Asterix az Olimpián

Azt hiszem, kezd ez a blog a fejemre nőni. Legalábbis így éreztem tegnap este, amikor a fiúk moziba készültek és én komolyan elgondolkoztam azon, hogy menjek-e velük, vagy inkább maradjak itthon helyesírási hibákat irtani erről a blogról...

Aztán a józan eszem kerekedett felül: A való világot választom és nem a virtuálist.

Irány a mozi!

Asterix az Olimpián c. műalkotást volt szerencsénk megtekinteni. Nem fogok a filmről írni*, legyen elég ennyi: tekintsétek ezt a bejegyzést figyelmeztetésnek, hogy NE nézzétek meg ezt a filmet. TV-ben sem. A másik csatornán biztos valami jobb megy…

Az ok, amiért az egész mozit felhozom az, hogy ismét bebizonyosodott, hogy szülőkként gyenge kezdők vagyunk. A következő hasznos tapasztalattal lettünk ugyanis gazdagabbak:

Jön a kisfiú moziba a papájával. Feltételezve, hogy a szülei nem váltak el, az első tanulság, hogy az anyukája otthon maradt. Nekem is ezt kellett volna tennem. Második tanulság: Apuka laptop-pal érkezett, így a film alatt hasznosan tudta tölteni az idejét. Harmadik tanulság: Szélre kell ülni, akkor a laptop fénye senkit sem fog zavarni.

Mozira fel!!!


* Bár lehet, hogy nagyon vicces a film, csak mi nem érettük a kultúraközi utalásokat. Én Alain Delon Rocco beszólásánál és a Jedi kardnál lemaradtam. Azt külön szégyellem, hogy hiába követtem végig Eva Longoria esküvőjének és nászútjának minden részletét, nem ismertem fel, hogy az utolsó jelenet kosárlabdázója az bizony Tony Parker, Eva férje. Mondjuk A. sem ismerte fel, pedig ő kosárlabdázik.. (Ja, Schumacher ment. És a focista: Zidane volt???)