Gond van, Internet!

Az van Internet, hogy Pepének ez az utolsó „hivatalos” hete az óvodában. Azért írom, hogy hivatalos, mert még fog járni egy hónapot, de pénteken lesz a ballagása bocsánat, nincs ballagás az óvodában, hanem a búcsúzása. Pénteken lesz az óriáscsoportosokkal Pepe óvodai búcsúzása. Azért nem a saját csoportjával, mert a hat évesek közül csak ő megy iskolába. Hmmm…

Szóval a búcsú: a vezető óvónő pár hete megkérdezte Pepét, hogy tanulja-e már a jelétől búcsúzó verset. Pepe mondta, hogy nem. Óvónő mondta, hogy lassan kezdje el tanulni. Én mondtam, hogy milyen szép hagyomány, hogy egy verssel búcsúznak a jeltől. Mindenki boldog és elégedett volt.

Múlt héten aztán rájöttem, hogy gond van, Internet, nagy gond. Az óvónők ugyanis beavattak, hogy a jeltől búcsúzó verset a családnak kell megírnia. Hoppá. Hogy is mondtam? „Milyen szép hagyomány.”

Összefoglalom a problémát, hogy mindenkinek világos legyen: Kell egy 4-8 soros vers, amiben szerepel a repülő szó. (Mellékszál: Ha minden jól megy, akkor ZK fog ugyanebbe a csoportba járni, majd egy év múlva. Eddig félvállról vettem a jel-kérdését. Most már biztos, hogy rá fogom dumálni, hogy ő is a repülőt válassza. Maradjon a családban...)

Mint tudjuk, nagyon szeretünk verseket írni, és, azt hiszem, elfogódottság nélkül mondhatom, hogy jók is vagyunk benne.

Eddig két változatunk van. Az elsőt én írtam:

Repülő, repülő,
Iskolába
Elrepülök
Vele.

A másodikat Pepe költötte:

Repülő, repülő,
De sok ember
Ül benne.

Képzavar, ha azt írom, hogy sínen vagyunk???