2008. február 18., hétfő

Műtünk? Műtünk!

Hogyan telt a szombat esténk? Nagyon jól! De kezdem az elején…

Pár napja észrevettem, hogy Bakka lábujja nem néz ki jól, de nem regisztráltam a problémát, el is felejtkeztem róla, egészen addig, míg az anyukám nem szólt, hogy észrevette, csúnya nagyon Bakka lábujja. Az anyukám több évig dolgozott egy nagy kórház traumatológiai osztályán, nem ijedős típus, ha viszont azt mondja, hogy csúnya, akkor már nagy lehet a baj. Mondjuk még nem volt akkor a baj, amin szerinte a körömvirágkrém ne segítene, így azzal kenegettük az ujjat...

Pár napra rá, azonban Bakka lábujja üszkösödni kezdett már nagyon csúnyán be volt gyulladva. Bakka rögtön észrevette, hogy eljött az ő ideje, és mivel alkalmat hisztizésre nem hagyunk ki, elkezdte a nyávogást, hogy fáááááj. Nos, tudjuk, hogy nincsenek kötélből az idegeim, így néhány perces hiszti után mondtam neki, hogyha nagyon fáj, akkor megyünk a doktornénihez, aki majd kivágja a fájdalmat. Erre Bakka: „NA AZT MÁR NEM!” Én: „Fáj még?” Bakka: „NEM!” Mondanom sem kell, hogy megint hülyeséget mondtam, bár az ötlet eleinte jónak tűnt, mert attól kezdve Bakka egy szóval sem panaszkodott az ujjára, sőt akárhányszor rákérdeztünk, hogy fáj-e, mindig határozott NEM volt a válasz. Egy idő után viszont leesett nekem, hogy orvoshoz nem fogjuk tudni elvinni a problémát, mert a gyerek a kivágástól retteg…

A. egész héten későn járt haza, de csütörtök este Bakka ébren megvárta, és apjának feltárta a lábujj problémát. A.: „Jaj, jaj, Bakkám. Mutasd, hol fáj? Gyere megjavítom!” Én persze kiröhögtem, hogy mi az, hogy megjavítom, de aztán rájöttem mérnök a férjem, nem orvos. A lánya persze bízott benne, így éjszaka közepén láb-áztattak egy kicsit.

Pénteken végre először alaposabban szemügyre vettük a gyulladt területet, de nem tudtunk előrelépni, mert külső sérülésnek nem látszott nyoma.

Szombat estére viszont a seb közepén megjelent egy fekete pont. Tényleg kezd üszkösödni a gyerek lába!!! Hurrá!!!

A férjem a tettek mezejére lépett:

Megoperáljuk!, jelentett ki határozottan.

Bakka: „Ne, ne. NE!”

Én: „De, de. Nem lesz semmi baj. Gyere, kölnivel fogunk fertőtleníteni.”

Ez már tetszett a lányoknak! Vad kölnizkedésbe kezdtek. A. pedig fertőtlenítette a szerszámokat: tűt, ollót, csipeszt.

Bakka: „Jaj, jaj, csak a tűt ne!”

Én: „Nem lesz semmi baj!”

Azért nem engedtem, hogy nézze a lányom az apját, ahogy az egyik kezében csipesszel, másikban a tűvel, szájában az ollóval, közelített a gyullad seb közepe felé. Inkább én sem néztem! Elkezdem Hamupipőkét mesélni. A. még hozzá sem ér a sebhez, amikor hatalmas üvöltés rázta meg a ház falait.

Mi történt?

ZK úgy gondolta, hogy nem árt, ha saját magát is fertőtlenítni, és ezt a műveletet a szemgolyóinál kezdte, amelyekre egy kiadós adag parfümöt fújt. Műtét felfüggesztve: rohanás kimosni a kicsi szemét.

Rendezzük sorainkat. A. újra nekilát kibelezni a sebet. Én mesélném Hamupipőkét, de már el sem tudom kezdeni. Most a férjem üvölt fel. ZK ráugrott A. kezére. Arra, amelyikben a tű volt. Ordítás. ZK sír. Erre Bakka is rákezdi.

Sehol sem vagyunk, de már mindkettő bőg.

A műtét során A. kivágott egy kicsi darabot Bakka körmének a széléből, majd benyomta a gennyes részbe a tűt. Jött a vér és a trutyi ki szépen. [Meséljem részletesebben?] Bakka ekkor már ordított, mint a sakál. Így abbahagytuk az operálást és újra az áztatás következett.

Kicsit később nyugovóra tértünk:

Én: „Bakka fáj az ujjad?”
Bakka: „Nem, mert van már rajta ragtapasz!” [Igaza volt, eddig az nem jutott eszünkbe, hogy ragtapaszt rakjunk a sebre! Kevésbé lett volna traumatikus…]
ZK [meglehetősen idegesen, a fentiek tükrében]: „Papa. Tű. Bakka. Én. Nem. ÉN. NEM.!” [Gondolom azt akarta mondani, hogy látta az apját, ahogy tűvel megszúrta Bakkát és ebből, ha lehetne kérni, akkor őt, mármint ZK-t, hagyjuk ki…]

Tanulság:

Nem kell variálni, sokat, ha a gyerekeknek fáj valamije:

Első lépés: Puszi.
Második lépés: Ragtapasz.

Készen is vagyunk!

PS1: Persze a legfontosabbról megint elfelejtkeztem: Ragtapasz minden gyereknek kell, nem csak a sebesültnek!
PS2: Gondolom irigykedtek, hogy nem lehetettek ti is a gyerekeink!
PS3: Hogy van Bakka lábujja? Holnap mondom el...

7 megjegyzés:

Katanyaka írta...

Jaj, szegények ... Benőtt köröm vagy mi okozta ezt a szörnyűséget?
Egyébkén tényleg jó lenne tudni, hogy van a gyerek ;o)

amilgade írta...

Le a kalappal előttetek, én biztos az ügyeletre vittem volna a gyereket, mert nem mertem volna hozzányúlni!!!! Minden elismerésem!!!

Daniella írta...

Tudtam Kata, hogy sírni fogsz: javult, de lehet, hogy most megint romlik. Lehet, hogy orvoshoz kell mennünk...

Katanyaka írta...

Lehet, hogy nem ártana ...

Daniella írta...

biztos nem ártana, csak nem tudom, hogy használna-e...

Angéla írta...

Iszonyatosan tud fájni a benőtt köröm!Kitartás a kicsiknek és nektek is!Puszilom Bakkát, és mondd meg neki hogy a herceg büszke rá!

Daniella írta...

:)
Nincs benőtt körme!