Hová lesznek a jó ötleteim?

Szóval hazajöttünk a suliból, nagyon feldobva, mert elnéztem a naptárt, és azt hittem, hogy holnap van még tanítás. De nincs! És így nem kell hajnalban kelnem!

Hurrá!

És feljöttem az emeletre, hogy elintézzek néhány apróságot az Internet-en. És eszembe jutott egy (nekem) zseniális, objektíven nézve nyilván csak átlagos, bejegyzés ötlete. Gondoltam, gyorsan megírom.

Aztán egy gyerek kérdezett valamit. Segítettem neki. És fürödtek. És meséltem. És most itt áll mellettem egy ember egy nagy bunkósbottal és azt mondja, leüt, ha nem írom meg a bejegyzést. Amit sajnos teljesen elfelejtettem. De annyira, hogy még rémleni sem rémlik semmi…

Fáradt vagyok!

Mindegy. Legyen valami kevésbé zseniális.

Úgy nőttem föl, hogy nem voltunk gazdagok. Mondjuk nagyon szegények sem. Mert mindig volt mit felvennem. Igaz, ha esett, beázott az egyetlen kabátom és cipőm. És sosem éheztem. Igaz, többször ettünk párizsis kenyeret, vagy tejbegrízt, vagy azt a rózsaszín joghurt habot, mint, ahányszor szerintem legális az országban. És távol állt tőlünk a nélkülözés, annak ellenére vagy talán azért, mert kulturális tőkében erős volt a család.

De igen, van bennem egy késztetés, hogy legyen a gyerekeimnek több és jobb, mint ami nekem volt gyerekkoromban. És próbálom visszafogni magamat, mert látom, hogy a személyiségfejlődésnek nem árt, ha küzdeni kell a dolgokért, és nem kap mindent készen az ember.

Mindezek után persze lefoglaltam az egyhetes tengerparti családi nyaralást. És nem, nem arról akarok írni, hogy lelkiismeret-furdalásom* van, hogy ilyen gazdasági helyzetben megengedhetjük magunknak ezt. És nem, nem a Bahamákra utazunk, hanem Szlovéniába. Egy hétre. Hanem arról akarok írni, hogy az egyik gyerekünk sajnos nem tud velünk utazni.

Pepe és ZK számolja a napokat, mikor indulunk útnak. Bakka viszont nem akar jönni. Miért is nem? Ahogy ma megtudtam tőle, neki nagyon érzékeny a bőre. Így nem óhajt a tengerben fürödni, vagy túlzottan erős napsugárzásnak kitenni magát.

Azt hiszem, ideje elmesélnem, hogyan éheztem kiskoromban. És hogy mezítláb kellett iskolába járnom. És, hogy életemben nem voltam még nyaralni…

* Jó csak egy kicsit.