Két nap alatt kidőltünk

Igen, van wi-fi a szobánkban. Bár A. számítógépe ma reggel hibernálta magát. Délután aztán fel is hívta a kollégáját, hogy mi történt a gépével. Gyorsan kiderült, ha a hősugárzó dugóját teszi a konnektorba, akkor a laptop-ja akkumulátora nem fog feltöltődni…

Szóval ülünk a szállodai szobánkban két nap városnézés után. Jó-jó, sokat sétáltunk, de annyira jó formában vagyunk, hogy két nap sétálgatás nem árthat meg, igaz?

IGAZ?

Én: Este is menjünk valahová.
A. [nagy sóhajtással]: Rendben. Adj néhány percet, hogy összeszedjem magam. [A teljes hűség kedvéért hozzá kell tennem, hogy ez az utóbbi mondat nem hangzott el, csak a sóhajtásból következtettem rá.]
Én: Ne nyavalyogjál. Ha a szállodai szobánkban töltjük az estét, úgy fogom érezni magam, mintha nyugdíjas házaspár lennénk.
A.: JÓ MENJÜNK!

Kicsit később.

A.: Ha el akarsz még menni, miért öltöztél pizsamába?
Én: Inkább megbirkózom a nyugdíjas házaspár gondolattal, ha nem kell ma már sehová mennünk…

Csak azt nem értem, miért vettünk futógépet, ha ilyen szar állapotban vagyunk, hogy néhány órás sétától kidőlünk? Nem, az utóbbi hetekben nem használtam. Miért?

Csak, hogy ne érhesse szó a ház elejét, az ügyben, hogy túl pozitívan állok a dolgokhoz. Van egy bejegyzésem, amit nem írtam meg: Miért jó úgy elutazni, hogy előtte halálosan összeveszünk a házastársunkkal. AKI EGYBEN ÚTITÁRSUNK IS.