Petike, bocsánat!

Tegnap nagyon rendes anyukaként megengedtem, hogy Pepe egyik barátja az óvodából átjöjjön hozzánk játszani. Kicsit sajnáltam a kisfiút, akit hívjunk a történek kedvéért Petikének (Egyébként Boldizsár. Talán. Vagy nem?!), mert neki egy bátyja van, míg Pepének, mint tudjuk, két húga. Nos, a két húgnak sikerült a kulturális sokkot szolgáltatnia Petikének, ami Petikének, khm, sokkoló volt. Hát még nekem!

Személyiségjogi-védelem miatt nem írom le az egész délutánt, na jó, azért nem, mert borzalmasan viselkedtek a gyerekeim, és sokkal többször kellett mondanom, hogy „Lányok azonnal vegyétek vissza a bugyitokat! Nincs bennetek semmi büszkeség?”, mint szerettem volna.

Mindenesetre Petike három kérdését azért feljegyeztem:

Az autóban a lányok rögtön letámadták Petikét mindenféle női üggyel, amiről Petike azt mondta, hogy tökéletesen érti, mert van egy unokatestvére, aki lány, és tőle sokszor hallott már Barbie-ról, de ez nem akadályozta meg, hogy ne kérdezze meg a fiamtól, hogy: „Mi az a báli ruha, Pepe?”

Miután eleget csatáztak játszottak a fiúk, leültek CD-t hallgatni. Petike: „Volt már úgy, Pepe, hogy végig tudtál hallgatni egy CD-t anélkül, hogy a lányok belekiabálnának?”

Majd az este végén, amikor a hazamenetelre került a sor, felmerült Petikében a legfontosabb kérdés:

„Pepe, kivel szoktál te itthon játszani???”