1. Tavaly szeptemberben pályázom egy (idén) március végi konferencia-utazásra. A tét 300 000 forint. A dolog meglehetősen egyszerű: ha nyerek, megyek, ha nem kapok pénzt, saját pénzből nem utazom. Egyszerű, igaz? Igaz???
2. Január 14. Az internet-en megjelenik az információ, hogy kaptam pénzt. Hurrá.
3. Megrendelem és kifizetem a repülőjegyemet. Jó, jó, A. megrendeli, és kifizeti a repülőjegyemet.
4. Felhívom, jó-jó, a kolléganőm (ő is kapott pénzt) felhívja a pályáztatót, hogy mikor kapjuk a pénzt. A pályáztatótól megtudjuk, hogy nem kell türelmetlenkednünk, majd küldik a szerződést. Szerződés nélkül nincs pénz.
5. Lefoglalom a szállást. (Egyedül intéztem, kivételesen, mert… mert… tudok olvasni!)
6. Március elején a kolléganőm újra felhívja a pályáztatót, hogy hol a szerződésünk. Mikor pályáztunk? Szeptemberben? Ne izguljunk, majd küldik.
7. Március végén elutazunk a konferenciára. Előadjuk az előadnivalókat. Megnézzük a látnivalókat.
8. Hazaérkezésünk után pár nappal megjön, nem, nem a szerződés, hanem a levél, hogy az internet-ről honnan tölthetjük le a biankó szerződést. Nincs a szerződés ott. Teljesen más helyen van. Megtalálom. Az útmutatót is, amelyben az áll, hogy 1) 10 munkanapon belül vissza kell küldenem a kitöltött szerződést, különben nem kapom meg
9. Április 10-én visszaküldöm a megfelelően kitöltött szerződést. Aláírom. Dátumot nem írok rá.
10. Azóta is várom, hogy 1) aláírják a szerződésemet; 2) leteljen a 15 nap; 3) utalják az előleget.
11. Az előleg kifizetés után még a következő tennivalók maradtak: Szakmai beszámoló elkészítése. Számlák összesítése és beküldése. A hátralék megérkezése a bankszámlámra.
Úgy terveztem, hogy a pénzből nyaralni megyünk, cserébe, hogy az utazást a saját zsebünkből, jó a férjem zsebéből, fizettünk, de úgy tűnik, hogy inkább karácsonyi ajándék lesz a pénzből. Vagy jövő évi nyaralás.
PS: Mert jókedvemben vagyok és a kedves férjem megígérte, hogy életem végig eltart, nem tértem ki arra, hogy a közalkalmazotti fizetésemből hány hónap alatt tudtam volna az utazás költségeit összespórolni. Nyilván az összes pályázót és a pályázók összes gyerekeit, eltartja valaki… És igenis az én hibám: nem kell csak úgy össze-vissza tengerentúli konferenciákra utazgatni! A saját kis pocsolyámban kellett volna úszkálgatnom...
PPS: Jövő héten az APEH-be fogok belekötni! Uff!
3 megjegyzés:
Csak az én hibám, h az utolsó megjegyzés előtt PMS-nek olvastam a PPS-t, pedig minden női bajon túl is jogos minden panasz a magyar pályáztatósdival kapcsolatban
:-))) igen, ez ismerős
Meg amikor pl. egyszer felkértek egy Nagyon Előkelő Angol Könyvsorozatba tanulmányt írni - honoráriumot nem fizettek persze (arrafelé ált. a fizetésükből élnek a kutatók, milyen érdekes!), sőt, példányt sem adtak (hm, smucig disznók), viszont felajánlották, hogy féláron vehetek a könyvből (2 kötetes) ahányat akarok, sőt, a sorozat összes többi részéből is. Ez tkp. valahol nagylelkű, a baj csak az volt, hogy 1 db (!) félárú kötet átszámolva több volt, mint a havi jövedelmem egyharmada... Némileg indignálódva megírtam ezt a kiadónak, becsületükre legyen mondva, küldtek egy ingyen példányt a szegény csóró east-european contributornak... Húú, de hosszan lehetne az ilyeneket sorolni.
Az a legjobb a blogban, amikor valaki egy olyan megjegyzést hagy, amin egész nap tudok nevetni. Köszönöm ványa!!!
tilia: amikor az eddig egyetlen társszerzős könyvben megjelent egy jó nevű angol kiadónál, akkor azt gondoltam, hogy rendelek belőle egy csomó példányt, de amikor az árát megláttam, akkor arra gondoltam, hogy inkább etetem a gyerekeimet egy csomó hónapig... büszke vagyok rád, hogy kiálltál értünk!
Köszönöm a kommenteket!!!
Megjegyzés küldése