2008. február 28., csütörtök

Nevelési tanácsadó: élménybeszámoló. 2. rész

Az első három és fél óra:

8.45: Pepe „nem tudom elhinni, hogy már iskolás leszek. Mamika te elhiszed?” – kijelentésével vonulunk be a nevelési tanácsadóba. Magam sem tudom, hogy mit higgyek, de én inkább azt kérdezem: „Hogy kerültünk ide?” Megint nem voltam elég határozott, az első pillanatban kellett volna azt mondanom: „Eldöntjük, ha itt lesz az ideje”.

9.00: Pepe ül az asztalnál. Rá se néz a kitett játékokra, hanem rajzolgatni kezd. Én szociális fóbiámon túllépni nem tudva, beülök a sarokba. Csak Pepe jött mindkét szülőjével, így illik beszámolnom, hogy az apukánk mit csinál: Először a mobiltelefonjába ordibált németül, majd felállította a laptop-ját és dolgozni kezdett.

9.05: Elviszik a hat gyereket csoportos felmérésre.

9.06: Az anyukák elkezdik hergelni egymást. Témák: 1) Ki milyen logikai feladatokat old meg otthon a gyerekkel; 2) Melyik intézménybe milyen túljelentkezés van; 3) Melyikük gyereke milyen problémával küzd.

9.07: Olvasni kezdem az Elveszett idő-t.

9.10: Férjemnek melege van. Megpróbál ablakot nyitni. Nem sikerül a kilinccsel megbirkóznia. Mondjuk érthető, otthon nincsenek kilincseink…

9.25: Visszajönnek a gyerekek. Kérdem Pepét mit csináltak. Nem tudom meg, hogy mit, mert nem kapok használható információt.

9.30: Sajnálom Pepét, hogy bent kell lennie egy szobában a szép időben, ezért kimegyünk az autóparkolóba, hadd szaladgáljon egy kicsit. Versenyt futunk.

9.45: Elkövettük azt a hibát, hogy nem hoztunk magunkkal néhány napi hideg élelmet, így A.-t elküldjük a boltba.

10.00: Pepe komolyan kezd unatkozni. Vita kezdődik, mit játszhat a laptop-on. A konszenzus megszületése után derül ki, hogy nincsenek játékok a gépen. Az ecsetet viszont észreveszi, rajzolni kezd.

10.10: Eszünk.

10.20: Iszunk. Hatalmas böfögés rázza meg az épületet. Igen, a mi gyerekünk volt. A. WC-be zárással fenyegetőzik. Én hangosan megjegyzem a férjemnek: „Ez a te családodból jön.” Igen, ilyen szimpatikusak vagyunk társaságban.

10.25: Pepe: Biztos én leszek az utolsó. Én: Igen, a W miatt. Ez sem az én családomból jön.

10.30: Azon gondolkozom, hogy nagy gond lenne-e, ha agyonütném Zsófiákát, aki egy órája énekli hangosan a „8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás” dalsort.

10.35: Pepe és A. játszani kezdenek egy felettébb bonyolult társasjátékkal.

11.00: Pepe elvonul az egyéni vizsgálatra.

11.10: Pepe már érkezik is vissza. Mit csináltatok?, kérdezem. Nem kapok használható információt.

11.20-12.00: Itt elvesztettem a fonalat, gondolom, ettünk, ittunk, mulattunk. Délben érkeztek Pepe nagyszülei és elvitték magukhoz. Így valósítjuk meg az „egy egész falu kell egy gyerek felneveléséhez” elvet.

12.15: Utolsóként ránk végre ránk kerül a sor a pszichológusnál, hogy levonjuk a tanulságokat.

4 megjegyzés:

szilvi írta...

És ekkor végre megtudjátok, hogy mit kellett csinálnia csoportban meg egyénileg?
És a tanulság, az egy köv. bejegyzés?

Daniella írta...

Nem igazán.
Igen, holnap folytatom, és holnapután és azután...

Daniella írta...
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
zsé írta...

mikor leszenk újabb történetek bakkáról és babáról??? meg fényképek? az utóbbi időben nagyon a háttérbe szorultak, biztos Valinak is hiányoznak (csak benyalok, hogy a barátod lehessek... :-) )