2008. február 20., szerda

ZK beszél

Na, jó megint erősen túlzok. Egyre több szót mond, de csak a fegfontosabbakra szorítkozik. Őszintén szólva nem sokat haladtunk, mióta ezt írtam, de azért haladunk:

Lefekvés után például mindig rámszól: „Mejjém.”, azaz feküdjek mellé.
Reggel csak kikiabál a szobából: „Tej. Tejem. TEJEM!” Ha nincs elég tej a cumisüvegében, akkor még dühösen hozzáteszi: „Hat. Hat. HAT.”

Bármikor, amikor testvérei csinálnak, vagy kapnak valamit: „Én is.”

Ha valami olyat talál a házban, amit nem ismer: "E mi? E mi?" vagy "Új? ÚJ?" (Általában 7895-ször fordul ez elő naponta...)

"Hopkajika"=hulahopkarika. "Jécci" = Légyszí'. "Ham popó"=tampon.

Ha telefonálni akar: "Hajjó. Hajjó. HAJJÓ!"

Ha tévét nézni: "Divi. Divi." [DVD-ből...]

És: „Én helyem. Ema helye. Ida helye.”

Ennyi bevezető után, azt hiszem, most akkor rá is térek mai mondanivalómra:

Bakka úgy tűnik szeptembertől óviba megy. Kedvcsinálásként bementünk a leendő óvónőjéhez, hogy megnézzük a jeleket. A jelek közül Bakkának rögtön megtetszett egy, amiben volt olyan szín, ami egy kis jóindulattal rózsaszínnek mondható: A pipacs. Mondjuk a jeleknél sokkal jobban érdekelte a lányaimat, hogy Saci néni ropival kínálta őket, úgyhogy nem sokat haladtunk. A jel-dolgot azért sem erőltettem, mert ott volt Dórika, akinek jelenleg a pipacs a jele, és láthatólag nem esett jól neki, hogy még el sem ment iskolába, máris lecsapott a következő nemzedék a szekrényére. Csak annyit mondok, Dórika: „Harc az élet!”

Mindenesetre este dicsekszünk Papikának: Kiválasztottuk Bakka jelét. [Emlékeztető magamnak: Nem szabad elfelejtenem a pipacs-dolgot az óvónőnek említeni, ha nem szeretnék szeptemberben magyarázkodni Bakkának, miért a szalmakazlat kapta, amikor ő a pipacsot szerette volna…]

Papa: „Tényleg Bakka? És mi lesz a jeled.”
Bakka [büszkén]: „Pipacs.”
ZK [még büszkébben, először lassan tagolva, aztán egyre tökéletesebben]: „Pi-csa. PI-CSA. P*CSA!”

Azt hiszem ezt a dolgot sem fogom egy ideig társaságban erőltetni. Pláne, hogy Papika és én is hatalmas röhögésben törtünk ki, így a pozitív megerősítés is megvolt…

5 megjegyzés:

Angiii írta...

LOL! :)

Daniella írta...

Pedig sírnod kellene!!!

Kata írta...

Hosszas röhögőgörcsömnek Eszter lányom is tanúja volt, szegény folyton azt kérdezte:"Anya, min nevetsz???" Most erre mit mondjak Neki?!?!?! :o))))))

Daniella írta...

Hát, rádbízom...

amilgade írta...

:-) Nálunk a ló bizonyos szerszámát emlegeti. Gőzünk sincs honnan szedte!!!