Különböző okok miatt amerikai vízumért kellett folyamodnunk, nekem és A.-nak is. A procedúra során két dolgot kell papírokkal bizonyítani: 1) Az utazás célját; 2) Azt, hogy kötődünk Magyarországhoz, ha ki is megyünk Amerikába és meglátjuk, hogy ott kolbászból vannak a kerítések, mégis haza fogunk jönni az itthoni kötődéseink miatt.
Az utazás célja egyértelmű. A papírok is megvannak.
A kötődéssel kapcsolatosan agyalunk egyik este, igen későn:
Én: Van a ház.
A.: Igen. Kikérjük a tulajdonlapot.
Én: Van munkánk.
A.: Igen, talán a szerződésünket kellene elvinni. Van bankszámlánk.
Én: Mindig kidobom a havi értesítőt.
A.: Nem baj, majd kérek kivonatot a banktól.
Én: Van autónk.
A.: Igen. Majd visszük a forgalmit.
Én: Ez elég lesz szerinted?
A. [Az örök optimista]: Biztos elég lesz. Semmi gond
Másnap reggel:
Én: VANNAK GYEREKEINK. AKIK NEM UTAZNAK VELÜNK.
A.: Vigyük el őket is a követségre?
Én: Nem szerintem elég lesz, ha a születési anyakönyvi kivonatukat visszük magunkkal…
Utóirat1: Minden rendben volt. Gond nélkül ment minden. Második kérdés volt, hogy van-e gyerekünk. Mikor mondtuk, hogy igen van, három, már készítettem is a papírokat. Mire a konzul ránk nézett és legyintett: Nem kell papír. Elhiszem maguknak.
Így nemcsak a vízumunkat kaptuk meg, hanem azt a tudást is, hogy elég szarul nézünk ki ahhoz, hogy bárki elhiggye három gyerekünk van. Úgy gondolom, a konzulnak azt kellett volna mondania, hogy: Maguknak? Három? Ilyen fiatalon? Nem hiszem el! Tudják papírokkal bizonyítani?
A férjem nem engedte, hogy ezt részletesen elmagyarázzam a követség alkalmazottainak, hanem inkább kirángatott az épületből…
Utóirat2: Éppen azon merengtem várakozás közben, hogy a híres embereknek is ugyanúgy sorban kell állniuk, vagy van külön eljárás számukra, amikor megkaptam a híres emberemet. Bár a rövid haja megzavart és a férjem nem is hitte el, hogy Tóth Gabit üdvözölhetjük a követségen, de igazam volt! Itt a bizonyítékom! (És nem, nem én írtam a feljelentést.) Egyébként amire felfigyeltem először, az Gabi cuki kis fekete halálfejes műanyag retikülje volt. Remélem a lányok hamarosan kinőnek, a hello-kitty-és-barbi-sziget-hercegnője-vagyok (elnézést megyek hányni) korszakukból és kicsit komolyabb kiegészítők után nézhetünk. Biztos van halálfejes kishátizsák is, óvodás rockereknek.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
A H&M tele van halálfejes bébi- és gyerekcuccokkal... :-/
Vízumsztori helyes volt! :)
Én is nagy macerára számítottam, amikor behívtak, ui. én egy amerikai férjjel és két (fél-)amerikai gyerekkel utaztam együtt. De rendesek voltak, csak nem értették, hogy miért akarok vízumot, és nem ződkártyát. Azé', fafejek, me' a férjem itteni fizetése nem elég ahhoz, hogy kezességet vállalhasson értem a törvényeitek nevében. :-/
Hova mentek, merre? (Mintha én ismerném. EGyszer voltam, három hetet, az sem körűt volt, hanem esküvő, és nem is a sajátunk.) Úgyhogy csak kíváncsiság.
A férjem mindeféle kis városba, ahol gyárak vannak. New York Állam északi része és Kanada. A városnevek nem mondanak semmit nekem.
Én Washington, DC-be.
Nagyon érdekes a férjed blogja!
PS: Köszi a H&M tippet, de a lányok onnan csak rózsaszínű holmikat hajlandóak felvenni...
Megjegyzés küldése