2008. május 2., péntek

Így múlik el a világ dicsősége…

Mindenki mással bíztatja magát, amikor egyedül van és fél a sötétben. Nyilván, ami egyik embernek természetes és magától értetődő, az a másiknak maga a csoda. Vagy fordítva. Vagy nem.

Íme néhány példa, hogyan működnek az én mentális sémáim. Igen egyszerű vagyok…

Annyi hajam van, hogy mindegyik szálat név szerint ismerem? Nem baj, legalább nem őszülök.

Nagy a fenekem? Nem baj, legalább nem őszülök.

Ronda rövid ujjaim vannak és rondák a körmeim is? Nem baj, legalább nem őszülök.

Szemüveget kell hordanom? Nem baj, legalább nem őszülök.

Ronda rövid lábaim vannak? Nem baj, legalább nem őszülök.

Alacsonyabb vagyok tíz centivel, mint szeretném? Nem baj, legalább nem őszülök.

Rossz az emésztésem? Nem baj, legalább nem őszülök.

A gyerekem állítja, hogy nem lát, és szemüveg kell neki? Nem baj, legalább nem őszülök.

Állandóan mindenféle betegség miatt aggódom? Legalább a hajam miatt nem kell, mert nem őszülök.

Azt hiszem, érthető, miről van szó. De ez így nem mehet tovább!

Miért?

Mert ma reggel megtaláltam az első ősz hajszálat a fejemen. Tudom, hogy nem a világ vége, csak a mentális sémáimat kell újradolgoznom…

PS: Igen, kitéptem, bár így a három szál hajam, kettőre csökkent…

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Nekem hasonló gondjaim voltak.
(Hogy vannak is,az most nem tartozik a tárgyhoz.Egyébként vannak,ami csak azért gond,mert azzal vigasztaltak,a korral elmúlik,-mármint ahogy bölcsebb leszek).
Az "okosok" azt mondták,azért vannak ezek a "képzelt" bajok,mert nagyon ráérek.Bezzeg,ha lenne 3 gyerekem,nem érnék rá lelkizni.
És most tessék! :)

Daniella írta...

:)
Nekem akkor kezdődtek a gondjaim, amikor lett három gyerekem...
Köszönöm a kommentet! It made my day!