Kezdem azzal, hogy lusta vagyok belinkelni az előzményeket, ZK címkéje alatt mindent megtaláltok, BÁR LEHETSÉGES, HOGY AZOK AZ INFOK MÁR NEM RELEVÁNSAK…
A szedett gyógyszerek miatt 6 hetente kontrollra kell járnunk, hogy vérvétellel nyomon tudjuk követni a máj és a vese működését.
És az utolsó kontrollon azt az utasítást kaptuk, hogy az egyik gyógyszerrel álljunk le. Leálltunk. Most rövidre fogom a történetet: lehetséges, hogy ZK kamuzik, de akkor nagyon jól használja már a naptárat, mert pontosan három naponta jön elő a lábfájása, amit gyógyszerrel mulasztok el. Azaz a gyógyszerrel nem tudtunk leállni, de az adagot hatodára tudtam csökkenti, ami az orvos szerint lehetetlenség.
Én: Jó, akkor nem mondom, hogy tünetmentes a gyerek, csak azt, hogy én annak látom. Persze megvizsgálni nem tudom.
Orvos: Majd megvizsgálom én. És kiderül, hogy tünetmenetes vagy sem.
Megvizsgálta. Kiderült, hogy tünetmentes.
És akkor az orvos előállt azzal, hogy ha most lennénk nála először, akkor azt mondaná, hogy pszichés a probléma, de így már tudja, hogy nem az.
Ez idáig rendben is lenne. Én is gondoltam már, hogy kamuzik a gyerek, de placebóval elég gyorsan rövidre zártuk a kamuzás lehetőségét.
Aztán folytatja az orvos, és most nem idézem szó szerint, mert annyira izgultam, hogy nem tudtam megjegyezni pontosan, mit mondott, de fültanú segítségével rekonstruáltam, szóval azt mondja az orvos, hogy sajnos annyira gyengék és atipikusak ZK tünetei, hogy ő elbizonytalanodott, hogy tényleg az-e a betegsége, amivel egy éve kezeljük.
Na, a férjem arcát kellett volna látnotok.
Csak azért nem csapta agyon az orvost, mert az asszisztensétől ő is nagyon fél. És mert a férjem szeret mindenkire jó benyomást tenni.
Nem mondom, hogy visszakerültünk a kályhához, mert egy éve után az orvos végre vette a fáradtságot és felhagyott az autószerelői attitűdjével és megpróbálta intellektusát használva szembe nézni a problémával. (Jó most keserű vagyok, lehet, hogy ezt a kijelentésemet lehetne árnyalni…)
Aminek eredményeképpen néhány olyan vizsgálat előtt állunk, amikhez majd pelenkáznom kell magamat.
Már nem emlékszem ki, de valaki közületek azt írta, hogy azért olvassa a blogot, hogy kiderüljön, mi is ZK baja. Úgy tűnik, lesz még olvasnivalótok.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Pepének:
Keksz szalámi
Hozzávalók: 25 dkg háztartási keksz, 10 dkg vaj, 2 dl cukor, 2 evőkanál kakaó, 2 tojás, 10 dkg dió, mazsola
A vajat meg kell olvasztani egy lábosban, majd beletenni a cukrot, miután elolvadt, félrehúzni a tűzről elkeverni benne a két tojást. Visszatenni a tűzre, bele az apróra tört keksz, kakaó, darált dió (ez elhagyható), mazsola és addig kell kevergetni, amíg összeáll.
Ha ez megvan akkor lehet beletenni gumicukrot is, így nem olvad meg.
Ha anyunak van szilikonformája, az a legegyszerűbb, belenyomkodni, hűtőbe tenni és másnap ki lehet borítani.
Ha nincs ilyen érdemes beszerezni, vagy mint a szalámit elkészíteni: nagy darab celofánt letenni és abba beletekerni, jól össze kell nyomkodni.
Könnyebb kis tálat celofánnal kibélelni és abba nyomkodni, másnapra kész.
Persze az nem árthat ha A. a konyhában van.
Sok sikert hozzá.
Ildikó
ZK lábához: (forrás: Readers Digest)"A klumpa és a masszív, a bokát jól tartó cipő veszi leginkább igénybe a térdízületet. A strandpapucs vagy ruganyos talpú balerinacipő, sőt akár a mezítláb járás 15%-kal kisebb erőhatásnak teszi ki a térdet"
Ildikó
Inkább gyógyuljon meg, ne legyen ez több kötetes regény...inkább egy 1 perces.
Megjegyzés küldése