Hogyan telt el 50 perc Ferihegy kilátóteraszán?

Egy szóval el tudom mondani: Gyorsan.

Itt jönnek a részletek.

Május 1-e ünnep volt: A. hazaérkezett! Csöppet vártuk Papikánkat, így kelleténél csöppet előbb indultunk el a repülőtérre. Arra gondoltam, nem baj, majd a kilátóteraszról nézegetjük a repülőgépeket. 10-kor értünk ki. 10.40-re volt a gép kiírva, de késett 20 percet.

10.05: Kimegyünk a teraszra. Körbe nézünk. A gyomrom görcsbe ugrik, mert SEMMI nincs a teraszon. Mit fogunk itt csinálni egy óra hosszat? (A belépő 320 Ft felnőttnek, 200 Ft a gyerekeknek, amíg a Papika gépe nem száll le, ki nem megyünk innen…)
10.06: Megnéztük a gépeket. Két darab van. Budapest mint világváros?
10.10: Gyerekek szaladgálni kezdenek.
10.15: Bakkának pisilnie kell. Tartsd vissza! — jön az utasításom.
10.20: ZK-nak is pisilnie kell. Mivel csak pár napja szobatiszta, nem merek kockáztatni. Hol van WC? A teraszon! Tökéletesen tiszta, úgyhogy innen kezdve felgyorsultak az események.
10.25: ZK-val pisilek. Kezet mosunk.
10.30: Bakkával pisilek. Kezet mosunk.
10.35: Pepével pisilek. Kezet mos egyedül.
10.40: ZK-val kakilok. Nem jön csak pisi. Kezet mosunk.
10.45: Pepével kakilok. Sikerül. Kezet mos. Közben a lányok kigyomlálják a WC előtti betonkockák közül a növényeket.
10.50: Bakkával kakilok. Sikerül. De még hogy! Kezet mosunk.
10.55: Telefonál Gabóca, kérdezi mikor jön haza A. Éppen nem a WC-n vagyunk, így le tudok nézni a teraszról és látom, hogy a Lufthansa gép taxizik befele. Válaszolok: MOST! MOST! MOST!

Nem jöhetett túl hamar…