Kicsit zavarban vagyok, de szerintem nem ük, hanem dédnagyanyámnak írták az alábbi levelet. Bár az sem stimmel. Talán mégis ük? Zavarban vagyok egy kicsit a dátumokkal…
DE NEKEM MIÉRT NEM???
Nagyságos Asszonyom!
Szíveskedjék saját érdekében engem értesíteni, hogy már férjhez ment-e? Ha nem, van nekem egy nagyszerű partim Őnagysága részére. És pedig Méltóságos Báró Torockay János Szentmihályról.
Szép, ügyes, művelt nagy úr. Több milliárdja van vagyonában. Beszéltem is már vele Őnagyságáról, és ha nem ment még férjhez hajlandó a Báró úr velem Pestre menni. Ha megtetszenek egymásnak, és ha egymásnak vannak rendelve úgy még sok öröm, boldogság vár Őnagyságára.
Szíveskedjék postafordultával válaszolni és pontos címét közölni.
Alázatosan kezeit csókolja 1926. december 12-én …stb…
Kívánnák magamnak egy jó partit jövőre, de azt hiszem, annál jobban, mint amelyik most süti a mini-fasírozottat a konyhában, úgysem fogok találni…
BUÉK!
És mint mindig, köszönöm, hogy olvastok!!!
2009. december 31., csütörtök
2009. december 30., szerda
Megmondtam!
Még meg sem száradt az átvitt értelemben vett tinta az előző bejegyzésemen, amikor büszkén jelenti a fiam: „Mamika, megtaláltam az öngyújtókat!”
Majd vallatni kezd:
Pepe: Tudtad, hol voltak?
Én [tudtam, de gondoltam nem árulom el, hogy én dugdosom őket előle]: Fogalmam sincs.
A gyerek apja, akinek már vészesen kezdett nőni a feje, nem állta meg, hogy ne szóljon közbe: Hogy találtad meg őket, Pepe?
Pepe: Éppen az autókulcsot kerestem, amikor…
Pepe nem tudta befejezni a történetet, mert az apjával rögtön ordibálni kezdtünk vele, hogy miért kellett neki a slusszkulcs.
NEM ÁRULTA EL.
KOMOLYAN KEZDEK AGGÓDNI!!!
Majd vallatni kezd:
Pepe: Tudtad, hol voltak?
Én [tudtam, de gondoltam nem árulom el, hogy én dugdosom őket előle]: Fogalmam sincs.
A gyerek apja, akinek már vészesen kezdett nőni a feje, nem állta meg, hogy ne szóljon közbe: Hogy találtad meg őket, Pepe?
Pepe: Éppen az autókulcsot kerestem, amikor…
Pepe nem tudta befejezni a történetet, mert az apjával rögtön ordibálni kezdtünk vele, hogy miért kellett neki a slusszkulcs.
NEM ÁRULTA EL.
KOMOLYAN KEZDEK AGGÓDNI!!!
2009. december 29., kedd
Miért is kell nekünk Karácsony, amikor helyette rendet rakhatunk a gyerekszobában?
Ma muszáj volt a gyerekszobát megtámadni, mert a gyerekeket már kiszorította a szobájukból a kupleráj, és átköltöztek a mi hálónkba, ami viszont azt eredményezte, hogy nekünk kellett volna hamarosan új szállásterület után néznünk.
Nos, bizton állíthatom, hogy a gyerekszoba rendbe rakása, az összes résztvevő számára, sokkal nagyobb élvezetet nyújtott, mint maga a Karácsony.
Miért is?
1. Sokkal olcsóbb mulatság egy szoba rendbe rakása és végigszortírozása, mint a Karácsony.
2. A gyerekek sokkal jobban örülnek a halom aljáról elkerült régi kedvenceknek, mint az új játékoknak.
3. Mindenki tudja, hogyan kell játszani az éppen előkerülő játékkal. Nem kell a szülőknek idegesen olvasgatni a használati útmutatót, míg a gyerekek tönkreteszik a vadonatúj játékokat.
4. Tönkretételről jut eszembe: Nem csodálkozunk, ha a dobozban nem találjuk meg a játék összes elemét. Adott tény, hogy mindenből hiányzik valami.
5. Hasonlóan senki sem üvöltözik, ha valamiről letörik egy kulcsfontosságú alkatrész. Mert nagy valószínűséggel már letört róla. Talán éppen egy néhány évvel ezelőtti Karácsonykor ment át rajta az egyik gyerek csöppet figyelmetlenül.
6. Ha a gyerekeknek nem tetszik valamelyik játék, senki sem sértődik meg. Legfeljebb a kidobandó/elajándékozandó kupac tetejére kerül. És nem nyávog senki: NE DOBD KI, MAMIKA, MOST KAPTUK A JÉZUSKÁTÓL.
7. A rendrakás során szignifikánsan kevesebb papírszemetet generálunk, mint Karácsonykor.
8. Rendrakás közben nem kell izgulnunk, hogy a piromániás fiam felgyújt valamit. (Bár az kisebb csodával ért fel, hogy Pepe polcainak rendrakása közben egyetlen dugi öngyújtó sem került elő…)
9. De a legjobb az egészben, hogy a procedúra vége REND lesz és nem KÁOSZ.
Nos, bizton állíthatom, hogy a gyerekszoba rendbe rakása, az összes résztvevő számára, sokkal nagyobb élvezetet nyújtott, mint maga a Karácsony.
Miért is?
1. Sokkal olcsóbb mulatság egy szoba rendbe rakása és végigszortírozása, mint a Karácsony.
2. A gyerekek sokkal jobban örülnek a halom aljáról elkerült régi kedvenceknek, mint az új játékoknak.
3. Mindenki tudja, hogyan kell játszani az éppen előkerülő játékkal. Nem kell a szülőknek idegesen olvasgatni a használati útmutatót, míg a gyerekek tönkreteszik a vadonatúj játékokat.
4. Tönkretételről jut eszembe: Nem csodálkozunk, ha a dobozban nem találjuk meg a játék összes elemét. Adott tény, hogy mindenből hiányzik valami.
5. Hasonlóan senki sem üvöltözik, ha valamiről letörik egy kulcsfontosságú alkatrész. Mert nagy valószínűséggel már letört róla. Talán éppen egy néhány évvel ezelőtti Karácsonykor ment át rajta az egyik gyerek csöppet figyelmetlenül.
6. Ha a gyerekeknek nem tetszik valamelyik játék, senki sem sértődik meg. Legfeljebb a kidobandó/elajándékozandó kupac tetejére kerül. És nem nyávog senki: NE DOBD KI, MAMIKA, MOST KAPTUK A JÉZUSKÁTÓL.
7. A rendrakás során szignifikánsan kevesebb papírszemetet generálunk, mint Karácsonykor.
8. Rendrakás közben nem kell izgulnunk, hogy a piromániás fiam felgyújt valamit. (Bár az kisebb csodával ért fel, hogy Pepe polcainak rendrakása közben egyetlen dugi öngyújtó sem került elő…)
9. De a legjobb az egészben, hogy a procedúra vége REND lesz és nem KÁOSZ.
2009. december 28., hétfő
A mi Wii-élményünk
Karácsony előtt pár héttel kezdtünk arról beszélgetni A.-val, mi lenne, ha Wii-t kapnának a gyerekek a Jézuskától. Feltételezem, mindenki tudja, mi is az a Wii. Persze tudom, hogy most legalább fél tucat ember rázza a fejét, hogy fogalma sincs. Feltételezem, mindannyian közeli rokonaim vagytok, így nem húzom az időt a magyarázkodással. Majd személyen elmesélem nektek. Nem is kell tovább olvasnotok!
Voltak érveink a Wii mellett: Milyen jó lenne, ha valamit közösen játszanának a gyerekek! Milyen jó lenne, ha esős napokon nem a TV miatt nyúznának!
És persze voltak ellenérveink: Túl drága. Miért kell egy újabb készülék, ami a képernyő elé teszi a gyerekeket?
Az én hibám, hogy végül december közepén elzavartam a férjemet az ElectroWorld-be terepszemlét tartani.
Az meg A. számlájára kell írnunk, hogy mikor meglátta, már csak egy Wii-játékkonzol van, bepánikolt és gyorsan megvette. Nem gond, legalább nem kell tovább törnünk a fejünket, mi is hozzon a Jézuska. A dobozban egyébként a Wii-Sport volt. Amihez A. még vett két egyszerűbb játék CD-t, hogy a gyerekek megtanulják, hogy kell irányítani a szerkezetet. Amiért persze jól lecsesztem, miért szórja így a pénzünket. Azzal védekezett, hogy a két CD együtt nem került többe 5000 forintnál, ami csepp a tengerben a Wii árához képest.
Karácsonyeste úgy gondoltam rutinosan, a Wii-t hagyom az ajándékok végére. Hadd örüljenek a nagy ajándéknak a gyerekek. A számításom nem vált be, mert egyáltalán nem érdekelte őket, mi is van a fehér dobozban.
Hiszen addigra már kiderült: VAN HOMOKGYURMA! (Igazatok van, tényleg horror. A család szerencséjére én vettem meg, a póthomokkal együtt, így senkit sem tudtam ez ügyben cseszegetni.)
A pénzéhes Pepének pedig a Monopoly-társasjáték volt nagy élmény. Felváltva játszunk vele. Nem tud betelni a ténnyel, hogy pénzezhet. ÉS MAMIKA MEGVESZEM A DUNAKÖRZŐT!!!
Szóval éppen próbálom kivakarni magamat az adósságból, és hiába jelzálogosítom el az összes ingatlanomat, Pepe csak csődbe hajszolt, amikor hallom Papika üvöltését a földszintről: a lányokkal veszekszik. De nem olyan karácsonyi veszekedős hangon, hanem komolyan.
Rohantam is le. Papika tényleg fejben gyenge: Nem tudja pszichésen feldolgozni azt a tényt, hogy amikor bedugja a Wii Sport CD-t a játékkonzolba, a téve képernyője kiírja, hogy fatális hiba, forduljon a troubleshooterhez. A troubleshooter meg jelzi, ha fatális hiba van, akkor vigye vissza a CD oda, ahol vette.
És CD rossz, nem a konzol, mert a másik két játék CD-vel lehet játszani, de azok persze nem érnek a Wii Sport nyomában. Bár a gyerekek lelkesen játszottak vele kb. 2-szer 15 percet. MERT VAN HOMOKGYURMÁNK! ÉS MONOPOLYT AKAROK JÁTSZANI, MAMIKA!
Karácsony hátralevő részében azon vitatkoztunk, hogy elég lesz a CD-t visszavinni, vagy a konzolt is szét kell szedni és az egész nagy dobozt vinni visszafelé.
MERT NAIVAK VAGYUNK!
Vasárnap telefonált A. először az ElectroWorld-be. Nem voltak valami segítőkészek: Nincs cseredarab, nem tudják kicserélni. Három napon túl pedig blablabla. A lényeg: forduljunk a garancialevélben megadott Szervizhez. (Stadelbauer Kft., továbbiakban csak röviden Szervizként fog futni ez a cég).
Vasárnap a Szervizben csak üzenetrögzítővel tudtunk kapcsolatot teremteni.
Semmi gond: felhívjuk a Nintendo Magyarországot. Majd ők segítenek. Azt elfelejtettem említeni, hogy két napja nincs Internetünk, annak ellenére, hogy a T-Com három óráként telefonál, minden rendben van, de ez egy mellékszál, csak azért kellett ide befűznöm, hogy megértsétek, miért a különleges tudakozótól kellett megtudnunk, hogy Nintendo Magyarország néven nincs cég a telefonkönyvben. A. még tett egy erőtlen kísérletet: Talán Nintendo Hungary? Nem olyan sincs. Úgy tűnik, a Nintendo-nak nincs magyarországi képviselete.
Vasárnap délutánra már lehet, hogy vérszemet kapott a férjem, mert ragaszkodott, hogy elmenjünk a Szervizhez személyesen. Persze, hogy nem lesznek nyitva, de meg akarja nézni, hétfőn hánykor nyitnak, hogy nyitásra oda mehessen.
MILYEN NAIVAK VAGYUNK!
El is autóznunk a Petz Samu utca 2/b-hez, ahol a fent említett cégnek semmilyen nyomát nem találtuk.
Ezen a ponton felhagytunk egy pár órára az ügy bonyolításával, mert színházba mentünk. Csak az idegeink gyenge állapotával tudom magyarázni azt a tényt, hogy a színház kapujában szembesültünk a ténnyel, miután pirosan csipogott a jegyünk, hogy két nappal korábban jöttünk. A közönségszervezésen láthattak valamit rajtunk, mert a színház vendégeként beültettek minket a Kamra előadására (Lány a kertben. Nagyon jó volt! Külön történet. Majd megírom. Vagy nem.).
Szóval ma reggel, miután a Szerviz továbbra is csak üzenetrögzítős módban dolgozik, újra nekimegyünk az ElectroWorld-nek. A. az áruház igazgatóig jutott a telefonon, de nem hatódtak meg attól a ténytől, hogy kicsiny családunk ezentúl bojkottálni fogja az üzletláncot, ha nem adják vissza a pénzünket. Magyarán mondva: Úgy pattantunk le, hogy öröm volt nézni.
SEMMI GOND. NEM CSÜGGEDÜNK! NEM ADJUK FEL A HARCOT!
Nyilván van a Nintendo-nak európai képviselete. Felhívjuk őket. A németek rutinosak. Az automata csak annyit mond be, hogy „ezt a számot külföldről nem lehet hívni. Sajnáljuk.” KATT.
Az angolok még rutinosabbak, mert két ünnep között nem dolgoznak. És nincs üzenetrögzítőjük sem. Mondjuk a csengőhang szép volt.
Ma délig, eddig jutottunk. Bevallom, kicsit tanácstalanok vagyunk, mi legyen a következő lépés.
A. mindenesetre úgy döntött, több sikerrel kecsegtet, ha a zuhanyzónkat próbálja megjavítani. És tíz perce elmenekültment itthonról, hogy megvegye a szükséges alkatrészeket.
Én csak reménykedem, hogy tényleg a Baumaxba ment, és nem lesz este szó a híradóban egy elkeseredett férfiről, aki téglával beverte a japán nagykövetség ablakait…
Folyt. köv. Gondolom. Remélem.
Addig is: Szerencsére van homokgyurmánk. És Monopolynk. Meg színházjegyünk holnap estére.
Voltak érveink a Wii mellett: Milyen jó lenne, ha valamit közösen játszanának a gyerekek! Milyen jó lenne, ha esős napokon nem a TV miatt nyúznának!
És persze voltak ellenérveink: Túl drága. Miért kell egy újabb készülék, ami a képernyő elé teszi a gyerekeket?
Az én hibám, hogy végül december közepén elzavartam a férjemet az ElectroWorld-be terepszemlét tartani.
Az meg A. számlájára kell írnunk, hogy mikor meglátta, már csak egy Wii-játékkonzol van, bepánikolt és gyorsan megvette. Nem gond, legalább nem kell tovább törnünk a fejünket, mi is hozzon a Jézuska. A dobozban egyébként a Wii-Sport volt. Amihez A. még vett két egyszerűbb játék CD-t, hogy a gyerekek megtanulják, hogy kell irányítani a szerkezetet. Amiért persze jól lecsesztem, miért szórja így a pénzünket. Azzal védekezett, hogy a két CD együtt nem került többe 5000 forintnál, ami csepp a tengerben a Wii árához képest.
Karácsonyeste úgy gondoltam rutinosan, a Wii-t hagyom az ajándékok végére. Hadd örüljenek a nagy ajándéknak a gyerekek. A számításom nem vált be, mert egyáltalán nem érdekelte őket, mi is van a fehér dobozban.
Hiszen addigra már kiderült: VAN HOMOKGYURMA! (Igazatok van, tényleg horror. A család szerencséjére én vettem meg, a póthomokkal együtt, így senkit sem tudtam ez ügyben cseszegetni.)
A pénzéhes Pepének pedig a Monopoly-társasjáték volt nagy élmény. Felváltva játszunk vele. Nem tud betelni a ténnyel, hogy pénzezhet. ÉS MAMIKA MEGVESZEM A DUNAKÖRZŐT!!!
Szóval éppen próbálom kivakarni magamat az adósságból, és hiába jelzálogosítom el az összes ingatlanomat, Pepe csak csődbe hajszolt, amikor hallom Papika üvöltését a földszintről: a lányokkal veszekszik. De nem olyan karácsonyi veszekedős hangon, hanem komolyan.
Rohantam is le. Papika tényleg fejben gyenge: Nem tudja pszichésen feldolgozni azt a tényt, hogy amikor bedugja a Wii Sport CD-t a játékkonzolba, a téve képernyője kiírja, hogy fatális hiba, forduljon a troubleshooterhez. A troubleshooter meg jelzi, ha fatális hiba van, akkor vigye vissza a CD oda, ahol vette.
És CD rossz, nem a konzol, mert a másik két játék CD-vel lehet játszani, de azok persze nem érnek a Wii Sport nyomában. Bár a gyerekek lelkesen játszottak vele kb. 2-szer 15 percet. MERT VAN HOMOKGYURMÁNK! ÉS MONOPOLYT AKAROK JÁTSZANI, MAMIKA!
Karácsony hátralevő részében azon vitatkoztunk, hogy elég lesz a CD-t visszavinni, vagy a konzolt is szét kell szedni és az egész nagy dobozt vinni visszafelé.
MERT NAIVAK VAGYUNK!
Vasárnap telefonált A. először az ElectroWorld-be. Nem voltak valami segítőkészek: Nincs cseredarab, nem tudják kicserélni. Három napon túl pedig blablabla. A lényeg: forduljunk a garancialevélben megadott Szervizhez. (Stadelbauer Kft., továbbiakban csak röviden Szervizként fog futni ez a cég).
Vasárnap a Szervizben csak üzenetrögzítővel tudtunk kapcsolatot teremteni.
Semmi gond: felhívjuk a Nintendo Magyarországot. Majd ők segítenek. Azt elfelejtettem említeni, hogy két napja nincs Internetünk, annak ellenére, hogy a T-Com három óráként telefonál, minden rendben van, de ez egy mellékszál, csak azért kellett ide befűznöm, hogy megértsétek, miért a különleges tudakozótól kellett megtudnunk, hogy Nintendo Magyarország néven nincs cég a telefonkönyvben. A. még tett egy erőtlen kísérletet: Talán Nintendo Hungary? Nem olyan sincs. Úgy tűnik, a Nintendo-nak nincs magyarországi képviselete.
Vasárnap délutánra már lehet, hogy vérszemet kapott a férjem, mert ragaszkodott, hogy elmenjünk a Szervizhez személyesen. Persze, hogy nem lesznek nyitva, de meg akarja nézni, hétfőn hánykor nyitnak, hogy nyitásra oda mehessen.
MILYEN NAIVAK VAGYUNK!
El is autóznunk a Petz Samu utca 2/b-hez, ahol a fent említett cégnek semmilyen nyomát nem találtuk.
Ezen a ponton felhagytunk egy pár órára az ügy bonyolításával, mert színházba mentünk. Csak az idegeink gyenge állapotával tudom magyarázni azt a tényt, hogy a színház kapujában szembesültünk a ténnyel, miután pirosan csipogott a jegyünk, hogy két nappal korábban jöttünk. A közönségszervezésen láthattak valamit rajtunk, mert a színház vendégeként beültettek minket a Kamra előadására (Lány a kertben. Nagyon jó volt! Külön történet. Majd megírom. Vagy nem.).
Szóval ma reggel, miután a Szerviz továbbra is csak üzenetrögzítős módban dolgozik, újra nekimegyünk az ElectroWorld-nek. A. az áruház igazgatóig jutott a telefonon, de nem hatódtak meg attól a ténytől, hogy kicsiny családunk ezentúl bojkottálni fogja az üzletláncot, ha nem adják vissza a pénzünket. Magyarán mondva: Úgy pattantunk le, hogy öröm volt nézni.
SEMMI GOND. NEM CSÜGGEDÜNK! NEM ADJUK FEL A HARCOT!
Nyilván van a Nintendo-nak európai képviselete. Felhívjuk őket. A németek rutinosak. Az automata csak annyit mond be, hogy „ezt a számot külföldről nem lehet hívni. Sajnáljuk.” KATT.
Az angolok még rutinosabbak, mert két ünnep között nem dolgoznak. És nincs üzenetrögzítőjük sem. Mondjuk a csengőhang szép volt.
Ma délig, eddig jutottunk. Bevallom, kicsit tanácstalanok vagyunk, mi legyen a következő lépés.
A. mindenesetre úgy döntött, több sikerrel kecsegtet, ha a zuhanyzónkat próbálja megjavítani. És tíz perce el
Én csak reménykedem, hogy tényleg a Baumaxba ment, és nem lesz este szó a híradóban egy elkeseredett férfiről, aki téglával beverte a japán nagykövetség ablakait…
Folyt. köv. Gondolom. Remélem.
Addig is: Szerencsére van homokgyurmánk. És Monopolynk. Meg színházjegyünk holnap estére.
2009. december 24., csütörtök
Nyilván…
Azt hiszem, itt az ideje, hogy boldog Karácsonyt kívánjak Nektek!!!
Nem is cifrázom, mert nehéz nap előtt állunk.
Nyilván sokat kell majd veszekednem a családommal.
Mert nyilván a fa idén sem lesz egyenes.
Nyilván össze fogunk veszni, hogyan rendezzük a csomagokat a fa alá.
A gyerekek hazafelé az autóban nyilván megint üvöltözni fognak az izgalomtól, ahelyett, hogy halkan zsoltárokat énekelnének.
Az ünnepiebédet vacsorát idén is el fogom szúrni. (Mondjuk, emiatt nem izgulok, mert A. úgyis ki fogja tudni köszörülni a csorbát…)
Nyilván valaki meg fog betegedni a következő 24 órában. Ha nem, akkor én fogok hipochondriás rohamot kapni.
A gyerekek nyilván ölre fognak menni az ajándékokért.
Azt is előre tudom, hogy a homokgyurma nyilván nem volt jó ötlet, de legalább A. is kiabálhat egy kicsit a gyerekekkel.
Épp csak annyit, hogy lássák, törődünk Velük és egymással.
Hogy honnan tudom előre mindezt?
Mert minden évben így megy ez nálunk.
És éppen ezért várjuk egész évben ezt a napot…
***
És a ráadás történet Karácsonyra:
Kicsit aggódni kezdtem, miután tegnap reggel realizáltam, hogy Pepe semmit sem fog megkapni a listájából. Gondoltam, megdumálom vele.
Én: Bármit kapsz, örülni fogsz, igaz?
Pepe: Reménykedem, hogy cicát kapunk.
Én: Háááááát, alig hiszem.
Pepe: HURRÁ, AKKOR KUTYA LESZ!
Én: Pepe állatot nem szokott a Jézuska hozni.
Pepe: És tavaly, Mamika? A madarak?
Én: Ööööööööööö.
Nem is cifrázom, mert nehéz nap előtt állunk.
Nyilván sokat kell majd veszekednem a családommal.
Mert nyilván a fa idén sem lesz egyenes.
Nyilván össze fogunk veszni, hogyan rendezzük a csomagokat a fa alá.
A gyerekek hazafelé az autóban nyilván megint üvöltözni fognak az izgalomtól, ahelyett, hogy halkan zsoltárokat énekelnének.
Az ünnepi
Nyilván valaki meg fog betegedni a következő 24 órában. Ha nem, akkor én fogok hipochondriás rohamot kapni.
A gyerekek nyilván ölre fognak menni az ajándékokért.
Azt is előre tudom, hogy a homokgyurma nyilván nem volt jó ötlet, de legalább A. is kiabálhat egy kicsit a gyerekekkel.
Épp csak annyit, hogy lássák, törődünk Velük és egymással.
Hogy honnan tudom előre mindezt?
Mert minden évben így megy ez nálunk.
És éppen ezért várjuk egész évben ezt a napot…
***
És a ráadás történet Karácsonyra:
Kicsit aggódni kezdtem, miután tegnap reggel realizáltam, hogy Pepe semmit sem fog megkapni a listájából. Gondoltam, megdumálom vele.
Én: Bármit kapsz, örülni fogsz, igaz?
Pepe: Reménykedem, hogy cicát kapunk.
Én: Háááááát, alig hiszem.
Pepe: HURRÁ, AKKOR KUTYA LESZ!
Én: Pepe állatot nem szokott a Jézuska hozni.
Pepe: És tavaly, Mamika? A madarak?
Én: Ööööööööööö.
2009. december 23., szerda
Hol van itt az igazság?
Hol???
1. példa:
ZK: Biztos azért nem jött haza Papika, mert kirúgták.
Pepe: Huha, ne mondj ilyet ZK, az nagyon nagy baj lenne.
ZK: Miért?
Pepe: Mert recesszió van, és így is kevesebbet keresnek az emberek. Nem lenne a Papának új munkája.
2. példa:
Pepe: Azt mondom, nekünk jó dolgunk van. Mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Lányok: Igen, mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Hárman együtt: TETOVÁLÁST SZERETNÉNK, MAMIKA.
3. példa:
ZK: Ki az a fogyasztó, aki mindent megvesz?
Elmondjuk, ki az.
ZK: Sajnos, mi nem vehetünk meg mindent. Mert szegények vagyunk. Csak akkor van pénzünk, ha hozunk a bankból.
Papika erősen köhögni kezd.
HOL???
SEHOL!!!
1. példa:
ZK: Biztos azért nem jött haza Papika, mert kirúgták.
Pepe: Huha, ne mondj ilyet ZK, az nagyon nagy baj lenne.
ZK: Miért?
Pepe: Mert recesszió van, és így is kevesebbet keresnek az emberek. Nem lenne a Papának új munkája.
2. példa:
Pepe: Azt mondom, nekünk jó dolgunk van. Mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Lányok: Igen, mindent megkapunk, amit szeretnénk.
Hárman együtt: TETOVÁLÁST SZERETNÉNK, MAMIKA.
3. példa:
ZK: Ki az a fogyasztó, aki mindent megvesz?
Elmondjuk, ki az.
ZK: Sajnos, mi nem vehetünk meg mindent. Mert szegények vagyunk. Csak akkor van pénzünk, ha hozunk a bankból.
Papika erősen köhögni kezd.
HOL???
SEHOL!!!
2009. december 22., kedd
A kisboltban
Már éppen készültem férjemet lecseszni, hogy miért hozott haza annyi csokoládét a kisboltból, amikor A. mondta, nem ő tehet róla: ajándékba kapták a lányok.
???
Szóval az történt, hogy kellett gríz, ezért beugrott A. a két lánnyal a kisboltba. Miután megbeszélték, hogy CSAK grízt vesznek. SEMMI MÁST. Most kaptatok lányok fornettit. NEM VESZEK SEMMIT MÁST NEKTEK.
A fenyegetőzés hatására ZK csak a vásárlás tizedik másodpercében kezdett hisztizni, hogy mit szeretne.
A tulajdonosnő nem a lányokat, hanem a papájukat szereti, mert A. jó sok pénzt hagyott már nála, de a lányoknak udvarolt ma délelőtt. És adott nekik egy darab csokit. AJÁNDÉKBA. Majd még kettőt. Hiszen hárman vannak testvérek. Majd ZK bemondta, hogy ő azt a másik csokit jobban szereti. Így abból is kapott. Meg a két testvére.
Így lett három-három csomag a két kedvenc csokimból.
Gondolhatjátok, ki fogja megenni…
???
Szóval az történt, hogy kellett gríz, ezért beugrott A. a két lánnyal a kisboltba. Miután megbeszélték, hogy CSAK grízt vesznek. SEMMI MÁST. Most kaptatok lányok fornettit. NEM VESZEK SEMMIT MÁST NEKTEK.
A fenyegetőzés hatására ZK csak a vásárlás tizedik másodpercében kezdett hisztizni, hogy mit szeretne.
A tulajdonosnő nem a lányokat, hanem a papájukat szereti, mert A. jó sok pénzt hagyott már nála, de a lányoknak udvarolt ma délelőtt. És adott nekik egy darab csokit. AJÁNDÉKBA. Majd még kettőt. Hiszen hárman vannak testvérek. Majd ZK bemondta, hogy ő azt a másik csokit jobban szereti. Így abból is kapott. Meg a két testvére.
Így lett három-három csomag a két kedvenc csokimból.
Gondolhatjátok, ki fogja megenni…
2009. december 21., hétfő
A tegnapi bejegyzést kicsit összecsaptam…
és nem fejtettem ki részletesen, mit értettem az alatt, hogy a lányok semmit sem szóltak ahhoz, hogy elvettem tőlük a bakkát és a morzsit. (Leszámítva persze a költözést…)
Szóval ez a semmi azt jelentette, hogy
kb. két órát bőgtek és kiabáltak;
elmondták több tucatszor, hogy én vagyok a világ legrosszabb Mamikája;
követelték, hozzam vissza a kukából;
meglepődtek, hogy nem dobtam ki;
kérdezgették, hová dugtam el;
bőgtek megint;
kérdezgettek, miért csak az esküvőjük napján kapják vissza;
azt hiszem, kérlelték az apjukat is, hogy adja vissza őket;
bőgtek még egy kicsit;
hajukat tépték;*
újra biztosítottak róla, én vagyok a világ legrosszabb Mamikája.
De ez mind tényleg semmi volt ahhoz képest, hogy eddig úgy volt előadva a bakka és morzsi téma, hogy NEM TUDNAK NÉLKÜLE ÉLNI.
És tényleg őszintén csodálkoztam első este, mert el sem tudtam képzelni, mi lesz bakka és morzsi nélkül.
Hogy fognak aludni a lányok?
Hogyan aludtak?
Fejük a párnán volt és testük a paplan alatt.
Folyt. köv.: A cumisüveg. MERT VÉRSZEMET KAPTAM…
* Ez nem vicc, mert a hajat is lehet bakkázni és morzsizni…
Szóval ez a semmi azt jelentette, hogy
kb. két órát bőgtek és kiabáltak;
elmondták több tucatszor, hogy én vagyok a világ legrosszabb Mamikája;
követelték, hozzam vissza a kukából;
meglepődtek, hogy nem dobtam ki;
kérdezgették, hová dugtam el;
bőgtek megint;
kérdezgettek, miért csak az esküvőjük napján kapják vissza;
azt hiszem, kérlelték az apjukat is, hogy adja vissza őket;
bőgtek még egy kicsit;
hajukat tépték;*
újra biztosítottak róla, én vagyok a világ legrosszabb Mamikája.
De ez mind tényleg semmi volt ahhoz képest, hogy eddig úgy volt előadva a bakka és morzsi téma, hogy NEM TUDNAK NÉLKÜLE ÉLNI.
És tényleg őszintén csodálkoztam első este, mert el sem tudtam képzelni, mi lesz bakka és morzsi nélkül.
Hogy fognak aludni a lányok?
Hogyan aludtak?
Fejük a párnán volt és testük a paplan alatt.
Folyt. köv.: A cumisüveg. MERT VÉRSZEMET KAPTAM…
* Ez nem vicc, mert a hajat is lehet bakkázni és morzsizni…
2009. december 20., vasárnap
Hol is tartottam?
Ja igen, ott, hogy Bakka összecsomagolt két bőröndöt, mert a terv az volt, hogy ő elköltözik itthonról.
Én munkába menekültem. Nem is mertem rá nézni, de elbúcsúztam tőle.
Papika csak annyit mondott: Bakka ha elmész, sírni fogok.
ZK figyelmeztette Bakkát, hogy kint sötét van. Aztán sírni kezdett: Ne menj el, Bakka!
Aztán Bakka elvigyorodott és annyit kérdezett: Bedőltetek az ősrégi trükkömnek?
Mit mondjak?
Bedőltünk…
Hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Elvettem Bakkától a bakkát és ZK-tól a morzsit. Mert módszeresen tépkedték. Az oviból már kitiltották a bakkát, mert nem bírták a takarítást.
Bakka mit szólt?
SEMMIT!
Egy hete itthon sem bakkázhatnak, morzsizhatnak?
Mit szóltak?
SEMMIT!
Csak többet játszanak a plüssállataikkal. Amiből van egy kisebb seregnyi. És amiket eddig le sem sz…tak…
Úgy érzem, mindenki jól járt…
Csak ennyit akartam mondani, így vasárnap este.
Én munkába menekültem. Nem is mertem rá nézni, de elbúcsúztam tőle.
Papika csak annyit mondott: Bakka ha elmész, sírni fogok.
ZK figyelmeztette Bakkát, hogy kint sötét van. Aztán sírni kezdett: Ne menj el, Bakka!
Aztán Bakka elvigyorodott és annyit kérdezett: Bedőltetek az ősrégi trükkömnek?
Mit mondjak?
Bedőltünk…
Hogy mivel érdemeltük ezt ki?
Elvettem Bakkától a bakkát és ZK-tól a morzsit. Mert módszeresen tépkedték. Az oviból már kitiltották a bakkát, mert nem bírták a takarítást.
Bakka mit szólt?
SEMMIT!
Egy hete itthon sem bakkázhatnak, morzsizhatnak?
Mit szóltak?
SEMMIT!
Csak többet játszanak a plüssállataikkal. Amiből van egy kisebb seregnyi. És amiket eddig le sem sz…tak…
Úgy érzem, mindenki jól járt…
Csak ennyit akartam mondani, így vasárnap este.
2009. december 18., péntek
Csak egy gyors kérdés…
Mit mondjak Pepének, amikor a vendéggyerekek Mamájához fordul és közli vele, hogy a gyerekei játszás közben 5000 forintnyi kárt okoztak a játékaiban? És megkérdezi, ki fogja ezt megtéríteni neki?
2009. december 17., csütörtök
Karácsonyi ajándékok…
Barátnőm cikizett, hogy a gyereknek egy ingyenes e-mail címet ajándékoztam. Nagy fanfárral. Mert szeretem, ha rajonganak értem a gyerekek. Tegnap nagyobb ajándékot kaptak a lányok. Valamit, amit már hetek óta szeretnének. Amiért már hetek óta nyúztak.
Hogy mit? Kinéztem az interneten, hogy ki milyen csillagjegyben születt.
Gondolom, alig várják, Karácsonyra mivel lepem meg őket…
Hogy mit? Kinéztem az interneten, hogy ki milyen csillagjegyben születt.
Gondolom, alig várják, Karácsonyra mivel lepem meg őket…
Bakkának hívnak, és most jöttem a lelencházból
Bakkának van kesztyűje. TÉNYLEG VAN!
Párként hordja, annak ellenére, hogy különböző színűek.
És különböző méretűek.
Persze van a két különböző kesztyű között hasonlóság is:
Mindkettő balkezes…
Párként hordja, annak ellenére, hogy különböző színűek.
És különböző méretűek.
Persze van a két különböző kesztyű között hasonlóság is:
Mindkettő balkezes…
2009. december 16., szerda
Barbie Papika
Nyilván nem vagyunk elégedettek azokkal a nemi sztereotípiákkal, amelyeket a Barbie-babák közvetítenek a lányok felé.
Nyilván lehet vitatkozni a Barbie-jelenségről.
Engem csak untat a téma, úgyhogy hagyjuk. Pláne, hogy nem is vagyok egészen biztos abban, hogy a lányaim veszik az üzeneteket. Már amiket a Barbie-babának kellene közvetítenie.
Bakka mutatja, hogy felöltöztette az egyik Barbie-babáját. Kivételes alkalom.
Magas sarkú szandi van rajta. Lila.
A ruhája lila koktél.
Én: De Bakka miért firkáltad össze lilával az arcát is?
Bakka: Ez nem firka.
Én: Hanem micsoda?
Bakka: Bajusz, Mamika.
Én: ???
Bakka: Bajusz, mert ez a Barbie fiú.
Én [örömmel érzékelem, hogy nekem jól működnek a nemi sztereotípiáim]: A hosszú szőke hajával?
Bakka: Igen, persze, Mamika.
Mit mondjak?
Nem volt több kérdésem…
Sokszor mondják, hogy a lányoknak nagyon fontos az apai minta, az általános férfi-kép kialakításában.
Talán itt az idő, hogy villantsak egy fényképet Papikánkról…
A kilencedik házassági évfordulónk jó alkalom is lenne rá…
Talán majd este, ha sikerül leitatnom…
Nyilván lehet vitatkozni a Barbie-jelenségről.
Engem csak untat a téma, úgyhogy hagyjuk. Pláne, hogy nem is vagyok egészen biztos abban, hogy a lányaim veszik az üzeneteket. Már amiket a Barbie-babának kellene közvetítenie.
Bakka mutatja, hogy felöltöztette az egyik Barbie-babáját. Kivételes alkalom.
Magas sarkú szandi van rajta. Lila.
A ruhája lila koktél.
Én: De Bakka miért firkáltad össze lilával az arcát is?
Bakka: Ez nem firka.
Én: Hanem micsoda?
Bakka: Bajusz, Mamika.
Én: ???
Bakka: Bajusz, mert ez a Barbie fiú.
Én [örömmel érzékelem, hogy nekem jól működnek a nemi sztereotípiáim]: A hosszú szőke hajával?
Bakka: Igen, persze, Mamika.
Mit mondjak?
Nem volt több kérdésem…
Sokszor mondják, hogy a lányoknak nagyon fontos az apai minta, az általános férfi-kép kialakításában.
Talán itt az idő, hogy villantsak egy fényképet Papikánkról…
A kilencedik házassági évfordulónk jó alkalom is lenne rá…
Talán majd este, ha sikerül leitatnom…
2009. december 15., kedd
Ezt érdemlem?!?!?
Minden évben Karácsony előtt jön a villanyszámla összesítőnk. Amikor az egész éves átalányfizetés után a fennmaradt különbözetet ki kell fizetnünk.
Nagyon jól esik, amikor december közepén hirtelen még 60000 forintot is ki kell fizetnünk.
Bár ez tavaly volt.
Hogy idén mi történt?
Miután egész évben spóroltam: Mindig lekapcsolom villanyt. Nem használom a szárítógépet, ha a Nap is meg tudja szárítani a ruhákat. Nem fűtök, csak ha vendégek jönnek. Ja, bocs, ez már a gáz-spórolás.
Ezek után persze görcsberándult a gyomrom, amikor A. mondta, hogy megérkezett az idei összesítő számlánk.
ÉS? És mennyit kell fizetnünk?
SEMMENNYIT, MERT TÚLFIZETÉSBEN VAGYUNK!
Szerintetek kaptam dicséretet, hogy ilyen jól tudok takarékoskodni az árammal?
Persze, hogy nem. Mert a férjem szerint nem az én spórolásomnak köszönhetjük ezt, hanem annak, hogy az ELMÜ BIZTOS HIBÁZOTT A SZÁMLÁNK KIÁLLÍTÁSAKOR.
JA, BIZTOS HIBÁZTAK!
A.: Nem gondolod, hogy furcsa, hogy 17 000 forint havi átalánnyal évi 120 000 forintos túlfizetést halmoztunk fel?
Én: Nem, nem.
A.: Számold már ki!
Én: NEM SZÁMOLOM! JÓL SPÓROLTAM!
Nagyon jól esik, amikor december közepén hirtelen még 60000 forintot is ki kell fizetnünk.
Bár ez tavaly volt.
Hogy idén mi történt?
Miután egész évben spóroltam: Mindig lekapcsolom villanyt. Nem használom a szárítógépet, ha a Nap is meg tudja szárítani a ruhákat. Nem fűtök, csak ha vendégek jönnek. Ja, bocs, ez már a gáz-spórolás.
Ezek után persze görcsberándult a gyomrom, amikor A. mondta, hogy megérkezett az idei összesítő számlánk.
ÉS? És mennyit kell fizetnünk?
SEMMENNYIT, MERT TÚLFIZETÉSBEN VAGYUNK!
Szerintetek kaptam dicséretet, hogy ilyen jól tudok takarékoskodni az árammal?
Persze, hogy nem. Mert a férjem szerint nem az én spórolásomnak köszönhetjük ezt, hanem annak, hogy az ELMÜ BIZTOS HIBÁZOTT A SZÁMLÁNK KIÁLLÍTÁSAKOR.
JA, BIZTOS HIBÁZTAK!
A.: Nem gondolod, hogy furcsa, hogy 17 000 forint havi átalánnyal évi 120 000 forintos túlfizetést halmoztunk fel?
Én: Nem, nem.
A.: Számold már ki!
Én: NEM SZÁMOLOM! JÓL SPÓROLTAM!
2009. december 14., hétfő
A történelmi tudásom meglehetősen korlátozott...
Jó, tudom, hogy előbb volt a Honfoglalás, aztán kicsit később Mátyás király, voltak szabadságharcok és világháborúk, de tényleg nem szerénységből mondom, hogy csak nagyvonalakban ismerem az ország történetét. És nem, nem vagyok erre büszke. De végül is mindegy, nem kell senkinek tudnia. Történelemből ritkán kell rögtönöznöm, ha meg kapok egy kis felkészülési időt, mindennek utána tudok nézni az interneten.
Szóval a történet arról szól, hogy tavaly meghalt a nagymamám, és idén november-decemberben megkezdődött a lakása kipakolása. A munka oroszlánrésze nem rám hárult, de azért kellett egy-két dolgot tennem. Háromszor voltam fent segíteni a teljes kipakolás alatt. És hoztam el, amiket rám osztottunk. Én kaptam a naplók, levelek feldolgozásának feladatát. Emellett csomó mindent adott az apukám, amit ő nem akart már elvinni. Meg nem én voltam a képeslap-felelős, mégis rengeteg képeslap került hozzám. (Mert nem blogot írtak az emberek akkoriban, hanem képeslapokat. Nem is tudom megbecsülni, hány képeslap lehetett a nagymamám birtokában. Több ezer.)
A szombati délutáni rendrakás része volt, hogy elkezdtem a három papírszatyornyi írásos anyag rendezését.
Végigolvastam több száz dédnagyanyámnak / nagyanyámnak írt képeslapot. A hihetetlen magasságok illusztrálására két példa:
Az első Nagy-Váradon kelt 1912. augusztus 24-én. A szöveg: Szívélyes üdvözlettel emlékezünk meg Irénkéről. Aláírás olvashatatlan: Jolán? Zoltán? Utóirat: „Fehér répa, sárga répa.” Vajon, mit jelenthet ez?
Második képeslap, dátum nélkül: Részvéttel hallottam, hogy a gyűjtés alkalmával meghűlt, de remélem, hogy már a teljes javulás útján van. Kezeit csókolja: Mary.
???
Azt hiszem, értitek, mire céloztam az előbb.
A dédapám jogi pályán dolgozott, az ő levelezése nincs már meg, de maradt néhány hálálkodó levél. Meg gratuláló. Mindenféle kitüntetéshez.
Aztán találtam egy levelet, amelyben valamilyen kitüntetést adományoztak neki. Magyarország Főméltóságú Kormányzója. És nézem a levelet. Nézem a pecsétet rajta. És itt jön be, hogy a történelmi tudásom nulla, de a levélen a pecsétet el tudom olvasni: Magyar Királyi Miniszterelnök. És nézem az aláírást. Teljesen úgy néz ki, mintha Teleki lenne odaírva.
Persze ez nem mond nekem semmit. Hívom a bölcs uramat: Lehet, hogy 1941-ben Teleki volt a miniszterelnök? És írt volna egy levelet a dédapámnak? A kormányzó nevében?
Másnap röhögve mesélem az egészet a testvéreimnek. Marci kérdezi, milyen keltezésű a levél, mert Teleki április 3-án lett öngyilkos. MERT AZ ÉN TESTVÉREM ÍGY TUDJA A TÖRTÉNELMET! Persze nem emlékeztem a levélen a dátumra…
De most megnéztem: március 10. Nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök írt egy levelet a dédapámnak.
MOST MÁR CSAK AZT KELLENE MEGTUDNOM, HOGY EZ JÓ VAGY ROSSZ???
Szóval a történet arról szól, hogy tavaly meghalt a nagymamám, és idén november-decemberben megkezdődött a lakása kipakolása. A munka oroszlánrésze nem rám hárult, de azért kellett egy-két dolgot tennem. Háromszor voltam fent segíteni a teljes kipakolás alatt. És hoztam el, amiket rám osztottunk. Én kaptam a naplók, levelek feldolgozásának feladatát. Emellett csomó mindent adott az apukám, amit ő nem akart már elvinni. Meg nem én voltam a képeslap-felelős, mégis rengeteg képeslap került hozzám. (Mert nem blogot írtak az emberek akkoriban, hanem képeslapokat. Nem is tudom megbecsülni, hány képeslap lehetett a nagymamám birtokában. Több ezer.)
A szombati délutáni rendrakás része volt, hogy elkezdtem a három papírszatyornyi írásos anyag rendezését.
Végigolvastam több száz dédnagyanyámnak / nagyanyámnak írt képeslapot. A hihetetlen magasságok illusztrálására két példa:
Az első Nagy-Váradon kelt 1912. augusztus 24-én. A szöveg: Szívélyes üdvözlettel emlékezünk meg Irénkéről. Aláírás olvashatatlan: Jolán? Zoltán? Utóirat: „Fehér répa, sárga répa.” Vajon, mit jelenthet ez?
Második képeslap, dátum nélkül: Részvéttel hallottam, hogy a gyűjtés alkalmával meghűlt, de remélem, hogy már a teljes javulás útján van. Kezeit csókolja: Mary.
???
Azt hiszem, értitek, mire céloztam az előbb.
A dédapám jogi pályán dolgozott, az ő levelezése nincs már meg, de maradt néhány hálálkodó levél. Meg gratuláló. Mindenféle kitüntetéshez.
Aztán találtam egy levelet, amelyben valamilyen kitüntetést adományoztak neki. Magyarország Főméltóságú Kormányzója. És nézem a levelet. Nézem a pecsétet rajta. És itt jön be, hogy a történelmi tudásom nulla, de a levélen a pecsétet el tudom olvasni: Magyar Királyi Miniszterelnök. És nézem az aláírást. Teljesen úgy néz ki, mintha Teleki lenne odaírva.
Persze ez nem mond nekem semmit. Hívom a bölcs uramat: Lehet, hogy 1941-ben Teleki volt a miniszterelnök? És írt volna egy levelet a dédapámnak? A kormányzó nevében?
Másnap röhögve mesélem az egészet a testvéreimnek. Marci kérdezi, milyen keltezésű a levél, mert Teleki április 3-án lett öngyilkos. MERT AZ ÉN TESTVÉREM ÍGY TUDJA A TÖRTÉNELMET! Persze nem emlékeztem a levélen a dátumra…
De most megnéztem: március 10. Nagyon úgy tűnik, hogy a miniszterelnök írt egy levelet a dédapámnak.
MOST MÁR CSAK AZT KELLENE MEGTUDNOM, HOGY EZ JÓ VAGY ROSSZ???
2009. december 12., szombat
A fiam ágya
Az volt mára a terv, hogy A. mamájához megyünk ebédelni, majd ottfelejtjük a gyerekeket, hogy elmenjünk múzeumba.
Sajnos Ági megbetegedett.
Semmi gond, majd a Mamámnál felejtjük a gyerekeket délutánra.
SAJNOS A MAMÁM NEM ÉRT RÁ.
Így a délutánt itthon töltöttük.
A férjem alvásba menekült.
Én rendrakásba.
Pár perce jutottam el a fiam ágyáig.
Ahol a következő tárgyakat találtam.
1 db paplan
1 db mobiltelefon (az egyik pótkészülékünk. Nem tudom, hogy került a gyerekhez.)
2 db kisebb méretű plüssállat (majmok)
Legó
néhány érem
1 db kulcstartó, kulcs nélkül
néhány üres csoki papír
1 db cipős doboz üresen
1 discman + 2 db hangfal (az egyik unokatestvéremtől kunyerálta el a gyerek)
1 db üres discman doboz
1 nagyméretű kígyó (plüss; amikor nagyot mondok, gondoljatok hatalmasabb)
1 óriásméretű kutya (plüss; Pepénél kicsit nagyobb)
pepék
3 db dobókocka
1 furulya
kb. 1 tucat bakugán
kb. 2 tucat bakugán kártya
fél pár bakancs (koszosan…)
Mondjuk a jó hír, hogy nőt nem találtam. Mondjuk, nem néztem be a paplan alá.
Azt hiszem, le kell pihennem egy kicsit…
PS.: Mindent úgy hagytam, ahogy találtam. Mégsem nyúlhatok be durván a fiam személyes terébe...
Sajnos Ági megbetegedett.
Semmi gond, majd a Mamámnál felejtjük a gyerekeket délutánra.
SAJNOS A MAMÁM NEM ÉRT RÁ.
Így a délutánt itthon töltöttük.
A férjem alvásba menekült.
Én rendrakásba.
Pár perce jutottam el a fiam ágyáig.
Ahol a következő tárgyakat találtam.
1 db paplan
1 db mobiltelefon (az egyik pótkészülékünk. Nem tudom, hogy került a gyerekhez.)
2 db kisebb méretű plüssállat (majmok)
Legó
néhány érem
1 db kulcstartó, kulcs nélkül
néhány üres csoki papír
1 db cipős doboz üresen
1 discman + 2 db hangfal (az egyik unokatestvéremtől kunyerálta el a gyerek)
1 db üres discman doboz
1 nagyméretű kígyó (plüss; amikor nagyot mondok, gondoljatok hatalmasabb)
1 óriásméretű kutya (plüss; Pepénél kicsit nagyobb)
pepék
3 db dobókocka
1 furulya
kb. 1 tucat bakugán
kb. 2 tucat bakugán kártya
fél pár bakancs (koszosan…)
Mondjuk a jó hír, hogy nőt nem találtam. Mondjuk, nem néztem be a paplan alá.
Azt hiszem, le kell pihennem egy kicsit…
PS.: Mindent úgy hagytam, ahogy találtam. Mégsem nyúlhatok be durván a fiam személyes terébe...
2009. december 11., péntek
A fekete lyuk
Pár hónapja Pepe feltette a nagy kérdést: „Mamika, mi a fekete lyuk?” Mire én kapásból válaszoltam, ahogy egy bölcsész teheti: „Pepe, a fekete lyuk egy nem létező égitest.”
Nyilvánvaló, hogy a fiam ezzel nem elégedett meg. Az amatőr csillagász öcsémhez fordult. Aminek eredményeképpen hetekig fehér lyukról meg féregjáratról, vagy miről, magyarázott a gyerek.
Mintha érdekelne.
Aztán egy Csillagász Apuka elvitte őket a Csillagászati Központba, így mondta Pepe, ahol a gyerek feltette fekete lyukra vonatkozó kérdéseit, aminek következtében megtudta, a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk, mik is azok a fekete lyukak.
Jó pár hete történt a dolog. Szerencsére néhány óra intenzív terápia segítségével sikerült Pepét túllendíteni ezen a kognitív disszonancia állapotán: Miért mondott mást a csillagász bácsi, mint Zoli?
Nyilván azért, mert az öcsém sokkal okosabb.
Tegnap aztán végre összefutottam a csillagász apukával. Azt hiszem kicsit meglepődött, amikor keresetlen modoromban lecsesztem, hogy miért mondja a gyereknek, hogy nem tudja, mi a fekete lyuk. Mit tanult az egyetemen???
Szegény apuka először gondolta, hogy megpróbálja megmagyarázni, nekem mi az a tér-idő szingularitás.
MINTHA ÉRDEKELNE.
Aztán bocsánatot kért, hogy még nem tudott senki sem elmenni és megnézni, pontosan milyen is egy fekete lyuk.
AZTÁN LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSEMRE ELLENTÁMADÁSBA LENDÜLT.
Nagyon komisz ellentámadásba.
És elkezdte magyarázni, milyen jó kis távcsövet lehet kapni a Lidlben. CSAK 20 000 Ft.
Na ezen a ponton kezdtem menekülni, Pepét magam mögött rángatva. (Bár lehet, hogy a távcsővel járnék jobban, mert ahogy látom van éjjel látó készülékük is. 40000 forintért...)
Azért még hátraintettünk…
Az apuka visszaintett: Csak ritkán lehet kapni, de most igen. Nagyon megéri az árát!
PONT EZ HIÁNYZIK MÉG!
Egy távcső.
És három hisztis gyerek, hogy miért felhős az ég decemberben…
Nyilvánvaló, hogy a fiam ezzel nem elégedett meg. Az amatőr csillagász öcsémhez fordult. Aminek eredményeképpen hetekig fehér lyukról meg féregjáratról, vagy miről, magyarázott a gyerek.
Mintha érdekelne.
Aztán egy Csillagász Apuka elvitte őket a Csillagászati Központba, így mondta Pepe, ahol a gyerek feltette fekete lyukra vonatkozó kérdéseit, aminek következtében megtudta, a tudomány mai állása szerint nem tudhatjuk, mik is azok a fekete lyukak.
Jó pár hete történt a dolog. Szerencsére néhány óra intenzív terápia segítségével sikerült Pepét túllendíteni ezen a kognitív disszonancia állapotán: Miért mondott mást a csillagász bácsi, mint Zoli?
Nyilván azért, mert az öcsém sokkal okosabb.
Tegnap aztán végre összefutottam a csillagász apukával. Azt hiszem kicsit meglepődött, amikor keresetlen modoromban lecsesztem, hogy miért mondja a gyereknek, hogy nem tudja, mi a fekete lyuk. Mit tanult az egyetemen???
Szegény apuka először gondolta, hogy megpróbálja megmagyarázni, nekem mi az a tér-idő szingularitás.
MINTHA ÉRDEKELNE.
Aztán bocsánatot kért, hogy még nem tudott senki sem elmenni és megnézni, pontosan milyen is egy fekete lyuk.
AZTÁN LEGNAGYOBB MEGLEPETÉSEMRE ELLENTÁMADÁSBA LENDÜLT.
Nagyon komisz ellentámadásba.
És elkezdte magyarázni, milyen jó kis távcsövet lehet kapni a Lidlben. CSAK 20 000 Ft.
Na ezen a ponton kezdtem menekülni, Pepét magam mögött rángatva. (Bár lehet, hogy a távcsővel járnék jobban, mert ahogy látom van éjjel látó készülékük is. 40000 forintért...)
Azért még hátraintettünk…
Az apuka visszaintett: Csak ritkán lehet kapni, de most igen. Nagyon megéri az árát!
PONT EZ HIÁNYZIK MÉG!
Egy távcső.
És három hisztis gyerek, hogy miért felhős az ég decemberben…
2009. december 10., csütörtök
Házi feladat
Pepe mindig az iskolában írja meg a házi feladatát.
Mert így jobb mindenkinek.
Ma valami miatt hazahozta a fiam a leckéjét. (Állítása szerint annyira rosszul volt, hogy nem tudta megcsinálni. Hm…)
Nyelvtan volt a házi.
Amiből a férjem, még harmadik gimnazista korában is csak kettes volt.
Így hiába próbált segíteni a gyereknek. Sem a faggyút, sem a madzagot nem tudták elválasztani.
Hívták a bölcsészt a családban.
A faggyú még ment, de csak a példa alapján.
A madzagot viszont így választottuk el a gyereknek: mad-zag.
Majd, amikor Pepe ellenkezett és nem akarta beírni a megoldást, mégjól le is basztuk kicsit le is szidtuk, hogy segítünk neki, és ő nem akarja megfogadni a tanácsunkat.
Aztán, hogy eldöntsem a vitát, elővettem a helyesírási szótárt.
Upsz. Upsz. Upsz.
Aztán azzal védekeztem, hogy már megint változtattak a helyesírási szabályon.
De azt hiszem, Pepe nem vette be…
Mert így jobb mindenkinek.
Ma valami miatt hazahozta a fiam a leckéjét. (Állítása szerint annyira rosszul volt, hogy nem tudta megcsinálni. Hm…)
Nyelvtan volt a házi.
Amiből a férjem, még harmadik gimnazista korában is csak kettes volt.
Így hiába próbált segíteni a gyereknek. Sem a faggyút, sem a madzagot nem tudták elválasztani.
Hívták a bölcsészt a családban.
A faggyú még ment, de csak a példa alapján.
A madzagot viszont így választottuk el a gyereknek: mad-zag.
Majd, amikor Pepe ellenkezett és nem akarta beírni a megoldást, még
Aztán, hogy eldöntsem a vitát, elővettem a helyesírási szótárt.
Upsz. Upsz. Upsz.
Aztán azzal védekeztem, hogy már megint változtattak a helyesírási szabályon.
De azt hiszem, Pepe nem vette be…
2009. december 9., szerda
A templomban megtekintett karácsonyi koncert számokban
A pulóverek száma, amit a fiam magára húzott, hogy védje testét a hideg templomban: 0
Hányszor jelentette ki Bakka, hogy utál templomba járni? 1-szer. Szerencsére még az épületen kívül voltunk és nem volt idegen hallótávolságban.
Azoknak a perceknek a száma, amit a lányok nyugodtan végigültek: 4 (konzervatív becslés alapján).
A teljes koncert hossza: 65 perc.
A perceknek a száma, amit a fiam szerepléssel töltött: 7.
Hányadik percben kezdtek a lányok nyávogni, hogy éhesek: 8.
Hány sós stanglit ettek meg a lányaim? 20 dekányit. (Nem szoktam sós stanglival templomba járni. A koncert utáni bulira kellett volna vinnem.)
Hányszor kértek inni? Ezt nem tudom megmondani. Körülbelül minden kétdekányi sós süti elfogyasztása utána.
Hányszor kezdtem üres fenyegetőzésbe a lányok viselkedése miatt? 3-ra emlékszem.
A perceknek a száma, amit élveztem: 7+6.
A produkciók száma, amit semmiképpen sem kellett volna erőltetni: 2 (a 6-ból).
Hányszor jártuk körbe a templomot a lányokkal? 3-szor a koncert előtt. 5-ször a koncert alatt.
Hányszor állítottuk fel a padsor végén ülő férjemet, hogy ki tudjunk menni: Nem számoltam, de A. arckifejezéséből ítélve többször, mint kellett volna.
Hányszor jelentette ki Bakka, hogy utál templomba járni? 1-szer. Szerencsére még az épületen kívül voltunk és nem volt idegen hallótávolságban.
Azoknak a perceknek a száma, amit a lányok nyugodtan végigültek: 4 (konzervatív becslés alapján).
A teljes koncert hossza: 65 perc.
A perceknek a száma, amit a fiam szerepléssel töltött: 7.
Hányadik percben kezdtek a lányok nyávogni, hogy éhesek: 8.
Hány sós stanglit ettek meg a lányaim? 20 dekányit. (Nem szoktam sós stanglival templomba járni. A koncert utáni bulira kellett volna vinnem.)
Hányszor kértek inni? Ezt nem tudom megmondani. Körülbelül minden kétdekányi sós süti elfogyasztása utána.
Hányszor kezdtem üres fenyegetőzésbe a lányok viselkedése miatt? 3-ra emlékszem.
A perceknek a száma, amit élveztem: 7+6.
A produkciók száma, amit semmiképpen sem kellett volna erőltetni: 2 (a 6-ból).
Hányszor jártuk körbe a templomot a lányokkal? 3-szor a koncert előtt. 5-ször a koncert alatt.
Hányszor állítottuk fel a padsor végén ülő férjemet, hogy ki tudjunk menni: Nem számoltam, de A. arckifejezéséből ítélve többször, mint kellett volna.
2009. december 8., kedd
Sátorozzunk!
Ez sem az a történet, amiről terveztem írni, de volt ma minden: gyógytornász, orvos, egyetemi megbeszélés, karácsonyi koncert, töki pompos, forralt bor, ezért arra a bejegyzésre most sincs lelkierőm.
Viszont azt röviden elmondhatom, hogy Bakka bulit szervez, amely keretében a barátait (értsd: az egész ovis csoportot) meg akarja hívni magunkhoz egy kis sátorozásra.
Ezt most nem kommentálom, de elképzelhetitek, milyen boldogsággal töltött el az ötlet. Így csak azt vettem fel a lányomnak, hogy sátraink száma meglehetősen korlátozott. Konkréten egyelten darab kétszemélyes sátrunk van.
Bakka: Semmi gond, akkor csak a két legjobb barátomat hívom meg: Át és Bét.
Én: Remek.
Bakka: És akkor úgy fogunk aludni a sátorban, hogy én alszom Pepével és ZK-val egy matracon és Á és Bé a másikon. Hadd romantikázzanak egy kicsit, úgyis szerelmesek egymásba.
Remek! Bé egy héten született Bakkával, Mamájával nagyon jóba vagyok. Nagyon szervezkedtünk, hogy a két gyerek egy ovis csoportba kerülhessen. Sikerült is. Csak kicsit sértődtem meg, amikor Bé elég gyorsan dobta a barna rövid hajú Bakkát a hosszú szőke hajú Áért. Azóta is izgultam, nem esett-e ez rosszul Bakkának, annak ellenére, hogy Ával ő is nagyon összebarátkozott. Gondolom jó alkalom, hogy megkérdezem.
Én: Nem is tudtam, hogy Á és Bé szerelmesek egymásba.
Bakka: Pedig így van, Mamika.
Én: És te nem vagy féltékeny?
Bakka [hatalmas kézlegyintéssel]: Dehogyis, Mamika, tudod, én valaki egész másba vagyok belezúgva.
Én: Még mindig BA-ba?
Bakka: Persze, Mamika.
Remek. Legalább ezt is tisztáztuk…
Mindenestre ALIG várom a sátorszezont…
Viszont azt röviden elmondhatom, hogy Bakka bulit szervez, amely keretében a barátait (értsd: az egész ovis csoportot) meg akarja hívni magunkhoz egy kis sátorozásra.
Ezt most nem kommentálom, de elképzelhetitek, milyen boldogsággal töltött el az ötlet. Így csak azt vettem fel a lányomnak, hogy sátraink száma meglehetősen korlátozott. Konkréten egyelten darab kétszemélyes sátrunk van.
Bakka: Semmi gond, akkor csak a két legjobb barátomat hívom meg: Át és Bét.
Én: Remek.
Bakka: És akkor úgy fogunk aludni a sátorban, hogy én alszom Pepével és ZK-val egy matracon és Á és Bé a másikon. Hadd romantikázzanak egy kicsit, úgyis szerelmesek egymásba.
Remek! Bé egy héten született Bakkával, Mamájával nagyon jóba vagyok. Nagyon szervezkedtünk, hogy a két gyerek egy ovis csoportba kerülhessen. Sikerült is. Csak kicsit sértődtem meg, amikor Bé elég gyorsan dobta a barna rövid hajú Bakkát a hosszú szőke hajú Áért. Azóta is izgultam, nem esett-e ez rosszul Bakkának, annak ellenére, hogy Ával ő is nagyon összebarátkozott. Gondolom jó alkalom, hogy megkérdezem.
Én: Nem is tudtam, hogy Á és Bé szerelmesek egymásba.
Bakka: Pedig így van, Mamika.
Én: És te nem vagy féltékeny?
Bakka [hatalmas kézlegyintéssel]: Dehogyis, Mamika, tudod, én valaki egész másba vagyok belezúgva.
Én: Még mindig BA-ba?
Bakka: Persze, Mamika.
Remek. Legalább ezt is tisztáztuk…
Mindenestre ALIG várom a sátorszezont…
2009. december 7., hétfő
Egy rövid kis történet
Egyáltalán nem erről akartam ma írni, de kevés az időm, így be kell érnetek ezzel. Amikor átolvastam a bejegyzést, akkor vettem észre, hogy kétszer is szerepel a szar szó benne… Elnézést. Ez van.
Volt már szó róla, Pepe bakugán-versenyre szeretne menni (CSAK NÉZŐKÉNT! SZERENCSÉRE!), ezért egyik este kicsit interneztünk, hogy lássuk, melyek a lehetőségeink.
A fiam nem tud olvasni, én meg türelmetlen vagyok, továbbá az oldal, amire keveredtünk szar volt, így csak tengtünk-lengtünk erre-arra. Elég gyakran ugrott fel egy-egy ablak mindenféle szöveggel és a yes-no opció. Nos, ezeket nem olvastuk el, csak kedvünk szerint kattintottunk.
Ennek eredményeképpen sikerült, tudtunkon kívül, egy bakugán-képernyővédőt telepíteni a laptopomra.
Tudtunkon kívül, ahogy mondtam.
A laptopomat gyakran szoktam az óráimon használni, és ezt tettem múlt csütörtökön is.
Éppen a t-teszt és ANOVA közti különbséget magyaráztam a diákoknak, amikor a bakugán-képernyővédő előugrott.
Először mindenki megijedt.
Aztán mindenki röhögött.
Aztán magyarázkodtam egy sort.
Aztán az egyik diákom elmesélte, hogy volt egy konferencián, ahol az előadónak szintén hasonló módon ugrott elő egy képernyővédője. Azon egy felirat volt, amely így szólt: „NE VACSORÁZZ!!!”
És akkor megint mindenki röhögött.
Én meg arra gondoltam, mennyire igaz az a mondás, hogy mindig van valaki, aki még nálunk is szarabb helyzetben van…
Volt már szó róla, Pepe bakugán-versenyre szeretne menni (CSAK NÉZŐKÉNT! SZERENCSÉRE!), ezért egyik este kicsit interneztünk, hogy lássuk, melyek a lehetőségeink.
A fiam nem tud olvasni, én meg türelmetlen vagyok, továbbá az oldal, amire keveredtünk szar volt, így csak tengtünk-lengtünk erre-arra. Elég gyakran ugrott fel egy-egy ablak mindenféle szöveggel és a yes-no opció. Nos, ezeket nem olvastuk el, csak kedvünk szerint kattintottunk.
Ennek eredményeképpen sikerült, tudtunkon kívül, egy bakugán-képernyővédőt telepíteni a laptopomra.
Tudtunkon kívül, ahogy mondtam.
A laptopomat gyakran szoktam az óráimon használni, és ezt tettem múlt csütörtökön is.
Éppen a t-teszt és ANOVA közti különbséget magyaráztam a diákoknak, amikor a bakugán-képernyővédő előugrott.
Először mindenki megijedt.
Aztán mindenki röhögött.
Aztán magyarázkodtam egy sort.
Aztán az egyik diákom elmesélte, hogy volt egy konferencián, ahol az előadónak szintén hasonló módon ugrott elő egy képernyővédője. Azon egy felirat volt, amely így szólt: „NE VACSORÁZZ!!!”
És akkor megint mindenki röhögött.
Én meg arra gondoltam, mennyire igaz az a mondás, hogy mindig van valaki, aki még nálunk is szarabb helyzetben van…
2009. december 5., szombat
Egy gyors kérdés, azt hiszem földrajzból...
Először is sajnálom, hogy ellógtam a pénteket!
Másodszor is, Pepe napok óta azzal bosszant, hogy miért van az, hogy azok az emberek, akik a Déli-félteként élnek, nem érzik, hogy fejjel lefelé vannak.
Eddig egyetlen magyarázatunkat sem fogadta el. Úgyhogy, Internet, kisegítenél?
Köszönöm!
PS: Tegnap kapott a fiam egy email-címet. Elnézést kérek, azoktól a rokonainktól és barátainktól, akiket hasonló témájú emailekkel bombáz! Nem nagyon szoktam úgy kezdeni a történeteimet, hogy annyira édes volt a gyerek, amikor… De most tényleg az volt Pepe, amikor megmutattam neki a CtrlC/CtrlV billentyűk trükkjét. „Milyen jó ez a luxus, Mamika. Már azt hittem, újra le kell írnom a levelet!” Mindig mondom, fontos alacsonyra tenni a lécet!
Másodszor is, Pepe napok óta azzal bosszant, hogy miért van az, hogy azok az emberek, akik a Déli-félteként élnek, nem érzik, hogy fejjel lefelé vannak.
Eddig egyetlen magyarázatunkat sem fogadta el. Úgyhogy, Internet, kisegítenél?
Köszönöm!
PS: Tegnap kapott a fiam egy email-címet. Elnézést kérek, azoktól a rokonainktól és barátainktól, akiket hasonló témájú emailekkel bombáz! Nem nagyon szoktam úgy kezdeni a történeteimet, hogy annyira édes volt a gyerek, amikor… De most tényleg az volt Pepe, amikor megmutattam neki a CtrlC/CtrlV billentyűk trükkjét. „Milyen jó ez a luxus, Mamika. Már azt hittem, újra le kell írnom a levelet!” Mindig mondom, fontos alacsonyra tenni a lécet!
2009. december 3., csütörtök
Dear Charlotte,
Ez egy nyílt levél-féleség Hozzád. Gyors leszek, mert fáradt vagyok.
A rossz hír, hogy ÉN a 21. század gyermeke vagyok. Hogy is magyarázzam meg? Felgyorsult idő, digitális technológia, stb. stb. stb. Manapság SMS van (1000 karakter.). És twitter (140 karakter). Hogy mik ezek? Hagyjuk, nem fontos.
Nem is tudom, hogy mondjam meg, de manapság az emberek többsége nem olvas 700 oldalas regények. Vagy legalábbis ritkán.
Van persze jó hír is.
Téged nem felejtettek el. Sőt, a legnagyobbak között tartanak számon. Számos nyelven kiadják a regényeidet, pl.: Villette-t is. És akkor el is érkeztünk a témánkhoz. 3 gyerekem van. Dolgozom. Háztartásom van. És férjem. Bár az utóbbinak köszönhetően nem panaszkodhatom, de gondolhatod, nincs sok szabadidőm. Az állandó rohanás. Hogy nem érted, miről beszélek? Nem gond. Hagyjuk. Szóval elolvastam Villette című regényedet.
Tényleg remekmű.
CSAK A VÉGE BORÍTOTT KI.
Nem az a gondom, hogy nem happy ending. Mert rendben. Meg kell valakinek halni, akkor haljon meg. A problémám, hogy 700 alig cselekmény oldal után (nem, nem panaszkodom, mert tényleg jó vagy!) nem szeretnek kis kvíz-féleséggel regényt befejezni.
Ami nem is kvíz valójában, mert nem arról van szó, hogy nem lehet kibogozni, hogy az egyik főhős meghalt-e vagy sem. Hanem arról, hogy néhány figyelmes olvasás után, egyértelmű, hogy 700 oldal után Te megölted Paul tanár urat.
Hogy tehettél ilyet, te kis kurva???
Bocsánat.
Üdvözlet stb…
PS: És nem vagyok egyedül! Mondjuk, ő csak lehülyézett.
A rossz hír, hogy ÉN a 21. század gyermeke vagyok. Hogy is magyarázzam meg? Felgyorsult idő, digitális technológia, stb. stb. stb. Manapság SMS van (1000 karakter.). És twitter (140 karakter). Hogy mik ezek? Hagyjuk, nem fontos.
Nem is tudom, hogy mondjam meg, de manapság az emberek többsége nem olvas 700 oldalas regények. Vagy legalábbis ritkán.
Van persze jó hír is.
Téged nem felejtettek el. Sőt, a legnagyobbak között tartanak számon. Számos nyelven kiadják a regényeidet, pl.: Villette-t is. És akkor el is érkeztünk a témánkhoz. 3 gyerekem van. Dolgozom. Háztartásom van. És férjem. Bár az utóbbinak köszönhetően nem panaszkodhatom, de gondolhatod, nincs sok szabadidőm. Az állandó rohanás. Hogy nem érted, miről beszélek? Nem gond. Hagyjuk. Szóval elolvastam Villette című regényedet.
Tényleg remekmű.
CSAK A VÉGE BORÍTOTT KI.
Nem az a gondom, hogy nem happy ending. Mert rendben. Meg kell valakinek halni, akkor haljon meg. A problémám, hogy 700 alig cselekmény oldal után (nem, nem panaszkodom, mert tényleg jó vagy!) nem szeretnek kis kvíz-féleséggel regényt befejezni.
Ami nem is kvíz valójában, mert nem arról van szó, hogy nem lehet kibogozni, hogy az egyik főhős meghalt-e vagy sem. Hanem arról, hogy néhány figyelmes olvasás után, egyértelmű, hogy 700 oldal után Te megölted Paul tanár urat.
Hogy tehettél ilyet, te kis kurva???
Bocsánat.
Üdvözlet stb…
PS: És nem vagyok egyedül! Mondjuk, ő csak lehülyézett.
2009. december 2., szerda
Rövid leszek, mint a negyedéves bizonyítvány…
Negyedéves bizonyítvány?, kérdezhetitek.
Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.
Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.
Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!
A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)
A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.
Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…
Igen, én is csodálkoztam, de hazajött.
Azt gondoltam, majd én is azoknak az anyukáknak a sorába fogok beállni, aki minden alkalmat megragad, hogy magyarázza, mennyire nem fontosak a jegyek, mennyire nem lényeges az értékelés, mennyire nem foglalkoznak azzal, milyen jegyet hoz a gyerek. Majd, amikor már azt hisszük kint vagyunk a vízből, akkor hozzáteszik: Persze nálunk nincs gond, mert mindenből csillagos ötös a gyerek.
Tudjuk, milyen okos Pepe. De azt is tudjuk, hogy nem eminens tanuló. És ez látszik is a jegyein és a bizonyítványán. Micsoda meglepetés!
A jó hír azonban az, hogy megkaptuk az első csillagos ötös. (Bár miután tegnap megint 20 percet váratott a gyerek, kevéssé tudtam neki örülni. Pepe: „Jól van, Mamika, ne rontsd el ezt a szép napot! Holnap majd a tanóra után összepakolok, hogy, amikor szólsz értem, rögtön tudjak jönni.” Akárcsak én, a fiam is lassan tanul…)
A rossz hír, hogy testnevelésből kapta a csillagos ötöst.
Bár lehet, hogy ez nem is annyira rossz hír. Hiszen az a kedvenc tantárgya…
2009. december 1., kedd
Elnézést kérek! És: Bocsánat!
Mióta gyerekeim vannak számtalan alkalommal, számtalan embertől kértem elnézést és bocsánatot.
A GYEREKEIM NEVÉBEN.
Mert elállják mások útját. Mert lábakra taposnak. Mert ordibálnak. Mert belerohannak. Mert. Mert. Mert.
Tegnap aztán kénytelen voltam elnézést kérni Bakka ovis társának a mamájától is. Hallottam, hogy a kisfiú becézgeti Bakkát. (Bakkuska. Bakkuska.), de gondoltam: Mi baj lehet belőle?
Mi is?
Anyuka: Bakka ezt mutatta a kisfiamnak.
És mutatja: A hüvelykujját a torka előtt keresztbe húzza.
És nézek a lányomra. És látom, hogy így volt.
Én: Elnézését kérek.
Közben a kisfiú persze tovább Bakkuskázott. Az anyukája próbálta a csitítgatni. Hiába.
Én: Elnézését kérek. Azt hiszem, nem is tudja Bakka, mit jelent ez. Megbeszélem vele.
Bakka: Ne hívjon Bakkuskának.
Ez volt az a pillanat, amikor elhagytuk a terepet, hogy privát beszélhessük meg a dolgot.
Bakka: Engem csak Papika hívhat így!
Én: ÉS ÉN NEM???
Bakka: Na jó, Mamika, te is.
Én: Bakka, tudod, hogy ez mit jelent?
Bakka: Nem tudom.
Én: Nagyon csúnyát jelent. Azt jelenti, hogy elvágnád a torkát és megölnéd. Ezt akartad mondani?
Bakka: Nem.
Én: Rendben, de többet ilyet ne mutass az oviban, jó? Megígéred?
Bakka: Jó. Megígérem.
Jó úton járunk, gondoltam. Egészen estig. Amikor a húgának mutatja valamiért ugyanazt. ÉS MEG IS MAGYARÁZZA: ZK, ez azt jelenti, hogy elvágom a torkodat, mert meg akarlak ölni!
Jól gondoltam, hogy jó úton járunk…
A GYEREKEIM NEVÉBEN.
Mert elállják mások útját. Mert lábakra taposnak. Mert ordibálnak. Mert belerohannak. Mert. Mert. Mert.
Tegnap aztán kénytelen voltam elnézést kérni Bakka ovis társának a mamájától is. Hallottam, hogy a kisfiú becézgeti Bakkát. (Bakkuska. Bakkuska.), de gondoltam: Mi baj lehet belőle?
Mi is?
Anyuka: Bakka ezt mutatta a kisfiamnak.
És mutatja: A hüvelykujját a torka előtt keresztbe húzza.
És nézek a lányomra. És látom, hogy így volt.
Én: Elnézését kérek.
Közben a kisfiú persze tovább Bakkuskázott. Az anyukája próbálta a csitítgatni. Hiába.
Én: Elnézését kérek. Azt hiszem, nem is tudja Bakka, mit jelent ez. Megbeszélem vele.
Bakka: Ne hívjon Bakkuskának.
Ez volt az a pillanat, amikor elhagytuk a terepet, hogy privát beszélhessük meg a dolgot.
Bakka: Engem csak Papika hívhat így!
Én: ÉS ÉN NEM???
Bakka: Na jó, Mamika, te is.
Én: Bakka, tudod, hogy ez mit jelent?
Bakka: Nem tudom.
Én: Nagyon csúnyát jelent. Azt jelenti, hogy elvágnád a torkát és megölnéd. Ezt akartad mondani?
Bakka: Nem.
Én: Rendben, de többet ilyet ne mutass az oviban, jó? Megígéred?
Bakka: Jó. Megígérem.
Jó úton járunk, gondoltam. Egészen estig. Amikor a húgának mutatja valamiért ugyanazt. ÉS MEG IS MAGYARÁZZA: ZK, ez azt jelenti, hogy elvágom a torkodat, mert meg akarlak ölni!
Jól gondoltam, hogy jó úton járunk…
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)