Kezdjük a tényekkel: Khaled Hosseini Kabulban született 1965-ben, de a 80-as évek már Kaliforniában találják. Ott végez el egy csomó iskolát és orvos lesz. Szabadidejében irogat és megszüli a Papírsárkányok (The Kite Runners) című regényét, ami pillanatok alatt lehetővé teszi, hogy otthagyja a kórházat és csak az írásnak éljen. És megírja a második regényét is, ami 2007-ben jelent meg angolul, magyarul nem találtam, A Thousand Splendid Suns-t.
A Papírsárkányokból közben film is készült.
Nem, nem láttam, és a könyvet sem olvastam.
De körbe érdeklődtem, hogy elolvassam-e.
Vali, aki olvasta: Sokat szenvednek benne a gyerekek.
Én: Nem szeretem, ha gyerekek szenvednek.
***
Én: Szenvednek benne a gyerekek?
Öcsém, aki olvasta a könyvet: K*rva jó könyv.
Én: Szenvednek benne a gyerekek?
Öcsém, aki olvasta a könyvet, elgondolkozik: Nem.
Mindenesetre ezek után nem mertem kockáztatni és A Thousand Splendid Suns-szal kezdtem.
Amiben viszont nők szenvednek… Egy fokkal jobb csak…
Nem fogom elmesélni a történetet, mert mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el, két nő, Miriam és Laila történetét.
Meglehetősen egyszerű nyelvezeten íródott (nem tudom, hogy készül-e a magyar fordítás, gondolom igen…), nagyon fordulatos, nagyon érdekes könyv, nem hiszem, hogy 20 év múlva is olvasni fogjuk, de az a típusú minőségi bestseller, amit nagyon tudok szeretni.
Az első részben Miriam-mal ismerkedhetünk meg, aki éli az „elvált szülők” gyerekeinek életét az anyukájával. (Azért az idézőjel, mert sosem voltak házasok a szülei, mert a többnejűség ellenére sem akarta az apja elvenni az anyját, de lényegében "elválásról" van szó. Olvasás közben kezdtem a vállam mögé pillantani és paranoiás lenni, mert hogyan is tudhatja az író, milyen is volt a gyerekkorom egy egész már országban, egy kicsit más korban, de ez mellékszál...) Mindenféle fordulatok után Miriam aztán Kabulba kerül feleségnek. Nem, nem írok a fordulatokról!
Kabuli évek során kerül Miriam háztartásába Laila, mindenféle fordulatok után, amit most nem akarok elmondani, mert sorozatosan lelőnék vele mindent. A nők élik a mindennapjaikat, a kommunista hatalomátvétel előtt, alatt és után. Tanulságos történet, bár a kommunista vonal, amit az író szépen kidomborít, gondolom az amerikai közönség kedvéért és meg különböző politikai okok miatt, amikhez nem értek, számunkra elég ismerős lehet.
A könyv végén pedig, nos, de ezt sem mondhatom el…
Sírtam és nevettem. De inkább sírtam…
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
en ugyan csak angolul olvastan a "the kite runner" t és az is igaz hogy van benne szenvedés bőven, de akkor is ajanlom, nagyon nagyon jo konyv (n. szalome)
Megjegyzés küldése