Nevelési elveink

Amíg nem volt egy gyerekünk sem, de nagyon értettünk a gyerekneveléshez, elhatároztuk, hogy két hibát nem fogunk elkövetni. SOHA.

1. Nem engedjük, hogy a gyerekek az ágyunkban aludjanak. SOHA. Nos, amíg csak Pepe volt meg, addig az alvással nem is volt probléma. Aztán megszületett Bakka és onnantól rohamosan romlott a helyzet. Egészen eddig sülyedtünk. A.-t jobban zavarta, mint engem, de mióta megkérdeztem tőle, hogy nem lenne kedve egy negyedik gyerekhez, ő is örül, ha vendég van az ágyunkban. Így nem kell dupla pizsamában, tripla takaróval aludnia. Ha értitek, mire célzok.

2. A második dolog, amit megfogadtunk, hogy SOHA, de SOHA nem fogunk a gyerekekkel élelmiszervásárló-körútra indulni. SOHA. Inkább az egyikünk otthon marad a gyerekekkel. Vagy játszótérre viszi őket. Mivel én született lusta vagyok, ezt a fogadalmunkat sem tartottuk be. A férjem simán levezényli a vásárlást, három gyerekkel, míg én az újságos pultnál nézelődöm. Otthon maradni még nem merek, de a vasárnap délutáni tapasztalatok után, lehet, hogy ez lesz a következő lépés. Itt kérek elnézést mindenkitől, akinek békés hétvégi délutánját megzavartuk. Mentségül csak azt tudom felhozni, hogy a heti bevásárlásra ideális nap a csütörtök. Aki ezt vasárnap délutánra halasztja, az megérdemli, hogy velünk kelljen egy levegőt szívnia a közértben…

Első vitapont: Mindegyik gyerek be akar ülni a bevásárlókocsiba. Igen, beleférnek. Szűkösen, de bele. Igaz, A. nehezen tud egyszerre két kocsit tolni, így kiszállítom a bandát. A.-t leszúrom, hogy nem vette figyelembe a 15 kilós súlyhatárt. Hogy érezze, vele is törődöm…

Második vitapont: Nem szükséges beözönleni a boltba. Miért nem lehet kulturáltan és halkan megközelíteni az objektumot???

Harmadik vitapont: Igaz, hogy azt mondtam, hogy zöldségből-gyümölcsből mindent megveszek, amit kérnek, de ez nem azt jelenti, hogy ész nélkül kezdünk a kocsiba dobálni mindenfélét. Zacskóba kell rakni. Le kell mérni. Ehhez sorban minden gyereket fel kell emelni a mérleghez. Egy uborkához átlag öt matricát használunk el. És dolgozunk a boltnak, mert a gyerekek a mérlegre támaszkodva mérik a zöldséget. Nagyon nehéz volt az édesburgonya. Feltűnően sok kiló.

Negyedik vitapont: Müzlis sor. Ezt szavakba sem tudom önteni. Csak annyit: Volt a hiánygazdaságnak is az előnye…

Ötödik vitapont: Perec. NINCS PEREC! Hogy az, mi ott? Perec. Bocsánat, van perec. DE NEM EHETITEK MEG, AMÍG NEM FIZETJÜK KI!

Hatodik vitapont: Az árut nem kézben hozzuk, hanem a kocsiba rakjuk.

Hetedik vitapont: MONDOM, RAKJUK, NEM DOBJUK.

Nyolcadik vitapont: Ki tolja a kocsit. Bakka semmi érdeklődést nem mutat a nehéz fizikai munka iránt, így csak a Nagyot és a Kicsit kell időnként szétválasztani. És irányba állítani. És bocsánatot kérni azoktól, akiken átvágtattak. Vagy, akik útjában lecövekeltek. Vagy akiknek az üvegpultját majdnem betörték.

Kilencedik vitapont: Ki és miért nyalogatja a fent említett üvegpultot.

Tizedik vitapont: Miért nem voltunk megint résen, Papa? Amire én azt mondtam, hogy NEM, arra simán rábeszélik a gyerekek az apjukat, aki nem tudod a korábbi tiltásról…

Tizenegyedik vitapont: HOVA TŰNT ZK??? KINEK KELLETT VOLNA FIGYELNI RÁ??? KI HOL LÁTTA UTOLJÁRA???

Tizenkettedik vitapont, amikor már közel a cél, azaz elérkeztünk a kasszához: Miért nem kaphat senki semmilyen cukorkát, rágót vagy csokit???

Tizenkettedik vitapont: Örömmel köszönünk el a pénztárostól.

Azt hiszem, ideje lenne felülvizsgálni az elveinket…