablak, ami nyitva van. És ahol befúj a szél. Onnan tekinti meg a bemutatót.

4. Elvált szülők: Becsületükre legyen mondva, hogy mindkét fél megjelent. Mondjuk, nem tudom, hogy miért, mert a medence két ellentétes oldalán állva mobiltelefonoznak. Egymással és a gyereknek háttal. Aleset: Válófélben lévő (?) szülők: A bemutató idejét is kihasználják, hogy veszekedjenek.

5. Apatikus: Tudja, hogy ezen a bemutatón is túl kell esni. Nincs mit tenni. De örömöt nem talál a gyerekben. Sem az úszásban. Maga elé meredve gondolkozik az élet nagy kérdésein.

6. Lelkes szülő: Bamba vigyorral figyeli, hogy bénázik a gyereke. Minden hossz után kiabál, hogy a gyerek észrevegye, figyeli. Állandóan integetnek egymásnak.

Ahogy megfigyeltem a gyerekemet, nem volt nehéz felismernem, hogy úszó (sem) lesz. Nemcsak, hogy fejben gyenge és képtelen végigúszni egy hosszt is és általában 10 méter után áll meg pihenni, hanem unja is, és így úszás helyett mindenféle bukfenccel, tornamutatvánnyal és víz alatti kunsztokkal szórakoztatja magát, míg faltól falig ér. Alaposabb megfigyelés után arra is fény derült, hogy Pepe MÉG MINDIG NEM TUD ÚSZNI. Nem tud levegőt venni, és nem tud tempózni rendesen. Ez persze nem zavarja abban a meggyőződésében, hogy ő kiváló úszó. Pepe: „Az edző bácsi azt mondta, hogy én voltam ma a legjobb.” Pepe: „Az edző bácsi azt mondta, hogy az egész tanfolyam alatt én voltam a legjobb.” Pepe: „Az edző bácsi azt mondta, hogy egész életében én vagyok a legjobb úszó”.

Aha, Pepe. Engem meg Darnyi Tamásnak hívnak.

Mellékszál: Vasárnap Pepe egyik barátját látogattuk meg, ahol a kertben volt egy medence. Persze a két lány is akart fürdeni. Nem ért le a lábuk, így az apjuk tartotta őket. Hosszan próbáltam ZK-t rábeszélni, hogy nyugodtan engedje el Papikát, mert a karúszó fenntartja a vízen. Egy idő után összeszedte bátorságát és tényleg elkezdett lebegni a kisebbik lányom a vízen. Ez nagyon tetszett neki: „Fenntart. Fenntart.” — mondogatta. Kicsit később a tanulságot is levonta ZK: „Mamika, tudok úszni!”

Összesítem:

A gyerekeim száma: 3
Úszni nem tudó gyerekeim száma: 3
Azon gyerekeim száma, akik azt gondolják, hogy tudnak úszni: 2

De nem gond, ha ezentúl tényleg Darnyi Tamásnak szólítotok!