Reggel pizsamában kirohantak a kertbe, ahol találtak két csigát. Hárman rögtön összeálltak és megalapították a „Csigavédők Klubját” és elkezdődött a csigák etetése néhány üres virágcserép segítségével. Sajnos a csigák nem tudják mi a jó, mert míg a gyerekek reggeliztek elszaladtak...
Majd jött a fáramászás:
Majd a játék az új kerti paddal. Pepe: „Fáraók vagyunk és alszunk”. (Bakka szavajárásával: Múmik, Mamika!)
Készült egy újabb műalkotás. (Én vagyok rajta, ha nem tűnne fel…)
Majd volt harc a forgó tenisszel. (Az volt a dárda, vagy micsoda…)
De nap fénypontja a szegény kevés-játékunk-van-sajnos gyerekeimnek minden kétséget kizárva a csengetés volt. A három gyerek együttes erőfeszítése révén kb. 4567-szer csengettek be magunkhoz. A nagyok elérték a kapucsengőnket a kertből, de a kicsi nem. Így ő a kapu kilincsén állva nyúlt ki a kertből, hogy csengethessen. Aztán felmászott a léckerítés tetejére és ott egyensúlyozott. Próbált csengetni. Mert nincs nagyobb öröm, mint csengetni.
Ha nem említettem volna, mindezt anyaszült meztelen tették.
Ezért nincs kép.
A szomszédok és a járókelők viszont jól szórakoztak…
3 megjegyzés:
Szívesen laknék veletek:)!Nagyon jók a képek!
Látod a polót?
Igen:)!
Megjegyzés küldése