2008. május 30., péntek

Hallottátok a hatalmas robajt?

Én voltam. Bocsánat. Megint levertem a lécet.

1. bizonyíték:

A bili először hétfőn délután borult ki, amikor Pepe azzal fogadott az óvodában, hogy … de talán jöjjön inkább szó szerint a beszélgetés:

Pepe: Mindenki kapott valamit gyereknapra a csoportban csak én nem.
Én [mert gonosz vagyok!]: És?
Pepe: Én miért nem kaptam semmit?
Én: Elég sok mindent kaptál az elmúlt hetekben, nem gondoltam, hogy gyereknapra is kellene valamit vennem neked.
Pepe: Mit kaptam az elmúlt hetekben.
Én: [próbálom felsorolni]
Pepe: Az más.
Én: Azt kaptad gyereknapra, hogy együtt ebédelhettél a 93 éves dédnagymamáddal.
Pepe: MOST VICCELSZ MAMIKA???

***

2. bizonyíték:

Azt hiszem, hogy írtam már korábban, hogy első héten az óvodában megígértem Pepének, hogy nem kell reggelente gyűjtőbe mennie. Gyakorlatilag ezzel azt ígértem meg, hogy nem fogjuk fél 8 előtt bevinni az oviba, mert akkor a csoportok még egy szobában vannak, ami rendben is volt.

Csütörtökön viszont 8-ra kellett munkába mennem, így Pepét negyed 8-kor raktam le az óvodában. A fiam kiborult.

Katinka [a saját óvó nénije, aki a gyűjtőt felügyelte]: Pepe, mi a baj?
Pepe: SEMMI.
Én: Még kiscsoportban megígértem neki, hogy egyszer sem kell gyűjtőbe jönnie. És a három év alatt kétszer mégis kellett.
Pepe: NÉGYSZER MAMIKA. NÉGYSZER.
Katinka: Sanyarú gyerekkorod van, Pepe!
Én: Sanyarú bizony!

***

3. bizonyíték, Pepe mentes, kivételesen

Egy épületbe igyekszünk bemenni, forgóajtó keresztül. ZK szokás szerint vágtat elől, utána a két testvére. A.-val andalgunk utánuk. Átsegítettük őket a forgalmas parkolón, itt már nem érheti baj senkit.

ZK természetesen hatalmas lendülettel vágódik be a forgóajtóba egy vadidegen nő után. Természetesen rögtön el is esik [ZK, nem a nő]. Az ajtó természetesen nem áll meg, ZK lába viszont az ajtó alá szorul. A nőnek szerencsére helyén van az esze, nem pánikol, hanem próbálja a lányom lábát kiszabadítani. Nem sikerül. Már én is rohanok oda, és kiráncigálom a kislányomat szorult helyzetéből.

Én: Fájt, ZK?
ZK: NEM.
Én: Megijedtél, ZK?
ZK: NEM.

3 megjegyzés:

aliz írta...

nekem is annyi hasonló történetem (párbeszédem) van lányom óvodás éveiből - tele is írtam velük egy csomó füzetet, kár hogy akkor még nem volt blog...
jó olvasni a tieidet (is) :)

(tegnap a buszon egy "középsős" szórakoztatott - azt viszont lejegyeztem itt:
http://lineas.freeblog.hu/archives/2008/05/29/intermezzo/

Daniella írta...

aliz: már olvastam! reggelente te vagy az egyik első, akit meglátogatok! akartam is írni ma, hogy olyan jó olvasni, amit írsz!
Köszönöm!

aliz írta...

de friss és gyors vagy!
én köszönöm!