2008. február 21., csütörtök

Nehéz napom volt, úgyhogy egy kakilós történettel fogunk lazítani...

Nem szép történet. Szerintem ne is olvassátok el. Menjetek tovább. Sziasztok! (Nem, nem a férjem híres/hírhedt sztorija, így a családtagok megnyugodhatnak…)

Lesz egy jelenet és négy válaszlehetőség.

Játszótéren Bakkával és ZK-val. Mindig megmosolygom azokat a mamákat, akik több napi élelemmel és több zsák játékkal érkeznek a játszótérre. Persze vidámságom csak addig tart, amíg a gyerekeim nem kezdenek el játékot és élelmet lejmolni. Most azonban egyedül vagyunk és szokás szerint felszerelés nélkül. Pokoli hideg van, mindhárman nagyig be van bugyolálva ruhával. A következő eszközök vannak nálam: 1db kocsikulcs, 1 db papír zsebkendő és 1 db mobil telefon. A lányok szépen játszanak, és minden rendben van, amíg Bakka ki nem jelenti: „Mamika, kakilnom kell. Most.” Ismerve a lányomat, ez valóban azt jelenti, amit mond. Idegesen körülnézek a játszótéren. Sehol senki. Nyáron szokott lenni egy mobil WC, de most az sincs.

Kérdés: Mit csinálok?

A. Fogom a két lányt, visszarohanok velük a kb. 500 méterre parkoló kocsihoz, ahol Bakkára gyorsan ráadom ZK tartalék pelenkáját, majd miután elvégezte a dolgát, megtisztítom, majd folytatjuk a játszást, ott ahol abbahagytuk.
B. Semmit. Bakka bekakil. Koszosan hazamegyünk.
C. Bakkát utasítom, hogy kakiljon egy bokor tövébe, majd szépen elosonunk. A nagyját felszedem a zsebkendővel, mit érdekel engem a többi gyerek, felkiáltással, úgyis az enyémek a legfontosabbak a világon, a többi meg játsszon ott ahol tud.
D. Hirtelen más nem jut eszembe, lekapom a kesztyűimet: Az egyikbe elvégzi Bakka a dolgát, a papír zsebkendővel kitörlöm a popsiját, a csomagot begyömöszölöm a másik kesztyűbe, majd az egészet óvatosan elhelyezem a kukába.

Tehát?

A megoldási kulcs:

A.: Nem rossz ötlet, bár a lányok nem igazán szaladós típusúak, de meg lehetett volna próbálni, ha nem most jutott volna eszembe ez a megoldás...
B.: Nem tudom más gyerekek hogy vannak vele, de az enyémeknek évekig nem volt problémájuk, hogy maguk alá végezzék a dolgukat, de ahogy eltűnt a fenekük alól a pelenka, a hajlandóság is megszűnt… Nem kakilnak bugyiba/alsónadrágba, akárhogy is kérem őket…
C.: HIBÁS VÁLASZ! Nagyon sok szempontból rossz megoldás, nem is megyek bele a részletes kifejtésbe.

NOS?

Figyelmeztettelek benneteket, hogy ma ne engem olvassatok…

8 megjegyzés:

szilvi írta...

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ, és sehol egy bolt, vagy ilyesmi? Én ilyenkor oda szoktam bekéredzkedni... Még soha nem zavartak el... (Ill. de, Eisenstadt-ban, ahol nem hatódnak meg a gyerek látványán. Amúgy nincs bajom az osztrákokkal/németekkel, csak még mielőtt bárki azt gondolná, hogy az utálat beszél belőlem. Wiener Neustadt-ban az akkor 3 éves hatalmasat esett és vérzett a homloka és nőtt a pukli. Jeget akartam kérni az ordító gyereknek egy utcai sörözőben... Hahaha!!!!)

Amúgy a sztori állati. Belegondolni is... Iszonyat bátor vagy!

Daniella írta...

Nem volt semmi a környéken, csak 10emeletes házak, mondjuk elkezdhettem volna felcsöngetni a legközelebbiben, most, hogy mondod...

noi írta...

Nem írtad, hogy volt nálad kesztyű!

(Egyébként ne szégyelld, én elvből nem viszek soha semmit a játszóra --azért van az embernek sok gyereke, hogy tudjanak szerezni.)

Daniella írta...

:)

Katanyaka írta...

Aztaaaaa, ez nem semmi sztori! Akárhogy is, ügyes voltál, nekem ez nem jutott volna eszembe!!!

Daniella írta...

Azt a bókot kell foganunk, amit kapunk... Köszönöm!

amilgade írta...

;-) Komolyan mondom bűvészi mutatványt végeztél, illetve a gyereked a kesztyűvel!!!! Gőzöm sincs miért kell a mobil wc-t télen elvinni!!!

m&m írta...

Hát ez nagyon vicces volt! :) Köszi a tanulságos történetet, még jól jöhet ez a megoldás nekünk is vészhelyzet esetén! :) Egyébként még a pipacsos történethez van egy sztorim. Barátaink kislánya odavan a Frakk sorozatért, egész nap rohangál a lakásban és kiabálja, hogy "Frakk!" A baj csak az, hogy nem tudja kimondani az "r" betűt...angol anyanyelvű látogatóik kezdenek elmaradozni... :)