2008. február 5., kedd

Hármasban Pepével

Múlt hét volt az első alkalom, amikor hármasban utaztunk el. Nagyon élveztük, hogy három gyerek helyett csak eggyel kellett foglalkoznunk, bár ez több meglepetést is tartogatott számunkra. Pepe, közel hat évével, sokkal érettem és ügyesebb, mint a lányok, csomó mindent tud egyedül csinálni, amit a lányok még nem. Így amikor együtt vagyunk Pepe legtöbbször „radar alatt repül”, rajta tartom a szememet, nehogy életét veszítse valamelyik hajmeresztő ötlete nyomán, de nem figyelek igazán, hogy mit hogyan csinál, megelégszem a még-éppen-elfogadható végeredménnyel. (Bár, ha láttátok volna, hogy ma milyen öltözékben ment óvodába, akkor lehet, hogy a végeredményre nem mondtátok volna, hogy még-épp-elfogadható, hanem azt, hogy szörnyű…) Most viszont, hogy ketten minden figyelmünket Pepének tudtuk szentelni, néhány dolgot tisztábban látunk.

Járás. Valóban nem tűnt fel, hogy Pepe hogyan is sajátította el a járás technikáját. Nem is értem, hogyan nem vettem észre, hogy a fiam járás közben nem emeli fel a lábát. Csoszog. Idegesítően. Mikor 3768-szor is figyelmeztettük, hogy ne csoszogjon, akkor Pepe kibukott: „Nem tudok máshogy járni.”

Ajtó. Bár Pepét igazi lovagnak neveltük, eddig nem tűnt fel, hogy minden ajtón elsőnek kell bemennie. Akkor is, ha több emberen (értsd: apja és anyja, és néhány vadidegen) kell ezért átgázolnia. Ahány ajtóhoz értünk mindig figyelmeztettük, hogy legalább a hölgyeket (értsd: anyja) engedje előre.

Evés. Nem is tudom, hol kezdjem. Terpeszkedik az asztalnál, támasztja a fejét, könyököl. Mondjuk, nem csámcsog, és késsel-villával eszik, de ez utóbbit az óvodában tanították meg neki. Minden étkezés külön tréning volt. Hogy tartsa a kezét, fejét. Hogy egyen szépen.

Beszéd. Mint Pepin bácsi a Sörgyári capriccióban. Pepe mindent kiabálva mond. Nyilván ez a háromgyerekes alapzajban nem tűnik fel, de most akárhányszor kinyitotta a száját, rászóltunk: „Halkabban, Pepe!”

Amikor indulás előtt a lányokat a kijelölt nagymamáknál elhelyeztük, Pepe megjegyezte, hogy ő is szívesen itthon maradna az egyik nagymamánál. Kicsit megsértődtem, milyen hálátlan a gyerekem, nyilván nem is szeret, hogy nem akar velem utazni. Vajon miért?

2 megjegyzés:

Katanyaka írta...

Örülök, hogy nem csak mi pisszegjük le Esztert, akárhányszor szólal is meg :o(

Gabóca írta...

Ádám ugyanez: csoszog, amit persze csak akkor hallok, ha ketten megyünk az oviba (baromira idegesít!!!),
Minden ajtóba megáll. Pontosan a közepén. se előre, se hátra. Én meg kezemben a másik kettővel tartom az ajtót, hogy rá ne csukódjon, mindeközbe vagy tízszer megkérem, hogy lépjen már hármat előrébb...);
enni azt nem tud - bár az ovinak nálunk is vannak tagadhatatlan érdemei;
de legalább nem kiabál!