Az iskola és az óvoda nevelési programja, ha van ilyen, az élményközpontú nevelés mellett tette le a voksot.
És őszintén mondhatom, hogy én ennek nagyon örülök. Mert rengeteg érdekes élményben van részük a gyerekeknek. És nemcsak az élmények vannak rendben, hanem az az értékrendszer, amit ezzel az intézmény közvetít. A természet szeretete. A könyvek fontossága. A tudományok és művészetek megismerése.
Stb.
És tényleg nem múlik el hét valami érdekes program nélkül. Nézzük csak mi volt eddig a héten:
Látogatás a Csillagászati Központban. Vagy valami hasonló nevű helyen. Mert hétfőn ott volt Pepe osztálya.
A nem-is-tudom-milyen együttes koncertje az óvodában.
A Márton-napi sütés az óvodában.
Az újabb író-olvasó találkozó az iskolában.
ÉS MÉG CSAK SZERDA VAN!
De Daniella, nyilván panaszkodni akarsz, és ez a pozitív felvezetés csak álca.
Miből gondoljátok ezt?
Mert, nem akarok panaszkodni, mert úgy választottuk az óvodát és iskolát, hogy ne legyen okunk panaszra. És valóban teljesen őszintén mondom, hogy teljesen egyetértek azokkal az élményekkel, amik a gyerekeket érik. És tudom, hogy mennyi munka van mögötte.
Csak a gyerekeimet sajnálom, amikor péntek délután megkérdezik a hulla fáradt szüleiket: Holnap hova megyünk? Mi lesz a program? És én tudatosítom bennük, hogy hétvége lesz. Nincs iskola és óvoda. És várakozóan néznek rám, mert tudják, ha hétvége van, akkor két napig velünk vannak. Hogy mit fogunk csinálni?
Én: Itthon leszünk!
Gyerekek [még reménykedve]: Nem megyünk sehová? És mit fogunk csinálni?
Én: Ööööö vakarjuk a seggünket.
Gyerekek: MOST VICCELSZ, MAMIKA, UGYE?
Igen, viccelek. Nem, nem viccelek.
Na jó, viccelek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
8 megjegyzés:
mikor en ovis voltam, a legnagyobb elmeny az volt, mikor elhaladtak az iskolasfiuk az oviablak elott:)
de valahogy en sem birok otthon ulni(vagy segget vakargatni?) hetvegen. koszi Daniella, mostmar tudom honnan eredezik ez. de lehet, mikor felnonek, mar mindent megneztek, es majd otthon ulnek...
az a baj, hogy SOKKAL jobban bírják a gyűrődést, mint én...
megertem:)
Igen, igen, igen, nagyon ismerős! De az óvoda ezen a hétvégénken segített: vasárnap du. koncertre viszi a gyerekeket. Hát nincs jó dolgunk???
Na, ez itt szerencsere nem megy, belehalnek... Hetvegen tengerparton homokot eszunk, vagy a jatszoteren fetrengunk a fuben, egyelore, de van egy sejtesem, hogy ez az idilli allapot nem sokaig fenntarthato.
Hugomum, mar oviban is????
Négy éve jógázom, de a seggvakarásig még nem sikerült eljutnom.(Nem, nem a hajlékonyságommal van a baj.) És ezzel néha a családomat az őrületbe kergetem, merthogy ők meg azt szeretnék csinálni ... igaz mind kinőttek már az ovis korból. Tarts ki, Daniella, van remény!:)
Átérzem Daniella, részünk van benne nekünk is, és ha már éppen nem megyünk valahová akkor ki jön hozzánk és meddig marad????
Nagyon tudnak szenvedni a pihenéstől :)!
ha esetleg érdekel valakit a fejlődéstörténet egy új szakasza:
gesvbaba.blogspot.com
Most én vagyok a soron következő kismama.
Egyébként valamennyiőtök blogját olvasom egy ideje, de csendes megfigyelő voltam :)
Pedig szeretlek ám titeket olvasni... főleg Daniela írásait
Megjegyzés küldése