És tudom, szívem, hogy ma este edzésed van! Szeretném, ha el is mennél!
***
Tegyük fel, hogy éppen elmúlt délután hat óra. A férjem kanyarodik a garázsunk elé. Munkából jön. A gyerekek örömmel rohannak elé. Puszi, ölelés, mesélés. Bakka: „Jaj, de jó, hogy itthon vagy, Papika!”
Papika kezében kulcsaival, pénztárcájával és táskájával megközelíti a házat. A bejárati ajtón belép.
Először a pénztárcáját rakja le. Jobbra, egy pultra. Majd a telefonját, kicsit arrébb. Kulcsokat egy másik helyre, pár arasznyira.
Cipőjét leveszi. Lerakja a másik oldalra.
Néhány lépés előre: Jobbra jön a táska. Kicsit arrébb a futógépre a nyakkendő.
Felmegy az emeletre. Zokni a lépcső tetejére. Nadrág kicsit arrébb a lépcső korlátjára.
Gardrób szoba. Zakót ledobja a fogasállványra.
Az inggel visszamegy a fürdőszobába. Ott
A poszt kedvéért az alsónadrágot magán hagyja. De gondolom, így is világos, hogy miről van szó:
Papika hazaérkezett!
A nagynéném egy pár évvel ezelőtti eszmefuttatása jut eszembe. Bea elmélete szerint ez ösztönös: A férfi így jelöli ki területének határait.
Ha ösztönös, akkor ösztönös, nem is panaszkodom. Egészen addig, míg nem kezdi a férjem napi kétszer a telkünk határait körülpisilni…
2 megjegyzés:
:-) Nevetni fogsz, ez inkább az én szokásom!!! :D Nőkre is igaz a terület megjelölés??? :D
Nálunk az összes rossz tulajdonság a férjemé. Definició szerint.
Megjegyzés küldése