Miért jó, ha beteg vagyok?

Azonkívül, hogy háromszor posztolok egy nap?

Újabb regényt olvastam el, amiről nem volt szó az iskolában...

„Stefan nézte a csalódott Csorba Jánost, és borsódzott a háta. Tudta, hogy komolyan fenyegetőzött. Valóban képes lett volna embert ölni. Csorba János tüdőbajos volt, és ő még annyira sem vette komolyan az életet, mint a többiek ott a Zöld utcában. Stefan attól kezdve valami szörnyűséget várt, talán azt, hogy borzalmas tömegverekedés lesz a Zöld utca és a Káty között. Különösen, amikor egy héttel később Ubonyi Jóskát félholtra verve találták meg a főutcán. De nem történt semmi. Elmúlt az a tél is, a Zöld utca megint zöld lett, a hátak előtt kinőtt a fű és a papsajt, az emberek vidáman pilinckéztek, és Stefan még mindig a véres tömegverekedést várta. Nagyon rosszul érezte magát és egyre inkább elege lett a magyarokból. Mert valamennyien hasonlítottak Csorba Jánosra, egy kicsit, mintha valamennyien tüdőbajosak lettek volna, akiknek nem érdemes komolyan venni az életet. És időnként megőrültek olyanok is, mint a jámbor Gion Márton vagy a málészájú Ubonyi Jóska.”

Gion Nándor: Virágos katona