Mindenesetre ma megint megpróbálkoztunk és jelentkeztünk az óvodába.
Itt van Bakka, ahogy elképzelte, hogy megy a beiratkozásra:
Reggel elég zord kedve volt ZK-nak, így még az óvoda kertjében voltam és próbáltam rábeszélni, hogy menjünk be az épületbe, amikor Pepe hóna alá csapta a húgát, bevitte a vezető-óvónő irodájába és mondta: „Hoztam beíratni Bakkát!”
Mire beértem, már az adatok egy részét be is diktálták, és Pepe éppen a Lánchídról és Pest, Buda és Óbuda egyesítéséről tartott kiselőadást. Bakka, ezzel szemben, teljesen megilletődött és egy kérdésre sem válaszolt csak a lakcímét ismételgette, pedig tegnap Pepe kioktatta: „Bakka, ha a nevedet kérdezik, mondd, hogy puki-kaki.”
Pepe még közölte az óvónővel, hogy egyetemi tanár vagyok. Öööö, nos, nem. És beolvasta Bakka taj-számát. Aztán elment papírmadarakat hajtogatni...
A hercegnő pedig fagyizni óhajtott...
6 megjegyzés:
gyönyörű ez a lány!
köszönöm!
ilyet sosem mondanék a saját gyerekemre, udvariasságból...
de annyira klassz lelke is van... nagyon boldog vagyok vele!
az én lányomnak pont ilyen ernyőt nyomtak a kezében az óvodában , amikor jött oda a fényképész!!!csak néztem az elkészült képen...
ezek szerint lányod jól eltalálta, mi kell oda! :)
jav: -n (bocs:)
Nálunk egy plüssmackót ölelgetve fényképeszték a gyerekeket havas tájban, ami azért volt jó, mert mindenki a váltóruhájában volt, ami sort és poló...
A lányoknak a rózsaszín esernyő fontos kiegészítő, bár egyik sem hajlandó esőbe kitenni a lábát a házból...
...hát persze, nem is arra való...:)
Megjegyzés küldése