Szóval a búcsú: a vezető óvónő pár hete megkérdezte Pepét, hogy tanulja-e már a jelétől búcsúzó verset. Pepe mondta, hogy nem. Óvónő mondta, hogy lassan kezdje el tanulni. Én mondtam, hogy milyen szép hagyomány, hogy egy verssel búcsúznak a jeltől. Mindenki boldog és elégedett volt.
Múlt héten aztán rájöttem, hogy gond van, Internet, nagy gond. Az óvónők ugyanis beavattak, hogy a jeltől búcsúzó verset a családnak kell megírnia. Hoppá. Hogy is mondtam? „Milyen szép hagyomány.”
Összefoglalom a problémát, hogy mindenkinek világos legyen: Kell egy 4-8 soros vers, amiben szerepel a repülő szó. (Mellékszál: Ha minden jól megy, akkor ZK fog ugyanebbe a csoportba járni, majd egy év múlva. Eddig félvállról vettem a jel-kérdését. Most már biztos, hogy rá fogom dumálni, hogy ő is a repülőt válassza. Maradjon a családban...)
Mint tudjuk, nagyon szeretünk verseket írni, és, azt hiszem, elfogódottság nélkül mondhatom, hogy jók is vagyunk benne.
Eddig két változatunk van. Az elsőt én írtam:
Repülő, repülő,
Iskolába
Elrepülök
Vele.
A másodikat Pepe költötte:
Repülő, repülő,
De sok ember
Ül benne.
Képzavar, ha azt írom, hogy sínen vagyunk???
4 megjegyzés:
Már eddig is jó kedvem volt ma reggel, de ezen, meg a Balatonoson hangosan nevettem! :-)
ugye nem sértődsz meg, ha azt mondom, szerintem Pepe költeménye a nyerő?! :D
Úgy látom, határozottan fejlődik a benne rejlő titkos költő :D
De megsértődöm!!! (Na jó, nem)... Közben nagypapát már ráállítottam a projektre, így lesz vers!
majd oszd - osszad? - meg (és uralkodj) :)
Megjegyzés küldése