2008. február 22., péntek

Hogy remek hetünket megkoronázzuk, ma a szexről lesz szó…

... de ígérem jövő héten visszatérünk a megszokott témákhoz!

Ez volt az a hét volt, amikor az egyik főnököm, bár „rendes” állásom nincs, de főnököm annyi, hogy tele van a padlás velük, bár jobb lenne, ha tényleg a padláson lennének és nem mindenféle irodákban, szóval az egyik főnököm behívott az irodájába, és úgy jöttem ki, hogy a homlokom villogott egy neon felírat: BALEK. A férjem szerint van egy német kifejezés is rám: „Mädchen for alles…” Így már témánál is vagyunk…

Nagyon sok eset van, amikor az első gondolatom az, hogy „erről miért nem szólt nekem eddig senki”. Ezek vagy nagyobb dolgok, például anyukám elmesélésében a szülés sokkal simább, egyszerűbb és fájdalommentesebb volt, mit a valóságban, vagy csak apróságok, például, hogy ha évekig nem takarítok a hűtő mögött, akkor egészen érdekes dolgok fognak előkerülni. Úgyhogy most előremegyek a problémának, és kérdezem, hogy mi van a szex-szel (így kell egyáltalán írni? Nyilván nem…) a házasság után, vagyis miket beszélek, esküvő után, illetve pontosabban szex idősebb korban. Igen, öregszem és érdekelne a téma. Persze, hogy ne minden perverz Internet-használó, aki valóban arra használja a Net-et, amire Al Gore kitalálta, azaz, hogy meztelen képet nézegessen, jöjjön ide képekért, ahogy a nudista bejegyzésemet is le kellett szednem, pedig kép sem volt hozzá, nem szexről (hoppá) fogok beszélni, hanem „házaséletről”.

Legalábbis az én nőgyógyászom így mondta, amikor szülés után 5 nappal hazabocsátott: „Hat hétig nem szabad házaséletet élniük.” Először hirtelen nem is értettem mit mond, mert egyéb gondom is volt, aztán az villant az eszembe, hogy „akkor most hat hétig nem dirigálhatok a férjemnek, hogy a házimunkákat milyen sorrendbe végezze el?”, de aztán rájöttem, házasélet, aha, szexuális élet.

A barátaim szerint (nem a férjem szerint, ő tudja az igazságot) állandóan a házaséleten jár az eszem. De ez egyáltalán nincs így. A gondolataim 90 százaléka a pénz körül forog, és csak kb. 10 százalék jut a házaséletre (ez az igazság, amivel a férjem tökéletesen tisztában van…) (És, hogy kedves rokonom megjegyzésének elejét vegyem, nem, én nem arra használom az Internet-et, hogy pornó képeket töltsek le. Bár bevallom egyszer megpróbáltam, de helyette csak valami nemi betegséget sikerült a gépemnek összeszednie… De olyan súlyosat, hogy mindent telepíthettünk újra…)

De hogy közeledjek mai mondanivalóm felé, pontosítom a kérdés: a házas emberek hány éves korig élnek házaséletet? OK, OK. És a nem házas emberek? Ők tovább? A legtöbb filmben, könyvben, műsorban csak a fiatalokról van szó, akik természetesen mindig készen állnak egy kis házaséletre, de most, hogy belegondolok a legidősebb pár, akit láttam házaséletet élni, Jack Nicholson és Diane Keaton volt abban a filmben, amiben Keanu Reeves is játszott, és aminek a címét elfelejtettem. Mondjuk az film, lehet, hogy csak trükk-felvétel volt… Vagy Marcello Mastroianni és Sophia Loren, abban a másik filmben, aminek szintén elfelejtettem a címét? Bár, ha jól emlékszem ott a férfi ráadásul el is aludt még a házaséletes rész előtt... Szóval meddig? 50? 60? 70? Hány évem van még?

Lassan közelítünk a hálószobánk felé…

Vannak az életben pillanatok, amikor bár látom, hogy idősebb korban bizonyos dolgok nehezebben mennek, de azt gondolom „velem ilyen BIZTOS hogy nem fog előfordulni, hogy leguggolok a földre és csak nehezen tudok utána felállni”. De aztán vannak olyan pillanatok is, amikor érzem, hogy egy kis ízelítőt kaptam abból, milyen is lesz az élet, mondjuk 20 év múlva. (Optimista vagyok!) Egy ilyen kis jövőre-nyiló ablakról lesz szó:

Tehát a minap túl vagyunk a házaséleten, nem tudom, hogy máshol hogy van (valójában nem is érdekel, köszönöm szépen, én sem fogom részletezni. Mármint ennél jobban…), de mi házasélet után aludni szoktunk. Van egy kb. 19 másodperces átmenet a két tevékenység között, amit néha beszélgetéssel töltünk ki. A témák erősen limitáltak:

1. Biztosítjuk egymást örök szerelmükről. VAGY
2. Jó éjszakát kívánunk egymásnak. VAGY
3. Mini-vita arról, hogy a földszinten hány fokon hagytuk a termosztátot, és, hogy a beállított hőmérséklet megfelelő lesz-e az alváshoz.

De mostanában adódott egy negyedik témánk is:

4. Hogy van a hátunk? Fáj-e? Nem fáj? Bírta-e a házaséletet?

Barátnőm nevetve mesélte, hogy az anyukája, amikor előre tudja, hogy az unokái meg fogják látogatni, már napokkal az érkezésük előtt szedni kezdi a hátfájás elleni gyógyszerét, hogy a kicsiket tudja majd emelgetni.

Most már látom, hogy az a gyógyszer nemcsak akkor lesz hasznos, ha 20 év múlva az unokáink meglátogatnak, hanem másra is…

Persze csak, ha szerencsénk lesz, és 20 év múlva még életben vagyunk…

PS: Most felhívom a férjemet, hogy megkérdezzem, itt maradhat-e ez a bejegyzés...

4 megjegyzés:

Katanyaka írta...

Tetszik az új címke a poszt végén: "házasélet", mi minden fér bele a Bakka és Pepe kalandjai néven futó blogba :o)))

Daniella írta...

Változtassam meg?

Katanyaka írta...

Attól függ, miről fogsz írni eztán? :o)

Névtelen írta...

Right here is the right site for anybody who wishes to find out about this topic.
You know so much its almost hard to argue with you (not that
I actually will need to…HaHa). You definitely put a brand new spin on a topic
that's been discussed for years. Great stuff, just wonderful!
Also see my website: Asunto Bodrumista