2008. május 20., kedd

Barkochbázunk

Kedvenc szórakozásunk, hogy autóztatjuk a gyerekeket. Az utazást kiskorukban alvással, ujjszopással, ablakon kibámulással élték túl, de most, hogy nagyok már játszani akarnak. Nyelvi játékokat. Négy kedvenc van: fekete-fehér-igen-nem; homonimák keresése; szólánc és a barkochbázás.

Én, szokás szerint, mindegyik utálom, de ki vagyok én, hogy befolyásoljam a gyerekeimet, így boldogan kisebb panaszkodásokkal tarkítva játszom velük.

Nézzük a legutóbbi barkochbázást!

Elöljáróban: Pepéről tudni kell, hogy rajongva szereti nagybátyja barátnőjét (Angélát), így elég egyszerű séma szerint dolgozik:

Pepe: Mamika, gondoljál!
Én: Gondoltam!
Pepe: Személy?
Én: Igen.
Pepe: Ismerem?
Én: Igen.
Pepe: Tud úszni?
Én: Ö, igen.
Pepe: Angéla?
Én: Öööö. NEM.
Pepe: ???

Bakka már bonyolultabb eset:

Bakka: Most én jövök!
Én: Rendben. Gondoljál.
Bakka: Gondoltam.
Én: Személy?
Bakka: Igen.
Én: Ismerjük?
Bakka: Nem.
Én: Öööö.
Bakka [segítőkészen]: Mamika, ez olyan személy, hogy állat.
Én: Egy állatra gondolsz?
Bakka: Igen, pumára.
Én: Puma?
Bakka: IGEN, MAMIKA!
Pepe [okoskodva]: Jó, jó, de még nem találtuk ki, hogy macskapuma vagy vagy vagy egérpuma.
ZK, hogy ő is közbe szóljon, már kántálja is: Macskapuna. Macskapuna. Macskapuna.

És ZK, aki nem maradhat ki semmiből:

ZK: Én is. Én is. Én is.
Én: Rendben. Gondolj valamire.
ZK: Jó.
Én: Gondoltál?
ZK: Igen.
Én: Személy?
ZK: KUTYA. KUTYA. KUTYA.

Ezzel aztán a játékról át is térünk a szokásos vitára, hogy mikor kaphatnak egy kiskutyát...

2 megjegyzés:

Gabóca írta...

ZK nagyon 'kutya-központú' Lehet, hogy nem fogjátok megúszni...

Angéla írta...

:):):):):):):):)Pepe,Bakka,ZK:imádom őket!!!!!