2008. június 13., péntek

Csütörtök délután Pepével

Lányok nélkül maradtam délután, ezért korán hoztam el Pepét az óvodából. Beülünk a kocsiba és kérdezem a fiacskámat, hogy mit szeretne csinálni, miénk a délután.

Pepe: Milyen cipő van rajtad?
Én: Miért?
Pepe: Csúszós? [Ez volt a beugratós kérdés.]
Én: Nem. [Igen, beugrottam.]
Pepe: Akkor menjünk a Kati-féle erdőbe sziklát mászni.
Én: Jaaaj neeee, nem tudok sziklát mászni.
Pepe: Van egy pont, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a városra. [Igen, így beszél a fiam. Nem én találom ki.]
Én: Ne menjünk inkább haza TV-t nézni?
Pepe: Ne. Majd egy könnyű úton viszlek fel.
Én: Ne mutassak inkább óriáscsúszdákat neked a Gellérthegyen. [Beugratós kérdés.]
Pepe: Miket? IGEN! [Beugrott.]

A Citadella alatt raktuk le az autót. És persze nem találtuk a csúszdákat. Minden szembejövőt megkérdeztünk. Nem tudták. Aztán felhívtam A., aki a Gellértheggyel szemben nőtt fel, és a gyerekekkor emlékei nehezen halványulnak, mert kb. azt kérdezte, hogy melyik fa mellett állunk. És benavigált minket a csúszdákhoz.

Itt mindenféle kulturális és nem-kulturális sokkok értek, de ezen nem csodálkozom, mert nem vagyunk rutinos játszóterezők. Röviden összefoglalom:

0. Miért nem csúsznak a csúszdák?
1. Hogy beszélnek manapság a gyerekek? És ki neveli őket?
2. A hegyre vezető szerpentinen miért van 50 méterenként 3 lépcső. Nem irigyeltem azt a kanadai (?) családot, akik kerekes-székes gyerekükkel mászták meg a hegyet.
3. Az nem volt sokk, hogy hatalmas tócsa van a csúszda végén. Az sem, hogy az első csúszás után Pepe beleesett. Az viszont igen, hogy nem szállt ki a sárból. Csak állt, bután nézett maga elé: mi történt??? (Tiszta apja…)
4. WC. Miért nincs WC a hegyen??? Nem részletezem. De ez a szituáció üldöz engem. Most a zoknit ajánlottam fel Pepének. De nem fogadta el…

Miután az 1. pontban említett gyerekek elüldöztek minket a játszóról („Elmentek. Hurrá. Éjáéjaóóóó” énekelték, amikor eljöttünk.), hazajöttünk, hogy megnézzük a Csillagok Háborúja első részét. Hurrá! Mi más is kellene egy 6 éves kisgyereknek???

A. éppen egy konferenciahívást várt, így nem tudtuk megbeszélni azt a fontos filozófiai kérdést, hogy időrendben, vagy történet szerint haladjunk-e a filmekkel. Bár férjem a család Csillagok Háború szakértője [Minden családban van ilyen, igaz? IGAZ???], magamra vállaltam a felelősséget, hogy a régi-első-új-negyedik résszel kezdjük.

Igen, egyetértünk abban, hogy 6 évesen Pepe még túl fiatal ehhez a filmhez. Ki volt az a hülye, aki említést tett neki a történetről? Ja, én voltam. De a Gyűrűk Uráról és a Foci EB-ről a kedves öcsém tájékoztatta a fiamat. ÉS A KEDVES FÉRJEM VOLT, AKI BEAVATTA A LEGÓKATALÓGUSOK VILÁGÁBA A GYEREKEMET: Nézd, Pepe, ebben az újságban van csomó olyan legófigura is, ami neked nincs meg! HURRÁ!!!

Hol is tartottam?

Ja, igen. Elővettük a Csillagok Háborúja díszdobozos VHS kazettákat. Férjem kapta még a nagymamájától pár éve Karácsonyra. Mert semmi sem hozza közelebb hozzánk Jézus születésének misztériumát, mint a Csillagok háborúja. DÍSZDOBOZBAN!

Jó hír nekem/rossz hír Pepének: Angol feliratú a doboz. Én: „Te, Pepe, ez angolul van.” Pepe: „Nem baj” Én: „De baj, mi lenne, ha nem néznék meg?”

Rossz hír nekem/jó hír Pepének: „Nézd, Pepe, magyarul van a matrica a filmen!”

Rossz hír nekem/jó hír Pepének: A film előtti interjúk magyarul vannak. „Nem, Pepe, ez még nem a film.”

Jó hír nekem/rossz hír Pepének: „Pepe, ez a film feliratos. Nem tudjuk így megnézni.”

Rossz hír nekem/jó hír Pepének: „Mamika, nem tudod elolvasni, ami oda van írva.”

Igen. Hangalámondtam fiacskámnak ezt a szerencsétlen filmet. Ilyen ostoba hülyeséget, mint ez a film. Borzalmas élmény volt. (Azt hiszem, most a férjem rázza az öklét a monitorja felé. Remélem, egyedül van az irodában…) Hogy a szörnyű élményt tompítsam, három részletben tekintettük meg a műalkotást, és az első és a második rész között megragadtam az alkalmat, hogy mindenféle nyers zöldséget etessek meg a fiammal. (Igen, megzsaroltam, ha nem eszi meg, nem nézzük tovább a filmet…) A végét már a férjem abszolválta.

Bár vödörből csöbörbe estem, mert így a lányoknak kellett felolvasnom Disney Csipkerózsikáját. Tudtátok, hogy Csipkerózsika igazi neve: Auróra? És a herceg Fülöp? És a három jó tündér: Flóra, Fauna és Fiona. Én sem tudtam. Szívesen.

A hosszú poszt végére hagytam a legjobbat: Han Solo nem öregedett meg!

Én sem tudtam. Szívesen. Semmi gond.

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

nálunk én vagyok a csillagok háborúja fan :) de a kedvencem a matrix és a harry potter :) ezek közül egyik se gyerekeknek való... milyen jókat fogunk tévézni, ha megnőnek (ha nekem nincs jobb ötletem, ők mindig állatos természetfilmet választanak)

azt mondanom sem kell, egyáltalán nem lep meg Han Solo örök ifjúsága (így kell ezt írni?) :)
És nem, én sem tudtam Aurorát, Fülöpöt meg a többieket, de ami még meglepőbb, tündérmese ügyben szakértő lányaim sem tudták :)

Ja, és az én nagyobbik lányom is ilyen választékosan fejezi ki magát, rendszeresen dobok tőle hátast :)

Daniella írta...

Azt hittem, hogy egy művészlélek vagy, aki nem ereszkedik le alsóbb rendű kultúrák világába. :-)