Batu kán

Nem rosszul mondom, nem Batu kán. Hanem Baku Gán. Pontosabban. Bakugán.

Hogy nem tudjátok ki ő?

Nem ő. Hanem az.

Hogy mi a bakugán? Nem hallottatok róla? Biztos nincs alsó tagozatos fiú gyereketek.

Hogy van? És így sem hallottatok a bakugán-játékról?

Na jó, abba hagyom.

Pepe még mindig nem hajlandó olvasni. És bár nagyon szereti a párbajkártyáit [ÉS JOBB IS, HOGY SZERETI, MERT NEM INGYEN VETTEM A CSILLIÁRDNYI CSOMAGOT, AMIVEL PER PILLANAT RENDELKEZIK!], nem hajlandó megtanulni olvasni, legalább annyira, hogy a néhány szavas kártyainformációt el tudja olvasni, így inkább kitalált saját magának egy új játékot.

A bakugán-t. Kártyával és golyókkal kell játszani. A játék első verziója kicsit agresszívra sikeredett, így Pepe dolgozik az újabb változaton. Mindenesetre Nagyszombat délutánjára kritikus pontra érkezett a játék tervezése.

Én: Rendben, Pepe, ha megrajzolod a bakugán kártyákat, akkor elvisszük lefénymásolni és lamináltatni őket.
Pepe: Megígéred, Mamika?
Én: Megígérem.

Nos, itt hibáztam egy nagyot.

De az ígéretemet fenntartottam, egészen este 9-ig, amikor is a vendégségből hazaindultunk.

Semmi gond. A Krisztina körúton van egy Copy General. Ott majd lemásolják és laminálják a kártyákat.

Az az üzlet zárva volt.

Semmi gond. Innen egy ugrás a Lónyai utca, ott is van egy Copy General. Ott majd lemásolják és laminálják a kártyákat. És valóban az üzlet világos, alkalmazottak tesznek-vesznek. Még sem tudunk bemenni, mert az üzlet igazából zárva van. Hm.

És semmi sem teszi kézzel foghatóbbá a nagyszombati hangulatot, mint az a tény, hogy este 10 felé fénymásolási lehetőséget keresünk a városban.

Mert igen, továbbmentünk.

Pepe: Jaj de jó, hogy ilyen szüleim vannak!

Aztán a Kármán Imre utcában szerencsével jártunk.

És meg van a 16 darab laminált bakugán kártya. És a 4-féle golyó hozzá. Ez utóbbiról önállóan gondoskodott.

És a kevésbé agresszív, új játékszabályok?

Nos, a mester még kotlik rajtuk...