Pepe 7 éves…

Ez volt az első év, amikor nem a születése napját ünnepeltem, hanem a születésnapját.

Ha értitek, mire gondolok…

Nem telt a nap a nosztalgia jegyében, így inkább most is előre tekintek. Nem mintha gyorsítani akarnám az időt. Bár nem érzem úgy, mintha tegnap született volna Pepe, mert tegnap ZK született. Tegnapelőtt Bakka, így Pepének marad a múlt hét vége.

Ha értitek, mire gondolok…

Szóval kedves Pepe lássuk a két listát:

Remélem, jövő ilyenkor már

1. fogsz tudni olvasni.

2. fogsz tudni írni is, ha már itt tartunk.

3. meg fogod tudni kötni a cipőfűződet úgy, hogy az legalább néhány percig bekötve maradjon.

4. nem fogod elsírni magadat, ha Papikával megverünk a Fekete-fehér-igen-nem játékban.

5. nem fogsz arra törekedni, hogy minden egyes nyitott ajtón te lépjél be először.

6. úgy fogsz tudni elindulni a bicikliddel, hogy egyetlen arra járóban sem teszel maradandó kárt.

7. kevesebbet fogsz veszekedni velünk.

És remélem, hogy jövő ilyenkor még mindig

1. azt gondolod, nincs jobb születésnapi program, mint egy erdei kirándulás.

2. ennyire fogsz szeretni iskolába járni.

3. leszúrsz, ha azért cseszegetlek, miért nem nősz gyorsabban.

4. fogod szeretni a sóskát és a spenótot.

5. nem akarsz focizni járni.

6. érdekelni fognak azok a mélyebb történelmi összefüggések, amikről mi tőled értesülünk, annak ellenére, hogy a történelem kötelező érettségi tárgy.

7. napjában többször adod verbálisan és nem verbálisan is a tudtunkra, hogy mennyire szeretsz minket.

***

Ma este azt mondtad, hogy még nem volt ilyen szép születésnapod. Hirtelen nem is tudtam mit válaszoljak. Hogy örülök. Vagy, hogy remélem, még lesz ennél szebb is…

Hét éve ilyenkor, éppen bőgtem, hogy nem foglak tudni szoptatni, és hamarosan éhen fogsz halni. Mit mondjak? Nagy utat tettünk meg.

Köszönöm mindazt, amire tanítottál.

Igyekszem.