2008. május 25., vasárnap

Péntek: Balaton! Hurrá!

Pénteken levittem a gyerekeimet Balatonra, hogy az unokatestvéreikkel játszanak egyet. Az anyukámat is a hónom alá csaptam, hogy ne kelljen egyedül vesződnöm…

Minden simán ment, leszámítva a gyerekeimet, akik ahogy meglátták a tavat, anyaszült meztelenre vetkőztek, és alaposan megfürödtek. Nem tudom, miért is cipelünk nyáron több bőröd holmit a strandra, amikor 1) pucéran is tudnak fürödni; 2) az én pulóveremben meg tudnak törülközni... (Igen, hosszúnadrágban és pulóverben álltam a parton, míg kijöttek. Miért? Nagyon hideg volt!)

A strandról a nagynéném felzavart az autóért, hogy a hegyre ne kelljen hét gyereket felrángatnunk.

Felmegyek az autóért, ami nem akart elindulni. Lemerült az akkumlátor akumlátor akkumulátor. (Sosem találtam volna ki, hogy így írjuk. Megnéztem a szótárban…) (Nincs bizonyítékom, de ZK-t vádolom: ő játszott az autóval napközben…)

4 generáció nő tagjai állják körül a kocsit. Íme az első reakciók:

Nagymamám: Intenzíven aggódni kezd.
Anyukám: „Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm! Mindig csak a baj van!”
Én: Autó. Autó. Autó. Nem, nem az én felelősségem. Hívom a férjemet. Jön. Míg megérkezik, leülök a padra. Az a tervem, hogy megvárom. És addig, nem csinálok semmit.
ZK: Intenzíven üvölteni kezd, nehogy bárhova is menjek nélküle. Mintha tudnék…

Szerencsére aztán a nagymamám összeszedi magát és megmenti a helyzetet: Áthívja Gézát a szomszédból, aki feltölti az akkumulátort… És már megyek is vissza a gyerekekért a partra.

Tanulság:

Gyorsabban kellett volna megjárnom az utat, mert közben ruhástul is megfürödtek a nagyok: Bakka egy sárga felnőtt kardigánban várt, Pepén meg egy néhány számmal kisebb rózsaszín felső volt…

Összegzés:

Pepe: „Mamika, nekünk is kellene egy nyaraló a Balatonon!”
Én: „Nem gondolod, hogy ez kicsit túlzás?”
Pepe: „Akkor csak béreljünk ki egyet a nyári hónapokra!”

2 megjegyzés:

Angéla írta...

:):)

Daniella írta...

Neked nem kellene tanulni???