A hajam

A terhesség és szoptatás alatt mindig rettenetesen hullott a hajam. Nem igazán foglalkoztam a dologgal, leszámítva, hogy néha megkérdeztem a férjemet, hogy kopasz vagyok-e már, ő meg jó férjhez híven, bizonygatta, nem is érti, miről beszélek. Az utóbbi hónapokban aztán észrevettem, hogy megfordult a trend és kezdett kevesebbet hullani, és többet nőni, a hajam. Persze semmi sem tökéletes: örülök, hogy nő a hajam, csak azt nem értem, hogy a barna szálak helyett miért fehérek jönnek ki a fejemből?

Mindenesetre nyilvánvalóvá vált, hogy a családomat, munkámat és a szórakozást is háttérbe kell szorítanom, hogy komolyabban kezdjek foglalkozni a hajammal. Igen, mert egyéb dolgom sincs…

Fodrászhoz járni több ok miatt is utálok, azt viszont cikinek tartom, hogy még mindig az anyukám vágja a hajamat, aki inkább röntgen-asszisztens, mint fodrász. Mivel az nem jöhet szóba, hogy saját magam nyúljak a hajamhoz, az elmúlt években igazán őrlődtem [Ezek a problémák! Magam is megijedek!]: hol fodrászhoz jártam, hol a mamám vágta a hajamat.

Mindegyiknek módszernek meg van az előnye és a hátránya, amiket az alábbiakban fogok áttekinteni:

Előkészületek:

Fodrásznál: Időpontot kell foglalni. Oda kell menni. [Az élet szörnyű nehézségei 1!]
Anyukámnál: Ha úgyis ott vagyok nála, akár meg is kérhetem, hogy vágja le a hajamat.

Fodrász: Hajat kell mosni.
Anyukámnál: Szárazon vágja a hajamat, hogy lássa, hogy melyik tincs merre akar állni.

Fodrásznál1: Le kell venni a szemüvegemet. Ez a procedúra egyik kritikus pontja. Nem volt még fodrász, akivel meg tudtam volna értetni, hogy azért hordok szemüveget, mert anélkül, nem látok. A „nem látok”, meg azt jelenti, hogy ha azt kérdezni tőlem, hogy így-vágjam-vagy-így, akkor nem fogok tudni válaszolni, mert NEM LÁTOM, MIT MUTAT. Sőt, beszélgetni is nehezen fogunk tudni, mert csak egy nagy foltot látok belőle a tükörben, amely folt a hajammal tűnik matatni.
Fodrásznál2: Nyakamba teker egy leplet, hogy ne legyek hajas. Ez a második kritikus pont: Mégis mindig bemegy a hajam a ruhám alá. [Az élet szörnyű nehézségei 2!]
Anyukámnál: Igen, leveszem a szemüvegemet, de az anyukám sosem kérdezi, hogyan vágja a hajamat, hanem vágja, ahogy tudja. Arra is tökéletes módszerünk van, hogy ne menjem haj a ruhám alá: anyaszült meztelenre szoktam vetkőzni. Ezzel csak akkor van probléma, ha a lányok is ott vannak, mint, ahogy hétfőn is történt, mert akkor elkezdődik a kiabálás:

Mamika fordulj felénk! Mamika mutasd a mellbimbódat! Mamika ahonnan a tejet szívtuk! Mamika mutasd! Hol a kertje? Mamika hol van a mellbimbód?

Mondjuk ezen a problémám könnyen lehet segíteni, csak rá kell kiabálni a kiskorúakra, hogy tűnjenek el…

Elkezdődik a munka:

Fodrásznál: Kb. 20 perc és néhány tucat csat segítségével levágja a hajamat. Miközben meg se merek szólalni, mert nem látok semmit…
Anyukámnál: Anyukám is elkezd csatokkal foglalatoskodni, de szólok neki, hogy ne bohóckodjon, adja a lányoknak a csatokat, hogy játszanak vele, ő inkább vágja le a hajam. Bár most sem látok semmit, de ez nem akadályoz meg, hogy a munkafolyamatot ne ellenőrizem.

Én: A drága szemüveged van rajtad?
Mamám: Nem.
Én: Ne már. A drágát vedd fel! Miben vagy? Nehogy már az olvasószemüvegeddel láss munkához.
Mamám [elkezd csattogni az ollóval]: Van nyaklánc rajtad?
Én: NEM MONDOD, HOGY NEM LÁTOD A NYAKAMAT? A DRÁGA SZEMÜVEGED VAN RAJTAD??? HOGY AKAROD LEVÁGNI A HAJAMAT EGYENESRE, HA NEM LÁTSZ ENGEM? A FÜLEMET LÁTOD? MEGINT BELE FOGSZ NYÍRNI!!!
Mamám: Jó, jó, igyekszem.

Majd valóban igyekszik is, mert levágja a hajamat kb. három perc alatt.

Utómunkálatok:

Fodrásznál: Leégeti a hajbőrömet Beszárítja a hajamat, mely procedúra során minden tincset beleerőltet egy előre elképzelt koncepcióba. Felveszem a szemüvegemet, meggyőződöm róla, hogy a tincseknek mennyire tetszik a koncepció, majd kifizetek néhány ezer forintot és távozom.

Mamámnál: Elmegyek zuhanyozni és hajat mosni. Hangos tiltakozásom ellenére az anyukám nyomul utánam, és néhány tincset még itt-ott levág. Egy idő után elzavarom. Utolsó lépésként jön a hajszárítás. Az anyukám megint nyomul utánam, és néhány további tincset itt-ott levág. Ilyenkor általában újabb vitát kezdeményezek:

Én: Hagyd abba, bele fogsz vágni valahol a hajamba! Rövidebb lesz ott, mint a környéke.
Mamám: Nem, nem csak kiegyenesítem.
Én: BELE FOGSZ VÁGNI.
Mamám: Nem, csak még itt egy kicsit megigazítom.
Én: BELEVÁGTÁL. MONDTAM, HOGY BELE FOGSZ VÁGNI!
Mamám: Nem vágtam bele! Ott úgy nő a hajad.
Én: CIK-CAKBAN??? TUDTAM, HOGY BELE FOGSZ VÁGNI!

Végjáték1:

Fodrász után: Panaszkodom a férjemnek, hogy mennyit képesek elkérni egy hajvágásért.
Mamámnál: Boldogan megveregetjük egymás vállát, hogy mennyi pénzt spóroltunk meg!

Végjáték2:

Fodrásznál: Nincs.
Mamámnál: Alaposan átvizsgálom a levágott tincseket, majd felteszem a logikus kérdést: Ha őszül a hajam, akkor miért nincs egyetlen ősz szál sem a levágott haj között?

Miért???


Folyt. köv.: Hajfestés otthon.

MERT A FODRÁSZ A GYÁVÁK MENEDÉKE. ÉS ÉN BÁTOR VAGYOK!

HEAR ME ROAR!